Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-27 / 219. szám

Egyes siáw ára 200 korona kvInnIMg és HadAHvaM: Deák Ferenc-utca 2. <F4raaifefcolá val szemben.) Teleki 1 t-33.A.Szeged*megjeleaft hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 200 koMoa. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 4(MÜ,Budapesten és vidéken 4100 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 •m. 50, egy hasábon 100, másléi hasábon 150K. Szdvegköal 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 27, CSÜTÖRTÖK. 219-ik szám. A Berlin. Wi'son titkárának, R«y Stannard-Bakernek a pári-i „békék" tregszüleié-e körülményei öl irt, küiö ben is igen erdekes könyvének talán azok az oldalai ragadják meg legjobban a fig)elmet, amelyek azzal a francia tervvel foglalkoznak, amelyet a frmca katonai párt propagált legjobban és amely S annard-Baker szavai szerint „Középeurópát a harmincéves háború borzalmainak legközepébe vete te volna vissza." Rjy Stannard B<ker Woodrcw Wiison legintimebb embere volt és könyvét is annak a hatalmas bőmoffernek és szflike acélkazettának tartalmából állította össze, ahogy gazdája a „pregident" szokta volt minden este a legfelsőbb tanács ülései u'án az azokon készített I Íj gyzéseit, a nap eseményeire tett megjegyzéseit és elég rendetlenül vezetett naplójegyzetei! bedobálni. Ray S annard-Biker kön>vtben kétségkívül vannak oldalak, amelyek tényleg csupán a volt zsurnaliszta mérsékelten érdekes j megfigyeléseit tartalmazzák, de azért navyjában ! éR egészében St nnard-Baker könyvét Woodrow Wiison memoárjának lehet tekinteni, amelyek a [ párisi konferencia kilenc hón pjáról eddig i megjelent elég gyér számú könyvek között ugy jólmformáltság, mint megbízhatóság tekintetében j minden bizonnyal az első helyet foglaljak el. Éppen ezért kell ma fokozott figyelemmel még egyszer elolvasni Baker könyvének azt a fejezetét, ame'y leírja, hogy a francia katonai politikának 1919 februárjában az volt a terve, hogy a legyőzött központi hatalmak országaiban nemcsak, hogy nem akadályozza meg, hanem — ha nem is közvetlenül — lehetőleg elősegíti a Moszkvából irányi'ott kommunista propagandát. 1919 március 21-én Magyarországon a hatalom tényleg a kommunisták kezébe került és Párisban valóban ölbetelt kezekkel nézték volna a magyarországi proletárdiktatúra nyugodt berendezkedését, ha Kun Béláék esztelen vakságuk bjn nem indítanak támadó háborút Csehország, Románia és Jugoszlávia ellen. Az akkoriban még jajában ülésező békekonferencia és a legfelsőbb tanács Clemenceau információi alapján ugyan jelentéktelen epizódnak minősítette a bolsevizmus magyarországi uralmát, de a szomszédos államok annál linbe, ugy amint 1871-ben bevonultak Moltke poroszai Párisba. Ugy látszik a francia politika, melynek é'én ma azonban már nem Focb marsall, hanem Poincaré áll, még ma sem tud erről az álomról megfeledkezni és más eszközökkel bár. de még mindig változat árul ugyan a felé a cél felé törekszik. Németország leggazdagabb tartományának, We»tfáliáaak a megszállása másodsorban jelenthetett igen erős kézizálogot Franciaország számára, de elsősorban mégis csak az első lépést jelentette a francia katonai politika szemében a Berlin felé vezető országúton. És Poincaré-ék valóban jól számítottak, a kilenctiónapos Ruhr-megszállás teljes győzelemmel járt, a németek minden feltétel nélkül teszik le a fegyvert és Franciaország jelentős lépéssel közeledett a jóvátételi összegnek olyan összegekben való behajtásához, melyekről ugyan egész világ megállapította már, hogy az egyértelmű Németország teljes tönkretételével, de amelyekből egyetlen frankot sem hajlandó Poincaré engedni. És jelentős lépéssel közeledtek Poincaré ék be nem vallott céljuk felé is: ma mar fölöttébb valószínű, hogy Németországban egy-ket napon beiül felfordul minden és a jobb- és baloldali szélíőséges pártok véres polgárháborúja közepette végre megindulhatnak Foch marsall katonái : o Berlin. A német kormány vésbé és nap-nap u'án küldték Párisba a legkülönbözőbb memorandumokat, melyekben a nagyántántot igyekeztek beavatkozásra bírni. B^ker könyvéből megtudjuk, hogy ezek a memorandumok meg is érkeztek Clemenceauhoz, a legfelsőbb tanács előadójához, de csodálatosképen a tanácsban nem igen esett szó róuk, mig egy szép napon véletlenül ki nem derült a turpisság és Wiison, aki haladéktalanul hutattatni kezdett az ok után, rá nem jött, hogy nem egyszerű feledékenységről van szó csupán, hanem Clemenceau furcsa eljárása mélyebb indokokból fakad. Az amerikii békedelegációnak sikerült ugyanis kinyomoznia, hogy a francia katonai pártnak a bolsevizmusnak Európa szivében való megtürésével — Németország ellen irányuló tervei vannak. Foch marsaliék ugy számiiottak — és ez a számítás valóban aem is nélkülözött minden, valószínűséget —, hogy a bolsevizmus Magyarországról átterjed Ausztriára és onnan lasstn-lassan beszivárog Németországba is, ugy hogy az orosz rém közvetlenül fogja fenyegetni a győztes nyugati hatalmakat. Focti marsall nyiltan bevallott célja ezzel az lett volna, hogy ország-világ előtt világossá tegye, hogy Európában mindaddig nem lehet nyugalomról szó, mig az oroszországi bolsevizmust el nem tiporják. De Foch marsallnak nem ez volt az egyedüli és nem ez volt a főcélja, hBnem titkon azt akarta a németországi bolsevizmus felidézésével elérni, hogy a francia csapatok — melyektől ezt a november 11-i fegyverszünet megtagadta — bevonuljanak BerA birodalmi kancellárnak a pártvezérekkel folytatott megbeszélése után a birodalmi kormány összeült és megbeszélte a birodalom elnökének proklamációja ügyét. Ebben a proklamációban hivatalosan tudatják a néppel, hogy a rajnai ellenállással kapcsolatos intézkeué ek felfüggesztetnek. A német néphez intézett proklamáció, amelyet a birodalmi elnök és a birodalmi kormány minden tagja aláirt, a következőkép hangzik: Január 11-én a francia és belga csapatok minden jog és szerződés ellenére megszálloiták Németország Ruhr-vidékét. Ettől az időtől fogva a Ruhr-vidék és a rajnai tartomány súlyos elnyomatás alatt gyötrődött, 180.000 nél több állampolgárt, nőt, aggastyánt, gyermeket elűzlek otthonukból. Több millió német ember számára nem létezik már a szemé yes szabadság fogalma. Tömérdek erőszakos cselekmény készite'te elő az Ohkupáció mját. Tznél löbb honfitársunknak életét kellett adnia, százak pedig ma is börtönben sínylődnek. A betörés jogtalansága ellen feltamadt a jobb érzés és hazafias gondolkozás. A lakosság vonakodott idegen szuronyok között dolgozni A birodalmi kormány arra vállalkozott, hogy gondoskodik honfitársairól, amenynyi'e tőle telik Ez a birodalom anyagi eszközeit egyre fokozódóbb mértékben emésztette tel. Az elmúlt héten a Rajna- és Ruhr-vidék tárnoké- j gatására kiadott összeg elérte a három és félbilliót. A jolyó héten ennek az összegnek leg alább kétszeresére lett volna szükség. A Ruhrvidék és Rajna vidék egykori termékenysége megszűnt. Ugy a megszállott, mint a meg nem szállott Németország gazdasági élete szétziláló dóit. Ezt a veszedelmet Németország jövője, egyszersmind a Ruhr vidék és a Rajna-vidék érdekében el kellett hárítani. Kü. delmtink hősies volt, önuralmunk példátlan. A birodalmi kormány legnemesebb feladata, követelni, hogy a foglyokat bocsássák szabadon, az elűzöttek visszatérhessenek. Németország késznek nyilatkozik arra, hogy a legsúlyosabb anyagi áldozatot magára vállalja a német honfitársak és a nép szabadságáért. A birodalmi elnök és a kormány biztosítják arról a német népet és az egész világot, hogy semmiféle olyan megállapodásba bele nem bocsátkoznak, amely a legcsekélyebb földrészt leszakítaná Németország testéről. A benyomult hatalmak és szövetségesek szándékától függ, vajion ezt a törekvését eléri-e és visszaadják e Németországnak a békét, vagy pedig ennek a békének megtagadásával előidézik mindazokat a következményeket, amelyeknek ebből a nemzetek egymáshoz való viszonyára nézve támadni kell. A német népet felszólítjuk, hogy a legkeményebb lelki mégpróbáltatás és az anyagi inség küszöbén álló idejében hűségesen tartson össze. Csak igy fogjuk a birodalom szétrombolására irányuló szándékot megsemmisíteni, csak igy fogjuk fenntartani a nemzet életét, csak igy nyerhetjük vissza szabadságunkat. A birodalmi kormánynak a passziv ellenállás megfzüntetésére vonatkozó proklamációjáról a lapok megjegyzik, hogy a proklamáció a biroda mi kormánynak ama meggyőződéséből f >kadt, hogy még ha kilátása volna is Németországnak arra, hogy néhány hét alatt, vagy esetleg egy vagy két hónap múlva az ellenállás folytatásával valami jobbat érnek el, mégis német belpolitikai okokból be kellett következnie az ellenállás beszüntetésének anélkül, hegy valaminő feltételt érvényesíteni lehetett volna. Ha valamelyik jobbodali lap felveti a kérdést, miért nem hoznak be uj adókat, hogy az ellenállást még folytatni lehessen, ugy erre az a válasz, hogy ezeket az ezerbilliókat csak vagyonelkobzással lehetne előteremteni a* kor is, ha a harcot csupán az év végéig szándékoznának folytatni. Azonban már a Cuno- kormány által behozott adós ellen is jegyzékben tiltakozott a bajor kormány, mely ezeket az adókat a gazdasági helyzet szempontjából elviselhetetlennek mondota. Súlyos aggály merült fel abból a szempontból is, hogy emberek százezreit állandó munkanélküliség állapotába kényszerítsék. Németország a kérdessel csak akkor kerül szembe, ha a szövetségesekkel folytatandó tárgyalások oly eredményre vezetnének, melyek elfogadása vagy el nem fogadása tekintetében Németországnak döntenie kell. Most a szövetségeseken a sor. A jobboldaliak mozgalma lajororazágbaa. A jobboldali radikális párthoz tartozó Deutsche Algemeine Zeitung müncheni távirata jelenti, hogy B jorországban az izgalom a ruhrvidéki kapitulációk miatt óráról-órára nő. A sajté egy része a legé'esebben elítéli a berlini kormányt. A hazafias harciszervezetek — mondja a jelentés — lázas sietséggel teszik meg utolsó előkészületeiket. A különböző bajor harciszervezetek a katonai vezetést Hittlerre ruházták. Holnap a város különböző helyein 14 gyűlés lesz. A Deutsche Algemeine Zeitung müncheni jelentése szerint Htttler, miután a harciszervezetek vezetésit újból átvette, felszólította a párt híveit, hogy minden politikai szervezetből lépjenek ki, amely nincs benne a szervezetben. Rede W. Károly herceg, a bajor szabadságharc vezére, legutóbb felhívást tett közzé, hogy a polgárok lovashadosztályba jelentkezzenek. Kivonul a Ruhr-vidékrél a francia katonaság (?) A Petit Párisién jelenti: Politikai körök véleménye szerint Poincaré kijelentette Baldwin előtt arra valé készségét, hogy Theunis egyetértésével fokozatosan kivonja a Ruhr-vidékről a csapatokat, mihelyt Németország a passziv ellenállással felhagyott. Az eddigi megszállás helyébe a láthatatlan megszállás lép, mint azt januárban tervezték. Poincaré terve egyenesen számol a német tisztviselőknek Ruhr-vidékre való visszatérésével, hogy a Ruhr-vidék teljes működése ismét lehetővé váljék. Ugyanakkor Franciaország megbizza a jóvátételi bizottságot a német fizetések behajtásával.