Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-30 / 222. szám

Vasárnapi saám ára 250 korona JwrtmzWeég és kiadók!**(•I: Deák Ferene-utca 2. {fV NAI iskolával szemben.) Teleka 1 i-33.A .Szeged • megjelelik hétfő kivételével mindea aap. Egyes szám ára 200 korona. Előfizetési árak: Egy húnapra Szegeden 4ÜÜ0,Budapesten és vidéken 4100 kor. Hirdetési árak: Pélhasábon I •m. 50, egy hasábon 100, mástél hasábon 150 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 30, VASÁRNAP. 222-ik szám. Uj viíág a régi helyén. Ez egy Wells-könyvnek a magyar címe, egy utópiája a sok közül a költő-szociológusnak, aki már husz évvel ezelőtt látta az ál-liberális és ál demokrata világrend összeomlását és egy uj világrend kialakulását. Elég biztos kézzel rajzolta meg Wells ennek az uj világnak a képét, egészen az olyan apró részletekig, mint a házasság reformja, vagy a koldulás megszüntetése és soha még utópiát olysn pocsékká nem tett az élet, mint ennek a nagy gondolkozónak ezt a mgyszerü utópiáját, amelyet angolul t&lán raa is meg lehelne irni, de nagyon kevés európai nyelvre lehetne már lefordítani. Wells könyve, amelyben bölcsen kormányzott államok boldog népeinek egyetlen törvénye az emberszeretet és legerősebb fegyvere a gondolatszabadság, nem kívánatos, vagy éppen tilalmas könyv volna ma Európámk minden oly n államában, amelyben már elfoglalta az uj világ a régi világ helyét. Ez az uj világ, amelyet a diktatúrák korszakának fog nevezni a történelem, ha ugyan ennek az uj vilagnak további fejlődése fölöslegessé, vagy lehetetlenné nem fog tenni minden történetírást, ez az uj világ teljesen ellentéte nemcsak annak a réginek, amely minket fölnevelt, hanem annak az utópianak is, amelyben az angol szociológus a mi gyermekeinket fel akarta neveltetni. A diktatúrák Európájában az élet elvesztette minden emberi areuatát és sírásóvá lett benne minden nemzet és minden ember, hogy elevenen temesse el a másikat. Mintha az a sok árok, amikkel a háború felszaggatta a vezető világrész testét, egy óriás sirveremmé futott volna ésszé, amtly körül taszigálódzik most az egész emberiség, a szemén vérhályoggül, az agyában őrjöngő gondolatokkal, az ereiben megmérgezett vérrel. Vérmérgezés: ez a világ halálos kórsága, amit a természeti törvénynes deklarált háború okozott égrekiáltó bűneivel, ünnepelt e tömeggyilkolásaival, fölmagasztalt rablásaival,' kimondhatatlan ér ékpuszti ásaival. A régi időkben testi döghalál, koiera, pestis _yoiiak kísérő cselédei a nagy háborúknak, a mostanit egy rettent® lelki fertőzés követte, amely először a győzőket keriJ tette hatalmába. Az iiélóasztalhoz nem bírák ültek, hanem a vérszagtól megmámorosodott emberhús-mészárosok, akik az indiai tündérmesék sírokból lakomázó, tigris Körmű raksászaira emlékeztettek. Koponyákból itták meg az á'dőmást azokra a parancsokra, szerződésekre, törvényekre, amikbe minden gyötrelmet és szenvedést belefoglaltak az e buüottak számára és amiknek összességét az uj népjogok evangéliumának nevezték el a franciák. Mintahogyannak nevezték volna el a németek is, ha nem Párisban, h^nem Berlinben diktálják a békét, meri a győzelem mérges kábulata ellen nam tehetett immúnissá semmi nemzeti psziché. Az olyan háborúnak, amilyen a világháború volt, ilyen békét kellett szülni, amely a vírust belevitte az egész emberiség szervezetébe. Igaz, hogy az emberek világrendjének mindig az erőszak volt a fundamentuma, de a háborúig ennek az erőszaknak voltak korlátai s ezt a fundamentumot lassanként kicserélgette az emberiség tisztább és emberibb szelleme. Ha voltak is reakciós kísérletek, amelyek a modern sinekrCl szerették volna visszatolni az emberiséget a középkor ingoványára, nagy vonalakban megvolt az egyetemes haladás, az egyetemes jólét s a népeket és fajokat átfogó kezdetleges emberi szolidaritás. Ma a visszaesés és a nyomor egyetemes az Uraitól a Hesperidák kertjéig. Azelőtt voltak közös ideálok és közös emberi célok, az uj evangelium szerint: nekem az a jó, ami másnak rossz. A szellemi és erkölcsi viymányokat azelőtt közös kincs gyanánt kezelték a nemzetek, most egymás aranyát és ezüstjét szedik el. Száz éven át a szabadság, egyenlőség és testvériség krédója nemzetközi volt, ma a rabszolgatar'ás és testvérgyilkolás a nemze közi divat. Mérhetetlen anyagi javak és erkölcsi ériékek mentek veszendőbe, anélkül, hogy tudná valaki, hová lettek és kinek vállak haszaárs. Beleg lett a test, a lélek és mindi n pervezet és segíteni nem tud senki. Politikumok, áll&mbölcsészek, szociológusok, nemzetazdák, finánczsenik tudománya egyformán csőöt mondott mindenütt. A pusztításnak mindenütt vollak mgy emberei, az épi ésben mindenki törpének és minden kísérlet kuruzslásnak tafá ^tott s a gyal dás egyfoimán terjedt tkár vörös, skár fehér flastrom alatt. A mérgezett Európa legújabb javasemberei a diktátorok, akik vagy ott á lnak már a görcsö kén vcnpgló világrész betegágyánál, vagy utb?n vannak felé. Gjőzők, legyőzöttek, semlegest k egyformán próbálkoznak már a nyilt, vagy álcázott diktaiuráva1, jeléül annak, bogy mindenütt katasztrofálisnak érzik a helyzetet. Ahol törvény, alkotmány, parlament mind elsorvadt és elerő lenedett a tízéves európai lázban, ott mindenütt akídnak tömegek, amelyek egyetlen erős egyéniség akaratával akarnak pótolni törvényt, alkotmányt, parlamentet. A XVIII. század abszolút uralkodóinak nem volt olyan hatalma, amilyen a vörös, vagy a fehér kommunizmus diktátorainak van, akik szabadon rendelkeznek hadseregekkel, kormányokkal, királyokkal, tömegekkel. Mi lesz, mi lehet ebből? Valahol azt olvastuk, hogy ezekből az európai diktatúrákból fognak kihajtani az Európai Egyesült Államok. Ez sokkal képtelenebb utópai, mint a Wellsé volt. Sárkányfcgakból nem kelhetnek ki pálmaerdők és diktátorok véres kezével nem lehet uj világot teremteni. Akik nem ismernek semmi törvényt, azok parancsolhatnak ideig-óráig, de a sötét végzet egy nyeregben ül velük és előbb-utóbb le fogja őket dobni áldozataik közé. A világrend zavartillan funkciója csak azzsl kezdődhet, hogy Eu ópa népei hüvelybe dugják a kaidot, amelyet fáiumuk előrántatoü velük azon a tébolyult nyáron s amelynek varázslatától azóta nem tudnak szabadulni. Kiszabadulni a háború mérges atmoszférájából, tűzbe djbni a gyűlölet evangéliumát, visszahelyezni jogaiba a régi evangéliumot: ez a gyógyulás utja. Csakhogy még nagyon messze van odáig s lehet, hrgy mielőtt odáig érnénk, atomjaira fog széthullani az európai emberiség s a Ninive éa Babilon sorsa elé néző kozmopoliszokban a nyomorúság uj kőkorszaka fog megkezdődni. nyilatkozatai genfi útjáról. Bethlen István gróf miniszterelnök a bécsi követségi palotában szállott meg. Korán raggd hozzáfogott hivatalos teendőinek lebonyolításéhoz. Mindenekelőtt fogadta a sajtófőnököt, majd Kozma Miklós miniszteri tanácsost, a MTI. vezetőjét. Ekkor állították össze a kommünikét, amit az újságok számára rendelkezésre bocsátanak. Az osztrák kancelárral és pénzögjminiízterrel folytatott tanácskozása után a' miniszterelnök a külföldi újságírókat fogadta, akik különféle kérdést intéztek hozzá. Igy az egyik kérdést lett arra vonatkozólag, hogy a lefegyverzés'kérdése Magyarország és a Magyarországgal baáros államok között szűbakerült-e? A miniszterelnök a?t a választ adta, hogy ez a kérdés általános kérdés, ami nem Magyarország és a szomszédos államok között meriilt fel, hanem a békeszerződésből folyó kérdés, amely minden nemzetet egyaránt érdekel s amelyről ő külön nem tárgyalt, mert ez a kérdés a Nép szövetség ülésének anyagához tartozik. Az egyi< jelenlévő magyar újságíró azt a kérdést tette, vájjon azok a hirek, hogy a magyar nemzetgyűlést október 15 <ke után ismét elnapolják, megfelelnek-e a valóságnak? A miniszterelnök kijelentette, hogy e kérdéssel nem foglalkozott és amennyiben ez a kérdés szóbajuiott, arról csak Bud^pe&ten fog gondolkodni, mert idá g belpolitikai ügyekkel nem foglalkozott. A miniszterelnök láthatóan megelégedetten, jó reményekkel tért vissza Genfből és a fáradság nyoma nem íátszik rajta. A genfi tárgyalásokról. A miniszterelnök a bécsi magyar köve'ség palotájában fogadta a MTI. munkatársát; akinek genfi tárgyalásairól a következő nyilatkozatot tette: — A Genfben folytatott tárgyalásaink két célt szolgáltak. Az egyik az volt, hogy Magyarország és szomszédai között normális politikai viszony teremtődjék, ami garanciát nyújt arra, hogy a jövőben ne forduljanak elő olyan zavaró incidensek, amelyek a politikai életet állandóan izgalomban tartják, valamint a közélet megnyugvását és az ország rekonstrukciója érdekeben folyó normális munkát hátráltatják. E célból a kisántánt három államával kfilön-külön folytattunk tárgyalást azokról a függő kérdésektől, amelyek elintézésre kerültek és amelyek részben közgazdasági, pénzügyi, részben politikai természetűek. Természetes, hogy a felölelt anyag olyan nagy terjedelmű, hogy minden egyes kérdést részleteiben letárgyalni nem lehetett, inkább csak elvek megállapítására szorítkoztunk, valamint annak megállapítására, hogy a további részletes tárgyalások milyen időpontban, hogyan és ki ál al folytatandok. — Minden kérdést, a legkényesebbet is — mint az a közreadott kommünikéből is ki'ünik —, amelyben például a kölcsönös propagandáról is szó van, átbeszéltünk. Azt hiszem, hogy sikerül ily módon lerakni az alapjait Magyarország es szomszédai között egy kölcsönös, lojális, korrekt szomszédi viszonynak, amely felfogásom szerint múlhatatlan kelléke annak, hogy zavartalanul dolgozhassunk a jövőben az ország talpraállitása érdekében és hogy megszűnjenek azok a zavaró incidensek, amelyek időről időre a legnagyobb izgalomba hozták a közéletet és visszavetették a megkezdett munkában. Szüks-ég volt ezekre a tárgyalásokra azért is, hogy kereskedelempolitika terén végre szerződéskötéshez jussunk szomszédainkkal, ami közgazdasági szempontból régóta célszerű volt s amit elérni nem voltunk képesek a m ndujabban felmerülő incidensek miatt. Gazdasági konszo idációnk ugyanis nemcsak a külföldi kölcsöntől és pénzügyi helyzetünk szanálásától függ, hanem attól is, hogy Magyarország a kereskedelempolitika terén is normális viszonyba juthasson szomszédaival és azokkal az államokkal, amelyekkel való kereskedelmi érintkezése közgazdasági szempontból múlhatatlanul szükséges. — Ebben a komplexumban letárgyalt kérdések között van eay harmadik csoport. Nevezetesen azok a kérdések, amelyeket a trianoni béke megkötése folytán kellett rendeznünk, de amelyeknek megbeszélése eddig szintén lehetetlen volt. Ezek a kérd esek < főleg jogi természetűek, igy az állampolgárság, községi illetőség kérdése; tisztviselők és nyugdijasok viszonyának rendezése, akik a trianoni szerződés megkötése pillanatában az elszakított területen teljesítettek szolgálatot. A trianoni szerződésből kifolyólag rendezendő ilyen kérdések még az alapítványok kérdése, az irattárok, levéltárak ügye és más részletkérdések, amelyekkel a magyar kormány és a közvélemény is gyakran foglalkozott és amelyeknek elintézetlen volta gyakran egyik vagy másik vonatkozásban zavart keltett. Hangsúlyozhatom azonban, hogy a rendezendő kérdések között nem szerepel, minthogy nem szerepelhet természeténél fogva sem, semmi olyan terv, politikai természetű ügy, amely akár nekünk, akár a szomszéd államoknak