Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-30 / 196. szám

Szeged. 1923 augusztus 29. SZEGED 5 A magyar probléma a római tárgyalások központjában. Benes cseh külügyminiszter Rómában tegnap délelőtt Mussolini miniszterelnökkel a két or­szágot közösen érdeklő gyakorlati gazdasági kérdésekről tárgyalt. Benes átnyújtotta Mussoli­ninak a király számára a fehér oroszlánrend jelvényeit és közölte, hogy a cseh kormány a hadikeresztet fogja adományozni az olasz mi­niszterelnöknek háából azért a munkájáért, amelyet Csehország függetlensége érdekében kifejtett. Benes délután a pénzügyminiszterrel tárgyalt az olasz-cseh gazdasági és pénzügyi kapcsolatokról. Mussolini visszaadta a látoga­tást Benesnek és feleségének. Mussolini miniszterelnöktől jóvet, Benes kül­ügyminiszter nyilatkozott az aktuális politikai kérdésekről és elsősorban a magyar kölcsönről. Azt mondotta többek közölt, hogy Csehország és Olaszország között teljes az egyetértés arra nézve, hogy a békeszerződéseket szellemük és betüjök szerint kell végrehajtani és nem igaz, hogy Csehország olyas valamire készül, ami Magyarország fennmaradását veszélyezteti. Ami a magyar kölcsönt illeti, az osztrák pildát nem lehet teljesen alkalmazni, mert Magyarországgal szemben némileg más a helyzet. Elvileg meg­egyezett Mussolinivei a kölcsönnyújtás tárgyá­ban, a részletekről még tárgyalni fog vele. Benes nem talált Rómában oly fogadtaiásrs, aminőt a cseh külügyminiszter sajtója által is eleve beharangozott. Mussolini minitztere'nök és az olasz kormánykörök óvatos előzékeny­séggel fogadták Benest. Meghívták ebédre, ki­hallgatást eszközöltek ki számára a királynál, a pápa is kihallgatáson fogja fogadni, de az olasz politikai körök általában nagyon fagyosan vi­selkednek vele szemben, mert nem latján tisz­tán, mily messzemenő célok és szándékok ve­zetik Benest. Ugy látszik, hogy Benes arra tö­rek zik, hogy a jugoszláv kérdésben és a ma­gyiir Kölcsön ü«yébtn befolyást gyakoroljon Mussolinira és a po itikai körökre, ez azonban aligha fog neki sikerülni. Az olasz sajtó egyértelmű jelentései szerint Mussolini és Benes tárgyalásainak középpont­jában a magyar probléma állott. Az Idea Nationale vezércikkben többek között ezeket irja: — Most már nagyon is jól tudjuk, hogy valamennyi békeszerződés közül a trianoni a legkeményebb, mert Magyarországot megfosztja a legéletképesebb életrészeitől, több mint három­millió magyart szakitott el hazájától, akiket odavetett Romániának, Jugoszláviának és Cseh­országnak. A szerződés pénzügyi rendelkezései­nek az a következménye, hogy ma felvetődik a magyar probléma. A kisántánt fondorlatéi ezt az elsősorban gazdasági problémát tisztán poli­tikai természetűvé akarják változtatai, mert Magyarország tüske a kisántánt szemében. Az egyedüli kötelék, amely ezeket az államokat egybe­fflzi, az ő magyarellenességük. A kisántánt nem tudja elviselni, hogy Magyarország szerenctétlen­sége ellenéi e ott erősen looog a nemzeii szellőn és a nemzeti egység érzése. Főként Csehország irányította a magyarellenes politikát, a prágai kormány mindenkor a legellenségesebb érzületü­nek mutatkozott Magyarországgal szemben. Véget kell érni a kisántánt játékának Magyarország ellen. A Prager Tageblatt római levelezője dr. Benessel Mussolininál tett bucsulátogatása előtt beszélgetést folytatott. Dr. Bsnes többek között a köveske.'őket jelentette ki: — A részletes tanácskozás eívi felfogások­ban tökéletes egységet tüntetett fel. A mi poli­tikánk a békeszerződésen épült fel, Olaszor­szág és C»ehor<jzág felfogása teljesen egybe­hangzó. Súlyt helyezek arra a kijelentésre, hogy Csehország iak semmi érdeke sincs abban, hogy bármit is tegyen, ami Magyarország fennállása ellen irányul. A bécsi Stunde közli genfi jelentés alapján, hogy • dr. Benes cseh külügyminiszter ma Mus­soliniéi még egy megbeszélést fog folytatni Középeurópi politikai problémáiról, ameiyek közé tartozik elsősorban Magyarország gazda­sági helyreállítása és leromlott valutájának ja­vítása. Benes a megbeszélés uián csütörtökén j Genfbe utazik. Bethlen és Benes találkozása. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök szombaton indul el Kállay Tibsr pénzügymi­niszter társasában G nfbe és valószínűleg vasárnap, vagy hétfőn találkozni fog egymással a két államférfiú. Szándékosan választották a találkozás heiyéal a serleges G?nfet, mivel Magyarország tekintélyé ek féltékeny őrzése nem engedte, hog^ Bethlen Prágába uia.zek, mint ahogyan azt a nagyántánt átlamfé.fiai ta­nácsolták. Brnes és Bethlen Genfben találkoznak, mint egyeniőj^gu láriyaló felek, b?r nem szabad elfelej em, hogy a cseh külügyminiszter fölény­benvan, men ugy szerepei, trjKt a M gjsror got egészen körű ZJTÓ állami szovitség kepviselője. Beavató t helyről származó közlés szerint a kisántánt Magyarországtól annak ünnepélyes kijelentését kivánja, hogy kész a trianoni béke­szerződést összes pontjaiban és részleteiben a legptntosabban végrehajtani. Magyarország, már a muli évoen is tett egy i yen kijelentést Genf­ben, ami tor a Népszövetségbe való felvételétől volt szó. A lisánánt ellenszolgáltatásául egy kezességi ígéretet fog tenni, hogy jótáll Magyar­ország jelenlegi káraiért. Ha Magyarország, n int trar el i» ke.'dte, fel sz'ja a keletkezett törvénytelen alakulatokat és ünnepélyesen le­mond irredenta politikájáról, skkor nem fog töboé a kisántánt hadseregeinek leszerelése elé &k«déíy gördülni. Andor Zsigmond az u] színigazgató. (A Szeged tudósítójától) A már hónapok óta húzódó szín nAz- Kérdés m& délelőtt végre — ha talán még nem is egészen véglegesen — meg­oldódott, mint tegnap már jelentettük, Palágyi Lajos volt színigazgató megegyezett írásban Andor Zsigmonddal, a vá-árhdyi szinua gettó­val, szóban pedig Faragó ö Jönnél, aki a aassai s/i .hazat vezette, még csak a csehek ki nem utasították. Ezt, valamint magánjogi tz-r^'é sénes pontjait bemutaua még tegnap Gaál Endre dr. kuHurszenitornat, akit arra kért, hogy a békés elintézés érdeaéoen azonnal hivass* öisze a rendkívüli tanácsülést, hogy a város hatósága dönteni tudjon a kérdésben. A döntés fcürgö&s gét nem lehetett ké.ségbe vonni, miv^l szepemoer elsejétől immár c*<k három nap választ et. Igv Gaál Endre azonnal érintkezésbe lépett Bokor Pá> polgármester helyetiessel, tki ma délelőtt 11 órára össse is hívta a rend­kívüli tanácsülést. Ennek ez ülesnek egyedüli tárgya Palágyi beadványa volt. A tanács hatá­rozott, gyorsan határozott, mondhatni minden megfontolás néikül, nem mérlegelte a helyzetet, nem tartotta szükségesnek, hogy kikérje vélemé­nyét a szinügyi bizottságnak, amikor p?dig ez nem való masra — más joga nincs is —, minthogy művészi kérdésekben véleményt mond­jon. Ezt a tanács elmulasztotta. N m hallgatott meg mást, m nt Gaál Endre eő.d^sát, i p dig Faragó Ödönről jóformán egy szót sem ejtett csupán bejelentette, hogy Andor Zsigmond­nak írásos pá'yázsta érke-ett be. Amixor pedig felhoztak, hogy Faragó is megegyezett Palágyl­vat, akkor azz?l védence <, hogy a tanács nem foglalkozhat mással, mint írásos ajánlattal. Az egész tanács 'udott »»rói, ho« y a legelső vidéki színigazgató, Faragó Ödön is pályázik a szegedi Kztnfcnzra, lehat nem lett volna szabad ilyen kicsinyes, formai kérdés mintt, még tárgyalás alá sem vették azt uz embert, akinek személve feltéllenül garantálta volna a valóban •művészi szinpodot. Egy elmulasztott f irmái lépé éi nem szabad Szeged város közönségének érdekeiről félretekinteni es csupán személyi óhajokat tel­jesíteni. Rá keil mu <ttnunn itt még egyszer arra, hogy ha a színház kérdésének megoldása akármi yen sürgős is lett vol na, a tanácsnak nem lett volna szabad mellőzni a szinügyi bizottság véleményét és nem lett volna szabad megfontolás nélkül határozatot hozni. Az ülés. Tizenegy órakor még senki sincs a terem­ben, ugy látszik, minthi nem is kíszühie rend­kívüli tanácsülés — viharokkal. -Negyedtizen­kettőkor elsőnek Gaál Endre nyit be, majd egymásután jönnek Balogh Károly, Bokor Pál és Szendrey Jen5. Amint Bokor Pál megnyi'ja az ülést, Gaál Endre egészen nyugodt hangon kijelenti, hogy a szinház kérdésében hivatta össze a helyettes polgármesterrel a rendkívüli tanácsülést. Dél­utánra pedig bekérte a Szinügyi Bizottság tag­jait is. — Én biztattam Palágyit — mondja —, hogy intézzük el békésen az ügyel, egyezzen meg valakivel, máskülönben isten tudja meddig húzódna el az ügy. Ezek után Palágyi tegnap^ ki­jelentette nekem, hogy átruházza a szerződést Andor Zsigmondra. Andor elfogadta Palágyi feltételeit. — Ma azután fent járt nál*m Faragó Ödön is. Elmondotta, hogy átvenné ő is a színházat. Nem tett azonban említést arról, hogy ö is megegyezett volna Palágyivai, csupán egyez­kedett vele. Igy tehát a leghelyesebbnek tar­tom, ha a főügyész megköti majd az uj szer­ződést Andorral. Taschlet Endre: Lesznek n&jm módosí­tásaim I „ Gaál: Fölmerül itt a kérdés, hogy vajon Andorban meg vannak-e a kvalitások a szin­ház vezetésére. Itt egy kis vihar támadt, mert Balogh Károly megkérdezte, hogy mi vin Palágyi nyolc nap­jával. Gaál rákiáltott, mire Balogh igy felelt vissza: —• Nekem jogom van i't kérdéseket fölvetni I Gaál ezután elmondja, hogy Andor opera­karmester volt külföldön. Nyári állomása Vásár­helyen van, ami nagy előnyt jelent. — Bokor Pál: Ami a rátermettségéi illeti, arra vonatkozólag a következőket mondhatom: Levelet kaptam máma a vásárhelyi színigaz­gatótól, aki melegen ajánlja Andort, mert Vásár­helyen mindenki meg van elégedve vei:. (Föl­olvassa a levelei.) Ezenkívül Temesváry vásár­helyi főispán is bentjárt nálam és a vásár­helyi tanicsnak azt az üzenetét hozta, hogy igen szerencsés válssztás lenne, ha Andornak adnák oda a szegedi súnházat. Gaál Endre: Faragó ma reígel bemutatott nekem egy iráaf, amelyben a Hungária Bank 50 mi lió koronát ajánl föl Faragónak, hogy a szegedi színházai átvehesse. — Én ugy látom, hogy az lenne a legjobb, ha a tanács Andorra ruháaiá át a színházat, mivel A.tdor már megegyezett Pj'ágyival és az az írás itt van a taníc* e ött. — A tanács kimondhatja hO£y vaey átru­házza a szerződést And rri, vgy elveszi a színházat Palágyitól ás majd meghív valaki'. Balogh Károly: Palágyi tegnap este fölkere­sett engem és azt mond a, hoty Faragóval is megegyezett. Most azt szere'ném tud ni, hogy me>yik Palágyi-szerződésnek bigyjünk? — A tanács különben azt hívja meg, akit ak?r, arra tuházza át, akire akarj3. Turóczy Mi^áy: Elfogadjuk-e Andor ajánla­tát, vagy nem? Balogh Karoly: Figyelmeztetem a tanácsot, hogy mielőtt hatarozna, meg kellene haligutni a szinügyi bizottságot. Taschler: A szinügyi bizottság erre valói Balogh Károly: Azt mondom, hogy boj lesz máskép. Bokor Pá!: A tanács elfogadja, vagy nem Aidor ajá 'Mát? A tanács'»tok ezu án — Btlogh K'roly ki vételév I r bilintanfk —: Igen .. igen... Bokor: Igy tehát Andor Zsgmond az u színigazgató. Turóczy: Az óvadékot emeljük fal félmillió s a Hrs g összegét pedig ötv nezer koron ír . Ezután a tanácst gok las.an Hzétsz 1 dn mintha a legiobbaa végezték volna doigusi »m ko' már csjk ketten-hárman vannak a ,e­remben, Qaál Endre az újságírók felé kiáltja: — Na, még nem megy el a sajtó 1... Most már vége az ülésnek ... privát dolgok jönnél... A kulturtanácsnok azután e mondotta a j«len­tlevő tanácstagoknak, ho*y ebből még nagr bsj lészen, n ert Palágyi már régebben becsület­szavát adta Faragó Ödönnek, hogy neki adja át fölszerelését... na«y bsj lészen ... A tanács határozott. Faragót mellőzte. Andort választo ta, anélkül, hogy megkérdezte volna a szinügyi bizottságot. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom