Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-23 / 216. szám

&Hbged«1923 szeptember M. SZBQED Az olasz-jjugoszláv versengés Fiúméért. A Reuter-iroda jelentése szerint az olasz bonnány azt javasolja a jugoszláv kormánynak, bogy ismerje el Fiúménak Olaszországhoz való ooatolását, melynek eredményeképen a Baross­Jrikötő és a déli partterület Jugoszlávia fenn­hatósága alá kt rülne. Az olaszok katonai szer­ződés létesítését is javasolják. Az olasz határról Belgrádba érkező hirek azt bizonyítják, hogy a batárra az olaszok erős csapatokat vonultatnak fel. Figyelemreméltó, hogy az olasz vezérkar főnöke a hatar közelé­ben tartózkodik. A Corriere della Sera jelenti: Pasics miniszter­elnök levele a két miniszterelnök találkozását javasolja október elsejére. A levél értelmében ugyanakkor az uralkodók kölcsönös látogatá­sáról is megegyeznek. A kereskedők más drágitásellenes törvényt kérnek. {A Szeged budapesti tudósítójitil.) Hétfőn {Mekezlet lesz az igazságügyminiszténmban az árórágitási törvényjavaslat ügyében, amelyen a kereskedelmi és ipari érdekeltségek is részt­vesznek. Ennek elökészitésére értekezlet volt a budapesti kereskedelmi kamarában. Az értekez­let megállapi otta azokat a kivánságoktt, áme­neket a kereskedelem és ipar ' evében a ka­vara tisztviselői fognak sz igazságügyminiszteri értekezleten előterjeszteni. A kereskedelem és ipar a mai árdrágítás! törvény helyébe uj tör­vényt kér. Nagy súlyt helyeznek az utánpótlási ár és a tényleges devizaárfolyamok elismeré­sére. EzenHvül kérik, hogy a törvény hatálya csupán elsőrendű életszükséglet! cikkekre ter­jedjen ki, amelynek lajstromát időről-időre kor­mányrendelet állapítja meg. A szinházi felebbezés. (A Szeged tudósítójától.) A váró: tanácsán k Minden töobségi akarato* megcsúfoló határú, ata., amellyel ismét Andor Zsigmondra ruházta át Palágyi Lajos szt-rzídését, a szerdai rendes fog javaslata mellett Legsúlyosabb érve az lesz, hogy Andor Zsigmond már nagy befektetési költségekbe verte magát. Ehhez azonban a köz­gyűlésnek semmi köze sincs, mert amit Andor kisgyűlés keretében birálja felül a város közön- í Zsigmond eszközölt, azt mind saját felelősségére ... J — ! költöte el, tudva azt, hogy a tanács határozata első fokú határozat, amely ellen kétszeri feleb­bezésnek is van helye. A költekezésre senki sem kényszeritette és azzal csupán bizonyos taktikai célokat akart elérni Andor Zsigmond. A tanács határozatát Faragó Ödön és társai megfelebbezték. A felebbezés igy szól: aege. A felülbírálás eredménye egy pillanatig sem lehet kétséges, hiszen a város közönsége egyszer már ítélt a tanács álláspontja felett s Ítéletét semmiesetre sem változtathatja meg most sem, mert azóta változatlanul fennállnak mind­azok az okok, amelyeknek alapján a rendkívüli közgyűlés megsemmisítette a tanács határozatát. ^A szegedi szinház nem lehet üzérkedés tárgya", áilapitotta meg a tanács egyik tatja, a tanács többsége azonban, ha el is fogadta ennek a tétetnek az igazságát, azt a kérdés elbírálásánál nem alkalmazta, határozatával ugyanis olyan •zleteí szankcionált, amelynes tárgya a szegedi .Tekintetes Tanács! A tek. Tanács 27.244/1923. tan. számú, folyó hó 17-én kelt határozata ellen, amellyel a Palágyi-féle szerződést Andor Zsigmondra ruházta át, illetve korábbi átruházási határozatát, a rendkívüli köz­gyűlésen történt feloldás után újból fenntartja, felebbe• zést jelentünk be, mivel ezen határozat által a város Minhár Szpwed várni? R7Ínhá7Í lriiltnrAia Fnnát kulturális érdekeit nagymértékben sértve látjuk, tehát uinnaz, azegea varos szinnazt kuituraja. tnnei ennek megváltoztatását közérdekből kívánjuk, még pe­az uzletnel csak Palágyi Lajos járt jól, mert jj dig 0iy módon, hogy a közgyűlés a tek. Tanács hatá­Aadoi Zsigmondnak össze kell roppannia a ' — • • • ••• • vállalt terhek súlya alatt, de össze kell roppannia a szegedi színháznak is, pedig a szegedi szín­házat nem szabadna kísérleti célokra átengedni. A közgyűlés minden machináció ellenere is meglehetősen tiszta helyzet előtt áll. Palágy< kajos megszegte szerződését és hogy a szerző­désszegés következményeit elkerülje, sőt hogy abból tekintélyes anyagi hasznot biztosítson ma­gának, jelhasználva minden toronyalatti befo­lyását, a tanács kierőszakolt hozzájárulásával Andor Zsigmondra ruházta át a megszegett szerződést, talán éppen azért ő rá, mert nem akarja a szegedi színházat végleg kibocsátani kezéből. A közgyűlésnek tehát az a feladata, bogy ezeket a ravasz számításokat keresztül­bazza, ezt pedig véleményünk szerint csakis •gy teheti meg, ha nem veszi tudomásul a szerződés átruházását, hanem a Palágyival kö­tött szerződést megsemmisíti é~ az igy teher­mentesített szinház élére meghívja azt, ak t a legalkalmasabbnak és a leghivatonabbnak tart rá. A tanács a közgyűlésen bizonyára érvelni rozatát feloldva, azt ugy változtassa . meg, hogy ne Andor Zsigmond urat, hanem Faragó Ödin urat hivja meg a városi szinház igazgatójának. A rend kedvéért már itt felemiitjük, hogy ezen felebbezésünk főtárgyát képező indítványt megelőzőleg, illetve azzal kapcsolat­ban azon indítványt fogjuk a közgyűlés elé terjeszteni, hogy utasítsa a kizgyiilés a tek. Tanácsot, hogy a Palágyi-féle szerződést a szerződés rendelkezései értel­mében véglegesen bontsa fel. Kérjük ezen felebkezésün­ket a szeptember hó 26-án, szerdán tartandó közgyű­lés elé terjeszteni. Noha ezúttal, mivel a tek. Tanács már múltkori felebbezésünket is elfogadta és a köz­gyűlés elé terjesztette, fölöslegesnek látszik felebbezési jogosultságunkat indokolni, mégis — mivel a tek. Tanács határozatában azon kitétel foglaltatik, hogy „az érdekeltek részéről felebbezésnek van helye" — újból ramutatunk arra, hogy ha egyáltalában létezik köz­érdekű kérdés a városban, akkor a szinház vezetése feltétlenül az és ennélfogva — eltekintve a múltkori feiebbezésünkben felemlített törvényes intézkedésektől — egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy a tek. Tanács alulírottak, a város egyik legfontosabb kultu­rális intézménye érdekében beadott felebbezését el fogja fogadni és azt a közgyűlés elé terjeszti." Most folyik a felebbezés aláírása. Az aláírók között a város minden társadalmi rétegének képviselői szerepelnek. Szeged már nem iskolaváros. (A Szeged tudósítójától) A mostani könyö- j szegedi k is. Ezt a tiszaparti álmos porvárost kös világban ntm igen ér rá az et ber, hogy • valamikor, nem is régen, iskolavárosnak ne­észrevegye azokat a változásokat, amelyek végbe­mennek körülöltünk. Mindenki éli a maga el­határolt, rocotos életé', a tegnapot az állandó harc öli ki emlékezetünkből, a holnep pedig bizonytalan. De néha aztán, amikor elfeled­kezünk magunkról és megállunk néhány piU..» natra, elénk döbbennek a változások, aaielyck minden nap, minden órában elsuhant&k ugyn meilettünk, de u y vegyünk velük, mint a szép asszony hajának e ső ezüstös szálával. Régóa ott buikál az a fekete fürtök mélyén, talán fel is csiilan néha a fésű fogai között, de a izem, amely nem kereste, nem aktát meg rajta. Egyszer azonban mégis fölfedezik a közömbös tekintetek, telán akkor fedezik fel, amikor va­lami uj szerelem a fiatalság illúzióját festi éppen a tükör lapjára. A fölfedezés hatása annál döbbenetesebb. Igy vagyunk valahogy a mi városunkkal mi, vez'ék. Ki is érdemelte a nevét, mert ilyenkor, szeptemberben uj ékt költözött a 'ikkadt utcákra. Apró, ef?"entuhás emberkék hosszú sora kígyózott erre is, srra is, mosolygós bakfis-csspaiok villogtattak az őszi nap bágysdt sugarában acél vonalzójukat, a Stefánia játszó­tere megtelt fürge legénykékKe', Pkik össze­s?ij3zott könyveikei kirréletlerül dobálták a bokrok alá é* rúgták a futballt keményen. A kis cuk-ászdák körül vá^y-kozó arcok rajzoltak és a dtgók leszüretelték a z-rbpénzeket. Most is szeptembei van, a nsp éppen olyan bágyadtan umogatja a haldokló nyarat, mint akármelyik ejőobi Si.eptemberb n, de kis diákot, gimnázistát,' reálistát, kereskedelmistát a régi sokaságukhoz krpest c-,ak gyéren lehet látni az utcákon. Szeged már nem iskolaváros. Hirtelen történt a változás, de megtörténi, csakhogy ntm értünk rá észrevenni. A fölfedezés annál döbbenetesebb hatású, mert hiszen az iskolák száma szaporodott, még pedig a legnagyobb iskolával, az egyetemmel, de a diákok száma csökkent. A kis svábgyerekek nem jönnek már magyar szóra, nem engedi Őket Trianon. A Délvidék leszakadt az ország testéről és a szakadás sebén keresztül vérzett el Szeged, mint iskolaváros. Néhány nappal ezelőtt számoltunk be az egyetemi beiratkozások szomorú eredményéről. Megírtuk, hogy ebben az évben harminc száza­lékkal csökkent a Ferencz József-Tudomány­egyetem hallgatóinak száma. A csökkenés okai­ról is irtunk és megírtuk azt is, hogy lehetne a szegedi egyetemnek több hallgatója is, mint amennyi van, ha sokan nem hiába kopogtattak volna az alma mater kapuján. A piaristáknál. Most meglátogattuk a középiskolákat. A két gimnáziumot, amelyet egy födél alá kényszeri­tett az állami szűkmarkúság, és a kereskedelmi iskolákat. A kegyes tanitórend gimnáziumában Prelogg József igazgató mondta ei a következőket: — Eddig hétszáztizenöt növendéke van az intézetünknek, de valószínű, hogy az év folya­mán elérjek a nyo.cszázas létszámot is, mert évközben mindig jönnek ujabb jelentkezik. A mult tanévben hétszázhúsz növendékünk vo!4, ebben az évben azért lesz több. mert a meg­szüntetett aradi és nagyváradi katolikus főgim­náziumok magyar növendékeinek egy része mi­hozzánk jött át. Az egész gimnáziumban mind­össze egy torontáli sváb fiu tanul, ő képviseli egyedül az elszakított részeket. — A tanítás szeptember 6 án kezdődött, de az intenzív munka csak most következik. Nagy zavart okoz az a körűimét y, hogy az egyetem idehelyezése óta hajléktalanná vált állami főgimnázium i3 nálunk talált hajlékot. Felváltva tanítunk délelőtt és délután, de a délutáni taní­tásnak alig van valami értelme. A gyerekek ugyanis délelőtt nem tanulnak, a kenyérkere­settel és a háztartás gondjaival elfoglalt szülök nem érnek rá a felügyeletre és igy délután rendszerint készületlenül jelennek meg a diákok az előadáson. A kultuszminiszter ugyan elren­delte az állami gimnziumnak a főreáliskola épületében való elhelyezését — itt délelőtt tart­hatna előadást mindkét iskola, mert a két is­kolának együttvéve alig van annyi növvendéke, I mint nekünk egyedül —, az átköltözés előké­? szitése is folyamatban van, de a rendelet végre­hajtása megfeneklett a lakáskérdésen. Addig ugyani?, amig a reáliskolában lakó Homor igazgató urnák és egy szolgának nem utal ki a lakáshivaíal máshol lakást, nem költözködhet oda az állami gimnázium, igy tovább kínlódik itt mind a két gimnázium, amelynek a kö­vetkezménye majd a tanítás eredményén lát­szik meg. Az állami gimnázium. Az áilami gimnázium igazgatójának, dr. Kaufmann Györgynek az irodája ugyanazon a folyosón van, amelyen Prelogg Józsefé. — Az idén hússzal több növendékünk van — mondja érdeklődésünkre dr. Kaufmann György —, mint a mult évben volt. Három­százharminc diák iratkozott hozzánk, nem egé­szen fele annak a hétszáznak, amely a háború előtt az ország egyik legnépesebb gimnázumává tette a Szegedi Állami Főgimnáziumot. Az erős csökkenés oka kizárólag a délvidék elszakítása, mert hiszen még a háború alatt is két-három­száz sváb fiu tanult nálunk. Az idén egyetlen sváb diákunk sincs. Az első osztálynak hatvan hallgatója van és igy nem is állítottunk fel párhuzamos aszályokat. — Fegyelmi szempontból a diákság általá­ban nem változott meg, nagyobb iskolai kihá­gások ugyan nem fordulnak elő, de azért na­gyon megérzik, hogy a szülők nem Jordithatnak olyan nagy gondot a házi nevelésre, mint a háború előtt. Az újonnan fölvett kis diákok azonban értekesebb anyagot jelentenek, mert már a háború után kerültek a normál-iskolába. Fölvételre hatvannégy jelentkezett és csak négy akadt olyan, aki nem felelt meg a vizsgálaton. — Nagy bajunk az, hogy hajléktalanok va­gyunk. Nem tarthatjuk be régi tanítási progra­munkat ugy, ahogy kellene. Hegy mikor köl­tözhetünk át a reáliskola épületébe, azt ram tudom, jósolni nem lehet, hiszen lakáskérdésen múlik az egész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom