Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-10 / 181. szám

Szeged, 1923 augusztus 10. SZEGED Zürich a faluban. A falut Köröshegvnek hívják. Egy arasznyira esik a Balatontól, Szántód és Földvár között. Lankás dombok között húzódik meg, sárgán lejtősödő tarlókkal, sötéten iöldelő szőlőkkel, a szőlők között gubbaszkodó présházakkal, ha­talmas kazlakkal és a termést érlelő nyár gaz­daságának ezer jelével. Esténkint vágtatva rohan végig a falu főutcáján a falka, utána a tehén­csorda süriti meg szép fehéren szürke porral a 1 levegőt. A halmok alatt ezüstösen csillog végig a Balaton tükre, a túlsó parton áll Tihany temploma, alatta nyugszik András király. Este a sötétségben átvillognnk a fü'cdi lámpák. Néha gyengén lehet láini őket, mert Rezi szom­széd megailspiíása szerint „lassan ér ide a fény." A falunak van egy nagyon szép régi temp­loma. A fele román, az ujabbik része gót. Az alapjait az ÁpSd korban rakták le, miker még a Dunán'ulra eseit a magyar élet javarésze Valaha klastrom is volt körülötte, de elpusztult a századok viharaiban. Különlegessége a falu­nak, hogv az aisó részét hivják felvégnek és a j dombokra felkúszó része az alvég. A topo- | grafiának ezt a különös alkalmazását a Balaton l magyarázza. Ami a Balaton felé esik, az van j felfelé. A falu a búzából, borbói és a földvári fürdé- j vendégekből él. Az Úristen bizonyára azért j teremtette a vitegor, hogy ji ára legyen a bu- | zának, de alkalmasint az ördög belekontárko- | doti egy kicsit a mesterségébe, hogy a bor ára j is nem tudott éppsn olyan gyönyörűségese:; \ felkúszni a magasságok felé. A földvári fürdfc- j vendégek meg éppenséggel arra valók, hogy > jó á:on megfizessenek csirkét, tejet, tojást j meg miegyebet, ami az asszonynépseg gondo- ; zásátak a körébe tartozik. Uj6ágot errefelé nyaranta nem nagyon olvas­nak. Mikor a cséplőgépek bugras és pöfögnek, a lovak tompa egykedvűséggel járják a körö­ket, a cséplíhadarók cssttograk, okosabb dolga is van az embernek, minthogy nyomtatott be­tűvel lopja az idejét. I'.yenkor gazdálkodik mindenki, a jegyző is, a pap is, a mester is, s de legkivíllképe;, aki kezdettől fogva erre a : mesterségre rendeltetett. A híreket ugy adogat- * ják egymásnak az emberek, ahogy régente me- ' sélhetíek üstokösjárásrói, földrengésről, hábo­ruról. Az élő valóig a termés, az adó, meg a porció. A drágaságot nem érzi az, akinek mindene betrrem. A háború is cssk akkor há­ború, ha lekvírilnak, vagy ha a lövészárok csakugyan a magunk földjén húzódik kei észtül. A híreket adogatják egymásnak az emberek és a hallottakra nagyon ktiönbözCképsn reagál­nak. A vasutassztrájk alatt *zt mesélték, kogy uj kormány ]ött, Friedrich a miniszterelnök, Gömbös a belügyminiszter és öívinezer koro­nára esett a buza. A suszter iudni vélte, hogy Zürichet, a vasutassztrájkot, n tg Bethlen bu­kását ugyanazok a kezek mozgs.jik. Da hát okos embsr minek is hallgatna az ilyen be­szédre. Nagy nyugtai ansigot idézett elő azon­ban az ötvenezer koronás búzának a híre. Nyomban igen eútélö vélsi*ínyét keletkeztek a msg nem alakult Friedrich—G w.böi-kormány­ról s cssk akkor csillapodtak meg a msgyar kedélyek, mikor a vonatok ujbol dübörögtek a Baktcn-partján és megbízható emberek hozták hírül, hogy az ötvenezer korona a rozsra vo­natkozott, Ezért fontos a magyar búzaár arra, aki a hatalmat meg akarja szerezni. Mindezek meilett senkise képzelje azonban, hogy a falu nem ismeri * zürichi kurzust. Ismeri jobban, mint bárki más, csak nem a Deviza­központ árfolyamát ve&zi alapul és nem is a városi emberek módszere szerint alkal­mazza. Az alap a svÉjci konzul, aki ezidő­szerint Földváron nyarsl. Hozzája igazodnak a köröshegyi magyarok. A svájci konzul hatvan­ezer koronát fizet a cselédjeinek, ami elvégre nagyjából megfelel egy métermázsa buza béke­beli árának, ezért nem lehet kapni errefelé cselédet Ha julis néni tízezer korinát kér a liba kilójáért, ha ötszáz koronát kérnek a tej literjéért, ha kétszázhúsz kotonára verik fel a tojás árát, mindennek a svájci konzul az oka Ha valaki az árakat drágáini merésztli, Juits néni, meg Maris néni rögtön kész a válasszal 1 — Tessék csak megvenni, lelkem, galam­bom, mert különben eívíszem a svájci kon­zuléknak, azok biztosan megveszik. Szkeptikus fővel kénytelen az ember kiszá­mítani, hogy a világ összes svájci konzuljai — elvégre ninceenek valami Iálságos sokan — nem isznak meg annyi tejet és nem fogyaszta­nak el annyi tojást, mint amennyit a földvári konzulra való hivatkozássaladnak el a Balaton somogyi partján. József főhercegékre, akik szin­tén Földváron nyaraltak, nem hivatkoztak. A Hendrik miniszter, aki alatt egyébként Heinrich Ferenc értendő, szintén nem mérvadó, mert annak magának van gazdasága meg major­sága, de a svájci konzul, a legendás svájci konzul a falusi árképződésnek igen hatásos tényezője gyanánt lebeg Földvár és vidéke fö­lött. Akárcsak Zürich a magyar korona fölött és a magyar gazdasági életnek az egén. Tonelli Sándor. X Földügyeket intézett a csonka tanács. (A Szeged tudésitójától ) A polgármester sza­badságon van, a nagymarostéi bérfö dek ár­verése állandóan lefoglalja a tanács néhány tagját és igy nagyon elga dátlanodott az élet a torony alatt. Már a hétfői tanácsülésen is csak olyan immel-ámmal folytak a dolgok, a csü­törtöki tarácsülés pedig annyira néptelen volt, hogy sokszor még a határozatképességhez szük­séges két tanácstag se volt jelen. Tekintettel a tekintendőkre, az elnök nem szakította félbe a tanácsülést egyszer sem, mert hát a dolgoknak valahogy csak el kell intéződniük. Csak akkor elevenedett meg a hangulat, ami­kor ugy tizenegy óra felé Balogh Károly is megjelent az ülésen és amikor a legaktuálisabb kérdésre, a föidhaszenbérek ügyére került a ser. Turóczy Mihály főügyész ujbéi előhozta a Nagy­marostőbél a hadirokkantak számára kihasított 32 hold Cgyét. Itt ugyanis az történt, hogy ezt a 32 hold földit olyan helyen jelölték ki, ahol legalább minden második parcellán értékes be­ruházások és telepítések vannak, pedig a köz­gyűlés elvi határozata éri elmében a beruházott oérleteket nem szabad elvenni a régi bérlöktél. — Haiálos vétc lenne — mondu'ta a fő­ügyész —, ha ezeket a valóban értc^es beru­házásokat és telepítéseket a 32 holdnyi terület négyszáz négyszögöles házhelyekké való felap­rózásával elpuszUtanók. Az árverező bizottság azt javasolja a tanács k, hogy jelöljön ki a rokkantak számára a Njgymarostő felső részé­ben megfelelő nagyságú olyan területet, ahol nincsenek beruházásuk és telepítések. Igaz ugyan, hogy ez a terület kissé távolabb esik a város központjától, de azért a rokkantak ezzel is meglehetnek elégedve. A tanács elfogadta a főügyész, illetve az ár­verező bizottság javaslatát. Ezután Fodor Jenő tanácsnok kérdést intézett a főügyészhez, hogy mi történik azzal a félévi földhaszenbérnek meg­felelő óvadékkal, amelyet az uj bérlők az árve­rés alkalmával fizetnek a város pénztárába, mert husz év alatt, amikor a bérleti szerződés lejár, annyira megjavulhat a magyar korona, hogy az az összeg, amely most megfelel egy félévi föidhaszonbérnek, akkor esstleg husz évi ha­szonbért is fedezne. Fodor Jenő azonban határozott válas't nem kapott kérdésére, csak annyit tudott meg, hogy az óvadékokat koronaértékben kinyveli el a könyvvivőség, pedig egyedll az lenne a helyes megoldás, ha az óvadékot is buzaértékben köny­velnék el. Nagy vita támadt a tisztviselő kiskertek ked­vezményes bérének megállapítása körül. A gaz­dasági tgyosztály azt javasolta, hogy a tiszt­viselő kiskertek holdankinti bérét ötven kiló buza mindenkori árában állapítsa meg a tanács. Balogh Káiűiy erélyesen tiltakozott a javasíat ellett: — Ennyire méltányosak — úgymond — még sem lehetünk, ötven kiló búzáért még a tiszt­viselőknek sem adhatunk egy hold földet, ami­kor a magánbérlőktől nyolc mázsát is elfoga­dunk. Meg kell állapítani, hogy a kérdéses te­rületen, ahol ezek kiskertek vannak, mennyi a normális átlagbér és ennek alapján szabhat­juk majd meg a tisztviselők anyagi erejéhez mé>-t méltány&j béreket. Hosszas viia után kimondotta még azt is a város tanácsa, hogy a buzavalutás árverésen kiadott földek haszonbérét is a bérfizetés nap­ját megelőző hivatalos búzaárak alapján álla­pítják tneg, késedelmes bérfizetés esetén pedig joga van a városnak az esedékesség és a fize­tés napja közötti legmagasabb búzaárakat al­kalmazni. Akik a revizió során megállapítandó haszonbéremeléshez ne a járulnak hozzá, azok­nak jövő évre felmondja a város a bérletet és a földet házikezelésbe veszi. A német kancellár beszédének hatása. Berlinben Cuno birodalmi kancellár tegnapi beszédének külpolitikai vonatkozásai általsnos helyeslésre találnak. A Tageszeitung aláhúzza azt a tényt, hogy a német nép ellenállási kész­sége minden nyomorúság, minden ellenséges nyomás allenére egyre jobban erősödik. A Vossische Zeitung örömmel üdvözli, hogy a birodalmi kancdlar aktivitást kiván. Az angol-franoia viszály. Az sngol kormány félhivatalos szikratáviró­szolgáiaton jelenti: Abban a jegyzékben, melyet s franci s kormány legutóbb közzétett, Poincaré ellenezte az angol ai áspo.itot. Rámutat arra, hogy a franciák egyáltalán nem értik meg kellő­képen azt a helyzetet, amelyet Britannia a szövetségesközi adósságok tekintetében mutat és nem értik meg annak az ajanlatnak tartal­mát, amelyet Bonar Law kormánya tett a januári britt javasatokban. Ami az elsőt illeti, a szövetséges nemzetek között eddig egyedül Britannia teljesili szabá'yszerüen köte­lességét, amennyiben évenkint 30—40 millió font sleriingei fizet az Egyesült Államoknak, ama hábotus adósság kamatszolgáltatása fejtben, melyet szövetségeseinek kedvéért vett fel Ameri­kában. Britanniára nagy súllyal neheztdik a munkanélküliség problémája Népe magasabb adókat visel, mint a világ bármely más nem­zete. Mindennek ellenére Britannia jmuár havá­ban azt a javaslatot tette, hogy végleg rendez­zék a függő problémákat, amelyek most Európa talpraá lüását késlelteti'*, akkor a jóvátételre és a szövetséges adósságokra va'ó igénylést csök­kenteni fogja arra az összegre, amelyet tőle Amerik . követel. Ezt a j vailaiot Poincaré teljes egészében elvetette. Minlhogy Britannia azt a javaslatot abban a számításban tette, hogy a Francia politikai körökben ma kizárólag Cuno kancellár beszédével foglalkoznak. A kencellár tegnapi Hj elöntéseit ugy tekinti a francia kor­mány, mint megerősítését Franciaország eddigi politikájának. Azt hiszis, hogy Cuno kancellár beszéde hozzájárul ahhoz, hogy a francia­belga állárpont nemcsak Franciaországban és Belgiumban erősödik meg, de kihatással lesz Londonra is. Cuno kancellár beszéde után cél­talannak tartják, hogy az angol kormány Német­országgal szemben az engedékenység álláspont­jára helyezkedjék. A Matin kijelen:i, hogy Cuno teljesen eltévesztette célját. A Matin azt hiszi, hogy Cunonak sz volt ugyan a célja, hogy Párisban és Londonban hatást érjen el, a beszéd azonban éppen ellenkező eredménnyel fog járni. A Petit Párisiin szerint Cuno beszéde Franciaországban nem keltett meglepetést, mert senkisem tételezte fel, hogy a német k?nceilár eddigi politikáját meg focja tag. dni. Hasonló hangon ir az Echo de Paris. Cuno beszéde nyilvánvaié bizonysága annak, hogy Német­ország te jesen izoiáliau áll a világon és telje­sen egyedül az alatt s nyomás alatt, me'yet Franciaország és B lgium vele saernben a Ruhr­vidék n gyakorol. Londca irányadó körei örömmel értesültek Cuno kancellárnak arról a nyilatkozatáról, hogy Né retország semmit semmit sem vár Angliá­tól. H ngoztatják, hogy teljesen elhibázott do­log volna azt hinni, hogy Anglia ki szeremé vezetni Németországot az önmpga által okozott zűrzavarból. Viszont nem hajlandó Anglia arra, hogy Németországnak a passzív ellenállás abba­hagyását minden feltétel nélkül tanácsolja. A angol kormánynak semmi része nincs a Ruhr­vidék megszállásában és emiatt nem foglalhat egyoldalú állást még a szövetségesek pártján sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom