Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-29 / 195. szám

Egyes siám ára 120 korona •tetketzIOség és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Próféta­axálló, I. emelet 6.) Telefon 18-33. A .Szeged* megjele­nik bétlfl kivételével minden nap. Egyes szám ára 120 ko­rona. Előfizetési árak: Egy fcönapra Szegeden 2250, Buda­pesten és vidéken 2300 kor. Hirdetési árak: Féihasibon 1 mm. 25, egy hasábon 50,más­fél hasábon 75 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 50, kövér betűkkel 1C0 K. Szövegközti közlemények soronként 500 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 800 K. Több­szörifeladásnál árengedmény ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 "augusztus 29, SZERDA. -ik szám. Hazafiság. Nincs .igaza annak a kiváló kurzus-publicis­tának, akinek a cikkeiben napok óta az az állandó refrén, hogy minálunk azért van min­dig válság, mert kevés az igazi hazafiság. Mi inkább azt mernénk mondani, hogy a sok nagy hazafi állandósítja ná'unk a válságot. Az egész történelmünk bizonyítja, hogy a ir.8gyarnál hazaszeretőbb nemzet nincs a vilá­gon, csakhogy egy kicsit sajátságos formában nyilvánul meg nétia a hazaszeretete. A történel­münk tele van párttusákka', amelyekbe néhány­szor már belehaltunk, de taián még a mult sötét alakjai közt sincs egy sem, akinek a sötétségén át ne sütne a hazaszeretet. Néha a kortársak nem látták ugyan, de a történeti l u­tatás mindnyájukban megta'álta. Nemcsak az a Lajos király szerette a hazát, aki belefúlt érte a Csele pitakba, hsnem az a Zápolya János is, aki éppen itt Szegeden hall­gatta a mohácsi ágyuk dörgését, éppen ma kilencvení?ét esztendeje. Nemcsak a kurucok voltak jó magyarok, akadt olyan a labancok közt is. Nemcsak azok a főurak akarták a nem­zet javát, akiset a Habsburgok megnótáztattak és vérpadra hurcoltattak, hanem azok is, akik a Hab burgok szekerét tolták s ezért báróságo­kat, grófságokat, dominiumokat kap'ak. Károlyi Sándor is ezek közt volt, mégis azt tanitj k róla az iskolában, hogy nagy hazafi volt. (Leg­alább mig a Habsburgok uralkodtak, azt taní­tották.; S bizonyára az országgyűlés se élit csupa hazaárulókból, amelyik hazaárulónak bé­lyegezte Rákóczi Ferencet, aki minden magya­rok közt legtöbbet áldozott a hazájáért. S azok­nak a zászlós uraknak a jóhiszemű hazafiságát sem szabád kétségbevonni, akik megszavazták a pragmalica sanctiót, — Horváth Mihály tör­ténelméből megtudható, hogy kit mekkorra ösz­szeggel és adománylevéllel honoráltak érte. Hi­szen most már az is tisztázva van, hogy nem­csak Kossuth Lajos volt hazafi, hanem Görgey is az volt. S meri-e k tségbe vonni valaki, hogy Tisza István minden tettének csak ugy a hazaszeretet volt a rugója, mint az Andrássy Gyuláénak, — noha a háborút megelőző s ta­lán a romlást előkészítő évek egész sorának politikai tartalmát e két nagy hazafi keserű és gyűlölködő párviadala tette. S ami a jelent illeti, kinek volna joga két­ségbevonni, hogy Friedrich István hazaszeretete egy lattal se kevesebb Kállay Tiborénál s hogy Gömbös Gyula is van olyan jó hazafi, mint Bethlen István? Mindenki jót akar ennek az országnak, mindenki meg ekarja menteni, — de mindenki azt hiszi, csak ő mentheti meg s ez az a zátony, amelyiken mindig kilyukad az ország hajója. „A hizát meg kei! menteni", — ez a jelszava a fajvédő frakciónak, amely ma legaktívabb és iegkérlelhetetlenebb ellenfele en­nek a kormánynak, amelynek eddig oszlopa volt. „Da inkább vesszen el a haza, semhogy ne mink nienlsak meg", — ezt a klauzulát teszik a fajvédők szép jeligéjéhez a fényeik. Ez az a démonikus fajtája a hazafiságnak, amely az ország pusztításában versenyezne a hazafiat­lensággat, — ha volna olyan minálunk. De nincsen, mert itt, hála Istennek, mindenki hazafi, sőt mindenki nagyobb hazafi, mint más. A hazafiságnak ez a fajtája az, amelyik most torpedókat gyárt Bethlen István hajója ellen, amely megint a nyugati vizekre indul az álmok aranygyapjuáért, amelyikbe kapaszkodva talán kimenekülhetnénk a vízözönbői. Ha nem sikerül a vállalkozás. Ha nem sikerül a vállalkozás, mert Bethlen István már átfúrt hajóval indul el itthonról, ne felej.sük el, hogy néma „destruk­tív" ellenzék „hazafiatlansága" süllyesztette el, hanem azé a konshuktiv hazafiságé, amely már Bethlen Istvánt is forradalmárnak gyalázza. Elmaradt a fajvédők támadása. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A faj­védők kormánybuktatási tervei eléggé ismere­tesek. Gömbös a legnépesebb szervezetek meg­szervezője, abban a tudatban, vagy inkább hitbín, hogy tömegek állnék mögötte, kor­mányra törekszik és erős támadásakra készül Bethlen kormánya ellen. Ugy volt, hogy ntgy roham lesz a nemzetgyűlés keddi ülésén és hogy Friedrich a réfzvényüggyel hozakodik majd elő etre a célra. De a tisztviselői létszámcsökkentés vitája csendben folyt le, a felszólalás elmaradt. A fajvédők tervei ezzel korántsem veszítettek aktivitásukból, de lehet, hagy a bivi'eli próbálkozás utján el­halasz'ódtatr. Ezen a héten, még ha minden rendben megy is, a nemzetgyűlés aligha tudja bevégezni munkáját, mert a létszám csökkentés­ről szóló törvényjavaslat után a két boriörvény­javaslat is igénybe vesz egy kis id^f. Hátra van azután Lendvai István mentelmi ügye, melynél szintén vita várható. Ugy remélik azon­ban sz op imisták, hogy a jövő héíen, ha hét­főn is ülést tartanak, szerdán vagy csütörtökön be tudják fejezni a nemzetgyűlés üléseit. A miniszterelnök utazása. Bethlen István gróf miniszterelnök még ma is B-.latonföldváron tartó k dik. U'azásánsk terminusa még nincs megállapítva, holnap, leg­később holnaputánra várják a miniszterelnököt Budapestre, ahol azonban miníegy átutazóban jelenik meg és nyomban Genfbe utazik a ter­vezett tárgyalások megkezdésére. U|abb hír a pénzügyminiszter távozásáról. Minden cáfolat ellenére tartja magát az a hír, hogy Kállay pénzügyminiszter elhagyja helyét. Egy ujabb ériesités szerint Kállay pénzügy­miniszter rövidesen bekövetkező távozása után Horánszky Dezső, az Országos Központi Hitel­szövetkezet vezérigazgatója veszi át a pénzügyi tárcát. Horánszky mellett Bárczy Dezső lesz a pénzügyminiszter államtitkárja. Ez a kettős ki­nevezés politikai körökben élénk feltűnést fog kelteni. A fajvédők roham-készületei. Közöltük, hogy a fajvédők a kormány ellen nagy támadásra készülnek és ennek egyik esz­köze lesz a részvényügy ujabb napirendre tűzése. A keresztény ellenzék esyik sajtóorgánuma a dologról, valsmint a fajvédők más szándékai­ról a következőket közli: A fajvédők még nem döntöttek, hogy milyen formában viszik a Ház elé a részvényügy ujába adatait. Valószínűleg megint napirendi felszólalás formájában lesz alkalma a nemzetgyűlésnek ezzel az odiozus üggyel foglalkozni. A keresz­tény ellenzék szóvá fogja tenni a nemzetgyűlésen az Eskütt-ügyet, amelynek elsikkasztására sok hamis magyarázatot terjesztettek. Friedrich István szóvá kivárj* tenni Zákány Gyula nemzet­gyűlési képviselő ügyét is, aki jogerősen vád alatt volt és van ma is helyezve, de ennek ellenére útlevelet kapott Amerikába, sőt azok a jótékony kezek, amelyeknek okuk lehetett Zákány vallomásától félni, még tízmillió magyar koronát is adtak, a panama-üg^ek e koronatanuja úti­költségére. A keresztény ellenzék az ország szine előtt akar bevilágítani abba a központi panama­tussoló szervezetbe, amely egyik fontos akadá lyozója az erkölcsi konszolidációnak. Az erkölcsi konszolidáció hiányára vall az is, hogy az ügyészség Ulain ellen megszüntette az eljárást, melynek megindítását Nagy Emil igazságügy­miniszter, a kormányzópárt és a liberális ellen­zék egybefonódott tapsai közben jelenteit be ti nemzetgyűlésnek. A lapnak azt a hirét, hogy Ulain ellen az eljárást megszüntették, a leghatározottabban megcáfolják. A tisztviselők nem lehetnek vállalatok tagjai. Mint ismerete?, a kormány nemrégiben el­határozta, hogy megSiüirteti azt az anomáliát, hogy az ál ami tisztviselők nyilvános elszámo­lásra kötelezett vállalatok, részvénytársaságok, szövetkeze'ek, igazgatósági vagy felügyeíőbizott­sági tagjsi lehetnek. A lormíny erre v nát­kozó határozatát az egyes miniszterek a mai napon közölték a tisztviselőkkel; a miniszterek rendelkezése a következőket mondji: — A minisztertanács augusztus 17-én tartott ülésén elvileg elhatározta, hogy fz á lami köz­tisztviselők részvénytársaságok, szövetkezetek, közkerese'i, betéti társaságok, pénzintézetek, biztosító intézetek, köz'ekedési társaságok igaz­gatósági tagjai, vaiismint választmányi tagjai, vagy nipibíztosai csak abban az esetben lehet­nek, ha megválasztásukat a kormény jóvá­hagyja, vas.y ha a megválasztás »z illetékes R iniszter által történt kirendelés vagy kijelölés alapján történt. Addig is, mig az erre vonat­kozó rendelet megjelenik, a tisztviselőknek le kell mondaniok valamely vállalat igazgatóságá­ban vagy Jelügyelőbizottságában viselt tagsá­gukról. Ennek megtörténtét a vállalat meg­nevezése mellett az illetékes minisztériumnak szeptember 15-ig be kell jelenteni. A kormánypárt inségakciója. A keresztény kisgazda, földmives és polgári pírt kedden este hét órskor Esterházy-u'csi klub­helyiségében pártértekezletet tartott. A kormány részéről megjelentek Daruváry Géza helyettes miniszterelnök, Káliay Tibor pénzügyminiszter, Rakovszky Iván belügyminiszter, Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, Nagy Emil igaz­ságügyminiszter és nagyatádi Szabó István földmíve'ésügyi miniszter. Az értekezleten Mayer János elnökölt. Napi­rend előtt Daruváry Géza szólslt fel és szóvá­tette az egyes lapokban megjelent ama híre­ket, amelyek szerint a kormány a polgári ellenzékkel, valamint az ellenzék más csoport­jaival is tárgyalásokat folytatna. A helyettes miniszterelnök megállapította, hogy ezek a hirek a valóságnak meg nem felelő koholmányok. Felhívta a párt „figyelmét "arra, hogy ezeknek a teljesen valótlan hireknek ne üljön fel és teljes egységben támogassák a kormányt. Áttérve a napirendre, elnök felkérte Al­mássy Lászlót, a párt ügyvezető alelnökét, hogy a nyomorenyhitö akció ügyében tegye meg elő­terjesztését. Aimássy előadta, hogy a párt tag­jai, s?kik kerületükkel szoros érintkezést tarta­nak fent, szükségét érezték annak, hogy a párt a súlyos gazdasági helyzetben a nyomor enyhí­tésére országos akciót kezdeményezzen. Ennek az óhajnak eleget teendő, a maga hatáskörében megtette a szükséges lépéseket. Jtvato'ja, hogy a párt a nyomor enyhítése céljából megindítandó akciót pártokon felüli kérdésnek tekintse és vegye igénybe azoknak a képvise­lőknek munkáját, akik erre vállalkoznak. E tekintetben már be is jelentheti, hogy Huszár Károly munkaerejét e cél szolgálatába árúja. Végül javasolta, hogy a párt küldjön ki bizott­ságot, amely a nyomorenyhitö akció munkáját irányítsa és ellenőrizze. A kérdéshez Szabó Sándor, Szomjas Gusztáv és Csizmadia András szóltak hozzá, azt fejtegetve, bogy a vidék szegényebb néposztálya ruhával és cipővel kellő időben e láttassék. Kállay Tibor pénzügyminiszter kijelentette, hogy a maga részéről súlyt helyez arra, hogy ezt az akciót fokozottabb mértékben a vidékre

Next

/
Oldalképek
Tartalom