Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-14 / 184. szám

Szeged, 1928 augusztus 14. SZEQED táiy a rég beígért reformot, a valutáris eltolódásokkal számolva az adókulcsok leszállítását. Ehelyett a pénzügyi kormány egyszerű matematikai müvelettel az 1921—22. évekre kirótt adót 5-el, illetve 20-al megszorozta s ez képezi az 1922 és 1923. év jövedelmi adóját. Igazságtalanság és elégületlen*é? kútforrása lesz ez a rendelkezés, mert az 1920—21. évi adókivetés is már oly összegben történt, amely számolt a korona romlásával. A jövedelmi Edé nagyon magas ma is, a húszszoros szorzószám meg éppen igazságtalan. A pénzügyminiszter azonban utalt arra, hogy elkerülhetetlen sürgős szükségből nem adótörvényt, hanem behajtási törvényt hozott. Meghajtunk úgymond ez előtt a törvény élőit, de ott, ahol sérelem volt, reparálást kértünk — és kaptunk. A fényűzési adó értékhatárait fel keli emelni. A forgalmi adó kerettörvény, amely örömmel látjuk, e minőségének megfelelve alkalmazkodik a praktikus élethez. Ezután dr. Balkányi Kálmán felhívására a vásárhelyi kereskedők megalakították az OMKE kerületet. Balkányi Kálmán tesz még egy elitélő megjegyzést a Devizaközpont visszásságaira. Végül Anisfeld Sándor zárőszavában indítványozza, hogy Sándor Pált táviratilag üdvözöljék éa a Magyar Hiszekegy szavaival berekeszti az ülést. A Hódmezővásárhelyi Ipartestület délután 3 órakor népes gyűlést tartott, amelyen a szegedi vendégek részéről dr. Landesberg Jenő kereskedelmi és iparkamarai titkár vett részt. Az ipartestület gyűlése az ezüstparitás bevezetését határozta el. Somogyi Béla meggyikolásának gyanúja egy ügyvéd ellen. (/4 Szeged budapesti tudósítójától.) Hónapokkal ezelőtt egy sajtcpör tárgyalásán heves küzdelmet vívott egymással két fővárosi ügyvéd. Dr. Gergely mint panaszos járt el, dr. Pongrácz pedig a védő tisztet töltötte be. Pongrácz akkor két felette érdekes okmányt ismertetett a sajtóbíróság elölt. Az egy k beadvány volt Schnetzer Ferenc volt honvédelmi miniszterhez, melyet állítólag Gergely intézett volna hozzá. A beadványban Gergely felkínálkozott a miniszternek, mondván, hogy politikai pártállásától eltekintve, ő mindenképen jó keresztény és hazafi és szeretné bizalmi állását felhasználni arra, hogy a keresztény Magyarországnak hasznára lehessen. A másik okmány egy helyzetjelentés volt. Ezt az okmányt dr. Gergely bemondás alapján készítette. A jelentés szerint Somogyi Béla becsmérelte a nemzeti hadsereget, szidalmazta a tiszteket és becsületsértő kijelentéseket tett a Jővezérséggel kapcsolatban. Ezután a helyzetjelentés után rövidesen meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét. Dr. Pongrácz beszédében mindezt szóba hozta, mire a bíróság rövid szünetet rendelt el, mely alatt Gergely a2t mondta Pongrácznak, hogy az okmányokat hamisította. Emiatt Pongrácz fejelentette Gergelyt. A pörös felek a valódiság bizonyítását kérték és dr. Gerge.y kívánságára a bíróság elrendelte Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő kihallgatását. Peyer elmondotta, hogy a két okmányt neki egy bizalmasa postán niegküidöt e. Gergely kijelen'ette a bíróság előtt, hogy Andréka helyettes rendőrfőkapitány magához idézte és közölte vele, hogy rendkívül súlyos vád van ellene: Somogyi meggyilkolásával gyanúsítják. A főkapitányhelyetses előtt visszautasította a vádat és akkor ismerte meg a két, szerinte apokrif okmányt. Peyer Károly azt möndoita, hogy ő a két okmányt vem tartja apokrifnak, Gergely erre dühösen Peyer felé fo dúlt és azt mondotta neki: — Nem való ilyen embernek mandátum. Butortolvajt Peyer Károly kivörösödött arccai replikázott neki: — Maga közönséges rendőrspicli I A bíróság elnöke többszörös rendreulasitás után sem tudott rendet teremteni. A bíróság ezután meghozta ítéletét, melyben bűnösnek mondta ki dr. Gergelyt a Pongrácz elleni becsületsértés miatt és 6000 korona fő- és 4000 korona mellékbüntetésre itéle. Gergely felebbezett az itélet ellen. Megalakult az uj német kormány. Cuno birodalmi kancellár tegnap délután a birodalmi elnöknek benyújtotta a birodalmi kormány lemondását. A birodalmi elnök a késő esti órákban Stresemann képviselőt bízta meg a kormány újjáalakításával. Stresemann a megbízást elfogadta és kísérletet fog tenni, hogy nagy koalíció alapján alakítsa meg a kormányt. Egy jelentés szerint Berlinben legnap a né met parlament történetében páratlan eset fordult elő. A helyzet ugyanis az volt, hogy Cuno kancellát még nem mondott le, de utóda, Stresemann már átvette a kancellárságot. Cuno ugyanis a polgári munkaközösség képviselői előtt kijelentette, hogy a szociáldemokraták bizalmatlansági szavazata semmiesetre sem lehet kényszerítő a kancellárra nézve, Cuno hangsúlyozta, hogy természetesen lemond, ha koalíciós kormány alakul. A kancellár felfogása az összes pártok körében nagy megütközést keltett. A munkaközösség képviselői, akikre Cuno eddig támaszkodott, szintén felháborodtak, hogy a kancellár vonakodik feltétel nélkül vissza lépni. A parlamenti polgári munkaközösség vezetői ezután értekezletre jöttek össze és miután Cunot nem sikerült lemondásra bírni, vasárnap délután kihallgatásra jelentkeztek a birodalmi elnöknél és azt javasolták, hogy azonnal jelölje ki Cuno utódját Stresemann: személyében. Az elnök az indítványt elfogadja és Stresemannt azonnal megbízta a kormány megalakításával. Stresemann dezignálása már délután 5 órakor elhatározott dolog volt, Cuno pedig este 8 órakor jelentette csak be a birodalmi elnökhöz intézett levelében lemondását és kérte felmentését. Stresemann kijelentette barátai előtt, hogy őt az elnök formálisan is megbízta a kabinetalakítással, azzal a feltétellel, hogy 24 órán belül, azaz hétfőn délután 5 óráig adja át az uj meniszterek névsorát. Stresemann fogadta a külföldi lapok tudósítóit, akiknek igy nyilatkozott: — Nem akarok a múltra visszapillantani, hanem a jövendőre nézünk. Ébert elnök azzal bizott meg, hogy szélesebb alapokon alakítsak kormányt és ehhez az összes pártok vezérei hozzájárultak. A vezetésem alatt álló német néppárt tagjaival már érintkezésbe léptem és a párt felhatalmazott arra, hogy a kabinetalakitást vállaljam. A kabinet a mai napon megalakul. A német birodalmi elnök dr. Streisemannt kinevezte birodalmi kancellárrá és az ő javaslatára a miniszteri tárcákat a következőkép töltötte be: A kancellár helyettese és újjáépítési miniszter Schmidt Róbert volt birodalmi miniszter, munkaügyi dr. Braun, belügyi Zellmann birodalmi képviselők, közlekedési Ceser, pénzügy dr. Hilferding, hadügyminiszter dr. Gessler, igazságügy Radbruch ve't birodalmi miniszter, köíélelmezési dr. Luther, a külügyminiszteri teendők ellátására a birodalmi kancellár kapott megbízást, a postaügyi miniszteri állás betöltetlen, a biroda'mi gazdasági minisztérium vezetésére Raumer volt birodalmi minisztert szemelték ki. Újonnan szerveznek a megszállott területek ügyeinek intézésére miniszteri állást, amelyre Fuchs tartományi főelnököt nevezik ki. Ax angol-francia ellentét. A london Obseerer diplomáciai munkatársa a következőket irja: A búit kormány ma olyan okmányt fog közzétenni, mely leleplezi a versaillesi szerződés következtében Európában támadt össze visszaságok jó részét és világos magyarázatát nyújtja a britt politikai hitvallásnak. Az okmány megismerted a világot azokkal a tényekkel, melyek EI pján a dolgok mostani állapotáért a felelősséget meg lehet állapítani. Az európai háború u'áni diplomácia most fordulópontra jutott, mert nyilvános okmányban szögezték le azt a tényt, hogy a britt kormány eljutott az engedékenység határáig és hogy a Németországban való tar^y^lásokb»n Franciaország és Nagvbrilanria közös fellépésére egyedül csak akkor van remény, ha a franciák engednek a britt felfogásnak. A britt kormány legutóbbi jegyzéke véglegesen tisztázza az angol politikát. Az 1923 augusztus 11 ről keltezett jegyzék, melyet Curzon lord enpot külügyminiszter intézett Fr?nciaország és Belgium lo doni n gykövetfh^z, összesen 55 sz kaszt tartalmaz A jegyzék többek között kifej'i, hogy az angol kormány őszinte csalódására szolgált az a válasz, melyet julius 20-iki, a Németországnak szóié választervezet tárgyában küldttt jegyzékére juüus 30 iki keleltel kapott a fnncii és belga kormány vezetőitől. Az a fogadtatás, melyekben javaslatait a két kormány részesítette, azt a kincs benyomást keltette az angol kormánynál, hogy a szövetségesek az ő javaslatait nem fogadják szívesen, sőt véleményük szerint az angol kormány ajánlata érdemleges tárgyalás alapjául sem szolgálhat, csupán ebban az esetben, ha a legkisebb részletkérdésben sem törtérik eltérés attól, amit Franciaország és B lgium a maga megváltozhatatlan véleményének és dSn'cénfk jilent ki. Az angol kormány ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy a jóvátétel teljes összegét pártatlan nemzetközi vizsgálat utján kell megállopitani. A jegyzék szerint a Ruhr-vidék megszállása nem volt olyan bün'ető rend zabály, amelyre a szerződés felhatalmazást adott volna, de Britannia kész abhoz hozzájárulni, hogy ez intézkedés törvényességének elbírálását a h5gai nemzetközi törvényszékre bízzák. „Különb helyzetben lesznek a városi tisztviselők, mint az államiak.. u (A Szeged tudósítójától.) A korona zuhan', a megélhetési standard ismét sok-sok fokkal nehezebb lett minden fixfizetésü alkalmazottnak, igy az állam — mint ismeretes — a köztisztviselők augusztusi fizetését száz százalékkal emelte fel legu'óbb. Ez alkalommal a minisztertanács elhatározta, hogy a városi tisztviselők is ugyanolyan fizetéseket kapnak ezentúl, mint az államiak. Ez rendben is volna idáig, a városi alaalimzOitak — mondhatjuk — megnyugvással vetté* ezt tudomásul, hiszen végre-vé«re a körülményekhez képest megfelelő fizetést fognak kapni. De mi történt. Eljött augusztus elseje és a városi alkalmazottak kevesebb pénzt koptak kézhez, mint julius elsején, egyrészt azért, rnert a fizetésemelésről szóló rendelet még nem érkezett meg Szegedre, másrészt még előlegképen sem tudták megkapni járandóságukat, mert a város pénztára teljesen üres, sőt még remény sincs arra nézve, hogy rövidesen annyira megteljék, hogy az illetményeket kifizethessék. Ez az allapot természeíesen érthető elkeseredést szült a tisztviselők köréoen, azonban az első napokban még türelmesen vártak. Es aztán elmúlt 4-e, 5 e, sőt 10 e is. A hangulat egyre izzóbb lett, mindenkinek elfogyott az a pár koronája, amit elsején kapott és semmi remény, még biztatás sem volt, amely a kifizetéstől szólna. Egyes helyeken az elmúlt napokban, különösen szombaton olyan elkeseredett hangok is hallatszottak, hogy már valami súlyosabb kitöréstől lehetett tartani. A hangulat nem igen változott meg, amikor a hétfői tanácsülés napirendjére tűzték ki a kifizetés tárgyalását. Sokan egyáltalán nem bíztak benne, sokan pedig teljes letargiával vették tudomásul a dolgokat. Más nem történhetik — mondogatták —, minthogy továbbra sem lesz kenyerünk ... Es en^ek az izzó, kitörésre készülő hangulatnak a polgrrmester vetett véget, aki rnegsiskitva szsbadíágat, fölutszott a fővárosba és tárgyalásai utón kézzelfogható eredményekkel tért haza. Ezl a fontos kérdést ma a tanácsülésen is szóba hozta, u«y hogy nem volt alaptalan azoknak a vélekedése, akik a mai üléstől sokat vártak. A polgármester a tanácsban ugyan először mindent elmondott, ami Budapesten történt, ugy hogy egyesek, akik beleskelCdtek a terembe, ismét reitegni kezdtek. Csak nagy sokára, miután mindent letárgyaltak már, szólalt meg egészen csendes hangon a polgármester és kijelentette, hogy utjának erednénye többek között az, hogy a kormány a tisztviselők augusztusi fizetésének hetvenöt százalékát előleg címén ki fogja utalni. Ez azonban csak a szorosan vettek fizetésére vonatkozik. Az állam azután nem törődik azzal, hogy mi lesz a nem szorosan veitekkel.