Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-09 / 180. szám

ggyRs sgáai áe»« 120 korona. í»f rkfctztftség és kiadóhiva­5*;. Kolc»ey-utca e. (Próiéta­fsáliü, L emelet S.) Teleíon iJ-33 A „Szeged* megjele­lt oétió kivételével minden na p. Egyes az.im ára 1M ko­ron i. E'.ölizetési árak - Egy lite pr» Szegeden 22r,ü,Buda­I* isten éa vidéken 2200 kur. Hirdetési árak: Félhasáöon 1 mm. 25, egy hasábon 50,más­fél hasábon 75 K. Szövegkört 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 50,kövér hetükkel ICO K. Szövegközti közlemények soronként 500 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 800 K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 9, CSÜTÖRTÖK. szam. A torero kardja. Pozsonyban két hét múlva — bizonnyal zsú­folt aréna előtt — felvillan msjd a torero egye­nes spádéja és a leszúrt bika piros vére festi vörhenyesre az aréna homokját, mert a tőlünk elszakított ősi koronázó városban rendezendő árumintavásárukra igy akarnak a megszálló csehek közönséget csábítani a külföldről. Ez a rövid Hs, reklámizü hir, amely semmit­mondóan húzódik meg a nagy világlapok mé­teres hirhasábjafn, megérdemli, hogy kiragad­juk társai mellől és hosszasabban foglalkozzunk vele, mert egy későbbi kor krónikása előtt ez is egyike lesz azoknak az apró mozaik- s?emecs­kéknek, amelyekből a háborút követő évek erkölcsi züllésének képét fogja megalkotni. Kétségtelenül szép és pittoreszk látvány, ami­kor Andalúzia forró égboltja alatt tízezrek zugó tapsa közepette bevonul a banderillerok és priccadorok élén a matador, csillogó, gyingy­gyel és arannyal dúsan telihimzett köpenyében és büszkén körüllépdeli az arénát. Ha ennyiben maradna a dolog, nem is emelhetne senki ki­fogást a Spanyolországban oly népszerű bika­viadalok ellen és még akkor sem, ha csak a banderillerok mutatnák be művészetüket, akik apró sok zászlós lándzsácskákkal tűzdelik tele és ingerlik i&y szinte a végletekig, a napokig sötét, földalatti istállókban tartott, arrugy is bősz fekete bikákat, hogy azután az őrülethez közelálló állat féktelen támadása elől csodála­tos ügyességgel térjenek ki. De a „játék*, sajnos, nem merül ki ebben, hanem amikor mar a hajszolt állat tehetetlen dühe eléri a forrpontot, előlép vörös posztójával a torero és kiparancsolva bandetiUeroit, ő lép akcióba. A „jálék" vége azután az, hogy a torero — ha elég ügyes — hegyes spádéjával leszúrja a felbőszült állatot, de sokszor bizony a bika hegyes szarvain, vagy 8zéles patái alatt buggyan ki a fonó, piros embervér. A bika viadalok és a torerok életének fény­és árnyoldalait mi, Spanyolországon kivül élő európaiak, persze, egészen más szemmel nézzük, mint az Ibér-félsziget forróvérű népei és igy egészen más véleményt is formálunk róla. Hely­telen volna, ha rá akarnánk oktrojálni vélemé­nyünket a spanyolokra és be akarnánk szün­tettetni ezt a sok évszázados, sőt évezredes multrá visszatekintő „nemzeli játékot", amelyet még Caesar légiói honosítottak meg gladiatori harcaikkal Hispániában, de viszont a spanyo­lok sem csodálkozhatnak azon, hogy Nyugat­és Középeurópában a bikaviadalt barbár és ke­gyetlen dolognak tartják, hiszen a tizezreket nem annyira a banderillerok és a matador ügyességének nézése, hanem a kiömlő piros vér látványa viszi az arénába. Ha a bika vére csordul ki, az is jó, de titkon, be nem vallottan minden spanyol caballero és minden szenyora azzal megy a napsütötte arénába, hogy meleg, piros embervér folyását fogja látni. A háború előtt a bikaviadalok elitélésében egyetértett a spanyolokon kivül Európa minden nemzete és minden olyan kísérlet, amely más országokba akarta importálni ezt a véres „játékot", csúfos kudarcot vallott. Az utolsó kilenc év azonban szomorú változást hozott e téren is magával és a háború nyomán kelet­kezett erkölcsi zül'és lehetővé tette, hogy bika­viadalokat ne csupán Spanyolországban „élvez­hestenek" az emberek. A sort a fascisták Olaszországé nyitotta meg, ahol maga a mi­nisztereir.üic, a feketeinges Mussolini adta meg a jelt arra, hogy megnyíljon az aréna kapuja a vad, spanyol bika előtt. Olaszországban a bikaviadalok jelentős anyagi és mint a fascista lapok kiemelik, teljes erkölcsi sikerrel jártak os ugy látszik, ez az olasz példa buzditetta a cseheket arra, hogy pozsonyi áru­mintavásáruk fénypontjának bikaviadalokat illesz­szenek az ünnepségek műsorába. Tudjuk és érezzük, hogy az ősi koronázó város magyar lakosságától nagyon messze áll ez a terv és hogy ez cseh ember agyában született meg, de még igy is 8lapos meglepetés a hir, hiszen ha Németország, mint „a költők és tudósok or­szága" volt ismert, ugy Csehország bizonnyal megérdemelte a muzsikusok népének nevét. A csehek büszkén hivatkoznak ősi, magasfoku kullurájukra s igy az ember mindenre másra inkább gondolhatott volna, minthogy a pozsonyi árumintavásárt bikaviadalokkal tegyék ismertté Európa elölt. Talán nem gyűlt volna olyan tömeg egybe egy zenei ünnep meghallgatására, mint a bika­viadalok kedvéért, de Európa előtt a pozsonyi zenei ünnepre hivatkozhatott volna a hivatalos cseh politika, mint a cseh kultura értékmérő­jére, ha mindjárt ez az értékmérő hamis szá­mokat is mutatott volna. Ez moit alkalmasint elmarad és Dcorzsák lágy muzsikájának hangjai helyett a bikaviadal rezes bandájának recsegő trombitái fogadják majd az áru mint a vásárra érkezőket. A banderillerok játéka után ezután előlép majd a matador és messzi kinyújtja egyenes kardját, de ez a kard nem csupán a bika nyakára fog mutatni, hanem a cseh Kultura alaposságéra és mélységére is. Közel van Németország gazdasági katasztrófája. Loebe elnök a birodalmi gyűlés mai ülésé­nek megnyitásakor először Harding einök halá­láról emlékezett meg. AmidCn Cuno kancellár szólásra emelkedett, a kommunisták a következőket kiáltották feléje: Le ezzel a bűnössel! Le a Stinnes-ügynökkel! Loebe elnök Fröhlich képviselőt rendreuta­sítja ég a Ház töebségének élénk tetszése mel­lett kijelenti, hogy további lármás-tüntetéseket a rendzavarók kiu'asiíásával fogja megtorolni. Cuno kancellár: Először a Ruhr-megszállás­ról beszél és hangoztatta, hogy a lakosság minden erőszak ellenére továbbra is hűségesen kitart sz tl e.iáliás mellett. A döntés most Anglián múlik, de céltalan és veszedelmes lenne e pillanatban iz angel akció részleteire kitérni. Ne rc szabad Angliában bíznunk, csak saját magunkban. Mindenkor világosan kifeje­zést adtunk annak az akaratunknak, hogy hajlandók vagyunk Franciaországgal megegyezni, Franciaország azonban azt követeli, hogy minden tárgyalást megelőzőleg szűntessük meg a passzív ellenállást. Ez egy olyan követelés, amelybe a birodalmi kormány nem egyezhet bele. O/szígunk megtartása érdekében — úgy­mond a kancellár — minden áldozatot meg kell hoznunk. (Felkiáltások a kommunisták pad­soraiból : Nyilvánvaló csalás!) Kiskarunk tar­tani az erőszakníLü'i passzív ellenállás mellett, minden erőszakosság elkövetése nőikül. Cuno birodalmi kancellár ezután a belpoli­tikai helyzet fejtegetésére tért át. Ismertette a kormánynak az értékálló kölcsönökre, a szigorú adótörvényekre és a gazdasági élet előmozdí­tására vonatkozó legközelebbi törvényjavaslatiit. Többet kell takarékoskodni és többet kell dolgozni. — Ezen a helyen csak addig szentelhetem erőmet hazámnak, mig a birodalmi gyűlés bizalmával rendelkezem, tovább egy nappal sem maradnék. (Tetszés és taps a jobboldalon. Fel­kiáltások a kommunistáknál: Mondjon le !) A kancellár után dr. Hermes birodalmi pénz­ügyminiszter szólalt fel. Beszédében indokolja az uj adójavaslatokat. A birodalom a rúj­vidéki küzdelemmel nemcsak nagy terheket vett magára, hanem bevételeiben is rettenetes hiányok támadtak. A birodalmi posta még kedvezőtlenebb helyzetbe van, mint a birodalmi vasutak. Ősszel a jövedelmi adók reformjánál már megvalósításra kerül az aranymérleg és az aranyszámitás. A kormány megbízásából szakértők azzal a ké­réssel foglalkoznak, hogy vezethető-e a fix márkaszámitás. Az uj aranykölcsönt ötszáz­millió márka erejéig akarják garantálni. Egész­séges viszonyok csak akkor állhatnak be, ha a német jóvátételi kötelezettségeknek pártatlan dön­téssel véget vetnek. A birodalmi gyűlés legközelebbi ülése hol­nap lesz. Berlinben tegnap este a Birodalmi Bank direktóriuma értekezletet tartott, amelyen azt a kérdést tárgyalták, mi módon lehetne véget vetni a márka-inflációnak. Ez a tanácskozás a késő éjféli órákig elhúzódott, áz végül is ered­ménytelen maradt. A Birodalmi Bank vezető­sége nem talált más utat, minthogy a márka progresszív elértéktelenedésének utján tovább haladjon és tovább nyomja a bankjegyeket, amelyek szinte óráról-órára veszítenek értékük­ből. A német bankjegyforgalom a jövő héten 97 milliárd márkával megszaporodik, vagyis kétszer annyi lesz, mint amennyi jelenleg az összes bankjegykészlet. Berlinben mindenki ér­tékpapírt vásárol és a leghorríbi isabb árakat adja meg, hogy külföldi valuták birtokába jus­son. Nagy tételekben vásárolják a maeyar és az osztrák koronát. Németország gazdasági ka­tasztrófája, ugy látszik, akut állapotba jutott. Az Evening Standard szerint egy német nagy­iparos, aki jelenleg Londonban tartózkodik, azt a nézetét fejezte ki, hogy a Ruhr-vidék pasBziv ellenállása már csak legfeljebb 6—8 hónapig tarthat, de ebben az esetben a birodalom többi része nagy nélküiözésre volna kényszerítve. Minthogy a legközelebbi időben a német vasúti forgalomban az I. fontosságú áruknak, kü önösen az aratás eredményének szállítását kell biztosítani, a birodalmi közlekedésügyi miniszter elrendelte a személyforgalom korláto­zását. A Daily Telegraph ma nyíltan megírja, hogy a kabinetben két csoport van, mely magának igényli a döntő befolyást. Az egyik azt a fel­fogást vallja, hogy Angliának határozottan a legmesszebbmenöleg közelednie kell a francia politikához, a másik csoport Baldwin vélemé­nyét osztva azt tartja, hogy Nagybritannia mél­tóságán aluli volna továbbra is Franciaország után futkosni, engedve, hogy a francia kormány kötőféken vezesse Angliát. A minisztereknek ez az utóbbi csoportja nem akar önálló angol reparációs politikát kezdeményezni és leghe­lyesebb eljárásnak azt tartaná, ha az angol kormány, politikailag és gazdaságilag egyaránt elszigetelné magát az európai kérdésektől. Anglia tengerentúli kereskedelmének fellendíté­sét kívánják ezek a miniszterek, melybe kár­térítést lehetne találni az elvesztett európai piacokért. Mind a két csoport elzárkózik az elől, hogy a kabinet mentőakciót indítson Németország érdekében. Vannak politikusok, akik azt gon­dolják, hogy Németország tulteheti magát a vigasztalan cazdasági helyzeten, ha kísérletet tesz, hogy Franciaországgal és Belgiummal jóvátételi tárgyalásokat kezd. Az angol minisztertanács nem szerdán, hanem valószínűleg csüörtökön, vagy pénteken ül össze, hogy időközben Baldwin és Curzon lord tanulmányozhassa a legutóbbi francia, olasz és belga jegyzékekre adandó választervet. A Matin irja: A francia politika a következő irányelveket követi: 1. A legnagyobb figyelem­mel van Belgiumnak, mint tranzitó országnak helyzetére, mert Belgium pénze elsősorban ki van téve a tőzsdei üzérkedés támadásának. 2. Belemegy a Belgiummal, valamint Olaszország­gal veló minden eszmecserébe, mely reméhetővé teszi az európai válság tisztázását. 3. A lehető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom