Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-20 / 239. szám

Szeged, 1928 október 20 SZEQED emberéletet kioltani. Megállapítja mig, hogy a vádlott korlátoltsága állandó jelegű. A vallomások elhangzása után a vádlott eze­ket mondja: — Nem érleltem én azt, kérem. Ha lehetne, az egészet visszacsinálnám. Sajnálom Tapasztó­nét. Nem tudtam, mit csinálok. . . Tapasztó Miháiyné kihallgatása következik. Elmondja, hogy Mihalócza sokszor volt részeg. Ezért azt mondta neki a kérdéses napon: .János bácsi, ne igyon kend. Én nagyon félek a részegektől. Költözzön el innen!" Majd el­mondja az egész esetet. Megfogta a karját. Addig szurla, amig a kedve tartotta, mert ö csak állt az uton. Elmondja, hogy papiros volt a blúzában és ezért nem voltak veszélyesek a szúrások. A pálinka meg nagyon érzett Mihalóczán. Dr. Ördögh védő kérdi az asszonytól: Sze­retője vált a vádlottnak ? Tapasztóné erre zavartan mondja : Szerettem mint felebarátomat, máskép nem. Tapasztó Mihály lényegtelen vallomása után Orácz Kálmán tanúvallomása következett, aki a kérdéses napon nem messze dolgozott a tett színhelyétől. Két verekedőt lálott: „Ne bántson kendi* kiáltotta az asszony. „De az anyád istenit/" válaszolta a férfi. Garai András arról tesz vallomást, hogy amikor a Tapasztó ház kigyulladt, ő a szom­szédban dolgozott Timár műhelyében. Egy vödör vízzel rohant eloltani a tüzet, a szobában látta Mihaléczát fölakasztva. Levágta a kötelet, a vádlott ekkor még eszméleténél volt. Szele Mihály korcsmáros elmondja, hogy kétszer is járt nála junius 15-én Mihalócza. Rendszeres vendége volt, tudja róla, hogy al­koholista. Az elnök fölolvassa ezután Faragó Teréz vallomását, aki benttartózkodott három gyer­mekével a házban, amikor a vádlott meggyúj­totta a szalmát. Mihályfi ügyész tartja meg ezután vádbeszé­dét. A vádlott nem beszámíthatatlan, habár kor­látolt. Bizonyítva van a szándékos emberölés kísérlete és a gyújtogatás is. Megfelelő íté­letet kér. Dr. Ötdőgh védő: Emberölési kísérlet nem történt, csupán súlyos testisértés. Szerelmi vi­szonyban volt Mihalócga a sértettel, ezért ölés nem tételezhető fel. Nem volt beszámítható. íté­letet kér súlyos testisértés miatt és fölmentóet a gyújtogatás büntette miatt, ami nem tekint­hető bebizonyitottnak. Félórai tanácskozás után lild Károly elnök kihirdeti a bíróság Ítéletét. Bűnösnek mondották ki Mihalócza Jánost szándékos emberölés kísérletében és ugyancsak a gyújtogatás bűntettében is. Ezért a 92 ik szakasz figyelembevételével egyévi és tizhavi börtönbüntetésre Ítélték, valamint egyévi hivatal­vesztésre és politikai jogainak föUüggesztésére. A bíróság a négyhónapi vizsgálati fogságot be­számította a büntetésbe. A bűnösséget a rendőrségen és a vizsgáló­bíró előtt lett beismerő vallomásából állapította meg a törvényszék. A 92. szakaszt azért alkal­mazták, mivel enyhítő körülménynek számit a vádlott büntetlen előélete, alkoholizmusa, ön­gyilkossági kísérlete és korlátolt beszámítható képessége. A* elnök figyelmezteti a vádlottat, hogy embwölésre és gyujtogatásra 10 évi fegyházat «r elö a törvény, ezért gondolja meg, hogy az Ítéletben nr A ia Megnyugszik az ítéletben. ,8h védö felebbez a táblához, az Qgyesz ugyancsak a 92. szakasz alkalmazásáért. , törvényjavaslat a kisebbségek oktatásügyéről. - Bukaresti, jelentés szerint a román k.rmány törvényjavaslatot nyújtott be a kisebbségek oktatásügyéről. A lavaslat elöfrja, hogy a nép­iskolákban naponta egy-két órán át román nyelv tanítandó, hogy a középiskolákba és azokból pedig a főiskolákba való beiratkozás román bizottság előtt román nyelven teendő vizsgálattól függ. A temesvári német-sváb kulturtanács ez ellen nyilatkozatban foglal állást és « román kormányt emlékezteti a forradalom után a németeknek tett ígéreteire. A szinügyi bizottság szezonnyitó ülése. (A Szeged tudósítójától.) A szinügyi bizott­ság pénteken délután, a kulturszenátor hivatal­szobájában tartotta első (ülését — a lezajlott színházi viharok után. Az ülésen a bizottság­nak majdnem minden tagja megjelent. Andor Zsigmond színigazgató az ülés meg­nyitása után bemutatta a jövő hél heti müsor­tervezetét, amely szerint előadják a Faustot, Stuart Máriát, a Svihákok-at, a Carment, a Cigányszerelmet, Ocskay brigadérost, a Leány­vásárt, a Sasfiókot, a Molnár és gyermekét, a Hermelines nőt és a Pillangó főhadnagyot. Elő­készületben van a Quo vadis? és a Bánk bán opera, Ibsen Peer Gynt- je, a Csodaszarvas, Fodor László darabja: Navarrai Margit, a Levendula és éjszakai eiőidásra, a Zsivány. A bizottság rövid tanácskozás után egyetlen mű­sorra tűzött darab előadását sem kifogásolta. A kulturszenátor ezután beieleatette, hogy Andor Zsigmond valamilyen formában meg akarja ünnepelni a szegedi szinház építésének negyvenedik évfordulóját. A kérdés fölölt hosszú vita keletkezett. Back Bernát szerint ennek a jubileumnak semmi értelme sincs, mert csak a szinház épületének negyvenéves fennállásáról van szó, a szegedi színészet azonban jóval öregebb. Negyven év különben sem alkalmas jubilálásra. A bizottság többsége hozzájárult Back Bernát állaspontjához és kimondta, hogy a szinház építésének negyvenedik évfordulóját nem ünnepli meg. Felmerült azonban az a terv, hogy a szegedi színészet centennáriumát kellene inkább megünnepelni. Most száz éve ugyanis annak, hogy a piaristák vezetése alatt álló gimnázium­ban először tartottak szini előadásokat. A kel­lékek és a díszletek költségeit a város tanácsa fedezte. Igy egy alkalommal nyolc, máskor pedig huszonöt forintot utalványozott a tanács a .Comédia" költségeire. Az utalványok talán megvannak még a városi számvevőség 1723—24. évi számadásai között. Joannes Miller iudex irta alá mindkettőt. Szövegük egyforma: „Per­ceplor uraimék kegyelmetek. Ezen comissionk szerint tisztelendő páter piarista uraimék instan­tiájokra, az producálando comédiára huszonöt Rtien. forintott fizessen. Szegedini, die 15-a 8 bris 1723. Per Magistratum.' Tehát ennek a nemes aktusnak október 15-én volt a centen­náriuma. A szinügyi bizottság elhatározta, hogy a kérdés tisztázása után rendkívüli ülésen foglal­kozik a jubileum problémájával. Gaál tanácsnok bejelentette ezután, hogy a színigazgató két 200.000 koronás pályadijat akar kitűzni, az egyiket egy nemzeti irányú, egész estét betöltő zenés szinmMre, a másikat pedig egy tetszés szerinti müjaju prózai darabra. A pályázati feltételek megállapítását és a bíráló bizottság összeállítását a szinügyi bizottságra bizza. A bizottság nagyjában azonnal meg Is állapította a pályázati feltéteteket. A pályázat jeligés lesz, a pályamunkák benyújtási határ­idejét március elsejére tűzte ki. A pályadijakat a viszonylagosan legjobbnak talált munkák kapják, ha irodalmi értékük is van. A zsűri tagjait később kéri fel a bizottság. Ur. Szeless József és Back Bernát bejelen­tették, hogy a prózai pályadíjat 50 -50.000 koronás adományaikkal 300.000 koronára egé­szítik ki. A pályadijakat különben Andor Zsig­mond már most átadja Qaál tanácsnoknak azzal, hogy addig is gyümölcsöztesse és a kamatokat csatolja a pályadíjakhoz. Végül Szeless József inditvánvára a bizottság megelégedését tfejezte ki Andor Zsigmond eddigi működéséért. Wimmer Fülöp ugyan korainak tartotta ezt a határozatot, véleménye szerint a most bemutatott műsor lejátszása után több i alapja lenne a bírálatnak. A bizottság azonban | elegendőnek találta az eddigi előadásokat is. A tápéi gazdaság első évi eredménye. (A Szeged tudósitójdtóL) Hosszú küzdelmek és sokáig tartó töprengés eredményeként a város hatósága a mult ev őszén elhatározta, hogy nagyobbszabásu házigazdaságot fétesit a tápéi réten. A közgyűlés hozzájárulásával a tanács ötszázhatvan katasztrális holdat ki is hasított az ottani bérföldekből. A házigazdaság létesítésének egyik legfontosabb oka az volt, hegy a város állatállományának ellátására szük­séges takarmányfélék beszerzése súlyos milliók­kal terhelte meg minden évben a költségvetést. A költségvetésnek ez a tétele az állandó drá­gulás miatt évről-évre emelkedett, pedig két­ség e'en, hogy jelentékeny összeget takaríthatott volna meg a város, ha a takarmányokat nem vásárolja, hanem házilag termeli és ezt annál is inkább megtehstte volna, mert hiszen a házi termelés minden előfeltétele rendelkezésére állt. A tanács azonban sohasem élt szívesen azzal a szerződésileg biztosított jogával, amely szerint minden földbérlet felbontható, ha a földre a város háztartásának van szüksége A földbérlök táborának ugyanis súlyos szava van és volt mindig a városi ügyek irányításánál, a föld­bérlők közötti népszerűségnek a kockáztatása pedig veszélyes dolog. Valószínűleg ezért dé­delgettek minden földbérlő érieket és ezért vált idővel tabuvá a város egész közönségének a tulajdona, a föld. A rendkívüli viszonyok és a város háztartá­sának egyre súlyosbodó helyzete azonban mégis kikényszeritette a tabu megsértését. Szorongó szívvel és tiltakozva bár, de a botrányosan lemaradt földbéreket is emelgették lassankint. A szorongás csak akkor szűnt meg, amikor kiderült, hogy a bérlők egész természetesnek tartják a bérek rendezését. Hasonló körülmé­nyek közölt határozta el a tanács a tápéi gaz­daság létesítését is, amely szintén néhány bérlő egyéni érdekének megsértését jelentette. A szo­rongás azonban mosi is alaptalannak bizonyult, mert azok a bérlők, akik a házigazdaság miatt föld nélkül maradtak, csakhamar más helyen uj városi bérlethez jutottak. A tápéi réti házigazdaság berendezését és fölszerelését még a mult év őszén megkezdték. Sok nehézségbe ütközött a beruházásokra szük­séges milliók megszerzése, de végül mégis felépültek a gazdasági épületek, sőt a gazdaság még cséplőgépet is vásárolt. A kezdetnek ugyan voltak nehézségei, de az első gazdasági ív aránylag mégis szép eredménnyel végződött. Az ötszázhatvanholdas gazdaság betakarított termésének értéke csaknem teljesen fedezi a beruházási költségeket, tehát a városnak kivé­telesen sikerült ez az üzlete. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester érdek­lődésünkre elmondotta, hogy az ötszázhatvan holdas gazdaságon száz hold volt a kaszáló, százhatvan holdon kukoricái termeltek, harminc­negyven hold termését elpusztította a tavaszi talajvíz (ezt a területet a viz levonulása után ismét bevetették, de termés alig volt rajta), a többi földön zabos bükkönyt, búzát és árpát termeltek. A kaiászos éppen olyan jó volt, mint általában mindenütt, a kukorica az.nban nem sikerült. A százhatvanholdas kukoricáson alig hat vagon kukorica termett, ami jóval alul marad a közepes átlagtermésen. A rossz ku­koricatermésnek az volt az egyik oka, hogy a tavaszi vadvíz elöntötte a vetés nagy részét, a másik oka pedig az volt, hogy későn vethették csak el a magot. Több régi bérlő ugyanis ne n adta át a gazdasági év elején bérletét, hanem csak késő tavasszal szánta rá magát, amikor már elmúlt a kukoricavetés ideje. Csökkentette a termést az is, hogy sok olyan földbe vetettek kukoricát, amelyen tavaly is kukorica termett, ami pedig ellenkezik a modem gazdálkodás szabályaival. A szabályok betartása azonban a most lezárt gazdasági év alatt leheteUen volt. amennyiben a megelőző gazdasági évben apró parcellákon gazdálkodtak a bérlók. — A termés általában mégis kielégítő — mondotta a polgármester , mert értéke nem csak a föld elmaradt haszonbérét pótolja, hanem visszatérül belőle a beruházásokra fordított töke nagyrésze is. A lápéi gazdaságban termelt ta­karmány az idén nem fedezi ugyan még a város teljes takarmányszükségletét, aminek az az oka, hogy a földet a bérlók nagyon kizsák­mányolták. Megfelelő váltógazdasággal azonban rövidesen megjavítjuk ismét. A termésből eddig nem edtunk el semmit, a takarmányféléket és a kukoricát nem is adjuk el, a többi terményt, igy a búzát is, amire nincs szüksége a város­nak, csak akkor értékesítjük, ha sürgős pénzre lesz szüksége a város háztsriáaáiMk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom