Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-29 / 195. szám

Szeged, 1923 augusztus 29 SZEGED Benes római útja és a magyar kölcsön. Benes cseh-szlovák külügy miniszter ma reg­gel 7 óra 35 perckor Rómába érkezett. Benes a Mussolinivei való tanácskozás után a nemzet­gazdasági és a pénzügyminisztertel tárgyalt. A Tribuna és a L'Impevo Benes cseh kül­ügyminiszter római u'jának várható eredményé­ről a kővetkező prognózist adja: — Magyarországot az osztrák mintára köl­csönhöz juttatják. Lengyelország és Csehország között az egyezség alapjait lerakják, Olasz­ország és Csehország között, uj kereskedelmi szerződés készül, amely O'aszországnak meg­adja az előbbi szerződésből hiányzó garanciá­kat és privilégiumokat. Az orosz- éí a balkán­kérdés szintén szőnyegre kerti'. Röviden össze­foglalva a Chigi-palotában befejeződik a sinajai értekezlet. A párisi Echo National Benes római útjával foglalkozva a következőket irja: — Benest elsősorban a magyar köícsön­kérdések foglalkoztatják. Azt hiszik, hogy Benes hajlandó felhívni a Népszövetséget arra, hogy tegye meg Magyarország érdekéoen azt, amit Ausztria érdekében sikerrel megtett. Bizonyos az, hogy Magyarország helyzete rendkívül sú­lyos és a korona értékének stabilizálása gyors orvosszert kiván. A Népszövetség legközelebbi illése kétségkívül kellő figyelmet fog szentelni ennek a kérdésnek Kívánatos, hogy Magya'­i ország pénzügyi összeroppanása vagy ezen a módon, vagy más módon megelőzhető legyen. Hajnali gyűlést tartanak a pincérek. (A Szeged tudósítójától.) A korona fokoza­tos leromlásával kapcsolatban elsősorban az állam kezdte meg árucikkeit, illetve vállalatai­nak tételeit a momentán koronaértékkel egyen­súlyba hozni és természetesen — a legutóbbi hetekben — az első volt, »ki alkalmazottainak bérét a megélhetési viszonyokhoz arányítva föl­emelle. Ez a fölemelés, illetve illetményrende­zés, mint ismeretes, nem c»ak egyszer történt, mint az a múltban volt szokásos, hanem a megélhetéd viszonyoknak, illetve a közszükség­leti cikkek árainak megfeleiöleg minden hónap­ban, burkolt indexrendszer alapon állapítja meg alkalmazottainak fizetését. Az állam meg­mozdulását azután részint az alkalmazottak kérelmére, részint önmaguktól a magánvállalatok is követték, ha ugyan nem mindegyik megfelelő formában és összegben, de emelés úgyszólván mindenütt volt. Ezzel nem akarjuk semmiképen sem azt mondani, hogy a magánvállalatok al­kalmazottai meg vannak elégedve béreikkel, mert hiszen majdnem minden héten hallani ujabb bérmozgalmakről, de le kell szöge-ni azt a 'ényt, hogy a munkaadók legtöbb szagában igyekeztek harmóniába hozni munkásaik, illetve tisztviselőik béié. Egészen más elbírálás alá esik azonban az éttermi és kávéházi munkások, a pincérek hely­zete. Ebben a szakmában — ez már szinte tradíció — a munkaadók minőig csak nfgyidök elmúlást, után kezdik rendezni a bei eket. Da­cára annak, hogy az étlapárakat S2inte óráról­órára emelik, pincéreik fizetését a legtöbben — hangsúlyozzuk, nem minden élteremtulcj­donos — csak a legnagyobb erőszak és haic után hozzák a mindennapi árakkal egyensúlyba. Vannak Szegeden előkelő éttermek, ahol a pincérek az ellátáson kivül (ebéd és vacsora) nem kapnak többet havi nyolc-kilenc ezer ko­rónánál, ami éppen elegendő arra, hogy har­*minc napon keresztül körülbelül tizenkét kiló kenyeret lehessen vásárolni. Nem kell itt külön hangsúlyozni, hogy a pincérek micsoda munkát végeznek, hogy nem­csak fizikailag erősen dolgoznak, hanem ren­geteg ruhát és cipőt koptatnak, ami nem is csoda, hiszen csak el kell képzelni, hogy a pincér hányszor teszi meg napjában a kony­hától az egyes asztalokig vezető utat kezében megrakott tányérokkal. Nem csoda, hogy a leg­több pincér, akik pedig békében friss eleganciá­jukról és vasalt szmokingjukról voltak neveze­tesek, most egészen le vannak rongyolódva, ar­cuk sápadtok és soványak. Havi nyolcezer ko­ronából nem lehet cipőt vagy ruhát venni, még akkor sem, ha a borravalókat hozzá­számítjuk. Ezek után nem csoda, ha a pincérek el van­nak keseredve, a hangulat pedig olyan izzó, bogy ha hamarosan nem javítanak helyzetükön, valami erőszakos és meggondolatlan lépésre határozzák el magukat. Nem alamizsnák kelle­nek, hanem gvökeres fizetésrendezés a mai vi­szonyoknak megfeleiöleg és a megszégyenítő borravalók hlyeit a százalékrendszer beve­zetése. Csütörtökről péntekre virradóra hajnalban 3 órakor a Munkásotthon helyiségében nagy­gyűlést tartanak, amelyen részt fog venni — értesülésünk szerint — a budapesti központi szervezet kiküldöttje is. A nagygyűlés — ame­lyet rendkívül nagy érdeklődései váriak a pneérek — áliást fog foglalni a mai lehetetlen fizetések ellen és meg fogja mutatni azt azt utat. amelyet a reggeltől estig robotoló pincérek megérdemelnének. (A Szeged tudósítójától.) Az egyetlen szegedi szinház kérdése egyre nagyobj hullámokat ver és a küiönben nagyon csendes toronyalja a mai nap folyamán, még a késő déli órákban is hangos "Olt a szinház visszhangjától. Sehol nem lehetett másról hallani, minthogy mi lesz a színházzal és meg olyanok is ezzel a kér­déssel foglalkoztak, akik eddig csak nagyon messziről nézték a harcot. A tolyosókon es a párnás tjtókon belül egyre gyakrabban hang­zott fel a kérdés: Faragó, vagy Andor? Palá­gyiról már stmi sem beszél, mindenki tudja, hogy teljesen elvesztette itt Szegeden a talajt. Ugy tűnik ma fel, mintha egy nagyon régi ügvről lenne szó, amikor előbukkan Palágyi neve. Mindenütt megátiap tják, hogy Puldgyi Lajos eltaktikázta mjgát, nem t hát mást, mint csendben elhagyja a szegedi színház igazgatói irodáját Alig beszélnek a tanács tegn pi ha'á­rozatáiól, amelyben tudniillik ezer korona bír­ságot rónak Paiagyira és ha nyox nap mu va még igy .-em hajaodó tejeateni a szerződést, akkor a város egyoldalúan föl fogja bontani a szerződést, illetőleg meg fogja akadályozni, hogy Pal-gyi tovább vezesse a színházat. Ezt a iépíst szinte et-yérteimüleg formalitásnak minősítik, amely nem változtat a lényegen. A kora délelőtti órakban még az volt a hir, hogy Pal gyí bevá'ja a nyolcnapi terminust és csak akkor fog nyilatkozni a tanácsnak, azonban még nem harangozták el a delei, amikor Faragó Ödön vagy Andor Zsigmond. Palágyi Lajos és Andor Zsigmond megjelenlek a városházán. Anélkül, hogy bárkivel beszéltek volna, benyitottak Gaál Endre buiturtanácsnok szobájába és ott időztek majdnem egy óráig. Amikor a Szeged munka'ársa a kulturtanács nok szobájába érkezett, a két direktor és a tanácsnok heves tárgyalásban voltak. Palápví igen széles gesz'usokkal magyarázott Gail Endrének, .kijelentene, hogy ő most már végleg elhagyja a szegedi színházat és jobb foglal­kozás u'án lát: tőzsdebizományos lesz és ke­zébe veszi a puskáját. Be sem akarja várni a nyolcnapi terminust, átadja a színhazat azon­nal..., de hogy kineK, azt majd ő hatá­rozza meg Kijelentette, hogy ma délelőtt hosz­szabb tárgyalast foytatott Andor Zs'gmonddal, az újpest-vásárhelyi színigazgatóval és a bö­veikező megállapodásra jutott: bérbeadja egész fölszerelését Andor Zsigmondnak arra a három esztendőre, ameddig az ő szerződése szól. Andor Zsigmond ezért azonnal letesz tízmillió koronát, ezenkívül pedg a bruttó bevétel hét százalékot fizeti évenkínt — és ezenkívül min­den szeptember elsején fizet még ötmillió koro nüt — valorizálva. A szerződést Palágyi bár mikor fölmond riatia, de Andor a három évig nem. Ezt a pontot azért vetiék be a *m8gán j gi szerződesbe — jelentele ki Palágyi —, hogy hatha időközben mégis megjönne a kedve, hogy valahol másutt színházat igazgasson. A dor Zngmund ez,nd»üi m gköteezi ma­gát, hogy megtéríti a szervezkedési költségeket és a télies társulatot átveszi. A kuüurtanácsnok szobájában Andor Zsig­mond igen bizakodóan mérlegeli a helyzetet, szinte bizonyosra veszi, hogy ezek után ő fogja megkapni a szegedi szinházat. Kijelentette, hogy fölutazik a fővárosba és néhány nap alatt meg­szervezi az operatársulatot, az előadásokat pe­dig csak szeptember 15-ike után kezdi meg. Palágyi tehát azt hiszi, hogy igy ő elintézte a szinház kérdését, ö elmegy, de ő adja át a színházat — a tanácsnak hátat fordítva — annak, akinek ö akarja. Palágyi tehát megint megkerüli a tanácsot és nem tekint semmit, hogy ő jó üzletet kössön. Meg kell itt állnunk. Palágyi nem teljesiti a szerződést, tehát a vátos hatósága a 17. pont alapján egyoldilulag föl fogja bontani a szerződést. Ezután a ta­nácsnak az a kötelessége, hogy vagy kiírja a pályázatot, vagy pedig meghív valakit a sze­gedi szinház igazgatói székébe. Azt az embert hivja meg, aki személyével garantálni tudja, hogy a Városi Szinházat olyan nivón fogja ve­zetni, amint azt az ország legelső vidéki váro­sának kulturája és közönsége megköveteli. A tanácsnak tehát nem szabad tekintetbe, venni semmiféle magánjogi szerződést, akárkivel kö­tötte is azt meg Palágyi Lajos. Itt nem Palágyi Lajos határozza meg, hogy ki lesz az uj szín­igazgató, hanem egyedül a város tanácsa. Pa­lágyi Lajos nem csinálhat még ennél a lépés­nél is üzletet. Nem lehet itt más cél, minthogy a város tanácsa azt az embert hivja meg a szinház igazgatói állásába — minden más Bzem­pont figyelembe vétele nélkül —, aki a legjob­ban biztosítja a valóban kulturális és művé­szeti célokat szolgáló színpadot. Értesülésünk szerint holnap délelőtt Gaál Endre rendkívüli tanácsülésen fogji bemutatni f Palágyi „ajánlatát," amely szerint Palágyi le­mond a színházról, azonban hajlandó — kvázi albérletbe — átadni Andor Z* gmondnak egész fölszerelését. A tanács azor.bun, mint értesü­lünk, igy nem fog tárgyalni az ügyről, miután nem is tárgyalhat, hanem vagy kiírja a pályá­zatot, vagy meghív valakit. Gaál Endre külön­ben ma délután meghívókat küidoíí szét a szin­ügyi bizottság tagjainak, amelyben kéri őktí, hogy a holnap délután tartandó ü'ésen jelenje­nek meg. Hogy mii skar Gaál Endre ezen az ülésen, azt nem akarta elárulni. Egyébként Faragó Ödön, aki a kassai magyar végvárat védelmezte, tegnap este megérkezett Szegedre. Hajiandó azonnal átvenni a színházat, a társulatot és az előadásokat a legrövidebb időn belül megkezdené. Elsőrendű oieratársu­latot szervezne és olyan díszletekkel lepné meg a szegedi közönségei, amely eddig még nem igen volt a szegedi színpadon. Ma dé'után kü­lönben meglátogatta Palágyi Lajost és kijelen­tette neki, nogy ugyanazokat a jeltételeket haj­landó teljesíteni, amelyeket Andor Zsigmn'd, miután ő sem akarja, hogy „bármiféle veszte­sége legyen Palágyinak". Kijelentette még azt ís, hogy nincsen szüksége Palágyi díszleteire, azonban m^gis bérbevenné azokat Palágyi iránti előzékeny égből. Faragó a torony alatt is fönt­járt a déli órákban és mindenütt a legnagyobb előzékenysígg-i fogadrák. A Szeged munkaiársa ma délután hosszabb beszélgeiest folyíatott Faragó Ödönnel, aki ugyan Kijelentette, hogy ezidőszerint még korai minden nyilatkozat, azonban bátran tmgoítaiia, hogy amint Kassán és másutt is hoss?u évtize­deken keresztül a tiszta művészet és kultura zászlaját, lengette, ugy itt Szegeden sem engedne egy tapotrat sem programjából és eszméiből. Az az álláspontja, hogy mindenben a etniő leg­jobbal, a lehető le^tökeletestbbet kell adni. Ezt kívánja Szeged város közönsége es eit kijátszani semmivel sem szab3d. Szóba kerfllt a pályá'a* kiírása illetve a meghívás ké'dése is, mire Faragó Ödön a kö­vetkezőké jelentette ki: -— Annyit mondhatok, hogyha holnap a ta­nács elhataro?za a pilyázat kiírását, akkor én — le nagvobb s őszinte sainála'til — fogom a kalapom és a legelső vonattal elutazom Szeged­ről mert a piiyá.at ki enete>et megvár on m^ir nem I. het. It ne r. kjli pályázatot ki<rni, itt van két ember, tessék választani. A pályáz A csak árt >na a szegedi sziiészeti e<. E?ekután a t»nac<nak nirc* más kötelessége, mint tiszta é«s el mérlegelni a heiyz;te', be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom