Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-12 / 183. szám

I Egyes saám ára 120 korona. Saukuztöség és kiadóbiva­«!• Kök sey-ntca C.(Próléta­jmáltt, fe emelet G.) Telefon i5-». A .Szeged' roegjele­oit héttő kivitelével minden nap. Egyes szám ára 120 ko­rona. Előfizetési árak: Egy •talapra Szegeden 2250, Buda­pesten és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. 25, egy hasábon 50,más­tél hasábon 75 K. Szóvegközt 23 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 50,Mver hetükké! li.O K. Szövegközti közlemények soronként 50C K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 800 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 12, VASARNAP. 18JL-ik szám. A púroszok. Nem vagyunk semmiképpen éidekelve a rész­vénypanamaban és talán enntk is rétze v n benne, hogy a felhábori dásunk se olyan nagy, mint volna ekkor, ha a gyanút kellene vele magunkról elkiabálni. Ügy szokták mordani, tolvajt kiált a tetten ért bűnös, — nekünk semmi il es okunk tolvajt kiáltani. Kü önben is mi értelme volna annak: felháborodni, ma, itt, ebben a levegőben! Az ember már mindent megszokott, mióta nagy idők tanúi lettünk s rég megedzettek bennünkd a háborús szállítási panamák, felmentési panamák, forradalmi pa­namák és ellenpanamák, széna-ki vitelek, marha­kivitelek s föltesszük, hogy vannak még egyeb panamák is, amelyek a mi száaunkra ismeret­lenül megbújnak a függöny m»gö t Most elő­ráncigáltak közülük a részvénypanamá', de megint föltesszük, hogy a függöny möge nem maradt üresen. Hát minek sietnénk el a felhá­borodást, mikor sokszor lehet még rá szükség? Aztán meg ... nem is mindig tanácsos felhá­borodni, ha kedve volna is ra az embernek, mert nem tudni, hogyan veszik el tőle az em­bernek a kedvét. Van az ugy, hogy a botrán­kozót húzzák deresre, nem a botránkoztalót. Mi nekünk nem küldtet a nagy pesti bankok jutányos In errexime', se Dorogi gummit, se Kistarcsait, de mi «zért nem vagyunk felhábo­rodva a bankok ellen és nem mondjuk, bogy most már le kell rombolni őket és felszántiui és sóval behinteni a helyüket. Nemcsak azért, mert ami g zdasági élet-lehetőség még van Magyarországon, azt a bankok csinálják, hol korrekt, hol nem korrekt üzletekkel, hanem azért is, mert tudjuk, hogy a hatalom, akár­minek hívták, mindig a kormányzás eszközei köztA tartotta a „figyelmeskedést". Még császár YOK, addig a császár fizette meg a szolgáit főméltó­ságokkal, donációs levelekkel, szép talitdrkára festett nemesi armálisokkal; mikor király volt az ur, az adott hü embereinek báróságokat és selyempán likán fityegő arany-, meg ezüstzfcu­zsukat. Most a bankoké a hatalom és mért legyenek a bankok puritánabbak, mint a régi hatalm k? Sőt valószinü'eg nem is demokra­tábbak, de mivel ők nem adhatnak titulusukat, adnak vitu'usokat és bárói diplomák helyett kibocsátási árfolyamú részvényeket ajándékoz­nak, mert van kinek. Ha nincs kit „megveszte­getni", akkor nincs „vesztegeti". Minket nem vesztegettek meg, de mi azért nem háborodunk fel azok ellen a részben is­mert, részben i-meretlen n gyszámu urak ellen, akiket figyelmükkel tiszteltek meg a bankok. Tapsolunk azoknak, aki megállották a kísértést és elfüstölték maguktól a sátánt, de azétt nem kívánjuk az oroszlánok elé vettetni azokat sem, akiknek a tenyerébe csempészték a részvénye­ket. Mert azt már moát is meglehet m ndani, mielőtt a részleteket ismernénk, hogy minden­kit tudtán kivül ajándékoztak meg a magas állami funkcionáriusok és a nemzet törvény­hozói közül. Ki fog derű ni, hogy senki se tudta, mit tettek a ten>erébe, mert véletlenül éppen akkor mindenkinek be volt hunyva a szeme. Az egyiknek azért, mert aludt, a má­siknak azért, mert éppen el volt gondolkozva, a harmadik meg éppen „Blinde KuhM játszott a kisfiával,, Bizonyosan lesz, akinek a felesége kap'.a a részvényeket s az asszonyok az ilyen dolgokban nagyon járatlanod, szegény azt hitte, hogy azok a konyhastelázsira való papír- minták, de olyan is lesz, akinek a nevével a kereszt­apja élt'vissza. Mi nem vagyunk felháborodva a világon sem­min, még a leleplezés módján sem. Mi nt:m kérdezzük, hogy Friedrich István mért szögézett föl a szégyenfára négy-öt nevet és mért adott amnesztiát negyvennek ötvennek I Mi nem kér­dezzük, miféle igazságkeresés az, amely kín­padra hurcolja a keveseket és a tiizteletre­méltéság közéleti díszében hagyja meg a soko­kat 1 Mi nem hánytergatjuk, micsoda lelkiisme­ret a», amely a „bűnösök" ismeretébea megtűri, hogy az k a legförtelmesebb bélyeggel homlo­kukéin egy pillanatra is bent maradjanak az országházában és tö;vényt hozzanak a mi vé­rünkről és verejtékünkről ! Mi nem mondjuk, hogy ez hajtóvadászat, hanem azt mondjuk, hogy ez po itika, amely a maga célját és érde­kát né/i. A cél és érdek, hetek óta mindenki láthatja, hogy a Be hlen-kormány felrobbantása, amely a viszonyok nyomása alatt kénytelen volt szembe kerülni azzal a szélsőséges poli i­kával, amelyet eddig kénytelen-kelletl n türt, sőt a látszat szerint sokszor támogatott. Ha ez meg nem történik, ha a kormány küzdelembe nem száll Cegléden az ébredőkkel, akkor Ulain Ferenc nem áll be S»ent Qyörgy lovagnak, Friedrich István nem ölelkezik össze a Ieggyü­löltebb e lenségével — s akkor ez az ország semmit se tud meg a részvénypan=tmából, amely a bomlott erkölcsű Réma döbbenetes perspek­tíváját tárja a jugurthai szállóigé é emlékező szemlélő elé. S ebben a pokoli drámában az a legmegdöbbentőbb, hogy a hatalom várományo­sai, a tisztogatók, a leleplezök, a púroszok sohase vállalják ezt a szerepet, hanem hallgatnak, mint a sir, ha a kormány riszt enged nekik a hatalombót. • . J A részvényügy hullámai. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A képvi­se őknek felkínált részvények ügye, amelyet a nemzetgyűlés pénteki ülésén újból napirendre hozott Friedrich István, az igazságügymtniszter nyilatkozatának felolvasásival, szombaton is élénken foglalkoztatta a nemzetgyűlés folyosó­ján a képviselőket s Haller István az ügyet a nyilt ülésen is újra szóba ho^ta. A párt«örök­ben is sok beszéd folyt este a részvényügyiöl. Ál'alában az a vélemény uralkodik, hogy Friedrich akciójában a purifikálás csak másod­rendű tény volt. A kormány buktatására akar­ták felhasználni azt a kedvező helyzetet, amelybe Nagy Emil igazságügy miniszter nyilatko zatának megszerzésével kerültek a szélső­jobbon. Különösen Nagy Emil igazságügymi­niszter jelentése adott alkalmat igen élénk eszmecserére. Az ij;azságügyminiszter jóhiszemű­ségét mindenki elismeri. Nyttotkozatának for­máját és tartalmát azonban olyannak tartják, amellyel kinos helyzetbe hozta minisztertársait. Kiszivárgott hirek szeriht a pénteki miniszter­tanács is foglalkozott az igazságügyminiszter jelentésévei, >zombaton pedig politikai körök felfogása szerint olyan értelmű egységespiri hangok is felmerültek, hogy aligha lesz elke­rülhető, hogy az igazságügyminiszter nyilatko­zatának konzekvenciáit ne viselje. Az ülés megnyitása után Fáedrich István is megjelent a Házban. Megkérdezték, mi az oka annak, hogy nem az egész tintát hozta nyilvá­nosságra, holott tudomás szerint legalább 60 olyan szereplő ember van, akik az olcsó rész­vényeket vették. — Taktikai okokból találtam ezt helyesebb­nek — mondotta Friedrich —, hisz a helyes taktikát mindig a szónok tudja legjobban meg­ítélni. Azt is megkérdez ék Friedrichtől, igaz e, hogy nem kapott felhatalmazást az igazságügy­miniszteri jelentésnek a Ház elé terjesztésére. — De igenis kaptam, — felelte Friedrich. A kormánypárti felfogást tükrözi a következő félhivatalos jelentés: A kormánypárt a'tegnapi parlamenti ülésen történteket a legteljesebb nyugodt tárgyilagos­ság szemüvegén át nézi. Egyhangú megállapítás az, hogy sokkal jobb volt, hogy ez a kérdés a maga egészében a közvélemény e'é került. Most már mindenki tisztán látja a helyzetet/ A párt tagjai körében az a felfogás uralkodik, hogy a pártot ez az ügy egyáltalan nem érinti. Elte­kintve az igazságügyminiszter ama megillapi­tásától, hogy úgyszólván minden párt egyes képviselője érdekeltséggel birnak a részvény­ügyben. A kérdés lényegében nem olyan, hogy a kormánypárt presztízsét érintené. Az egész ügy a ceglédi beszédből ered, ahol az az állí­tás hangzott el, hogy a közélet vezetőemberei, előkelő tisztviselők 300 millió korona értékű ingyenrészvényt kaptak bankoktól. Ha most ezzel szemben látjuk a konkrétumot, amely a nyilvánosság elé került, a legnagyobb tárgyi­lagossággal állapítható meg, hogy az első állí­tást a felhozott adatok semmivel sem fedik. A belügyminiszter ellen emelt vád az igazság­ügyminiszter és a miniszterelnök megvilágítá­sában olyan ténymegállapítást nyert, ame'yből kifolyólag semmiféle fegyver nem kovácsolható. Nyilatkozik a belügyminiszter bátyja. Rakovszky Iván belügyminiszter Friedrichnek a részvény-üggyel kapcsolatban ellere intézett támadására sdott válaszában tudvalevőleg utalt arra, hogy az ő vsgyoni ügyeit a fivére, Ra­kovszky István kormány főtanácsos intézi az ő tudta és megkérdezése nélkül. Rakovszky István erről a következőket mon­dotta : — A fivérem, amikor miniszter leit, vagyoni ügyeinek keztlé ét kizárólag reám bizta. Érte­sültem arról, ho^y a Dorogi-részvények nyil­vános jegyzésre kerülnek és miu'án ugyanakkor a fivérem automobilját akartam eladni és ennek ellenértékét akartam bífekte'ni, mint magamnak, ugy neki is jegyeztem tudta és megkérdezése nélkül részvényeket. Az tgész erre vonatkozó levelezés az én nevemben és nevemre folyt. Fivéremnek rietn volt tudomása az egész tranz­akcióról. Világos tehát, hogy fivéremnek még alkalma fem volt arra, hogy a jegyzés alkal­mával neki kiutalt részvényeket vts*z u asit­hassa, mert én az egész tranzakciót csak akkor közöltem vele, amikor az Uiain-féle felszólalás a parlamentben már meglörtént. Ebben az ügy­ben megindult hajsza tthát a tényállás ilyetén tisztázása után jóhiszemű semmiesetre sem lehet. Hadik Jáno3 és a földreformnovella. A földmivelésügyi miniszter a nemze'gyülésen tegnap beterjesztette a földosztó növel lát. A no­vella felől nyilatkozott Hadik János gróf, aki ennek az egész kérdésnek egyik legalaposabb ismerője s aki a következő felvilágosítást adfa: — Fenntartom korábbi felfogásomat, hogy a földreformtörvény novelláris módosítására nincs szükség, mert az alaptörvény végrehajtásának gyorsítására, annak novelláris kiegészítése nél­kül, a végrehajtási utafitás és a bírósági ügy­rendmegváltoztatás utján is megvan minden lehetőség. Ha most munkaközben uj érdem­leges és lényegbevágó rendelkezésekkel módo­sulnak alaptörvény-intézkedéseink, ez nem a novella első szakaszában hangoztatott nyugodt helyzetnek megteremtésére, hanem ellenkezőleg a szenvedélyek ujabb felkorbácsolására, a jog­bizonytalanság érzetének újból való felkeltésére, a tulajdonjog szentségébe vetett hit ujabb meg­ingatására és az oly sokat hangoztatott és kí­vánatos többtermelés helyett az egyéni munka­kedv megbénítására és letörésére fog vezetni. Elhalasztották a nemzetgyűlés vakációjót. A mult héten tudvalevően a pártközi kon­ferencián megállapodás jött létre olyformán, hogy a Ház a koppenhágai konferencia tartama alatt nem megy szabadságra, hanem letárgyalja a most napirenden lévő javaslatokat és csak ezek letárgyalása után kerülhet sor a hosszabb nyári szünetre, mely előreláthatólag október

Next

/
Oldalképek
Tartalom