Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-08 / 204. szám

A mai szám ára 250 korona SxerketrtMg és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Próféta­Btíűló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged* megjele­lik hétfő kivételével minden rap. Egyes szám ára 200 ko­rona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 4000,Buda­pesten és vidéken 4100 kor. Hirdetesi árak: Félhasábon 1 mm. 50, egy hasábon 100, más­fél hasábon 150 K.Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövérbetfivel2(X) K. Szövegkozti közlemények soronként 80U K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 14(10 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 8, SZOMBAT. 204-ik szám. Levél Japánba. Testvérem a Felkelő nap országában, ahol millióknak nem kelt fel többet a nap, akik es e még vidáman és boldogan búcsúztak tőle, — testvérem, nem tudom, eljut-e hozzád ez a levél. Hiszen a te hazádban nincsen többé vasút, amelyik elvigye, nincs posta, amelyik meg­keresse a címzettet és nem is tudnám ho^y címezni ezt a levelet. Régen volt, mikor itt jártál felénk és mint a messze kelet mindenre kíváncsi vándora, benéztél ide is, a könyvek kriptájába, magad is bibliotekárius Nippcn földén, könyvek és virágok barátja. A nevedet rég elfelejtettem azóta, furcsa betűidet a ven dégkönyvb n nem tudom elolvasni, csak barna myops szemedre emlékszem, amely bentülő és fénytelen volt a kerek pápaszem alatt — a könyvtáros-szemek hamar hervadnak keleten és nyugaton — és sárga kis kezedre, ahogy fölvetted az asztalomról a Kokoro német fordí­tását és aláhúztál benne egy, egyetlen egy mon­datot. Ezt: — Csak törvény van a világon és semmi más nincs, csak a törvény. Erre emlékezi tlek most, szegény testvérem, aki talán elégett könyvesházad kormos üszkein ülsz, talán az asszonyodat siratod, aki tüzh Iái elől a halál vizébe menekült, talán gyermeked után sóhajtasz, aki néped hi e szerint a Lélek folyó száraz medrében játszik már apró kísér­tetes kavicsokkal, amelyek nem ve'nek árnyat, — de ha mindent elvesztettél is már, amiért érdemes elvitetni az életet, filofózus maradtál a halál lábainál is. Mert a könyvek eléghetnek, de a könyvek embere a fejére szálló hamu­fe hők alól is a bölcs szemével nézi a temet­kező világot. Mondhatnám neked, testvérem, hogy ingwa: végzet és akirame : megnyugvás, amely két szó, a hogy Lafendio Hearn mondja, olyan közönséges és gyakori a te néped min­dennapos beszédében, mint a miénkben a „jó", meg a „rossz", — de én csak arra em ékez­tetlek, amire te lanitottál engem: csak törvény van a világon és semmi más nincs, csak a törvény. Te akkor nem arra a törvényre gondoltál, amit az emberek csinálnak és én sem arra gon­dolok. Az emberek vizbe irják törvényeiket és a hullámok elviszik, homokba vésik és a sze­lek betemetik őket. Az emberek törvényei tö­kéletlenek és mulandók, mint az emberek s akit az egyik törvény vérpadra hurcol, azt a másik oltárra teszi. Az emberek törvén.ei játé­kok, amelyek eltörnek néha még annak a nem­zedéknek a kezén, amelyik csinálta őket és he­lyet engednek uj játékoknak. Az a törvény, ame'y igazán van és amelyen kivül nincs más a világon, a természet törvénye, a teremtés tör­vénye, amely örök, mint az, aki hozta. Testvérem, te ismered a te sz gethazód tör­ténetét és tudod, hogy ősidők óta örök moz­gásban van Dai Nippon földe, mert két démon rengeti szüntelenül: a tüz, meg a viz. A te hazádban százhatvan esztendő óta statisztikát vezetnek a földrengésről és ez a statisztika azt mutatja, hogy a te hazád területén minden nap négyszer rázkódik meg a föld. Szent hegyetek tüze és tengeretek szökő-árja sokszor pusztí­totta már el napfényes városaitokat és mosolygó kerteiteket, de emberáldozatoknak olyan heka­tombáját még soha nem jegyezte fel a történet, mint most. A régi Japán alkalmazkodott a japán föld természetéhez: házai, palotái, templomai fából és bambuszból készültek s ha sokszor összedűltek is, mint a kártyavár, halkan omol­tak össze és nem temették maguk a á ember­életek millióit. Az uj Japán megtagadta a kelet törvényét és kőbe öltözött, mint a távol nyugat, amelynek csodáit mohón tette a magáévá. Az álmok országának virágvárosaiból nagy, komoly kővárosok lettek, mint gyermeklelkű fiaiból európai katonák, diplomaták, ludósok és prole­tárok. A boldog kis szigetországból, ahová a nyugat fáradt költői elandalító motívumokért jártak, világhatalom lett, minden fényével és átkával ennek a pozíciónak. Az az ország, amelynek ryugatra tévedt gyermekeit fél­századdal ezelőtt még utálkozó kíváncsiság­gal néz ék az európai metropolisokban, mint exotikus állatokat szokás, főhelyre jutott a né­pek asztalánál, megszerezve magának a világ becsülését és a versengő nagyhatalmak hizel­kedését, airely retegésnek szolgáit álarcul. És amikor a megt-omlott világban jóformád maga maradt egészség snek és erősnek s talán arra gondolt, hogy most már kinyújtja kezét a világ­hegemónia után — akkor meghasadt alatta az anyaföld és a két démon, a tüz és v z beleta­szí o>ták a pokoli dágványba a világhatalmat kővárosaival, vasu'jaival, alac útjaival, kaszár­nyáival, parlamentjé el, minden európ i kultú­rájával együtt és amit meghagytak belőle, az a világ legszegényebb és legszánandóbb kis nem­zete lett, az irgalom portáján és koldus-kenyerén. Szegény testvérem, te az európai kultura em­bere vagy és nem hiszel néped ősi kultuszá­ban, amely primitiv és szegényes dogmatikáju: abban áll az egész, hogy a hobak halhatatla­nok, lelkeik körüllebegnek bennünket és tisz­telnünk kell őket, mert ők irányítják a mi té­velygő életünket. Te modern ember vagy tul a nagyapáid shintho-vallásán és most mégis meg kell hallanod az ősök riadó parancsát a Fuzsi­yama dübörgésében, a tájfun tomtolásában, a tengerár menydörgésében: — Nincs semmi a világon, csak a föld tör­vénye, a természet törvénye és halála a kelet­nek és halála a nyugatnak, ha elszakad a szá­mára adott törvénytől és a nem neki szabottat teszi a maga törvényévé. (m.) A genfi találkozás. Bethlen István gróf miniszterelnök és Benes cseh külügyminiszter találkozásáról gerfi j len* lés nyomán hivatalos helyről a következőket közlik: C-Ctörtök délelőtt Bethlen István gróf és Daruváry külügyminiszter öt szejöttek Benes cseh külügyminiszterrel. A megbeszélés kiter­jeszkedett mindazon kérdésekre, amelyek a két ország közölt függőben vannak. A tárgyalás sz engedékenység szellemében folyt. Az elért ered­mények alapján remélhető, hogy a két orszá­got eddig egymástól elváhszió nehézségek el fognak tünn». A tanácskozás ki fog terjedni Magyarország pénzügyi talpraáltitásával kap­csolatos kérdésekre is. Ari agyar kormányféifiak és a cseh külügymi­nisztertalálkozásáról az MTI a következőket közli: A találkozás a Metropol-szállóban történt, Benes cseh külügyminiszter lakásán. Tárgya­lásul azok a gazdasági, jogi és politikai jellegű kérdések szolgáltak, amelyekről a két állam kö­zött már eddig is folytak tanácskozások. A megbeszélés délután 4 és este 8 óra között tartott és csupán a tea szakította meg. A han­gulat mindvégig barátságos volt. Cseh részről Benes és Koenzl-Jezinievszki, a külügyminisz­térium po itikai osztályának vezetője, magyar részről Bethlen litván gróf és Daruváry kül­ügyminiszter volt ott. Beható vi'ában megállapo­dás létesült arra nézve, hogy milyen elv szerint fogják elintézni azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében eddig még megegyezés nem jött létre. Az összejöveteltől a magyar kormány­férfiak kijelentették, hogy a tárgyaláson jobb légkört teremtettek. Megállapodás történt abban a tekintetben is, hogy a tárgyalást legközelebb folytatják. Majdnem megbuktatták a kormányt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés pénteki ülésén véletlenségből kevés híján megbukiaiták a kormányt. Az ülés csendes le­folyású volt délutánig, a napirend megállapítá­sáig. A véletlen baleset azzal kezdődött, hogy Sándor Pál minden kormánybuktató különleges szándék nélkül szőnyegre hoz'a a napirendhez történt felszólalásában a kormány svájci gabona­vásárlását. Nem kételkedik — mordotta — az üzletkötés korrektségében, de okai vannak rá, hogy hozzánemértést lásson a dologban. Indít­ványozta, hogy tűzzék az ügyet a következő ülés napirendjére. A közélelmezési miniszter beszéde után szavazásra bocsátották a kérdést, hogy n elnök napirendjét, vagy S'ndor Pál napirendi indítványát fogadja-e el a Ház. Mivel a kormánypárti képviselők más ügyeikkel van­nak most a nemzetgyűlésen kívül elfoglalva, már a felállással való szavszások összeolvasásá­nak a kezdetén kiderült, hogy a többség ülve maradt. Ekkor Sándor Pa) nég a szavazás befejezte előtt visszavonta indítványát. „Puccs, puccs!" kiáltották erre a szélsőjobbon. Nagy kavarodás támadt, egyszerre sok^n akartak hozzá­szólni a házszabályokhoz, ugv hogv azóriásizajban az elnöknek hosszú időre félbe kellett szakítani az ülést. A közel kétórai sjünet után az elnök kijelen­te.le, hogy Sándor Pálnak a szavazás alatt is joga volt visszavonni indítványát s hogy ő, sz elnök, a zajban nem hallotta, hogy Dénes István az indítványt magáévá tette. Mikor pedig a szélsőjobbról gúnyosan kérdezték, mi célja volt Sándor Pálnak az indítvány vissza­vonásával, Rassay Károly a liberálisok nevében nyiitan kijelentette, hogy most, amikor Bethlen országosan fontos érdekből van külföldön, pártja nem tartaná becsületes eljárásnak Bethlen háta mögött a kormánybuktatást. Rámutatott ellen­ben arra, hogy a fajvédők kétszínűén viselked­1 tek. Mert Gömbös Gyula, a vezetőjük hálás köszönettel vette ugyan tudomásul Bud minisz­ternek Sándor Pál felszólalására adott válaszát, de a fajvédők azért a szavazásnál ülve marad­tak volna a kormánybuktatáshoz. Mivel Dénes. István magáévá tette Sándor indítványát, arra újra leszavaztak és az irditványt most a szociál­demokrata párt kivételével az egész Ház el­vetette. Iey simult el az eset, amely könnyen kormánybuktatásra vezethetett volna. Részletes tudósításunk a következő: A létszámcsökkentési Javaslat. A nemzetgyűlés pénteki ülését háromnegyed 11 órakor Scitovszky Béla nyitotta meg. Jelenti, hogy az igazoló bizottság a benyújtott panaszok elutasításával Herczeg Béla és Rácz János man­dátumát igazolta. Áttértek ezután a létszám­csökkentési javaslat tárgyalására. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol a 13. szakasznál történt felszólalásokra. Kijelenti, hogy helyesli őstör József felfogását, amely szerint a gyámügyet rendezni kell, kész is erre már a tervezet, de a gyámügyi eljárást egyelőre rendelettel szabályozza. A szakaszt elfogadják. A 15. szakasznál Nagy Ernő azt ajánlja, hogy a megyei ét, törvényhatósági tisztviselők létszámcsökkentesét?' egy hattagú bizottság ha­tározz in s vé^ső fokon a belügyminiszter döntsön. A H z a* indítványt nem fogadja el. A 16. szakasznál Hegymegi Kiss Pál hatá­rozati javaslatot nyújt be, hogy azokban a a megyékben és városokban, amelyekben a képviselőtestületi választások még az idén ese­dékesek, a létszámcsökkentést halasszák el vá­lasztás utánra. Nem fogadják el. Elfogadja ellenben a Ház Strauss Istvánnak azt az indítványát, hogy 1924 januárban a belügyminiszter köteles rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom