Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-03 / 200. szám

Sgaffed. 1928 3zap!ember 4. SZEGED H magyar kölcsön iigye Genfben. A Cseszko Szlovo, Benes külügyminiszter lapja bejelenti, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és dr. Benes külügyminiszter nettón találkoznak Genfben. A lap a találkozásról tübbi között ezeket irja: — Magyarország belátja, hogy a kisántánt segítségé nélkül nem juthat ki mai súlyos helyzetéből. A kisántánt politikája Magyarország ügyében mindig arra irányult, hogy Magyarország mondjon le a Habsburg-restauráció tervéről, hagyjon föl az irredentával, kisebbségeinek legalább annyi jogot adjon, mint amennyit az egyes államokba bekebelezett fajtestvérei élveznek (1) Benes római utja után már nincs kétség a felől, bogy a magyar zálogjogokat felfüggeszti és ezzel a magyar kölcsön megadása nem fog akadályokba ütközni. A követelt garanciák ezek lennének: 1. Magyarország felhagy az irredentával. 2. Elintézi a kisántánttal szemben fennálló függő ügyeit. (Például Szedlacsek-ügy) 3. Személyesen lép fel a különböző Héjjasok és Próaayak ellen. 4. Magyaroszágnak igazságosan meg kell oldani a kisebbségi kérdést. Magyarország kénytelen lesz elfogadni bizonyos gazdasagi feltételeket is. Az uj A nagykövetek konferenciájának adott görög válasz kéri, hogy a felelősség kérdésében egy nemzetközi bizottság indítson vizsgálatot. A válasz kijelenti még azt is, hogy Görögország a nagyköveti konferencia döntését elfogadja. A jelek szerint az olasz kormány eltökélt szándéka, hagy ragaszkodik felfogásához, amely szerint a Népszövetség nem illetékes a görögolasz viszály eldöntésére, mert olyan ügyről van szó, amely Olaszországnak nemzeti becsületét és állampolgárainak életét érintette. Mussolini hajlandó abba belemenni, hogyha a Népszövetség nem ismerné el ezt az álláspontot, akkor az illetékesség prejudicális kérdésének megvizsgálását a hágai állandó nemzetközi törvényszék elé terjesszék. Az olasz követ az Elité Rosotytos cimü lap egy Olaszország ellen irányuló szélső cikke miatt tiltakozást emelt. A lapot erre 24 órára betiltották és a sajtócenzura igazgatóját állásátél elmozdították. Ceilini olasz tengernagy megtiltotta a görög hajóknak az ottrantéi tengerszoroson át való hajózást. Négy görög gőzöst olasz kikötőkben visszatartott. Olaszországgal való tengeri forgalom megszűnt. Az olasz tengeralattjáró hajók a Georgia nevü görög gőzöst a korfui tengerszorosban elfogták. Az II Mondo hivatalos olasz körökból arról értesül, hogy csupán a Primuda nevü olasz torpedóromboló jelent meg a korfui vizeken, ami kivárja az olasz háborús szándékot. A lap emlékeztet ara, hogy 1901-ben Franciaország megszálloita Mitilene szigetét, lefoglalta a vámjővedelmet és kényszeritette Törökországot, hogy egyenlítse ki a Franciaországgal szemben fennálló tartozásait. Ugyancsak Franciaország volt az, mely 1884-ben bombázta a fuziui arzenált, hogy Kinát kártéritésfizetésre kényszerítse. Hasonló okból Anglia 1896-ban lefoglalta a nicaraguai kikötőt és utoljára 1916-ban Franciaország Pyraeus bombázásával f myegette meg Görögországot és ugyanolyan szankciót alkalmazott, mint Olaszország, mikor most nemzeti becsületének megvédése céljából elégtételt követelt. Montagna olasz követ megjelent a görög külügyminisztériumban és szóbelileg is tudatta, ho Olaszország nem hajlandó a konfliktus eldöntését a Népszövetségre bizni, mert ez Olaszország ügye és nem tür semmiféle beavatkozást. Görógország szívesen látná, ha nemzetközi bizottság vizsgálná meg a tényállást. Az athéni kormány, mint a Novosti jelenti, tudakozódott Belgrádban, hogy miiyen álláspontot foglal el Jugosz'ávia a görög-olasz konfliktus kérdésében. A válasz az vol, hogy a belgrádi kormány a legszigorúbb semlegességben kiván maradni. Olasz poliitikai körökben Franciaország és Belgium magatartását olasz szempontból kedbonyofllalom. vezönek ítélik meg. A franciák és belgák kétségtelen jelét adták annak, hogy feltétlen erkölcsi támogatást nyújtanak a Görorsziggal szemben elrendelt olosz büntető rendszabályokhoz. Angliából hivatalosan még nem közöltek semmit, de Rómában azt hiszik, hogy a britt kormány a viszályban jóakaratú semlegességet fog tanusitani, Franciaország egyelőre nem küld követet Athénbe, amig Olaszország nem nyer elégtételt. A belga követ, aki nem rég érkezett Athénbe, azt az utasítást kapta kormányától, hogy további utasításig ne mutassa be megbízó levelét. A londonijvasárnapi lapok legtöbbje az olaszgörög váltággal terjedelmesen foglalkozik. Az Observer diplomáciai tudósítója irja, hogy a britt kormány az esemény komolyságáréi jól van tájékozva és hogy Curzon lord ma este Franciaországból Londonba utazik vissza. Az angol kormány minden reményé! a Népszövetségbe helyezi. Ha a Népszövetség a háborút tényleg nem tudná megakadályozni, akkor ezt az angol kormány sem tudja megakadályozni. Lord Curzon tegnap este Londonba érkezeit. Lord Curzon az olasz-görög válságról mindaddig nem óhajt nyilatkozni, mig alkalmat nem talál arra, hogy az akiákat átnézze. Szerinte különben minden törekvésnek oda kell irányulnia, bogy a Népszövetség hatalmát támogassa. A hirlapirók egész raja várakozott a Viktoriapáiyaudvaron Curzon lordra, aki Párisból jött. Kérdésekkei ostromolták, különöen a görögolasz konfliktus dolgában, melyekre ő igy válaszolt : — A Népszövetség vette kezébe a dolgot. Véleményem szerint ez volt a szükségszerű lépés, melynek el kellett következnie. Mindenkinek azon kell fáradoznia, hogy támogassa a Népszövetséget munkájában és tekintélyének megóvásában. Athénban vasárnap tartoták meg a római katolikus székesegyházban az ünnepélyes gyászistentiszteletet a meggyilkolt áldozatokért. Az istentisztelet után hatalmas népcsődület támadt, mely zászlókkai vonult fel. A néptömeg élénken tüntetett Olaszország ellen és az olasz zászlót elégette. A néptömeg támadást kísérelt meg az olasz követség ellen. Beavatott római körükben nem titkolják, hogy Olaszországnak a görög-ügyben tett lépése nem tekintheti elszigetelt akciónak, hanem végcélja az, hogy Olaszország vezetése alatt ál'ó katolikus blokk jöjjön létre Délkelet Európában. E blokkban Lengyelország, Felsőmagyarország, Magyarország is Horvátország venne részt és római körökben ugy tudják, hogy Németország számára is elfogadható lenne ez a politika, kapcsolatban olasz tőkének a dunai forgalomba való bevonulásával. (Bud Tud) Andor Zsigmond nem lehet a színház igazgatója. (A Szeged tudásitijától.) A szegedi színház hamis vágányokra terelt ügye végre eljutott arra a pontra, ahonnan még visszaterelhető a belyes útra. Hétfőre a helyzet ugy alakult, hogy a tanács elhamarkodott és minden komolyabb megfontolás nélkül hozott határozatát megváltoztathatja. Abban az esetben azonban, ha ismét elmulasztja a kedvező alkalmat és indokolatlan makacsságból fenntartja előbbi határozatát, olyan következményeknek lehet az okozója, amely végzetessé válhatnak a szegedi színház ügyire is súlyosan veszilyeztethetik az idei szezon zavartalanságát. A város tanácsa nagyon jól tudja, hegy ismét olyan súlyos természetű jelenségek merültek fel, mint amilyenek hárem év óta állandóan veszélyeztették a szegedi színház sorsát. A város tanácsa ismeri ezeket a jelenségeket, lehet, hegy az illetékeseken kivül ebben a pillanatban még csak a tanács Hmeri őket, azonban kétségtelen, hogy rövid időn helül közismertek lesznek és az is kétségtelen, hogy a tanács eredeti döntésének [ ott lesz a legerősebb ellenzéke, ahol most a ! legnagyobb támogatást találta, ugyanott, ahol három évvel ezelőtt Paldgyi Lajosnak volt az ellenzéke is ahol később — bizonyos körülmények következtében — megváltozott a fölfogás és Paldgyi „mindenáron' való támogatása volt a jelszó. A váres tanácsának tehát emiaens kötelessége, hegy a tévesen hozott határozatát idejekorán korrigálja, mert csak igy óvhatja meg a társadalmi békét, rendet és nyugalmat, amely minden kulturális munka sikerének első alapfeltétele. A hétfői tanácsülésen, nem hivatalos formában ugyan, de azért mégis közölte dr. Gaál Endre kulturianácsnok a tanács tagjaival, hogy a színház ügyében két felebbezés érkezett hezzá, az egyiket Faragó Ödön nyujtelta be, a másikat pedig a törvényhatósági bizottság huszonkét tagja. Mást nem mondott a kultarszenáfer, a tanács sem árult el valami nagy kíváncsiságot, de mi ujságirói kötelességünknek tartottuk, hogy a színház ügyének bonyolításával felzaklatott küzönség helyes tájékoztatása érdekében megismerjük ezeknek a felebbezéseknek a tartalmát. Faragé Ödön felebbezéoe. Faragó Ödön felebbezésének indokolásában elmondja, hogy a város statutumai értelmiben a tanács határozata érvénytelen, mert a szabályrendelet szerint a tanács ilyen értelmű kérdésekben a szinügyi bizottság véleményének meghallgatása nélkül nem is határozhat. A kérdés eldöntésénél az aem lehet döntö, hogy Palágyi Lajos kire akarja átruházni a szerződését, hanem csakis az, hogy a pályázók, vagy reflektánsok közül a szegedi színház vezetésire ki a hivatottabb és kinek a múltja garantálja jobban azoknak a kulturális igényeknek kielégítését, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szegedi színházhoz. Palágyi akarata azért sem lehet döntő, mert hiszen a város tanácsa szerződését felbontotta — szerződésszegés miatt — és igy Paldgyi Lajos nem disponálhat a szegedi színház fölött. A városatyák felebbozóso. A huszonkét bizottsági tag, akik között dr. Kószó István, Körmendi Mátyás, Császár Mátyás, dr. Téth Imre, Wimmer Fülöp, Rizsa Béla és a város egész társadalmának még számos reprezentáns képviselője szerepel, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a tanács éles ellentétbe került a város közönségének felfogásával, amikor Faragó Ödön mellőzésével Andor Zsigmondnak adta oda a színházat. A bizottsági tagok felebbezésükben egyébként arra hivatkoznak, hogy a tanács határozata a város kulturális érdekeit sérti és ezért szükségesnek tartják, hogy a közgyűlés a sérelmes határozatot semmisítse meg és Andor Zsigmond helyett Faragó Ödönre bízza a színház vezetését. A közgyűlés ezt annál is inkább megteheti, mert hiszen Faragd Ödönnek éppen olyan megegyezése volt Palágyival, mint Andor Zsigmondnak, az pedig kétségtelen, hogy Faragó személye sokkal nagyobb garanciát jalent. — Mivel a tanács köréből kiszivárgott hírek szerint — mondja tovább a bizottsági tagok felebbezése — a tanács a felebbezést esetleg visszautasítaná, szíves figyelmébe ajánljuk, hogy az 1901. évi XX. t.-t 4 § a, illetve a törvény végrehajtására vonatkozó 4600—1901. M. E. számú rendelet 4. § dnak 4. bekezdése szerint „amennyiben nem egyesek konkrét ügyeiben hozott, hanem közvagyont érintő, vagy egyébként közérdekű határozatról van szó, természetesen mindenkit érdekeltnek kell tekinteni, akit a határozat, mint az illető közületnek a tagját érint". A tanácsnak, illetve a tanács néhány tagjának ugyanis — mint ismeretes — az sz álláspontja, hogy a sérelmes határozatot más nem fetebbezheii meg, csak az érdekeltek, a város közönségét pedig nem számítják az érdekeltek közé. Ez a felfogás — mint már annak idején kifejtettük — vagy az ide vonatkozó törvényes rendelkezések helytelen értelmezésén, vagy erőszakos félremagyarázásán alapul, mert hiszen nyilvánvaló, hogy egy olyan tanácsi határozat, amelytől a város színházi kullurája függ, közvetlenül éria i a város minden lakójának kulturális érdekét, tehát a színház kérdésében mindenki közvetlenül érdekelt fél. A törvényhatósági bizottság felebbezö tagjai jelzik beadványukban, hogy egyidejűleg negyven városatya a színház ügyében a rendkívüli közgyűlés összehívását kérte a főispán-