Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-18 / 187. szám

Egyes sagám ára 120 korona imtketztöség ís kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Prófétá­lták, L emelet 6.) Telefon ilí-33. A .Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 120 ko­wca. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 2250,Buda­pesten és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 25, egy hasábon 50,más­fél hasábon 75 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 50,kövér betűkkel 106 K. Szövegközti közlemények soronként 50'J K, Nyilttéf, csa­ládi értesítés 800 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 18, SZOMBAT. 18ÍMk szám. Gömbös és Sinaja. Van már két hete is, hogy az egyik fővárosi estilap kipattantotta a szenzációt, hogy a szélső jobboldali fajvédők vezére, Gömbös Gyula, akit a nagyközönség a nyilvánosság számára te-t kijelentései után Ítélve, mint a legizzóbb irre dentát ismert ét aki nem egyszer gáncsolta el a kormányfő közeledő lépéseit annak a ma egyedül lehetséges reálpolitikának u ján, amely a kisántánt államaival való barátságosabb vi szony felé vezet, titokban, a kulisszák mögött tárgyalásokat folytatott a budapesti szerb követ­tel, melyek folyamán a leghatározottabban biz­tosította déli szomszédunkat, hogy azok a be­állítások, ne'yek ő*. mint a magyar irredenta­mozgalmak lelkét szerepelletik, minden alapot nélkülöznek és hogy ő kormányraju'ása esetén nemcsak, hogy nem tenne semmit annak a bé­kés külpolitikának a megváltoztatására, amit a Bethlen-kormány követ, hanem egyenesen img is adná azokat a külpolitikai garanciákat, me­lyeket „Szerbia biztonsága" követel és amelye­ket a Bethlen-kormánynak nincsen módjában megadni. Mikor először foglalkoztunk e helyen a szen­zációs leleplezésekkel, cs&k erős fentarlásal ismertettük a tényálásí, de ma már nincsen szükség erős fentarlásekrt, hiszen egyik érde­kelt fél sem tagadja dolog meritumát, leg­feljebb spióbb részletekről nem akar tudni. Annál ia inkább tényként keíl elfogadnunk mind­azt, amit a Balla Aladár közvetítésével lefolyt tárgyalásokról olvastunk, mert a szerb kormány nem cáfolt semmit, legfeljebb azt állítja, h >gy budapesti köveiének, Milojevics Milánnak nem volt olyan szélesköiü felhatalmazása, amely megengedte voina ilyen messzemenő tárgyalások lefolytatására. Valószínűleg vissza is hívják majd rövidesen Budapestről Milojevics Milánt, hivatalosan valami apró ürügy miatt, félhivatalosan, mert magyar politikusokká! tárgyait a kormány bukása ese­téről, de sem hivatalos, sem a félhivatalos cá­folat nem fog igazat mond mi, mert Milojevics Milánt nem Magyarországon buktatták el, ha­nem a kisántánt sinajat konferenciáján. Itt, mint ismeretes, Magyarország legengesz­teihetetlenebb ellenségének éppen Srerbia mu­tatkozott éa Nincsis foglalt leghevesebben állást a magyar kölcsön figyében. Nincsics intranzigens állásfoglalása sokak előtt volt meglepető , de kivált*epen Balla Aladár és Gür. b >s Gyula meglepetése lehetett nagy, mikor Nincsics sinaj J engesztelhetetlunségéről hallóik, hiszen a budapesti bizalmas tárgyalások folyamán egészen más húrokat pengetett Nincsics megbízottja. Pedig a GömbOsék előtt érthetetlen magavise­letnek ígért egyszerű oka volt. Benes tudomást szerzett a budapesti tárgyalásoktól, melyeken állítólag mág soikal messzebbmenő dolgokról is esett szó, mint ami a magyar lapokban meg­jelent, mert áHifólag olysn szerződésről is tár­gyallak, amely a kisánlántot alapjában támidta volna meg. A ginajai konferenciát is részben szírt hi­vatta össze Benes, hogy megtudja, ad e Nin­csics magátói is információt' budapesti löketé­nek tárgyalásairól, ha pedig magfl'ól nem adna, ugy nyiltan közöljék vele, öogy Csehország éá Románia előtt nern maradt titokban, hogy mi­ről ecett szó az Andrássy-uti villa párnás ajta­jai mögött. Sinajábart Nincsics a budapesti tár­gyalésokról magától semmi felvilágosítást sem adott szövetséges társainak, igy azután Benes szokatlanul erélyes szavakkal szólította fel a szerb külügyminisztert, hogy adjon felvilágosí­tást szövetségesei háta mögött elkezdett tár­gyalásairól. Áz igy sarokba szori'oít Nincsics­nete ezu'án persze nem maradt más hátra, mint kijelenteni, hogy ha budapesti követe folytatott is ilyen messzemenő tárgyalásokat, arra kormá­nyától nem volt felhatalmazása és az S. H. S. állam külpolitikája nem is azonosítja magát egyéni akciót kezdett köveiével, sőt az S, H. S. áltam van legjobban ellene a Magyarországgal való mindenfála békülé-nek E mellett a kijelentése mellett Nncsicsnek persze a konferancia egész tartama sldtt hű­ségesen ki is kellett tartania és — talán jobb meggyősődése dacára is — minden egyes eset­ben, mikor Magyarországot érintő kérdésekről volt szó, neki kellett a lcgridegebben elutasító álláspontot elfoglalnia. Voltaképen ez is volt Benfs célja, mikor szóba hozta Sinajában a Gömbösékkel folytatott tárgyalásokat, hiszen ezzel két célt is ért el: a nagyántánt előtt dokumentálta, hogy megfogadta a Londonban kipott tanácsot és nemcsak, hogy nem ellenzi többé Magyarország talprasegi'ését, hanem egye­nesen mola-tte is van és hogy Jugoszlávia az, aki meghiúsította a dolgot, másrészt pedig azt is elérte azzal, hogy intranzigenciába kergette Nincsicset, hogy megrendítette Magyarországon a bizalmat a szerb külpolitika őszinteségében és megbízhatóságában, útját vágva igy a tár­gyalások folytatásának. Kis dolgok nem egyszer váltak már dörttő tényezőkké a legnagyobb fontosságú kérdések­ben s igy döntötte el a sinajai konferencia sorsát az, hogy Gömbös Gyula mindenáron miniszterelnökké akar lenni Magyarországon. Azért egy tanulságot mégis le lehet voani az egész ügyből, még pedig azt, hogy a kis­ántántnak oly nagyon és oly sokszor hirdetett egysége nagyon gyönge valami és hogy bár­melyik tagja hajlandó a másik ketíő háta mö­gött szövetséget kötni szövetségesei ellen is. Hogy a hivatalos magyar külpolitika erre még ma sem jött rá, az mutatja legjobban, meny­nyire minden cél és rendszer nélkül vezetik kü ügyeinket arra nem hivatott és dilettáns dip­lomatáink. A nemzetiségi kérdés a kopenhágai konferencián. Kopenhágában az interparlamentáris értekezlet bt fejezte a lefegyverzés kérdésének tárgyalását és át ért a nemzeti kisebbségek kérdésére. Ustery előadó (Svájc) ismertette a kérdést. Az előadáshoz füzödő vitából íregíllapitható, hogy általán ti felfogás szerint a nemzeti kisebbségek védelmére szükség von. Az általános hangulat­tal szemben a kifánlánt részéről csak elenyésző ellenállást fejtettet ki. Witter báró (Hollandia) felszólalásában meleg szavakkal emlékezett meg a mogyar kisebbségekről Meddinger é > Heller (Prága) a cseh urálom alatt élő némete t: elnyo­mását tette szóvá. Lukács György a magyar • kisebbségek helyzeté; ismer etve, behatóan fog­j lalkozott a kérdéssel éa kisebb módositásokkal ; elfogadásra ajánlotta az előadó javas'aiát, de ugyanakkor megtámadta azt az álláspontot, emeiyet a Népszöve ség fogla't el a kisebbségi kérdésben. Ez a kérdés most már három hón*p óta napirenden van. Lukács GyPrgy ezután rámutatott arra, hogy a Népszövetség enn< k ellenére nem tudott e téren eredményeket elérni. Montagne az Egyesü t Államok részé ő! há­rom kérdést emelt ki, amelyeket elsősorban kell megoldani. Ezek: a megedózia'ás, az adózás és a népessíg kérdése. Uhlir (Prága) menteni próbálta a kisántánt e'járását az uralom alá került nemzetiségi kisebbségekkel szemben. Schlesinger és Haller Csehország részéről a csehországi németek helyzetét ismertette. Mind­kettő hozzájárult a javislathoz. Wiifan (Olasz­ország szintén csatlakozott a határoza i javas­latokhoz. Dr. Ustery, a nemzeti kisebbségek jogainak és kö'eíe'ettfégeinek előadója az előterjesztett határoza i javaslat kspcsári kö/etkezőkel fej­tet'e ki: — A pmbléma az, hogy a nemzetiségi álla­mokban minden egyes állampolgár egyforma jogokat élvezzen az államhoz való viszonyában. A nyilatkozat s~erint az államok kö eUzik ma­guka', hogy valamennyi lakosuknak szüleiétre, polgárságra, nyelvre, tajra, vagy vallásra való tekintet nélkül életük és szabadságuk biztosítá­sára teljes védelmet nyújtanak. Mindéi ál! u.s polgárának jogában áll államának illetékes ha­tóságai előtt joghatályos nyilatkoztot tenni a többséghez, vagy pedig valamely nc.mzei, val­lási, hji, vfgy nyelvi kisebbséghez v&ló tarío­záíárói. Ez a nyilatkozat nem járhat az illetőre nézve semmiféle hátrányos következménnyel. Az államok kötelezik magukat másrészt, hogy minden hozzátartozójuknak nemzetiségre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlőséget biztosítanak a törvény elölt és egyenlő politikai jogokba részesitik őket. Egyetlen állampolgárt sem lehet nyelvének szabad használatúban kor­látozni. Megfelelő engedményekei kell tenni a ki?ebb:ég£k nyelvének szóbeli és Írásbeli hasz­nálatára a belyi tanácskozó testületben, a tör­vény előtt és az igazgatási hatóságokkal való érintkezésben. A nyilvános oktatás tekintetében oly városokban, vagy kerületekben, hol nem államnyelvül lakosság éi nagyobbrészt, az állam köteles megfelelő engedményedet tenni, hogy az iüelő polgárok gyermekei számára anyanyelven biztosittassék az oktatás. A kisebbségek által fenntartott iskolák épp ugy minősíttessenek, mint a többi iskolák Az államok kötéfezik ma­gukat, hogy e?eket az alapelveket nemcsak el­ismerik, hanem azok végrehajtására megfelelő intézkedéseket is tesznek. A Népszövetségnél az interparlamentáris iroda fogja a határozati jcvaslatot közv?titeni. A ta­nács kebelében a kisebb tégi kérdés megvitatá­sára alakítandó állandó bizottság az eiősdó ja­vaslata érteimében a tanács által kinevezendő három tagból fog állani. Az értekezlet péntek délelőtt folytatta a tanács­kozást a kisebbségi kérdésben benyújtott hatá* rozati javaslatról Az első szónok Holger Andersen, a dán Völuding tágj* voit, tki ki­ernel'e, hogy a dánok 'lemmi esetre Bem ellen­zői a jogos kisebbségi védelemnek. Hatírorot­t*n ellenezte azt a javaslatot, amely a nép­szövetségnél felrüitatidé állandó bizot'ság ki­kíildísét indítványozza a kisebbségi kéidés ellenőrzéséri'. Tinzl képvi e!ő (Olas; ország) az oíafzorhzági né-net kisebbség érdélében szól It f<?). A finn delegáció módosító indítványa azt célo z1, hogy a kisebbségeknek megkönnyítsék m»g3s bb foKu ukol'k és egyetemek látogatá­sát. Eru án megejtették a szavazási a határo­zati javK-idok fítlölt. A dánck, sz amerikaiak, a csehek, a románok és a spanyolok tartóz­kodtak a szavíízástól. Az első javaslato*, amelybe beltfoglsl • k a finn n. dosito indítványt, vala­mennyi szsvazatial öt ellenében, a másodiicat egyhangúlag és a harmadikat valamennyi szava­zattal 13 eiknében elfogadták. Az mterparlamentári unió értekezletén a villásreggeli s-íünet ulán Burton szenátor (Ame­u'-re) azt síirgütte, hogy Európában hagyjanak fel a bosszú gondolatával. Ha ez megtörténik, az E^ye ü't Államok nem ianusitensnak többé tsrtOzkodást J-Z európai ügyekkel szemben. Murchriaom (Anglia) azt ajánlja, hogy a jóvátétel kérdésében nemzetközi tekintélyek pár­tatlan tanácskozásán döntsenek. Loebe (Németország) Hfejtette, hogy a jóvá­tétel kérdésében nemzetközi tekintélynek kell közbelépnie. Merlin (Franciaország) polemizált Loebevel. Treub (Hollandia) szerint Ínséges államoknak kölcsönt kel nyujtaui. Adelwerd (svéd) határo­zaü javaslatol nyújt be, hogy pártatlan bizott­ságot küldjenek ki a jóvátétel tanulmányozására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom