Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-06 / 202. szám

Szeged, 192$ szeptember 6 sztrájltmDzgaJmak fordulnak elő. ígéri, hogy rajta lesz a sztrájk megszüntetésének. A naz a miniszter válaszát tudomásul veszi. Györki Imre második interpellációjában a fővárosi II. névjegyzék ügyét teszi szóvá. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszában kijelenti, hagy a dolog kizárólag a közigazga­tási bírósághoz tartozik és egyedül az illetess a felszólalás ügyében dönteni. A Ház a választ tudomásul veszi. Friedrích a kormányzó beszédéről. Friedrich István interpe^ciójában elmondja hogy a kormányzó legutóbb Karcagon tartolt beszédének közlését az igazságügymimszter meetíHotía Kezében van a hiteles szöveg, de nem akarja nyilvánosságra hozói mindaddig, S a kormány nem nyilatkozik arról, hogy M a beszéd a nyilvánosság részére van-e wánva vagy sem. Interpellációjában kérdi a kormányt, mily okokból akadályozta meg a SZEGED beszéd közlését. Ha nem tartja a kormány cél­szerűnek a beszéd közzétételét, hajlandó e gon­doskodni arréi, hogy a jövőben ilyen beszédek ne hangozzanak el. Vass József miriiszterelnökhelyettes arról nem tud semmit sem, hogy a magyar kormány a kormányzó beszédének közlését eltiltotta volna. Az ellen a magyar kormánynak ném volt és nincs kifogása, hogy tényleg elmondott beszéd tényleg nyilvánosságra kerüljön. Azonban óva­kodni kell oly kijelentésektől, amelyeket a kor­mányzónak imputálnakés amelyeket ő valóság­ban soha meg nem tett. Kijelenti, hogy a kor­mány a felelőséget az államfő ily irányú tény­kedése iránt a jelenben és a jövőben a leg­messzebbmenő módon viseli. Kéri válaszának tudomásul vételét. Friedtich István és a Ház a miniszterelnök­helyettes válaszát tudomásul veszi. Az ülés este háromnegyed nyolckor véget ért. Japán pusztulása. Horthy Miklós kormányzó a japán nemzetet ért nagy katasztrófa alkalmából a kővetkező táviratot intézte a japán császárhoz: „Fájdalmasan megilletődve a rettenetes csapás hírétől, mely Felséged országát érte, sietek Felségednek legmélyebb részvétemet kifejezni, melyet az oly kegyetlenül sújtott japán nép iránt érzek, amelyben az egész magyar nemzet osztozrk. Horthy, Magyarország kormányzója." A magyar kormány utasítására a bécsi ma­gyar követ személyesen fejezte ki ezidőszerint Bícsben tartózkodó budapesti japán követ előtt a magyar kormány legmélyebb részvétét. Numa­taro Honda japán követ melegen megköszönte a részvét kifejezését és megígérte, hogy mihelyt módjában lesz, jelentést tesz erről a kormánynak, amellyel a katasztrófa óta eddig összeköttetést kapnia még nem sikerült. Hozzávetőleges becslés szerint haszmitlidrd font sterlingre volna szükség Japán újraépítéséhez. A régensherceg 100 millió yent bocsátott a segélyakció rendelkezésére. Londonba érkezett jelentések szerint Tokioban a tűz csak vasárnap délután 5 órakor hagyott alább, amikor a városban már csaknem minden megsemmisült. Amikor a fogház kigyulladt, szabadonbocsátoiták az összes foglyokat, köztük a legutóbb letartóztatott szocialistákat is. Tokioi jelentés szerint kedden ismét két uj földlökést éreztek, melyek a még épen maradt házak közül töhbszizat elpusztítottak. Tokiot és Yokohamát katonaság zárta körül. A lakosság legnagyobbrészt a városon kivül táborozik. A közélelmezési nagyon megnehezíti, hogy a föld­rengés és a tűzvész kétmillió tonna rizst is el­pusztított. Azt hiszik, hogy két évre van szük­ség, hogy Tokio is Yokohama újra felépülhessen. A tokioi egyetemi kórházban a földrengés alkalmával több mint 7000 ember életét vesztette. A rendőrség becslése szerint Tokioban 500000 ember halt meg és 300 000 ház dőlt össze. A Coreo gőzös utasainak elbeszélése szerint Yokohamában alig maradi 40.000 ember, a többi vagy elpusztult, vagy elmenekült. Sanfranciskóba érkezett távirat szerint a császár palotáját kato­naság őrzi. Bonin ArchipalagöS' szigetcsoport, mely lapán­tói S00 km. távolságra van, a rajta élő 2000 emberrel együtt elsülyedt. A tokioi britt követség, amint jelentik, sér­tetlen, de ezzel szemben attól tartanak, hogy az olasz is francia követség elpusztult. A tokioi amerikai követség sorsáról egymásnak ellent­mondó jelentések érkeztek. Newyorkból az a hir jött, hogy a yokohamai angol konzul fele­ségével együtt meghalt. Ujabb jelentések szerint a tokioi utcai harcok során megöltek egy csomó koreait, akiket fosztogatáson, gyilkoláson és rabláson értek. Yokohamában három külváros, ahor európaiak laktak, annyira rombadölt, hogy kő kövön nem maradt. A londoni külügyminiszter utóbb táviratot ka-* pott, amely arról számol be, hogy a tokiói britt nagykövetség leégett. A földrengés halottai közt van a japán uralkodóház három tagja is. A japánországi földrengés alkalmával a tokiói olasz követség is a yokohamai olasz konzulátus is elpusztult. De Martino olasz nsgyköve*, aki ezelőtt Iondoni nagykövet volt, életét vesztette. A követségi személyzet többi része megmenekült. A Times értesülése szerint a kínai kormány japán érdekében felfüggesztette a lisztkiviteli tilalmat. A Journal jelenti, hogy Cyprus-szigetén több földlökést állapítottak meg. Tokio romjai felett elkeseredett küzdelem indult meg a japán csapatok és az éhező, haj­léktalan külvárosi nép között, mely becsődült a főváros elpusztított centrumába éleimet keresni és a rablástól sem riad vissza. Vasárnap és hétfőn ujabb, bár gyengébb földrengések voltak és ezektől a még épen maradt kőházak is összedőltek. Magában a fővárosban több mint félmillió ember halt meg és a többi kétmillió hajléktalan maradt. A halottak között van két japán császári herceg. A rendőrség rendet teremtett a szerdai piacon. (A Szeged tudósítójától.) A háború össze­omlása utáni idők lelkiismeretlen lánckereske­delme az utóbbi idők kedvező konjunktúrái között ismét felelevenedett és napról-napra na­gyobb, riasztóbb arányokat ölt. Az élelmiszerek funa« természetesen most is a lánckereskede­lem érdeklődésének homlokterében, ismét di­í* Pf a »faluzás" és délelő íönkint a kü­lönböző korú, rangú és nemű batyu ok tarka serege tölu meg. a Szeged-állomás pályaudva­rai, ugy hogy a perron képe, különösen heii­vásáros napok délelőttjén olyan, mint valami népvándorlás keresztutja. A batyuzás központja természetesen a főváros, ahol kész piacot talál minden vidéken összevásárolt közszükségleti cikk és ahol a kényszerítő helyzet szankcionálja az irreális es illegális kereseti lehetőségeket A folyton növekedő lánckereskedés természe­tesen abnormális drágulást okoz a szegedi pia­con. A város közönsége már régen érzi az ille­gális üzérkedés hatását, amely már olyan ha­talmas áreltolódást okozott, "hogy fölhívta az illetékes hatóságok figyelmét is. Szerdán végre megtörtént az első komoly lépés a piaci uzsora 1 letörésére: a szegedi államrendőrség detektiv­" testületének csaknem minden tagja dr. Papp Meiyhért rendőrkapitány vezetésével váratlan razziát tartott és az uzsorarendelet értelmében lefoglalták és elárverezték azoknak a kofáknak, termelöknek és iparigazolvány nélküli láncosok­nak a portékáját, akik tulmagas áron vásárol­tak, vagy árusítottak. A razzia minden piactérre kiterjedt és leg­nagyobb eredménnyel a Rudolf-téren jáit, ahol a viszontelárusitók vásárlását nem korlátozza a többi piactereken érvényben levő rendelet, amely szerint reggel kilenc óra előtt csak a fogyasztók vásárolhatnak. A Rudolf-téri piac a környékbeli termelők árusító helye. Kocsiszámra adják-veszik itt a terményeket, a gyümölcsöt, a baromfit. Szerdán különösen nagy volt itt a piac. A szezoncikk most a paradicsom, amely­nek hat óra előtt háromszáz korona volt az átlagos ára, de hat óra után, amikor a buda­pesti személyvonattal érkező láncosok megjelen­tek és megkezdték árdrágító munkájukat, fel­szökött hat-hétszáz koronára. Amikor a detek­tívek megérkeztek, a piacon ennyi volt már a kialakult átlagos ár. Az iparengedély nélkül összevásárolt terményeket azonnal lefoglalták, nagyrészét ott a helyszínen kiárusították a fogyasztók között, a paradicsom kilóját például háromszáz koronáért, de rengeteg gyümölcsét vittek a városháza elé — hat-nyolc kocsirako­mánnyal — és árverésen értékesítették az össze­sereglett vásárlók között. A délelőtti órákban nagyszámú rendőri ké­szültség szállta meg a személypályaudvar kör­nyékét is s a villamoson, gyalogszerrel, vagy kocsival kiérkező batyusokat föltartóztattdk és valamennyit leigazoltatták. Aki nem tudta elfo­gadhatóan igazolni, hogy a nála talált piaci portékát saját céljaira és nem láncolásra vásá­rolta a piacon, azt őrizetbe vették. A budapesti vonat indulása mán körülbelül kétszáz bátyust kisértek a rendőrségre. Asszony volt a legtöbb közöttük, de számos egyenruhás vasúti altiszt is akadt a csoportban. A lefoglalt batyukat pedig hatalmas társzekereken szállították utánuk. A városháza udvarát te'jesen megtöltötte a megriadt bátyus sereg. Ismét leigazoltatták őket és az igazoltatás során kiderült, hogy kevés kivétellel csaknem valamenyi vasutas igazol­vánnnyal, tehát aránytalanul kedvezményes áron utazik. Volt közöttük sok, aki most batyuzott először, de legtöbben — mint azt az ujrend­szerti igazolványokbét sikerült megállapítani — nagyon sokszor megjárta már az utat Szeged és Budapest között. Igazoltatás után egyenkint távoztak, de lefoglalt batyujuk ott maradt és a rendőrség közegei a városháza előtti árverésen értékesítették a batyuk tartalmát, hogy az értük befolyó pénzt a láncosok névsorával együtt át­kjfldhessék az ügyészséghez, illetve az uzsora­bírósághoz. A városháza környéke csak a délutáni órák­ban csendesült el, mert az igazoltatást akkor fejezte be Papp József rendőrfelügyelő és addig tartott a rengeteg lefoglalt piaci áru árverése is. Értesülésünk szerint a rendőrség nem áll meg az első sikerült lépés után, hanem gyakran megismétli ezeket a piaci razziákat. Érdeklődtünk a vasúti üzletvezetőségnél az­iránt, vájjon az uzsorán ért batyuzó vasutasok ellen indítanak-e hivatalból eljárást a szolgálati szabályzat alapján, amely tartalmaz bizonyos büntető rendelkezéseket a vasúti kedvezménnyel való visszaélések megtorlására. Az üz etVezető­ségnek „hivatalosan" még nincs tudomása a történtekről és igy felvilágosítást nem kap­tunk, csupán annyit tudtunk meg, hogy az igazgatóság foglalkozik már ezzel a kérdéssel. Scultéty Sándor főszámvevő, a hatósági hus­szék vezetője beszéli — és ez szintén hozzá­tartozik a hihetetlenül elharapózott batyuzás jellemzéséhez —, hogy hetivásáros napokon, a kora reggeli órákban valósággal megrohan­ják a batyusok a mészárszéket. Csupa buda­pesti és rákospalotai láncos vásárol, akik egy kétkilós adagokban rengeteg hust szednek össze és útipoggyászként szállítják el. A hus­szék egész személyzete nem csinál ilyen­kor mást, mint adagolja és csomagolja a hú­sokat a láncosok számára. A Nyugati-pályaud­var vendéglőse például csak szegedi hússal dol­gozik; a gyorsvonat étkező kocsijának szakácsa viszi számára minden nap a megrendelt meny­nyiséget. A szakács is nyer rajta, a ven­déglős is, csak a fogyasztók nem érzik meg a resti árakon az olcsóbb beszerzési árakat. Az utóbbi időben a husszék már kénytelen volt védekezni a batyusok rohama ellen. Vagy nem szolgáliák ki őket, vagy tekintélyes felárt szá­mítottak a hus árához. A rendőrség erélyes akciója remélhetőleg meghozza a szegedi piacokra a régen nélkülö­zött rendet és nyugalmat és egyszersminden­korra elriasztja Szegedről a láncosok pióca se­regét. A németországi viszonyok. A berlini kommunista Rothe Fahne betiltá­sára az adott okot, hogy a tegnapi elkobozott kiadásában megjelent egy cikk, amely a küszö­bön álló polgárháborúról szólott és a munkás­ságot felbiztatta, hogy fegyverkezzenek. A mülhelmi bányakerüleíben valamennyi bá­nyamunkás munkába lépett, éppúgy a retting­hauseni kerületben is. A Vese) melletti friedrich?­feldi pályaudvart francia csapatok megszál­lották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom