Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-29 / 221. szám

SzegcdJU923 szeptember 29 SZEQED Kommunisták és nemzetiek a német kormány ellen. A birodalmi gyűlésen a kommunisták és a német nemzetiek indítványt nyújtottak be, amelyben követelik, hogy a kormány vonja vissza az egész birodalomra kiterjedő és kalön Bajorországra vonatkozé kivételes rendeleteket. Előreláthatólag tehát nagy politikai vita lesz, amelyben Stresemann kancellár is fel fog szólalni. A szociáldemokraták a kormány mellett, A Vorwdrts közli a szociáldemokrata párt és a szociáldemokrata birodalmi gyűlési csoport vezetőségének a párt tagjaihoz intézett felhívását, amely többek között kimondja, hogy ski az államban a néppel tart, annak minden erejét össze kell gyűjteni a korminy támogatására. A német köztársaságot meg kell menteni az összeomlástól. A párt vezetősége állandó érintkezésben lesz a birodalmi kormánnyal és azokkal a szakszervezetekkel, amelyek készek a köztársaságot oltalmazni. Minden külön akciónak feltétlenül el kell maradni. Mihelyt a szociáldemokrata párt felhívása elhangzik, a munkásosztályoknak a német köztársaságot meg kell védelmezniök. A bajor nacionalisták üdvözlete a diktátor Kahrhoz. Bajoroiszág hazafias szövetségei az állami fömegbizotthoz nyilatkozatot intéztek, melyben kifejezésre juttatják, hogy Kahr nemcsak n érzelmekre, hanem az államhatalmon kivül a szövetségesek erőteljes szervezetére is számithat. A bajor hazafias szervezetek képviselőinek gyűlésén határozatot hoztak, melyben a hazafias szövetségek üdvözlik azt a tényt, hogy a birodalom és Bajorország parlamenti kormányai diktátorra ruházták hatalmukat és ezzel csapást mértek a parlamenti rendszerre. Stresemann ur iránt — irja a lap — a hazafias szervezetek nem viseltetnek bizalommal és felszólítják tag jaikat, hogy álljanak zárt sorokba dr. Kahr mellé. A kivételes állapot Bajorországban. A Minchener Post a bajorországi uj politikai helyzettel kapcsolatban többek kézött a következőket irja: — Ha szeiid szóval kivételes állapotnak is nevezzük azt, ami ma Bajorországban van, az nem egyéb, mint Kahr valóságos diktatúrája. Kahrnak a birodalmi kormány ellen tanúsított régebbi és mostani magatartása aggodalommal tölti el azokat, akik a kívülről és belülről egyképen fenyegetett egység fenntartásában látják a pillanat legnagyobb feladatát. A bajor állambiztosság végrehajtó hatalmát jelentékenyen befolyásolja a katonai kivételes állapotnak az egész birodalomra való proklamálása és az a tény, hogy a katonsi végrehajtó hatalmat a birodalom egész területére nézve Gessler birodalmi honvédelmi miniszter tartja a kezében. A lap közli az egyesült bajor szociáldemokrata pirt országos bizottságának felhívását, amely figyelmezteti az elvtársakat, hogy szikség esetén minden erejükkel szálljanak sikra a köztársaság, az alkotmány és a most érvényben levő munkás és tisztviselői jogok mellett. Erőink véd íkezésre való felhasználása csak szervezetlen, csak a felelős bizalmiférfiak utasítása alapján történhet meg, mondja a felhívás, amely igy végződik: „Álljatok készen, gondolkozzatok hideg ésszel, tartsatok szigorú fegyelmet, védelmezzétek meg a birodelmatl" Francia kommunisták tiltakozása. A franciaországi kommunista párt a németországi eseményekkel kapcsolatban a francia proletáriátushoz felhívást intézett, amelyben tiltakozik német földrészek bekebelezése és Németország belügyeibe való fegyveres beavatkozás ellen. Franciaország gyanakvással nézi a német eseményeket. A németországi kivételes állapot elrendelése francia politikai körökben nagy feltűnést keltett. Gyanakvással kérdezik, Vájjon az intézkedésnek a nacionalista mozgalom leküzdése, vagy szitása-e az igazi célja. Különösen szálka a franciák szemében dr. Kahr kinevezése Bajorország teljhatalmú főbiztosává. A franciák nem hiszik, hogy Németországban polgárháború volna kitörőben. Nyilván sugalmazás alapján több lap azt a gondolatot fejtegeti, hogy még jobboldali puccs esetén sem kell tartani polgárháborútól, hanem inkább attól, hogy a németek egyesülnek és Franciaország ellen. vonulnak a bajor nacionalisták szuggeszciója miatt. A Temps szerint Németország belső bomlása már feltartózhalatlan a pénzügyi pusztulása miatt is. Valószínű, begy ebben az esetben nagy kérdés, vajjen Stresemann marad-e a helyzet ura. A jelenlegi minisztérium tovább kormányzása ugy volna lehetséges, hí Franciaországtól és Belgiumtól a passzív ellenállás megszűntetése ellenében utólagos koncessziókat kapna. A kormány szeretne külföldi kölcsönt is felvenni, hogy a pén<ügyi öcszeosolás mesfikadályofására annál hathatósabb intéztadésekst tehessen. Hi mindjz nem sikerül, akkor nagy kérdés, hogy a kormány a rendet és nyugalmat fenn tudja e tartani. Zavar esetén pedig a bajorok azt a jelszót fogják hangoztatni, hogy a közös ellenség ellen kell vonulni. Nincs kizárva, hogy a nemzeti kérdés fellángol s a franciákra veszedelmes fordulatot hozhat és afile szent-háború gondolata támadhat. Párisi lapok véleményei. A párisi lapok Németország helyzetét zavarosnak mondják. A Petit Journal a következőket irja: A birodalom kettős játékot üz. A szövetségesek felé az állapotokba békésen betetörődik, a nacionalisták felé elszánt é$ harcias belmunkáját mutatja. Az Echo de Paris ezeket irja: Strasemann a nacionalisták és kommunisták meghasonlását kihasználva, megvédhetné a törvényességét, de ugy látszik, enged annik a gondolatnak, hogy a belső megrázkódtatásokat Franciaország egfélemlitésére kihasználja. A Matin szerint a helyzetet nagyban tisztázná, ha Stresemann megígérné egy komoly pénzügyi reform végrehajtását és tartózkodnék attól, hogy a szövetségesek nehéz helyzetét r.ővelje. A Journal azt irja, hogy amig Sfresemann nem cáfol rá Kíbr láziíó kiáltványára, addig igen nehéz iesz a tárgyalás. A közgyűlés dezavuálfa önmagát. (A Szeged tudósitéjától.) A sxerdán félbeszakított közgyűlést csütörtök átugrásával péntek délután négy órakor folytatták. A polgármester csengetyüje pontosan négy órakor jelezte az ülés megnyílását alig harmíne városatya jelenlétében. Később azonban lassankint mégis megteltek a padsorok, a szinházkérdés, amely a tárgysorozat utolsó pontjaként került tárgyalásra, bevonzotta az érdeklődőket. A szinházkérdés volt a pénteki ülés legfontosabb tárgya, hatalmas vita fejlődött ki ismét fölötte és a vita végén a szeptemberi rendes közgyűlés dezavuálta az augusztusi rendkívüli közgyűlés határozatát. A szinház sorsát tulajdonképen a a fölvonultatott tisztviselők döntötték el, akik szavazatukkal megszerezték a tanáss számára a tibbséget. Az ülés megnyitása után a tárgysorozat hetvenkilencedik pontjánál folytatták a tanácsi előterjesztéseket. Szokatlanul gyors ütemben peregtek a napirendre tűzött ügyek, amelyek között e Klipéire méltó egy sem akadt. A közgyűlés hozzászólás nélkül hozzájárult a tanács javaslataihoz és a. polgármester előterjesztéseihez és tövid negyedóra multán már azt jelentette a polgármester, hogy következik a tárgysorozat százhuszonnegyedik pontja, Wimmer Fülöp indítványa a színigazgatói állás betöltése ügyében. Az elnök bejelentésére bevonultak azok a városatyák is a terembe, akik a tanácsi előterjesztések tárgyalása alatt a szomszédos termekben szórakoztak. Dr. Oaál Endre fcultartanácrfnok pedig hozzálátott az ügy előadásához. Eiőször is felolvasta W mmer Fülöp indítványát, majd bejelentette, hogy a tanács, mivel az átruházó lu ározat ellen már két felebbezés érkezett, elhatározta, hogy azokat Wimmer Fülöp indítványával egyidejűleg a közgyűlés elé terjeszti. Wimmer Fülöp: Nagyon helyes. • Dobay Gyula: Nem helyes. I A polgármester: A tanács jól megfontolta ezt a kérdést, ha uj felebbezés jön, azt később is letárgyalhatja a közgyűlés, de egyszer már le kell tárgyalni a szinházflgyet, mert nem foglalkozhatunk minden közgyűlésen ezzel a kérdéssel. Gaál tanácsnok ezután előadja a .tényállást*. Előadása oda tendált, hofy a közgyűlés hagyja jóvá a tanács határozatát, mert Andor Zsigmond már nagy költségekbe verte magát. Utána Wimmer Fülöp emelkedett szólásra. Gaál Endre „tényállásával" szemben kifejtette, hogy a szegedi szinház igazgatói állása megüresedvén, arra két igazgató jelentkezett; az egyik Faragó Ödön, aki busz éve a legismertebb vidéki színigazgató, a másik Andor Zsigmond, akiről csak annyit lehet tudni, hogy kisebb német városokban volt karmester és eddig csak az egészen jelentéktelen újpesti színháznak volt az igazgatója. A józan választás tehát csak Faragóra eshetett voln*. Ezután Wimmer Fülöp kronologikus sorrendben ismerteti a szinház-ügy történetét attól az időtől kezdve, amikor Palágyi Lajos az egyik szegedi lap hasábjain bejelentette, kegy operatársulatot nem fog szervezni. Hosszasabban kritizálja a tanács, különösen Gaál Endre eljárását. — Mi készlhette a kulturszenátort arra — kérdezte Wimmer Fülöp —, hogy rábírja a tanácsot Palágyi átruházási kérelmének olyan rövid idő alatt való elintézésére. Nem szívesen foglalkozom szemé yes vonatkozású kérdésekkel, de végre is keresni kell azokat az okokat, amelyek kölönbözá mesterkedésekre és taktikázásokra sarkalták a szinház-ügy hivatott intézőjét Palágyi Lajos érdekében. Ennek az okát pedig abban látom, hogy Andor Zsigmond és Palágyi, jobban mondva a Palágyi-pár között egy külön megállapodás is volt, amelynek értelmében Andornak a kialkudott lelépési dijon felül még külön kétmilliót kellett fizetnie. Ezért t«rekedett Gaál tanácsnok minden erejével arra, hogy a tanács átruházza Andorra a szerződést, ahelyett, hogy Palágyi szerződésének jegos megseoimisité-évol tabula rasát teremtett voiaa. Gaál Endrét vádolnom kell ezért —, msrt mesterségesen H|y összekavarta a dolgokat, hogy a tanács sohasem láthatta a kérdés lényegét. Kifejti ezután, hogy Andor Zsigmond teljesen a saját felelősségére költekezett, mert hiszen nagyon jól tudta, hogy első fokú, tehát Hebbezhető határozattal áll szemben és tudta azt is, hogy a személye a közgyűlésnek, amely már pálcát tört a tanács kierőszakolt határozata fölött, nem konveniál. Anyagi felelősség a tanácsot sem terheli, mert hiszen a tanács csak elsőfokún határozott, felelős legfeljebb az lehet, aki ezt a mostani szituációt teremtette. Már most kéri a polgármestert, hogy az anyagi felelősség kérdésével ne félemlítse meg a közgyűlést. Palágyi szerződését azonnal felbonthatja a közgyűlés, sőt szükséges is, hogy fe.bontsa, mert nagyon furcsa helyzet az, hogy Palágyinak minden körülmények között tendeke'.ési joga maradjon a színházhoz. Az Andorra, kötött megállapodás szerint ugyanis, abban az esetben, ha Andor belebukna vállalkozásába — ami előbb-utóbb föllétlenül bekövetkezik, mert nem bírhatja el sokáig azokat a terheket, amelyeket magára vállalt —, a szinház ismét Palágyi ölébe hullana. Indítványozza, hogy a közgyűlés oldja Jel ismét a tanács határozatát és utasítsa a tanácsot, hogy a tehermentesített színigazgatói állásra Faragó Ödönt hívja meg. Wimmer Filöp helyesléssel fogadott fejtegetései után dr. Dobay Gyula szólalt fel, aki „jogi" szempontból a tanács javaslatát támogatta. Dr. Tóth Imre Dobay Gyulával polemizál. Jogi felfogásának nagyrészét ö is vallja, de Dobay nem vont le h^Jyes következtetést belőle. Dobay ugyanis abból indult ki, hogy Palágyi még mindig tényleges igazgató. A közgyűlésnek azonban joga van a megállapított szerződésszegés alapján Palágyi szerződésének azonnali megsemmisítésére. A város igy visszanyerné szabad rendelkezési jogát. Foglalkozik a tanács eljárásával és megállapítja, hogy a tanács jogtalanul járt el, amikor szembehelyezkedett a kö gyülés többségének határozatával. Kétségbevonja Andor összetákolt társulatának komolyságát. Gaál Eridre: Oh. A polgármester: Ezt joga van mondani a bizottsági tsg urnák. Dr, Tóth Imre: Indítványozom, bogy Paiágyi