Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-19 / 212. szám

S ZE OBD Szeged, 1923 szeptember 19 alakulását. Bíznak ugyanis abban, bogy Mussolini el tudja kerülni, hogy a dolgok kalanddá fajuljanak, ami súlyosan érintené a legutóbbi eszmecserék során kielégi .6 irányba tért o'aszjugoszláv viszonyt. Párisi jelentés szerint az olasz jugoszláv konfliktus háttérbe szorította a jugoszláv-bolgár feszültség kérdését, pár nap óta a francia közvélemény azonban élénk figyelemmel kisérí Olaszország is Bulgária készülődését Jugoszláviával szemben. A legbeavatottabb helyen az ügy állásáról a következőket mondották : — A szövetséges főhatalmak mintegy két héttel ezelőtt tiltakoztak Szófiában a macedón bandák szervezése elen, melyek a jugoszláv határ közelébe merészkednek. Párisba éB Londonba hivatalos jelentések érkeztek, amely szerint a komitácsi bandák kitűnően vannak felfegyverkezve. Párisban nem titok, hogy a komitácsi bandák modern fegyverei Olaszországbél származnak. A félhivatalos forrás azt mandja, hagy a háborús veszedelmet Bulgiria idézte fel és hogy a háttérben az olasz kormány rejtőzködik. Tiltakoznak a fiizéres paprika kivitele ellen. (A Szeged tudósilójától.) A szegedi paprikamalomtulaid nosok küldőt sége kereste fel kedden délelőtt a polgármestert és arra kérte, hogy tegyen lépéseket a kormánynál a hüvelyes paprika exportálásának betiltása érdekében. A küldöttség taRjM elmondották a polgármesternek, bagy mióta felszabaditotta a kormány a paprika kivitelét, Szeged környékének úgyszólván teljes paprikatermését feldolgozatlanul szállítják ki Jugoszláviába, ami katasztrófális helyzetbe sodorja a város szépen kialakult p prikafeldolgozó iparát. A polgármeser és a küldöttség tagjai közöl hosszú vita keletkezett ezután. A polgármester ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, bogy < termelők érdeke fontosabb, mint a feldolgozók érdeke és a termelők érdeke követeli a füzéres paprika kivitelének engedé yezését. — A termelő nagy hatalom Magyarországon — mondotta a polgármester — és a nyolcezer termelő kívánsága mit denesetre méltányosabb, mint a malmok és két-hárcmezer feldolgozó kívánsága. Abban az esetben, ha a hJvelyes paprika exportőrjei julányosibb áron iröltethetnék meg Szegeden a paprikát, mint Jugoszláviában, seinmi esetre sem jutna eszükbe, fto^y hüvelyesen paprikát exportálianaV. Azt tanácsolja tehát, hogy a psp ikcfeldolgozók redukálják tarifájukat és vegyék fel a versenyt a Jugoszláv feldolgozókkal. Az állam érdeke megköveteli, hogy minél több paprikát szállítsanak kü földre, ha tehai a hüvelyes psprika alkalmasabb az exportra, mint az őrölt paprika, nem szabad korlátokat felállítani a természetes folyamat elé. A kü döttség tagjai ezután elmondatták, hogy a magyar paprika az utóbbi időben elvesztette versenyképességét a külföldi piacokon a lényegesen olcsóbb spanyol paprikával szemben. Egyedül a jugoszláv piac maradt meg. Ha a szegedi paprikát feldolgozatlanul, szóval nyerstermény formájában enged k ki Jugoszláviába, ott nem édesre, hanem erősre dolgozták fel, mert igy több gyenge spanyolpaprikával keverhetik, tehát a speciális szegedi édes-nemes paprika még a jugoszláv piacot is elveszti. Nem érdeke az államnak sem, hogy olyan nyerstermény ketü jön külföldre, amelynek feldolgozására teljesen kifej ödött ipar van az országban, mert a hüvelyes paprika kivitele ilyen körülmények között tönkreteszi és visszafejleszti a város egész paprikaiparát, ugy a malmokat, mint azt a néhányezer családot, amely házilag foglalkozik a pspiika feldolgozásával. Az állam érdeke feltétlenül megkívánja a meglévő ioar védelmé, különösen megkivánja a speciálisan magyar ipar életfeltételeinek biztosítását. A küldöttségnek az a kívánsága, bogy a kormány vagy tiltsa el teljesen a hüvelyes paprika kivitelét, vagy kontingentálja a kiviheti hüvelyes paprikát, vagy ped g kiviteli illetéket vessen ki ez exportra szánt hüvelyes paprikára, mert ha valamilyen módon nem intézkedik, annak feltétlenül az lesz a következménye, hogy Jugoszláviában gyorson kifejlidik a paprikafeldolgozó ipar, ami egyszersmindenkorra megöli a magyar paprikát. Pedig a cél az lenne, hogy még a külföldön termelt paprikát is Magyarországon dolgozzák fel. A polgármester ezután kijelentelte, hogy mindent megtesz a feldolgozók érdekeben, amit tehet, de a kiviteli illeték tervét nem helyesli. Még nincs tanitója a tanonciskolának. (A Szeged tudisitijától.) A közigazgatási bi- 1 zottság lőfcutóbbi ülésén — mint igmeretes —, szó került az iparostanonciskola lehetetlen helyzetéről, amelybe a tanács nemtörődömsége következtében került. Dr. Cserő Ede kérdést intézett az ülésen elnöklő polgármesterhez a tanonciskola ügyében, elmordotta, hogy az iskola negyven óradíjas tanítója és tanárja közül mindössze egy olyan tanitó jelenkezett elsején, aki hajlandó százkoronás óradíjért a tanoncok oktatását vállalni. Az iskola tanítói ugyanis még az év elején beadványt intéztek a tanácshoz és kérték százkoronás óradíjuknak négyszáz koronára való felemelését, közölték a tanáccsal azt is, bogy abban az eseiben, ha kérelmük teljesítetlen marad, a most következő iskolaévben nem vállalkoznak óraadásra. A tanács azonban nem intézte el a tanitók beadványát, amely ott porosodott valahol a kullurszenátor restanciás aktái között. Ennek a felületességnek a következménye. hogy tanitóhiány miatt az iskola még mindig nem kezdhette meg az iparostanoncoktatást A polgármester meglehetősen tájékozatlanul válaszolt a felszólalásra. Azt mondotta többek között, hogy a tanitók követelése persze felülhaladta a-méltányosság határát, mert napi egy óráért egy mázsa búzát kértek havonta, ami húrom-négyezer korona óiadijnak felel meg a jelenlegi búzaárak mellett. A tanitók beadványában ezzel szemben búzáról szó sem volt és nem három-négyei er, hanem mindössze négyszáz koronás óradijat kérlek — januárban. Azóta természetesen változtak a viszonyok és ma már a négyszázkoronás óradij is elvesztette aktualitását. A polgármester válaszában még meg is fenyegette a renitens tanítókat, akuc nem h ijlandok egy doboz gyufa áráért dolgozni, megfen>egette őket Cserő Edének adott válaszábin, hogy abban az esetben, ha nem s kerül velük a megállapodás, a város felhasználja ellenük azt a fegyvert, amit a kultuszminiszter rendelete adott kezébe és ennek alap ján egyszerűen kirendeli a tanonciskolába azokat a tanítókat, akiknek nincs ki a heti óraszámuk A polgármester válaszára még a válasz elhangzása elitt megadta a feleletet az iparost»nonciskola felügyelő bizottsága, amikor néhány nap előtt foglalkozott a kérdéssel és elhatározta, hogy átiratot intéz a város tanácsához, külön tantestület szervezését kéri az iparosiskola számára, mert nem tartja cél- és észszerűnek a tanitók erőszakos kirendelését. A polgármester azonban — ugy látszis, nem tudott még akkor a felügyelő bizottság egészen reális álláspontjáról — de a hétfői tanácsülésen már tudhatott és tudott is róla, azonban konzekvens maradt és nem változtatta meg eredeti véleményét. A felügyelő bizottság átirata ugyanis hé>fén már a tanács előtt volt és Gaál Endre — mint kulturtanácsnok — elég részletesen ismertette tartalmát. A tanács elég hosszú vita után abban állapodott meg, hogy külön tantestület szervezését semmiesetre sem javasolja a közgyűlésnek, mert azt túlságosan és indokolatlanul költséges megoldásnak taríja, ellenben az óradíjak megállapítása érdekében összehív egy bekéltelőnek minősíthető ad-hoc bizottságot. Táviratilag megérdeklődi a kultuszminisztertől a középiskolai tanárok legújabb óradij-skáláját, de kimondta a tanács azt is, hogy ha ezt sem fogadják el a tanitók, használni fogja a kirendelés fegyverét. Véleményünk és éltesülésünk szerint az iparostanonciskola régi óradijas tanítói nem is kívántak és most sem kívánnak magasabb óradijakat, mint amilyent az állami tanerők kapnak. Ha tehát a tanács idejében foglalkozik ezzel a kérdéssel, biztosan elkerülhette volna az iparostanonciskola körül támadt botrányt, amely azoaban hűen jelképezi a város jelenlegi kultúrpolitikáját. Az iparostanoncoktatás elsőrendű fontosságú kérdés, a magyar ipar jövőjének a kérdése, tehát a tanács a leg könnyelműbb mulasztást kivette el akkor, amikor kicsinyes szempontok miatt, vagy talán túlságos kényelemszeretetből, nem tartotta szükségesnek á tanitók beadványának letárgyalását. A kérdést azonban nem o:dja meg a tanács véglegesen akkor sem, ha teljesiti az óradijas tanárok kívánságát, mert az iparostanonciskolának szüksége van arra a bizonyos külÖQ tantestületre, amiről a felügyelő bizottság átirata emlékezett meg. Az iparostanoncoktatás ugyanis nem lehet megfelelő ideiglenes tanítókkal, de nem is olcsóbb, mert a 10—12 állandé tanitó fizetése nem jelent akkora megterhelést a varosra, mint amilyen megterhelést a szükséges negyvenegynéhány óradijas tanár honorálása jeient. A város magisztrátusa azonban nem tud, v&gy nem akar a komoly kérdésekkel megfelelő komolysággal foglalkozni, a város atyafiságos politikájában teljesen alárendelt szerep jutott a kulturális kérdéseknek, ezért felszínes a tanács minden kulturális vonatkozású intézkedése és ezért gazdagodik állandóan Szeged város kultúrájának botránykrónikája. WWMMAMMílMMÍMMMÍtMMMMIMMI A somorjai mandátum. Németh Vince apátplébános, nemzetgyűlési képviselő elhalálozásával megüresedett somorjai választókerületben a nemzetgyűlés elnöksége m<íg nem intézkedett a választásról. Hir szerint Tobler János volt prágai nemzetgyűlési képvise * a keresztényszocialista szakszervezetek főtitkára fog fellépni keresztényszocialista progr tmmal. Politikai körökben Tóbler megválasztását annál inkább biztosra veszik, mert annak idején a prágai nemzetgyűlésben a somorjai kerületnek Csehszlovákiára esi részét ő képviselte. Csekély kilátás a Ruhr-kérdésben való megegyezésre. Mint a reggeli lapok jelentik, a német néppárt birodalmi bizottsága vasárnap a politikai helyzettel foglalkozott. Dr. Stresemann birodalmi kancellárnak a bel- és külpolitikai helyzetről mondott beszéde után a párt határozatot fogadott el, a«ely többek között a következőket mondja : Zárt sorokban állunk dr. Stresemann politikája mellett és a mai iejtegetései alapján korlátlanul bizalommal vagyunk iránta. A Westminster Gazette irja: Nem váriiató, hogy Baldwin és Poincaré között komoly megbeszélés történnék a Ruhr-problémában, mert ujabb beszédekből nyilvánvaló, hogy a megegyezéshez a kilátás sohasem volt olyan csekély, mint most. A Daily Telegraph tudósítója nem tulajdonit a beszélgetésnek nagyobb jelentőséget, mert mindkét államférfi vonakodik az olyan tanácskozástól, amely nem előzetes diplomáciai előkészítés alapján indut ki. Gcrrit Kalff dr. leydeni egyetemi tanár, az ismert holland irodalomtörténész halt meg a napokban. KalJJ Zwolleben született 1860-ban és egyetemi tanulmányait Leydenben végezte. Néhány évvel később már Utrechtben találjuk, mint egyetemi tanárt. Ebben az időben nyeri el tudományos érdemeinek elismeréseképen a „Holland Oroszlán" lovagkeresztet és a Holland Tudományos Akadémia tagjai sorába veszi fel. Legismertebb miivei: A 16. Századbeli Holland Irodalom Története, A Holland Szinpad a 17. Században és végül a minket magyarokat is közelről érdeklő Európai Irodalomtörténet-e, mely a többi hollandi irodalomtörténésztől eltérőleg behatóan tárgyalja a magyar irodalmot is. 1914-ben Kolff a Vragen des Tiyds t szerkeszti és ekkor kezdi Nyugati Irodalomtörténetét írni, amelyet azonban már nem fejezett be.