Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-21 / 240. szám

Suged, 1923 október 21. sigkivül magyar volt, meri különben a közönség érdeklődése aligha lett volna nagyfoka. Jegyzetben pedg: „Az utalványok Szeged v. számvevőségi levé»>irában az 1723—24. évi számadások közt." Percepior uraimék kegyelmetek. Ezen commisiónk szerint tisztelendő páter parist* uraimék insiantiájokre, az producáland comediára huszonöt Rhen. forinto.t fizessen Segedini die 15-a 8-bris 1723. Per Magistratum." Épp igy szól a másik 8 f.toí utalvány is „ Joannes Miller iudex aláírással. — Az iskolai szinieJőadások többnyire az alkalmi ünnepségekkel álltfck kapcsolatban 1723. évi május 29 én, midőn Sziopnyai Ekk tsrlomáryfőaök a szegedi házat vkígálta, a tanulók Simon atya egyik drámáját adták elő. — Az előadott darabok lehettek a többi közt: KohAty István és Szápáry Piter cimü színmüvek. Ezt abból következtetjük, hogy Péchy Domokos piarista tcníntk, aki 1721—32-ig épp Szegeden s«nitott, ily cimü színmüvei maradtak fenn." (Utóbbi idezet Váli: A majtyar színészet tört.-bői.) Mit mond Szmollény Nándor ? A szegedi színészet története 20. oldal: A piaristák „iskolájuk megnyitása utón két évvj), 1723-ban már színielőadást rerdtznek. Melyik voltak az első színdarabok, nem tudjuk; még kevésbé ismerjük azok tartalmát, szerzőik, va^y szereplőig nevét, de Péchy Domokos (1721 — 1734) az eleő színjátékok vezetőjének neve biztosíték arra, ho<>y nyelvb n és szellemben is voltak magyar előadások is. Az előad itt darabok között magyar nyelvüefcnek s tárgyúiknak mar csax a lakosságra való tekintettet is kelle t lenniCk. Péchy D mokosnak két ily szegedi szomorú,játéka maradt fenn: „Koháry Issván" és „S/ápáry Pdei" " Pap János piarista történetíró adatai. A piaristák Szádén. 21 o dal: „Az iskolát 1721 ik év őezén nyithattak mer?, tönb bajutc volt az atyáknak (1722) lakásukkal, melynek helyébe a szerzCdésaen megigért Resídentidt szánta,'ans.or kérelmezték ; a város iskolának megszerezte a piarista lakástól aéhány ölnyire fekvő elhagyott katonakórbázat, melynek három tágas SiObijj iskolai hehíségre alkalmassá tétetett a szerzetes aty ik szórakozására és e tanulóifjúságnak a marja föltditésére 1723 okt. 2 án — kertet ajándékozóit, melyben mege g-di, hogy „majo:házat, egy nyári és téii mulatóházat épithetriek". 297—8 A piaris aiskoia „el6Ő tanára a fiatal Péchy Domokos". 304. „Erre célzóit Pécty Domokos alkalmi v-.r.eivel és szindarahjsíval, melyeknek tárgyait nemzetünk jeleseinek (Kchíry István és Síápáry Péter stb.) dicsőítése képezte. Prónai Antal megállópitásai: A piaristák színjátéka. 7. oldal: „A piarista iskolai dráana története két korszaitra küiönüi: Az egyik a latin nyelvű előadások uralkodásának időszaka (1670—1760)." 15. Pesten a piaristák színházában „az etső előadást 1719 )al. közepe táján tartották meg". 18. Péc y Domokos 1728-ban Pesten tanított. 19. „Érdekes a Koháry Istvánnak tiszteletére írott színdarab is. amelynek szinlapj3 szintén megvan (a pesti kegyesre* di ház könyvtárában). A dar: b cime „Onomasticus Mercurii Stephanitus." Jiöili a dsrab tartalmát is, mely szerint az misztikus, fiilegoriKu«, de éppen ntm hazafias. A függelékben közli a pesti gimnáziumban szinrekerüit isko ai drámák és más előadások jegyzését. Eszerint 1729 ben és 1730-ban párbeszédes jeleneteit, főleg azonban panegyricusait szavalták a tanulók. Közli ezenkívül a Koháry tiszteletére tartott előadás 1728 ból való szinlapjának teljes tzövegét. láb. Szinnyei József közleménye. Magyar irófc éltté ben: Pichy Domokos 1717-nen lépdt s kegyesrendi szerzetbe, meghalt 1735 bug. 12, mint krajovai (Ói. hatsz.) piébános. Más következtetések. Az 1793-ból származó nyugta a „comedia" szavat emiiu fel, amely szó, ha a színjátszásra vonatkozik, conurédia és oksz eredetű. A latiROS műveltség a színházat iheatrumnak, a színjátszást theatr. lis productiouak nevezi a régi magyar oklevelekben. Valószínűleg a comedia szót az egyszeiü szórakozásra és mu aíozásra haszná;ták a XVIII. század elején, de az sem lehetetlen, hogy a konyha a'ínság a „comedo" (enni, felfalni) igéből „étterem" hez hasonló fogaimat elkötött, vagyis (a Pap János idézete szerint) mulatóházat. 8 Z E 0 E D Konklúzió: 1. Kétséges, hogy 1723 ban Szegeden a piaristák már iskolti drámát játszottak, mert hiszen még rendes lakhelyük és iskolahelyük sem volt. A régi gimnáziumot csak jóval később építették. 2. Bizonyosra vehető, hogy nem magyar nyelvű, hanem latin előadást tartottak (ha ugyan tartottak) egyrészt mert Szegeden az intelligens h kosság tulnyomórészben német és szerb anyanyelvű voit, másrészt mert az akkor érvényes pedagógia szerint a la in nyelvben való gyakorlatra nagyobb figyelmet fordítottak, mint a magyer oyelv használatára. 3. Péchy Domokos csak rövid ideig, ugy 1721—1729 ig lehetett Szegeden, müveit latin nyelven irta, nem hazafias tartalommal és nem is történelmi nagyságokról, „Koháry István" és „Szípáry Péter" cimü drámákat pedig egyáltalán nem irt. 4. Ezt az adatot tehát ki kell emelni a szegedi szinészet történetéből. 5. Ennél fogva kétszázéves jubileumot rendezni nem lehet. Lugosi Döme. Interjú Peidl Gyulával. amely a fajvédőkre vonatkozik, épp olyan Ütökzatos, mint Bethlen egész politikája. Ezután a fővárosi községi választások kerültek szóba. Peidl Gyula erről a kérdésről a következőket mondotta — Velünk erről a kérdésről nem tárgyalt a miniszterelnök ur. Annyit mondhatok, hogy ho a választói jog nem lesz corbittaílan, ugy az bennünket a legelszántabban szemben fog találni. — Szívesen látnám, ha a fővárosi választásokat a haladó polgársággal közösen harcolnánk végig. Sajnos, bizonyos jelek a ra mutatnak, hogy ez részben, vagy egészben nem lesz lehetséges. Ebben az esetben természetesen a magunk u'jait fogjuk követni. — Mikorra várható a fővárosi választás, képviselő uram, — kérdeztem ezután. — Nem valószínű, hogy meglesz a választás januárban, mert hiszen a nemzetgyűlést csak novemberben hívják össze és még előbb a fővárosi törvényt is meg kell hozni. Különben, hogy mikor kerül sorra a válnszlás, azt a jelek szerint az dönti el, hogy a liberáiis polgárság vezetőinek egy része mikor dől be a miniszterelnöknek. — Mi van a házfeloszlatás kérdésével? Mikorára várja ezt képviselő ur? — Véleményem szerint előbb utóbb meglesz a ház feloszlatás, mert az „egységes pán" annyira össze nem illő elemekből aif, hagy hosszabb ideig velük kormányozni nem lehet. — A jövő kérdésekről mi a véleménye képviselő urnák ? — A politikai helyzet további kialakulása bizonytalan, mert a polgárság vezetőinek egy része a politikai álhatatosságot nem sorolhatja erényei közé, furcsa példáit látjuk ennek nemcsak Budapesten ... Ugy látszik, hogy a szóbanlévö urakat teljesen kielégíti az, ha a miniszterelnök ur „nem tartja többé megfeszilhetőknek a zsidókat." Ezen a ponton tul megszűnik azután minden ellenzékiség. A jövő fejlemények (órészt azon fordulnak meg, hogy a polgárság tömegei mennyiben követik majd az ilyen politikai vitustáncot. — Az én véleményem szerint az ellentétek nem csak abból állanak, vájjon a mindenkori miniszterelnök véleménye szerint, szabad e fejbe verni egy zsidót, vagy sem, hanem ezzel ellen• tétben a mai irányzattal szemben ki kell küzdeni az igazi jogegyenlőséget, amely intézményesen kizár és lehetetlenné tesz minden kilengést. Aztán gondolkozott egy percig Peidl Qyula. Határozottan és komolyan mondta ezt a mondatot : — Az igazán haladó polgárságnak sem lehet más véleménye! Vér György. Százhúsz állást szüntetnek meg a városnál. (A Szeged tudósítójától.) Cvöndesen, szinte hangtalanul gurult be szombaton este háromnegyed nyolc után Szeged sötét állomására J gyorsvonat. Egy kis várakoió csapat kereső szemekkel futja végig a hosszú Pulmanncfo*, amelyek még mozognak a sínen. Első osztály: semmi ismerős arc. Az étkező: pir.cárek állntU az ablakban és mosolyognak. Aztán másodé osztályok. A lépetőkön utasok csomagokkal. Végre egy ablakból felénk kopognak. Néhány perc, aztán Szeged város második kerületénele nemzetgyűlési képviselője, Peidl Gyula, Farkas István, dr. Györki Imre, Kéthly Anna és néhány fővárosi újságíró társaságában les; á 1 a kocsiból. — Jó estét képviselő ur! — ez az üdvözlés. Azután három közönséges egyfogatú konfí s negindul a Tisza-szálló felé. Kilenc órakor egy halász-csárdában halpaprikásos vscRora volt. Négy képviselő jelent meg és vagy 30 munkái. Nincten szónoklat, csak gondolatcsere a mustodpoharak között. Peidl Gyula az asztalfőn ül, cigarettázik. Hozzálépek. Emlékeztetem az Ígéretére, hog interjút ad a Szegednek. Nagyon lassan indul a beszéde. Mag&ondolt és okos. Néhi diplomatikusan beszél és ilyenkor maga is mosolyog. Szinte gunynik hangzik, mikor egy kérdésemre azt mondja: „Nem vagyok annyin politikus..." Mfis igaza van. Nem politika. Csak ember. Ember, aki okos. — Képviselő uram — kezdem — mi, a külföldi kölcsönről a véleménye? Vannak-e a szociáldemokratáknak olyan részletekről tudomásuk, amelyeket a félhivatalos közlemény nem hozott a nyilvánosság elé? — Mi csak annyit tudunk a külföldi kölcsönről — mondja azonnal Peidl G>u!a —, amenynyit Bethlen István elmondott és amennyit h magyar lapok megírtak. Határozottan mond hatom, hogy nekünk nincsenek más, „különleges" részleteink a külföldi kölcsön ügyéről. — Hihető e az képviselő uram, folytattam, hogy a kölcsön megszerzésének vannak bizonyos politikai előfeltételei? — Ne.t: hiszek ezekben a híresztelésekben, — felelte rövid gondolkozás után. — Mikorra várható a kölcsön folyósítása ? — Amint a miniszterelnök ur szavaiból kiérezheíő, még hosszú ut vezet a kölcsönhöz. Bethlen azt mondotta Szolnokon, hogy ha az ország nyugalmát nem fogják megzavarni holmi kül- és belpolitikai incidensek, ahkor lesz majd valami. Konkrét dátumról és az összegről egyelőre még nem lehet beszélni. Ezután a szolnoki beszédet említettem meg. Mire igy felelt Peidl Gyula : — Szó nélkül nem lehet hagyni azt a beszédet, holnspi beszámolómba ki fogok erre is térni. Különben Bethlen beszédének az a része, (A Szeged tudósítójától.) A városi alkalma zottak létszámának csökkentésére kiküldő t hatos bizottság bef jezte működését, a péntek délután tartott szigorúan bizalmas jellegű ülésén végleges határozatot hozott, amelyről azonban csak általánosságban számolhatunk be, me;t a határozat részleteit, különösen a személyi vonatkozásuakat, még mindig titokban tartják. A péntek dé utáni ülés különben egészen szertartásosan folyt le. A városi hivatal- és osztályvezetőket egymás után idézte maga elé a tanácsteremben ülésező bizottság és mindenkivel külön-külön közölte tz elnöklő polgármester a vezetése alatt működő hivatalra vonatkozó határozatot. Igy még az osztályvezetők sem tudnak a töboi osztályokban történt létszámapasztásról semmit. A bizottság működéséről és vég határozatáról szóló jegyzőkönyvet a I

polgármester állította össze hétfőn délelőtt. A határozatot rövidesen átküldi a főispánhoz, aki i észrevételeivel együtt a belügyminiszterhez terjeszti fel. A létszámapasztó bizottság felebbezhetetlen határozatáról >i polgármester a következeket mondotta érdek ődésünkre: — A hatos bi*ottság általában arra törekedett, hogy a létszámapaszt,ís rendkívül kényes kérdését a lehető legkíméletesebben oldja meg. Éppen ezért elsCserban a betöltetlen állásokat törülte a bizottság a szervezetből. A városi adóhivatalnál tizenöt-husz, a közrendészeti hivatalnál kilenc ilyen betöltetlen állás veit. A bizottság ezenkívül ugy határozott, hogy elsősorban az ideiglenes állásokat helyezi a fölösleges állások listájára, amelyek akkor létesültek, amikor a közigazgatás egyes ágaiban abnormá'i-