Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-17 / 186. szám

Szeged, 1923 augusztus <503. SZKGED Miniszterelnöki ankét az á (A Szeged budapesti tudósítójától) Csütörtök délelőtt 11 órakor nagyjelentőségű értekezletre ültek Ö3sze a miniszterelnök, a kormány tagjai és a szakemberek. Az árdrágítás letörésére egybehívott ankéten Bethlen István gróf minisz­terelnök személyesen elnökölt. Megjelentek még Rakovszky Iván belügyminiszter, Nagy Emil igazságügyminiszter, Kállay Tibor pénzügy­miniszter, Walkó Lajo3 kereskedelmi miniszter, Bud János közélelmezési miniszter, Nádossy Imre országos főkapitány, Biber Gyula, az OKÁB elnöke, továbbá á kereskedelmi és a pénzügyminisztérium szakreferensei. Az értekezlet a konkrét intézkedések egész sorát hozta javas­latba, melyek sürgős végrehajtásáról az illetékes szakminisztériumok haladéktalanul gondoskodni fognak. Tárgyalás alá került az uzsorabirósági eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, az élelmi­szerhamisuások megtorlása és azok ellenőrzésé­nek szigoritása. Végül elhatározta az értekezlet, hogy gondoskodni fog arról, hogy a nagy­közönség a valódi árakról a sajtó ulián állandóan értesülést szerezzen. A magyar és román politikai foglyok kicserélése. Magyarország és Románia közölt újból meg­indulnak a tárgyalások, még ki nem cserélt politikai foglyok ügyében. A most megindítandó tárgyalásokra vonatkozólag a következő infor­mációt kaptuk: — A ki nem cserélt politikai foglyok ki­cserélési ügyében folytatott tárgyalások fonala megakadt és most a külügyminisztériumnak siketült axokn k újból való megkezdését ki­eszközölni. A megindult tárgyalások elsősorban annak a megállapítására fognak irányulni, hogy kik vonandók a kicserélés kategóriái alá és csak ennek megtörténte után lehet a kicserélési akciószám és személyi adatairól közlést tenni. Maguk a tárgyalások ezúttal előreláthatólag megoldáshoz fogják vinni a hoasiu idő éta húzódó ügyet. Egy választás epilógusa. < Még 192fi-ban, az első nemsitgyüiésí válasz­tások alatt a rétsági kerületben Hl je!ö!t állt egymással szemben: Mikszáth Kálmán és Hu­szár Elemér. Étsekvadkert községben egy vá­lasztói gvüléien Huszár Elemér megtámadta Miks?áth Kálmán személyét és őrajta keresztül a munk?pártot. Sikerűit is neki annyira feliz­gatni a hangulatot, hogy Mikszátn Kálmán ellen. kortesbeszéde során véres verekedés támadt, melyben többen megsebesültek. A rend helyre­állítása után Mikszáth folytatta programbeszé­dét, melyben oly kijelentést tett, hogy Huszár beszédét nem fogja komolyan venni, mert Hu­szár köztudomás szerint hazudik, ennélfogva erkölcsbiráskodását is visszautasítja, mert er­kölcsileg gyenge embernek tartja. , Huszár Ele­mér Mikszáth Kálmán ellen ezek miatt a kije­lentések miatt bűnvádi feljelentést tett rágal­mazás vétsége cimén a halatagysrmati járás­bíróságnál. A mult héten fejeződött be az ügy a járásbíróságon. A biróság Prónay Mihály volt főispán, Balla József főjegyző és több tanú ki­hallgatása után Mikszáth Kálmánt a vád kö­vetkezményei alól felmentette azzal az indoko­lással, hogy Huszár Elemérről tett kijelentéseit sikerült teljesen bebizonyítania. A főmagánvádló az ítélet ellen felfolyamodással élt. Friedrich |»tván Szegeden. Friedrich István nemzetgyűlési képviselő, az ellenforradalmi kormány miniszterelnöke szer­dán este Szegedre érkezett és a Kassban szállt meg. A mozgékonyságáréi, agilitásáról ismert politikus érkezése a nyári csöndben érdeklő­dést keltett, ha nem is olyan izgalmasat, mintha például miniszterelnök korában tisztelte volna meg látogatásával Szegedet, akkor, amikor még aktív jogforrás volt. Kíváncsiak voltak persze az emberek, mi hozta ide Friedrich Istvánt, akiről hiszen köztudomásu, hogy nagyon sok dolgu ember s főképen leleplezésekkel van el­foglalva. Sokan azt hitték, hogy netán Szege­den is valasni leleplezésben fárad s talán akad­tak olyanok, akik erre a gondolatra összébb gombolták a kabátjukat. Friedrich István tele­fonon kérdezősködött a rendőrségen, hegy a NyUKOSz szegedi csoportja tart-e (ilést, amire nem-mel válaszoltak Friedrichnek. Nem igen valószínű persze, hogv egyenesen a NyUKOSz ülésére jött volna Szegedre. Később ki is tudódott, hogy idejövetele egy tervezett felolvasásával van összefüggésben, amelyet szeptemberben akar itt tartani törökországi út­jairól, vetített képekkel. A felolvasással, hir szerint, arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy Törökországban milyen sok vállalati és munka­alkalom kínálkozik magyar iparosoknak. A fel­olvasás sikere egyelőre aligha biztató. Friedrich a csütérlök reggeli gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Egy munkáscsalád (A Szeged tudósítójától.) A lakásügyek nem egy csapást zúdítottak a magyar dolgozó polgárnak a nyakába és nem egy káiváriajárás végződött tragikusan. A múltban már megszoktuk, hogy a város közepében ponyva alatt lakó és didergő embereket lássunk és megszoktuk a bu'orhegyet is, amely össze­dobálva az utca szélén fekszik egy síró gyer­mekkel és egy könnyező asszonnyal a rozoga széken. Megszoktuk már, hogy emberek c-upán azért nem alapíthatnak caíádüt, mert nincs lakás és azt is, hogy a piros vagonok hosszú sorában húzódnak meg szegény kitaszított magyarok. Nincs már uj a lakásínség botrá­nyaiban, de a krónikás mégis leir egyet, mert ilyen aligha akadt a kétségbeejtő lakásszükség változatos históriájában és a gyárban napestig robotoló munkásember nagv és változtat hatat­lanul szomorú tragédiáját muiatja. Szabó Mátyás ^yári munkás lakásán, mig ő a gyárban dolgozott, a leghihetetlenebbnek látszó dolgok történtek csupán azért, hogy kítegyé^ Szabóékat egy olyan „lyukból", amely­nek szélessége nincs több kél lépé nél, hosszú­sága pedig alig három és fél lépés. Az egész bútorzat egy égy, egy gyalulatlan asztal -és két szék. Sisbó Mátyásnak hat kiskorú gyer­meke van, akik közül a két legapróbb a szobiban tartózkodott akkor, amikor a házigazdák rájuk törték a lakás ablakait, Szabó Mátyásáét pedig baltával üldözték. A fájdalmasan szomorú ügyről a következő részleteket jelenti a Szeged munkatársa > Bera Valéria és Bera Oue la háztulajdono­soknak Londoni-körút lí. szám alatti hazuk­ban egy bútorozott szobát bir bérbe Szabó Mátyás kendergyári munkás, amelynek összes bútorzata egy ágy és egy takaréktűzhely és ebben Iskik feleségével és hat gyermekével együtt. A háztulajdonosok Szabó ellen a sze­gedi kir. járásbíróságnál felmondási pert tettek folyamatba, amelynek alapján felmondá­sukkal elutasitlattak és hogy a lakást lakhatat­lanná tegyék, amig Szabó egész nap a kender­gyárban dolgozott, felesége kénytelen a szobába bezárkózni, nehogy Beráék részéről inzultusok­nak legyen kitéve. Augusztus 15 én délelőtt Beráék fejszével betörték a szoba ajtaját, azután a lakásba be­hatollak, fejszével a takaréktűzhely et szétverték, az ablakokat betörték, azután kiemelték a he­lyéről a tört ablakkereteket és a főzéshez szük­séges, egy kg. tartalmú zsíros bögrét dorabra törték, ugy hogy az üvegdarabok estek a zsii közéés azt élvezhetetlenné tette. Szabóné erre a lakásból kimenekült, mire mindketten fejszével utána rohantak az utcára, Szabóné csak ugy menekült meg előlük, hogy az ajtót becsapta maga után és igy egérutat nyert. A helyzet azóta nem változott, Szabóné ott áll a hideg tűzhely mellett, főzni nem tud, az ablakon pedig vigan lobog az a rongydarab, amelyet azért akasztottak oda Szabóék, nehogy a szél nagyon befújjon, mivel az ablakokat Beráék elvitték. Szsbó Mátyás különben Beráék ellen dr. Kormányos Benő utján feljelentést tett és igy most eljárás fog indulni ellenük magánlaksér­tés és becsületsértés miatt. Kártérítési pört is indított Szabó és ezért eié:etes birói szemlét fognak foganatosítani a károk megállapítására. Meg kell itt még jegyezni, hogy Beráék 5000 korona havibért kérnek azért a „bútoro­zott", nagyszerű, tágas és elegáns lakásért, holott eddig Szabóék 1250 koronát fizettek és azt a biróság sem kifogásolta. Búcsú, amely igen szépen kezdődik, de roman­tikával, sőt némi rejtéllyeífejeződik be. Két nagyszerű lóval vágtattunk végig az uton és amint az utolsó rámpát is elhagytuk, igen csak nekiindultak a paripák. Ostor nem igen kellett, sőt jöttek olyan kritikus pillanatok is, amikor már-már választani kellet a két oldalt elfutó nagyszerű árok és a szembe jövő, égig megrakott szénásszekér között. A paripák azonban trindig az utolsó percben, mégis megszánták lelkeinket. Aztán rátértünk va­lami nagyon jó útra, ahol a por nem is volt túlságosan nagy, csak az orrunkat nem láttuk, meg valami fehér felhők úszkáltak előttünk, (furcsák ezek a tanyai felhők, hogy ide lejönnek hozzánk az utral). Hiszen nem is kellett magát nagyon szégyelleni az útügyi ható­ságnak, aki ugyancsak velünk volt, de amint a bakról vissza-vissza néztem rá egészen szelíd stemekkel, olyan carminfesték-féle ült ki az arca közepére. De a kukoricák nagyon szépek voltak és a szőlőszemek már integettek — néha már pirosan is — a zöld levelek alól. Végre eléttünk az skácok és jegenyék között feltűnnek sorban a könnyű kis homokfutók, de nem érünk el egyet sem közülük, mert hát itt igazán első­rangú az ut: parádéban kell menni — lépésben. A tizedik órát kongathatta otthon a nagy torony harangja, amikor egészen tisztán — csak a ruhánk volt fehér, mig a kezünk szürke — megérkeztünk a kápolnához. Ez itt előttünk a Lengyel-kápolna, amelynél évek óta minden eszte'dö Nagyboldogasszony napján Alsótanya lakossága fényes bucsut szo­kott tartani. A vályogból épített, egyszerű sima tornyú kápolnát tarka tömeg veszi körül. Mintha Szinnyei-Merse-szinek potyantak volna be a fekete ruhás embertöm rg közepébe. Néhol fehérruhák villannak meg és rózsakoszoruk a lányok homlokán. A főköték igy elszórva: egy egész színskála, mintha a spektrum valamennyi szine előttünk vojna, ha a félszemre ráengedjük szemünknek leplét. És közbe-közbe vasalt városi ruhák is feltűnnek elszórtan, meg reverendák is. Ez ott a főkapiláriv, ott a polgármesler, az álla ntitkár, amott a múzeumigazgató, a torony­nál a prelátus, meg a piarista gimnázium igaz­gatója. És ott a padokon hölgyek szines ru­hában és közöttük ott van az útügyi hatóság. Mise. Fényes papi segédlettel. Krá mer Tamás prédikál. Harang. Proccessié. És aztán a litánia vége és harang. Aztán az államtitkár ur áll a szószékre a dombon. Beszámolót mond. Bethlen Istvánról beszél. Kitartásra buzdit. Integer Mt­gyaro szág, nyugalom, béke. Nagy áldozatok ke lenek Aztán előjön a föld birtokreform. Út­javítás, dohánytermelés és kisvasút. Iskolázta­tás október 15-től a tiz éven felülieknek. Le­gelőkérdés. Kisüst. Aztán éljenzés és egy csiz­m s gazda köszönetet mond. Az egész városi társaság, a Lengyel-tanyára m?gy. Bor. Pogácsa. Eztán megindulnak a kocsik, ki a Balog-ta­nyára, ki a Gárgyán-tanyára. Eléttünk a hatal­mas réten zsolozsmázva, énekelve éi a selyem­zászlókkal elvonul a búcsúsok serege. Egy folt a zöld mezőben, ahogy nagvon lassan men­nek és a kocsitól mindinkább távol vannak. Ez a Balog-tanya. Szélmalom a bejálénál, az udvaron régi szárazmalo n (Ringlispiel! mint ahogy a hölgyek mondják). Nagy ebéd. Boldog­asszony-najti lakoma. Húsznál többen vagyunk az a ztalnál. Aztán Ringlispiel és hullámvasut. Később az erdőszélén dalolás. Valaki mákot lop Valakire azt mondják, hogy bent volt az erdőben. Én is azt mondtam. Most már én is mondom, hogy nem igaz. Az útügyi hatóság a „nóta-előljáré". Kifogyhatatlan a nóta és a bor. Aztán Jack London-féle éneklő kutyák koncer­teznek. Móka. Végre, alkonyatkor nekiindul két kocsi. A polgármester meg a piarista igazgató az egyi­ken (a bakon én). A másikon a méltóságos asszony meg az útügyi hatéság. Baktatnak a paripák. Övig éret a homok. A Gárgyán-ta­nyára megyünk. És megyünk. Egyre nagyobb az alkonyat és egyre nagyobb a por, Sebői egy ház. Jegenyék szépen sorban. Tarlókon bakta­tunk. Megyünk. Sehol egy tanya. Késő van. Egy órája döcög­hetünk. A po'gármester türelmetlen. Az útügyi hatóság nyugtatni próbálja. — Jó helyen járunk, méltóságos ur!

Next

/
Oldalképek
Tartalom