Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-05 / 201. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 szeptember 7. Éhinség. Mint egy szikratávirat Irakiból jelenti, Tokió­ban «z élelmiszerhiány miatt nyugtalanság tört ki. Riobokuban a hid beomlott. Ezer és ezer lakos, aki a hegyek közé igyekezett menekü'ni, a szakadékba zuhant. A halottak száma igen nagy. Tokióban a Koisi egyetem elpusztult. A pekingi japán követség saját kezdeménye­zéséből tárgyalásokba bocsátkozott a kínai kor­mánnyal abban az irányban, hogy nyújtson segi'séget az elpusztított területek ínségeseinek. Elsősorban arról van szó, hogy nagymennyis (gü élelmiszert szállítsanak az elpusztult vidékekre. A japán földrengéssel a londoni lapok azt jelentik, hogy a Tokión keresztül folyó folyam partjait az ár elöntötte. Hakoneban nsgyszámu külfödi menekült tartózkodik, akik pénzben és élelmiszerben hiányt szenvednek. Néhányan azt mondják, hogy a menekültek között 40 külföldi életét vesztette. létszámcsökkentés. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés keddi ülését fél 12 órakor nyitotta meg Huszár Káro'y alelnök. Az ülés megnyitása után a következő enunciációt teszi: Részvét Japánnak. .Világszerte mély megdöbbenést keltett az a nagyarányú szerencsétlenség, amely Japánt érte és amely az ország fővárosát és legvirágzóbb kereskedelmi városát teljesen elpusztította. Száz­ezer lakost tett hajléktalanná és msjdnem ugyan­annyi embert követelt áldozatul. A müveit nem­zetek és epyts államok sietnek részvétüknek kife­jezést adni. Azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés érzésének megfelelően teszek, midőn indítvá­nyozom, hogy a súlyos megpróbáltatáson át­esett nemes japán nemzet lakossága iránti mély részvétünknek adunk kifejezést és ezt a japán törvényhozással táviratilag közöljük". A Ház sz elnök indítványához hozzájárul. Ez­után az elnök bemutatja a soron levő indítvá­nyokat és az interpellálók jegyzékét. Majd Kis­pest meghívását olvassa fel a város 50 éves jubileuma alkalmából rendezendő ünnepségre. A látszómcaökkentés. A képviselőház ezután a létszámcsökkentési javaslattal foglalkozik. Az 1. ponthoz Szabó Sándor előadó és Strausz István nyújt be stiláris módosítást Szilágyi Lajos felszólalásában kijelenti, hogy nem tartja kívánatosnak azt, hogy ilyen fontos törvényjavaslatot olyankor tárgyaljanak, amikor se a miniszterelnök, se a pénzügyminiszter nin­csenek jelen. Azt hiszi, hogy a helyettes mi­niszterelnök valószínűleg nincsen abban a hely­zetben, hogy a javaslaton lényeges módosítást tehessen. Nem tarlja helyesnek, hogy a tör­vényjavaslatot ilyen erőszakosan tárgyalják. Sti­láris módosítást nyújt be. Az előadó ajánlotta, hogy az elsö szakasz elsé bekezdését az eredeti szövegezésben, a második bekezdést az előadó módosításával fogadják el. A 3 és 4. szakaszt elfogadják. Az 5. bekezdés arról intézkedik, hogy a kiválogatásnál milyen szempont legyen irányadó. Az elbocsátandók kiválogatása. Szilágyi Lajos kifogásolja, hogy ez a bekezdés nem sorol fel taxative a kiválogatásnál érvé­nyesülő szempontokat. Felvilágosítást kér arról, hogy mi foglaltatik abban a titkos rendeleiben, melyet a kormány az alárendelt hatóságoknak adott ki akkor, mikor javaslattételre szólította fel őket az elbocsátásra nézve. Kívánatosnak urtaná, hogy büntetésben részesüljenek azok a hivatalfőnökök, akik alárendelt alkalmazottaiktól hamis adatokat adtak és pedig visszaható erő­vel. Garanciákat kér a kormánytól arra nézve, hogy a kiválogatásban érvényesítő szempont nem lesz áriaimára az elbocsátottaknak. Az el­hacsátás ne legyen ismét megbélyegzés. Tájé­koztassa a kormány a közalkalmazottakat arról, hogy kik lesznek azok, akik a törvény határo­zataihoz képest el fognak bocsáttatni. Viass József: Megállapítja, hogy a törvény­javaslatban meglehetősen pontosan van meg­állapítva, milyen szempont irányadó sz elbocsát tagoknál, amennyiben ki van mondva, hogy mindenelőtt a közszolgálat érdeke az irányadó. A második kérdés az volt, hbgyha a közszol­gálat érdekének figyelembevételével tényleg c ökkentik a létszámot, kik kerülnek a B) listára. Ö már a minisztertanácson megtette az előter­jesztést, hogy a B) listák végrehajtása alkalmá­val az egész népjóléti státust reorganizálják az arányosság és az egyöntetűség szempontjából. Hangsúlyozza, hogy semmitéle titkos szándéka nincs a kormánynak és nem lehet eltiirni, hogy akár a sajtóban, akár a társadalomban oly nézet kerekedjék felül, hogy a B) listás tiszt­viselőknek az elbocsátás bélyeget süt a homlokára. Barthos Andor: Erről a helyről szólítja fel a hivatslfőnököket, hogy az elbocsátásnál ne hall­gassanak semmi másra, mint saját lelkiismere­tükre és csak a közszolgálat érdekeit tartsák szem előtt. Az öregebb tisztviselőket el kell bocsátani, kivéve az igazi kapacitásokat. Kiss Menyhért: Elsősorban a kommunizmus alatti magatartásukért fegyelmüeg elitéltetett, továbbá az 1914 év óta kinevezett tisztviselő­ket, végül a 60 évet betöltött tisztviselőket bocsássák el. Cserti József indítványozza, hogy csak a vagyonos tisztviselőket bocsássák el. Nagy Ernő ajánlja, hogy a vagyonos tiszt­viselőket ne bocsássák el, de ne adjanak nekik se jizetést, se nyugdijat. Indítványozza, hogy a meneküllek közül azokat, akik megfelelnek, alkalmazzák. Strausz István, majd Voss József népjóléti miniszter felszóla ása után a Ház Kiss Menyhért, Cserti József é3 N-igy Ernő javaslatát elveti. Mokcsay Zoitán, Farkas Tibor és Barthos Andor stiláris módosításokat ajánlanak. A Ház ezekhez a módosításokhoz hozzájárul. Ezután az előadó szólal fel. Polemizál Szilá­gyínak egy kijelentésével. Elnök az ülési 10 percre felfüggeszti. Szünet után következik a határozathozatal a benyújtott módosító indítványok felett. A Ház a szakaszt Mokcsay Zoltán, Barthos Andor és Strausz Islván módosításával elfogadj). Farkas Tiöor és Szilágyi Lajos módosító indítványát elveti. Friedrich mentelmi sérelme. Friedrich István: Amikor törökországi útjáról visszaérkezett, mindenfelé nyilatkozatot tett oly irányban, hogy Törökországban gazdasági le­hetőségek vannak magyar emberek számára. Ezt teljes egészében fenntartja és azon lesz, hogy minél több magyar ember jusson ki Tö­rökországba. Az utóbbi napokban a lapok azt irták, hogy Magyarországon kivándorlásra való csábítás folyik és sok száz és száz magyar ember ment ki Törökországba, ahol most nem talil munkát és éhezik. Hísoníó hirek érkeztek hozzánk Konstantinápolyból is. Kijelenti, hogy va­lahányszor a Tőrök-Magyar Kereskedelmi Rt.­nál, amelynek ő az elnöke, érdeklődtek, mindent elkövetett, hogy senki bizonytalanságba ne menjen ki és csak akkor ajánlotta a kivándorlást, ha az illető előre munkaalkalmat tudott magának biztosítani. Magyar képviselőktől és egyes ál­lami tisztviselőktől leveleket kapott, melyekben kéiik, hogy egyes embereket helyezien. el Törökországban. Szombaton délután a Török­J Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság helyi­I ségében megjelentek a belügyminiszter nyomozó közegei, megszállották a helyiséget és lefoglal­ták az összes iratokat, holott ő már napokkal ezelőtt az újságokban nyilatkozott, hogy Török­országba kivándorlás nincsen és hogy lehetet­len a munkásoknak oda való szállítása. A bel­ügyminiszter közegei elvetlék titkárjától egész magánlevelezését. Abban, hogy a magánlevele­zést minden komoly indokolás nélkül lefoglal­ják, a mentelmi jog súlyos megsértését látja és ezt azonnal be is jelenti. — A folyosón azt mondják, hogy levelezésé! azért vették el, ho^y kikutassák, ki út neki Törökországból kivándorlási ügyben. O ezeket a leveleket különben is szívesen rendelkezésre bocsátja a belügyminiszternek és ha megkérték volna, valamennyit odasdía volna. De itt már ugy látja, hogy más szempontok szerepelnek. An.iak idején interpellációt jegyzett be a kor­mányzó karcagi beszéde tárgyában. Azt a gyorsírót, aki a beszédet lejegyezte, most a rendőrség zaklatja. Eckhardt Tibor: Detektívek kísérgetik. Friedrich István: Ez a rendszer nem mehet tovább, mert odavezet, hogyha a miniszternek valaki nem tetszik, elküld hozzá néhány rendőr­tisztviselőt. Itt tehát az a látszat, hogy nála nem a kivándorlás miatt kutattak, hanem egészea más célja volt a rendőrség látogatásának. A belügyminiszter a Török-Magyar RT-ról, Rakovszky Iván belügyminiszter: A nemzet­gyűlésnek minden tagja tisztában van azzal, hogy a sajtóban több olyan cikk jelent meg, mely srról szólt, hogy a Török-Magyar RT. irodájában csábítás folyik a Törékországba való kivándorlásra. Lendvai István: Kik rendelték meg a cikkekel ? Rakovszky: Én nem. A belügyminiszternek kötelessége a kivándorlásra felügyelni, tehát az ily cikkek felett napirendre nem térhet. Ezért elrendeltem a vizsgálatot nem a képviselő ur ellen, hanem a Török-Magyar RT. ügykezelé­sére vonatkozólag. Kénytelen vagyok lojálisán kijelenteni azt is, hogy a nyomozás megállapí­tásai szerint a részvénytársaság a hozzá fordult embereknek tényleg azt a felvilágosítást adta, hogy pillanatnyilag nem érkezett még el az ideje a kivándorlásnak. Friedrich képviselő ur azzal gyanúsított meg, hogy egy kéziratot ke­restettem nála, melyet ő magánál hordott. Józan ember nem képzelheti, hogy egy olyan ügyiratot, melyet a képviselő ur saját magánál hord, egy részvénytársaság irodájában kerestessek. Semmi­esetre een lehetett volna feltételezni, hogy ezt az iratot ott meg is találják. A nyomozást be­fejezték, az iratokat vissza fogják adni jogos tulajdonosuknak. — A Zákány esettel kapcsolatban felemiit­hetem, hogy Zákány felkeresett engem azzal, hogy itthon exisztenciája teljesen tönkrement. Amerikában plébániát kínáltak fel neki és ha ő azt elfogadná, nemcsak hogy exisztenciáját biztosítaná, hanem élénk hazafias propagandát is fejthetne ki. Mint volt képviselővel és ka­tolikus pappal szemben a megillető udvarias­sággal léptem fel. Mivel azonbin az ügyészség arról értesített, hogy Zákány ellen eljárás van folyamatban, kényteten voltam útlevelének ki­adását megtagadni. Csak most olvasom egyes lapokban, hogy Zákány ellen eljárás folyik. Erről az utóbbi ügyről nekem hivatalos jelen­tést nem tettek, tehát tudomásom nem volt róla és jóhiszeműen jártam el vele szemben, amikor neki kiad'am az u'Ievelet. Minthogy az utóbbi ügyről tájékozva nem voltam, engem mulasztás vádja nem érhet, Zákányt semmi­féle anyagi támogatásban nem részesítettem. Friedrich: Ezt nem is mondtam. Rakovszky: Azért, mert egy részvénytársa­ság elnöke, nemzetgyűlési képviselő, még nem tekinthető a mentelmi jog sérelmének, ha a társaság irodájában kutatást rendelnek el. Friedrich István : Félreértett szavait magya­rázza meg. Semmi kifogása nincs az ellen, hogy nyomozzanak annál a részvénytársaságnál. Azt helytelenítették, hogy magántitkaránál kutat­tak. Nem állította, hogy a belügyminiszter pénzt adott Zákánynak, annál kevésbbé, mert Zákány neki megírta, hogy ki részesítette anyagi támo­gatásban és tudja, hogy nem a belügyminiszter. 3 Elnök a mentelmi bejelentést a mentelmi bi­zottsághoz utasítja. Ezu'án folytatják a részletes tárgyalást. Az 1. szakasz utolsó bekezdését törlik és a szakaszt igy elfogadják. A tisztviselöelboca&tá8 határidője. A 2. szakasznál előadó két módosító indít­ványt tesz. Az elsőnek értelmében a felmon­dási határidőt szeptember 30 ról október 31-re tolják ki, a második módosítás a tanszemély­zet létszámcsökkentésére vonatkozik. Kéri an­nak kimondását, hogy az elbocsátásra kerülő tanszemélyzet 1924 december 31-én kelt sza­bályszerű eljárás alá vonassék. A 2. szakaszt az előadó két módosításával és Barthos Andor stiláris módosításával fogad­ják el. A 3. szakasznál Szilágyi Lajos szólal fel. In­dítványozza, hogy a kereseti adó kivetésében ne a végkie égités teljes összegét, hanem a havi összeg járandóságot vegyék alapul. Elnök ezután félbeszakítja a vitát. A legkö­zelebbi ülés holnap, szerdán délelőtt 10 órakor lesz a mai napirenddel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom