Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-16 / 210. szám

S ZE OBD ezideig nemcsak gazdacági és pénzügyi jogaink kifejlődésének, hanem az egész Duna medence gazdasági kifejlődésének bzilárd hátráltatóját képezték. — A Népszövetség legközelebbi ülése előreláthatólag decemberben lesz, Részemről a miniszterelnöknek Genfben a mostani alkalommal folytatott tárgyalásai alapján remélem, hogy addigra teljesen tisztázódhat a rekonstrukciós kölcsön ügye. A Népszövetség pénzügyi bizottságán k tagjai előtt ha még nem is foglalkoztak hivatalosan, mégis azt hiszem, hogy már nem ismeretlen ez a kérdés részleteiben sem, mert alkalmam volt többeknek eljutatni a ránx vonatkozó legújabb adatokkdl kiegészítve azt a memorendumot, amit annak idején az ország péhzügyi és gazdasági helyzetére vonatkozólag a reparációs bizottság elé terjesztettem. Viszont hivatalosan foglalkozott a Népszövetség azzal a jelentéssel, amelyet az osztrák állapotok szanálásáról, illetve ezen akció első évi, va!óban békeszerződésen felüli eredményről terjesztett a Népszövetség elé, amely gyakorlatilag mutatja be azt, hogy a hozzánk hasonló helyzetben levő állam helyzetének szanálásához elengedhetetlen az, hogy abba a helyzetbe hoza6Sék, hogy a maga gazdasági erőforrásait és javait a saját céljaira vehesse igénybe, fcltmznáiva azokat, amiket a reparációs zálogok eddig megakadályoztak, egy megfelelő kütfö di kölcsön biztosítására, illetve kontrolálására. Természetes, hogy az összes emiitett tárgyalások sikeres folytatásához és befejezéséhez szükségünk van az egész magyar közvélemény támogatására, amely a maga részéről meg kell, hogy erősödjék abban a meggyőzesében, hogy a kormány által választott és követett ut a legjobb eredményre vezet, de szemmel kisérjük azokat a gazdasági és pén^yi téren lévő eredményeket, amelyekhez Ausztria az ő esetében is csak hosszast és nehéz tárgyalások után megszerzett külföldi köcsön segítségével eljutott. — A fentiekben a kormány tagjainak tárgyalásairól számoltam be, addig is, amig a miniszterelnök rövidesen vissz térve, majd még további felvilágosításokat i 'bit. Természetes, hogy ö és a külügyminiszter ur 'élénk figyelemmel kisérték a Népszövetségnél most folyó különböző természetű tárgyalásokat is, ameivek között a cinket közelről érintő kérdésev-, mini a kisebbségi kérdés, a lefegyverzés ügye stb. szerepel. A Népszövetség tárgyalásainál a magyar államot, mint tudvalevő, Berzeviczy Alberf báró v. b. t. t. és Tánczos Gábor delegátus urak képviselik, akik élénken ré<ztvesznek a Népszövetség munkájában és több izben fel is szólaltak a tárgyalásokon. Korányi báró nyilatkozata. Kállay Tibor pénzügymini-zterrel hazaérkeze t Korányi Frigves báró párisi magyar követ is, aki a genfi táigyalisokról a kövelkezőket mondotta : — KMlay pénzügyminiszter ur részié esen kifejelte, hogy milyen irányban, milyen mederben folynak Bethlennek és minisztertársain-»k megbeszélései és tárgyalásai a Népszöveiség üléseinek tartama aatt » Ge fb n tanózkodí külHdi delegá usokktl. Éa a nngam részéről az ő felvilágosításaihoz csak nagyon keveset tehe'ek hO'zá. Négy napig maradok itthon s azután nyomban visszautazom Genfbe, ahol találkozom a miniszterelnökei és kíséretével. Nagyon sok fontos doiog merült fel, melyeket most Genfben el lehet intézni. Ha tehát arról van szó, hogy egy-két nappal vagy héttel a miniszterelnök urék kitolják genfi tartózkodá sukat, akkor még ez is Kiég fog történni. Nagyon komplikáltak azok a kérdések, amelyek most a miniszterenlnök, a külügymi iszter es a külföldi delegátus ik között igen barát ágos hangú tárgyalások alapjá teszik Nagyon fontosnak tartom annak leszögezését, hogy Benessel a miniszterelnök jóformán mi den pontnál megtalálta azt azt alapot, amelyből kiindulva a tárgyalások kedvező folyamatára lehet követ keztetni. A g.nfi életről Kállay pénzügyminiszter igy nyilatkozott: — A Hoiel de la Paixban laktunk majdnem mirdamyian. csak a kíséretünkbe i lévő hivatalos személyek kaptak máshOi szállást. Napjaink a folytonos tárgyalások sorozatával teltek el. Korán reggel megkezdtük s késő esti órákban is tárgyaltunk. A kölcsöntárgyalá ok még kezdődő stádiumban vannak. Az által-mosan elterjedt vélem ny az, hogy az olasz-görög viszály e simultáig, a Ruhr kérdés kilátásba helyezett megoldásáig, a Fiume körül keletkezett olasz-jugoszláv ellenségeskedés döntő fordulatáig nem lehet a kölcsönről érdemlegesen tárgyalni. A m gyar kölcsönről esetleg a jövő év elóit nem igen lehet szó. Főurak látogatása a királynőnél. A Spanyolországban élő kiráiyi csaladot a magyar közélet néhány kiválósági fel fogja keresni. Egyelőre Mikes Jinos gróf, szombathelyi püspök, Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf határozták el magukat a spanyolországi útra. A látogatás idejét közelebbről még nem határozták meg. Aj. oayi a jövő hé' elején Amerikába megy és onnan visszafelé Írogatja meg a kiráyi családot. Andrássy és Mikes nem együttesen, hanem külön-külön kereSzeged, 1923 szeptember 16 sík fel a királynét és Ottó trónörököst. Az özvegv kúftlyné legu ó >b azt a kívánságát fejezte ki, h >gy Ottó mellé olyrn matjr.r személyiség kerü'|Ön, aki a rendes magyar nevelésen kivül őt.magyar közjó i do'gokn is oktissa, illetőleg ezt » közjogi tmitát ellenőrizhesse. A m tgvarországi legitimisták m h-i'yt erről a kívánságról tudomást szerezte,*, a tn<guk kör^b'n közjogi mentort kerest-k s megtalálták Sz chenyi Miklós gróf ^emíly^ben, aki legközelfOfo már Sjanvolorsz^b» utazik. Nagy Emil távollétében is megtartják az ardrágitasi rendeiet ankétját D'. Nagy E il iüavs»gti yminiszter szeptember 24- n det lőtt fél 11 órára az igazságügyim* i-^tériumba éritkezletet hívott ös^ze, hogy ott a ga d sági ügyekkel fogla kozó mmisz'ériu viok ki«üldöttri az O's/ágos Központi Árvi seáló B zottságnak, * főbb igázná ü <yt h lóságoknak, ga'das-gi érd kképvisee'eKnek é« egyes kö gazdisági szakf'rfi kn k részvételével az árdrági ó visszaélésekről s ó ó rend le' a k 1m4val kapc ol -tos vitás kérdeseket m-gbeszéljék. A mini z er ugyan idíközbei eg^zwéijüjyi okokból külföldre utazott, «z ért. keletet azoiban távollétében is meg'artjak. Rsndeletl uton életbeláp a boradójavastat. P mek délu án 5 óra ól ette t ó<á-g Vti«s József helyetles miniszterelnök etnö-oésé'ei m ni«7tfrtanács vol1, amely túlnyomó n f >lyó üttyekiel fog>alkoz-itt. A min'sztertanfic < helybenhagyta azt a jővi héten megie'enö föld n velésOgyi ninis'tpri r ndele'et, ame y életbelépteti a boradójavaslat lényegesebb pontjait. Tudva évők'g ez kz a törvény,a a,lat, melyet a nemzetgyűlés az elnapolás miatt mar nem tárgyaihatott le. Megkezdődik a lakásépítési akeió. Egy hét múlva megkezdődi* a I k sép .esi akcó A hitelakció pén tU»i részét a pénzintézeti központ bonyolítja le. A tárgy lások m^g fu.ynak a pén?ü<y-, a néj jóléli mini z'énu n é< a penzintézei közson; kö.ött. Hir sz.rint 250 miüiard tesz az építkezési hitel. Egységesítik a vidéki pénzügyi hatóságokat. Tegnap érkezett M sko'cra Kölby Lajos pénzügyminiszteri tanácsot, ho?y a városi adóhivatalt meívizsgílja. A pénzügyminiszteri tanác o< k'kül teté«e azzal van összefüggésbe, hogy a péo ü ymmiszter egységes kezelést akar életbelépietni a< ö szes penzügyigazgatósáRoknál, állami pénztáraknál és városi adóhivataloknál Magyarok szeliditése. Irta: Móra Ferenc. I. Mária Teréziáról mindenki tudja, hogy nagyon szerette a magyarokat. Erről még az irástuditlan magyarok is tudnak mindenféle történeteket, köztük olyan csintalanságokat is. amikkel már ő előtte száz esztendővel is mulatták magukat a mesekedvelö magyarok. Csakhogy még akkor nem Mária Tréz át mond ak, hanem eayszeri királykisasszony*. Ezek a régi pajkos mesefosz ányok aztán később mind a szép aszszonyi irály szoknyájához tapadtak. Az én történetem nem ezek közül a dévajságok közül való. Mosolygásnak ugyan ez is mosotygás, de az i yen moso'ygásban n m sok öröme telik Ámornak. A királyok mes >lyának mindig politika ül a sarkában, hát még a királynőkének ! — Mivel hálálhatnám én meg a magyaroknak a hozzám való nagy jóságát ? — ezt kérdezte a mosolygó szépasszony a magyar uraktól, mikor a vita és a sanguis megmentette a trónját. Sok vére hullásáért mit kiván a magyar nemzet? A magyar nemzet akkor a nemes urakból állt. A jobbágy nem számított, a polgár még tán annyit se. Ha azekat kérdezi meg Mária Terézia, azoknak tán lett volna valami kérni valljuk, mert azok a nyavalyás purgerek sohse szemérmeskedtek, de az ur-knak nem volt semmise. Azt mondták becsületből tették, amit te tek s azért nem jár fizetség. A királyasszony azonban erőnek erejével megakarta mutatni, m lyen háládatos ő a hü magyarokhoz. S hogy azokkal nem boldogult, megkérdez e a bécsi tanácsosait: — Mondják már tanácsos ur«k, maguk jobban ismerik a magyarokat, mi esnék azoknak legjobban ? — Az, ha nem fölséged járna le hozzájuk Pozsonyba, Budára, hanem őket szokraiaá ide fölséged Bécsbe, — mondta a nagyeszű Kaunitz. Ezt a tanácsot aztán meg is fogad'a a királynő. Sohase tar ott többet országgyűlés Pozsonyban, hogy a ma yarok otthon panaszkodhassak ki magukat. Akinek valami ügye bajt, panasza, kérni-alója volt, annak Bécsbe kellett menni. Ott aztán zsákkal-kaláccsal fogadták s még a helyét is megfújták az udvari cselédek az aranyos kanapékon. Még az is megesett bizony, hogy a királyasszony a tulajdon gyenge kis kezével veregette meg az öreg Buzogány András vállát, pedig az csak jámbor bocskoros nemes volt valahonnan Csíkországbul. Mi szél sodorta a nagy hegyek közül a szegedi lapá yra az öreget, azt most már nem lehet tudni, az bizonyos, hogy a sze gedi levéltárban megőrizte a nevét val*mi hivatalos irás az ezerhétszázötvenes évekből. — Miben lehetünk kegyelmednek szolgálatidra, érdemes bátyám uram ? — kérdez e a ! királynő, még pedig kívülről, könyv nélkül, . me<t még akkor nem céduláról beszeltek magyarul a magyar kirá'yok. (Ugyan a Mária Terézia fia már arről se beszélt. Az assztjny; király volt az utolsó Habsburg Ferenc Jó séfig, . akinek meg- rt egy ország egy-két szót a tulajodon nyelvé •.) Ugv meeill tődött erre a nagy kegyességre a vén sas, hogy alig tudta elmotyogni a szive szándékát. Biz ö itt a szegedi határban, Hatrongyo-on akart egy gazdátlan telket adatai magának, ameyiknek a gazdájt még Rákóczival kibuj.loso t. — Hátha ahelyett .Bécsben méretnénk kegyelmednek házhelyet ? — mosolyodo t el a királynő. — Van ám ez a Bécs olyan szép hely, mint az a Hatrongyos — Öreg fa vagyok már én az átültetéshez, föl éftes királynő, — hajladozott a hajdani kuruc. (Mert tudni/ ló, hogy ő is kuruc olt annak idején, mikor az voit a divat. De hát mi lett volna ebből a szegény hazából, ha mindenki kibujdosott volna belőle, aki kuruc volt és senki se állt volna be a csiszár e mberének?) — Hát fiai vannak e kegyelmednek?"— kérdezte kegyesen a király sszony. — Még pedig heten I — villant föl a büszkeség lángja a Buzogány András bokros szemöldöke alatt. — H*t az któl tudja meg kegyelmed szeretnék* e megnézni Bécset? HA ha ö előttük még nincs bedetzkázva Hatrongyosnál a világ. Bizony az lett abbrtl hogy mire Buzogány And ás heve ette őszivel ' atfndék földet, akkorára a királyasszony te „ vitéz ivé le't a hét ifjú Buzogány H-í r meg zo iák a jó helyet, az udv*ri dápiákjat, a cifra bálaka* s nemsokára otthonab^an érezték magu<at Bécs]>en, mint Hatrongyoson. Nem is csuda, mert annyi volt már akkor a magyar ur Bécsben, h *y szinte ^okalták is már őke: a bécsiek, pedig ann»k is csak ök látiák hasznát. Ami magyar vagyont el nen s ivtak adóba, az odagu uit elébük a maija jószántából. Nem kellett vetkőztetni a magyart, vetkőzött az m gától xi-^