Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-07 / 203. szám

Egyes saáaw 200 korona aserkesztöség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prófétawálló, 1. emelet 6.) Telefon IS-33. A .Szeged* megjele- (6 aik hétfő kivételével minden lap. Egyes szám ára 200 korona. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 4000,Budapesten és vidéken 4100 kor. Hirdetési árak: Féliiasábt.. I mm.50, egy hasábon 100, másfél hasábon 1E0 K. Szövegközt 23 százalékkal drágább. ApríV hirdetés 100,kövér betűvel 2 0 K. Szövegközti közlemények soronként 80 > K. Nyilttér, családi értesítés 14Ü0 K. Töbi>szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 7, PÉNTEK. 203-ik szám. A tokioi példa. A földrengés következményeképen bekövetkezett tragikus helyzetről egyre szomorúbb hirek érkeznek Japánból. A leguloisó sürgönyök arról adnsk hirt, hogy a még mindig égő Tokió utcáin valósággal ütKözet folyik a katonaság és az éhező nép közölt, amely az élelmiszeres rak tárak kifosztására indult. A „struggle for life" tanára csattanósabb, de egyben szomorúbb példát, bajos volna keresve is találn'. A japán katonák bizonn>al nem szivesen emelték fegyvereiket éhező honfitársaikra, mintahogy azok sem szivesen határozták el, hogy rablással szerzik meg a betevő falatot. A J»jpán szörnyű nyomoráról szóló híreket az egész világ borzadva olvassa és nem veszi közben senki sem észre, hogy vannak Európa kellős közepén is népek, melyek már nincsenek nagyon messze attól, hogy a tokioi példát kövessék. A Ruhr-megszáliás következményeképen bekövetkezett a márka szinte teljes elértéktelenülése és ez a német középosztá yt és a munkásságot majdnem olyan szörnyű helyzetbe juttatta, mint a földrengés Jjpánt, hiszen a német lapokban szinte napról-napra olvashatunk éhséglázadásokról, ahol a katonaság golyója és szuronya is csak n*gynehezen tudja a rendet helyreállítani. És Franciaország még ma sem akarja belátni, hogy hová fog vezetni esztelen intranzigenciáji, pedig ma már nem nehéz megjósolni, hogy ha Poincaré továbbra is kitart az erőszik politikája mellett, ugy az idei tél alighanem mindent felborit Németországban és a bekövetkező teljes anarchiában a fog és az ököl parancsol majd egyedül. Ma»y: rországon ma még Idtszólog teljes a rend és a fegyelem, de ki vonhatná kétségbe, hogy a felszín alatt már itt is forrong az a láva, amely, ,ha nem tudjuk azt okos és előrelátó politikával bésésen levezetni, olyan kirobbanásra fog vezetni, mely mindent msga alá temet. A drágaság minden látható ok nélkül napról-napra nő, nrg a kereseti lehetőségek változatlanok maradnak s igy mind nagyobb és nagyobb áldozatokat kell minden fixfizetéses tisztviselőnek és munkásnak hoznia. A nyomor egyes társadalmi rétegekben szinte elképzelhetetlen és ma már nem frázis, ha arról beszélünk, hogy százezerszám vannak Magyarországon vegeteriánusok, kiket nem annyira a meggyőződés, mint inkább a nyomor tett azokká, hiszen csak tegnap adtunk hirt arról, hogy a közel hatvanezer lakosú Kaposvár egyetlen vágóhídja is kénytelen volt bezárni kapuit, mert a város lakossága nem engedheti meg magárak többé azt a luxust, hogy legalább egyszsr egy héten hus kerüljön az asztalára. Ma kétségtelenül a fixfizetéses magánalkalmazottak túlnyomó többségének és a munkásság egy részének helyzete a legsiralmasabb, melynél még az áilam szolgáinak, a köztisztviselőknek is jobb a helyzetük, hiszen a legutóbbi időkben a közalkalmazottak végre kivivlák maguknak a mozgóbérskálát, mely a drágaság növekedésével arányban nagyobb és ismét nagyobb fizetéseket szab meg. Ezzel szemben a magánalkalmazottak túlnyomó többsége és a munkásság egy része még csak szóba sem hozhatja a legtöbb munkaadó előtt ez állandó értékű fizetéseket anélkül, hogy rögtön ne vádolnák meg őket bolsevizmussal. A magánalkalmazottak vannak persze itt is hátrányban, mert ők feloldhatatlan bilincsekkel vannak Magyarországhoz láncolva azzal, hogy nem bírnának külföldön boldogulni, hiszen a nyelvek nemtudása minden határnál jobban elzárja előlük a külföldet, ugy hogy nem marad számukra más hátra, mint maradni és tovább szenvedni. A munkás már valamivel jobb helyzetben van ezzel szemben, mert az ö tudása internacionális, hiszen a bányászkalapácsot és az esztergfpsdot az egész világon mirdenütt egyformán kezelik, ő«et vitzcnt a külföldi nagy munkanélküliség tartja vissza a kivándorlástól és ezért ven, hogy lelketlen lélek kufárok minden átlátszó csábításának olyan könnyen engednek és elmennek az ígért n unka után olyan helyekre is, melyekről Dante Infernoja sem szólott. Harmincezer dolgo?, magyar kéz vándorolt ki az uolsó negyedévben Törökországba, ahol a visszatértek elbeszélései szerint az eleven pokol vár minden bevándorlóra. Lehet, hogy Friedrich Istvánnak igaza van abban, hogy ő minden hozzáfordulót figyelmtzteleü előre a Törökországba való kivándorlás veszélyére, de bizonyos, hegy egyedül ő a bűnös abban, hogy egyáltalán akadt magyar munkás, aki elszánta magát a legsötétebb Ázsiába vaíó kivándorlásra, his?en Friedrich István gyönyörűen kiszínezett cikkei nélkül, melyek valósággal földi paradicsomnak irták le Ktmál országát, bizonnyal nem akadt volna egyetlen magyar munkás sem, akinek eszébe jutott volna kivándorolni Törökországba. Szólhatnánk még ezer dologról, melyek mind az elképzelhetetlen nyomorról festenének a feketénél is feketébb képet, de talán ennyiből is világos, hogy segítségre, még pedig gyors segítségre van szükség. £s ne kísérletezzenek most különböző nyomorenyhitő akciókkal, melyek legjobb esetben sem hoznak össze egymilliárd magyar koronánál nagyobb összeget és ne gondolják, hogy a háromezer magyarországi autó megadóztatásával már megvan mentve a haza, hiszen kétmilliárdnál többet ez sem jövedel mezhet és mit jelent ma bárom milliárd, mikor egyetlen nap nvolcmilliárdnyi bankjegyet nyom Orell és Füssli? Határozott és jól átgondolt közgazdasági pofitikára van ma szükség, mert csak ez segíthet rajtunk most a tizenkettedik órában, mikor már | a Halál dobol riadót kapuinkon. Salandra beszéde a Népszövetségben. Salandra a Népszö/elség tanácsának genfi ülésén az olasz kormány nevében a következő nyilatkozatot tette: — Az olasz bizottságnak görög területen történt borzalmas meggyilkolása nemcsak a nemzetközi jognak súlyos megsértése, melyért Olaszország joggal és kötelességszerűen követel igazságos büntetést és erkölcsi, valamint anyagi jóváó»elt, de hallatlan sérelme a nagykövetek tanácsának is, mert a bizottságot a nagykövetek tanácsa bízta meg a görög-albán halármegállapitás nehéz munkájával. Tellini tábornokot és társait azért gyilkolták meg, mert tagjai voltak a nemzetközi bizottságnak. Görögország n»gy ügyességgel ugy iparkodott a felelőssége alól kibújni, hogy a közvélemény és a Népszövetség figyelmét igyekezett az elkövetett bűncselekményről eltéríteni és a zá'ogbavételre irányítani, hogy ily módon a zálogbavételt a maga ügyétől elkülönítse és veszélyes támadásnak tüntesse fel. Eltakaró kísérlettel állunk szemben, mely a kérdést visszájára akarja kiforgatni. Olaszország a legerélyesebben vissza utositja a vádlott szerepét. Mig a nagykövetek tanácsa, melynek döntését maga Görögország is előre elfogadta, nem dönt az alapvető kérdés tekintetében, addig a Népszövetvégnek minden tanácsa, minden eljárása időszerűtlen lenne, mert illetéklelensége kétségtelen. Eddig mindig elismerték, hogy a Népszövetség, melyet a békeszerződések teremtettek meg, nem illetékes maguknak a szerződé-eknek tekintetében, kivéve a különleges lendelkezéseket vagy a.felek megegyezését. Éppen ezért alakították meg a a nagykövetek tanácsát. Görögország saját céljainak elérésére állította azt, hogy Kotfu megszállása ellenséges cselekmény. Olaszország azonban kijelentette, hogy ennek a megszállásnak nincsen semmiféle ellenséges jellege, hanem egyszerűen azoknak a kötelezettségeknek biztosításáról van szó, melyek a borzalmas bűncselekmény elkövetéséből származnak. A Népszövetség meg eremtése egyáltalában nem jelenti azt, hogy az államok lemondtak volna minden jogukról abban a tekintetben, hogy jogaik és méltóságuk védelmére cselekednek. Tiszteletben kell tehát tartani a nemzetközi jog szerveinek fenhatóságát, tiszteletben kell tartani magának a Népszövetségnek tekintélyét is, melyet az olasz kormány nem akar kétségbevonni. Ennek első feltétele, hogy az illető szerv maga is szem előtt tartsa a maga hatáskörének hitárait. A világ békéjét nem zavarja a biztosi ásnak az a módja, melyet Olaszorszag választott. Ezek röviden összefoglalva azok a tények, melyek alapján az olasz kormány visszavonhatatlanul azt a véleményét fejezi ki, hogy a tanács ne járjon el Görögország kérése ügyében. A görögök fizetik Korfu megszállásának költségeit. ; Az olasz kormány értesítene Görögországot, I hogy Korfu megszállásának napi költségei egy' millió lírára rúgnak és hogy ezt a görögöknek ' kell megfizetni. Görög diplomáciai körökben kijelen'et'ék, hogy ha Korfut nem ürítik ki, egész Görögország egy egységes akcióba fog kezdeni. Franciaország a görögök felelőssége mellett. Párisi híradások szerint a francia megbízott volt az, aki a nagykövetek tanácsának ülésén Görögország felelősségének megállapítása mellett foglalt állást és hangoztatta, hogy a katonai misszió felkoncolása minden kétséget kizárólag görög területen történt. „A Népszövetség Illetékes." A Népszövetség köreiben híre járt, hogy Franciaország és Brazília képviselőinek kivételével a népszövetségi tanács valamennyi tagja amellett foglalt állást, hogy a Népszövetség illetékes a görög-olasz konfliktus lebonyolitásdra. Belgium is ezt az álláspontot vallja. Ha Olaszország mozgósít — a kisántánt is mozgósit. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítójának értesülése szerint a kisántánt kormányai a következő formális közléseket tették: — Ha a Népszövetség Korfu megszállásával kapcsolatban kötelességét nem teljesiti, a kisántánt államai a Népszövetségből kilépnek és a jövőben nem fogják a nagyhatalmak ítéleteit elismerni, ha a nagyhatalmak ez alkalommal megengedik, hogy a kis nemzetek jogait lábbal tapossák. Ha Olaszország folytatja mozgósításait és csopatmozdulatait, a kisántánt hatalmai szintén mozgósítani fognak. Bulgária nem mozgósít. A Bulgár Távirati Iroda illetékes helyről kapott felha'almazás alapján a leghatározottabban megcáfolja • egyes román lapoknak azt a hirét, hogy a bolgár katonai hatóságok, mint Várnából érkezett utasok beszélték, elrendelték, hogy az 1922. és az ezt követő korosztályok álljanak készen az esetleges bevonulásra, tekintettel azokra a bonyodalmakra, melyek az olaszgörög viszály következtében keletkezhetnek. A jugoszláv jelszó: óvatosság. A Journal genfi jelentése szerint a jugoszláv delegáció elnöke, aki azon a nézeten van, hogy Koifu megszállása veszélyezteti a Földközi-tengeri politikát, Jueosz'ávia követendő magatartását a,következőkben szögezte le: — Óvatosság, — ez a jelszavunk mindenesetre. Jugoszlávia meg fogja tartani Francia-