Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-14 / 157. szám

Cnw^s sssam <És*a 50 korona Itaerta-KiO^ ts U,a(tóhiva*8lr K>iU!"ev»utca6.(Profétaú. i emelet U.) Telefon •JS-Ü. A „SzegeJ" mesjeleailt hétfő kii ételével minden «H>. Küjren szám ara fUikot«ui. Eltí/zrftési á'rflk • Egy fcOrHwSzrR-düii tUP0,Bud».-J.-S en és vidéken ll>50 kor. IV. évfolyam. .10 3 I .» tiikOlifcUi Hirdctcji éri; k : FcIiasáMyn 1 mm. t4(egy Hasábon iél I',.-iAbon 26 k. SíövegkiGí isffli&él&al drágább. Apróhirfletcs 12, Kövér hetükkel So^vc^tözti kiJíleményck 6<?r.oi>-Uer.l 50 K. N> ilitéx. családi érfesités 2 -i K. Több'ílürifelrtláStiál ál-erigcdmény Szeged, 1923 julius 14, SZOMBAT. 157-ik szám. Az üzletember világpolitikája. A hetek óta várt angol kormánynyilatkozat tegnap délután végre elhangzóit az angol alsóés felsőházban és ha annak tartalma nem is volt talán o>yan szenzációs, mint azt néhány laikus várta, maga a tény, hogy sz angol kormány elvi dek arációt tett, melyben hivatalosan bejelenti, hogy az angol politika nem helyesli a francia és belga kormány lépéseit, kétségtelenül olyan elsőrangú fontosságú világpolitikai jelentőséggel bir, mely alighanem uj fejezetet nyit a háborús és a hábotut kővető évek krónikájában. Hogy Anglia és szövetségestársai politikája között már régóta nincsen meg az az entente cordiale, amely még ma is hivatalos elnevezése az angol francia szövetségnek^ az kÖ2tudomásu, hiszen Lloyd G orge és még inkább Bonar L,w miniszterelnöksége afatt nem egyszer suttogtak legjobban értesült politikai berkekben azoktól az áthidalhatatlan ellentétektől, melyek az angol premierek és Poincaré felfogása közölt tátong. Eddig azonoan hivatalosan legteljesebb volt áz egység es harmónia közöttük és ha a szájlongó híreket nem is igen cáfolták meg, megerősítésre sem talállak soha. Ba'dwin kormányra jutását Ft anciaország eleinte kitötő lelkesedéssel fogadta, mert joggal hihette, hogy az angol konzervatív párt lelkes franciabarát jobbszárnyának támogatásával uralomra jutott premierben az erőszakos francia politika készséges támaszra talál. Ebből a remenyből azonban Stanley Baltiwm hamarosan kigyógyitotia Franciaországot, nem csinálva pillanatig sem titkot abból, hogy politikáját nem érzelmi momentumok, hanem a nálunk annyiszor hangoztatott, de soha meg sem kísérelt, reálpolitikai elvek fogják vezérelni. ,, Stanley B Itíwin hatalmas iparvállalatok igazgatói és elnöki székeiből keiült a háború alatt fontcs gszdasígi és kereskedelmi pozíciók, majd Bonar Dw alatt az angol pén> ügy minisztérium é'ére és ezekben a pozícióiban is üzletember maradt mindvégig. Mint kincstári karcé lár is azért türgette Angliának az Egyesült A lantokkal szemben fennálló háboius adósságainak fundáiását és a részietek törlesztésének minél sürgősebb megkezdését, mert mint üzletember nagyon jól tudta, hogy egy olyan, elsősoiban kertskedö országnak, mint Anglia mindennél fonlosabb hitele, melynek érdekében pillanatnyiig talán súlyos áldozatokat is érdemes hozni, mert azok rövidesen a kamatokkal együtt hoz* 2áit be a látszólag feláldozott milliárdoka'. A jóvátételi kérdést is az üzletember hideg objektivitásával nézte hivaalbalépésétől fogva az uj angol miniszteielnök és nem kellelt hoszSZ8S számításokat végeznie, hopy rájö|jön atra, ht gy ha — mint Norman Angel egyik könyvének címe irondja — „Rossz üzlet a háború", a párisi szerződé ek által megteremtett „béke" és a frar cia jóvátételi politika ma meg t okkal rosszabb üzletet jelent a Britt világbirodalom számára. Az angol miniszterelnöki székben ülő businessman azonban nem elégedett meg ennek a ténynek száraz konsta'álósával, hanem [ó kereskedőhöz illően, azonnal hozzáfogott a rossz ü. leimenet irditó okinak eliür.letéséher. Igy vált S'enley Baldwin külpolitikájának alaptételévé a rossz pátüi békék teremtette jóvátételi problémának minél sürgősebb elintézése. A jóvátételi probléma ma kétségkívül nemeak Európa, hanem a világ legbonyolultabb lérdése is, igy az angol kormánynak korántsem \ot könnyű a feladata, mikor a kérdéskorrphxum likvdálására határozta el magát, kivált *mikLr ezzel olyan do'gck függenek össze, melyek a B itt világbircdalom létérdekeit a legközelebbről veszélyeztetik. Nem is foghatott Batwm azonnal hozzá terve kiviteléhez, meit smig a husarnei konferencián tiszta helyzetet nem teremtett, minden a francia jóvátételi politika ellen irányuló lépésnél állandóan annak a réme kísérteit, hogy a franciák Anglia háta mögött megegyezést kötnek a törökökkel, mellnek éle természetesen a szigetország ellen irányult volna. És ott volt ezer más ehhez hasonló fenyegető rém is, mint például a francia légi flotta hatalmas túlsúlya, amely mind-mind arra intette Angliát, hogy keztyüs kézzel nyúljon a jóvátételi problémához. És Sianley Balcwm mégis arra határozta el magát, hogy kilép a pissziv szemlélődétböl és eiéiyes kézzel nyul bele a jóvátételi probléma kigyófészkébe. Az angol kormány természetesen nem határozott elhamarkodva, először a kulisszák mögött felszólította Németországod, hogy tegyen ajmlalot a jóvalé'el megoldására, majd mikor ez az fjánlat nem voit kieiégilő, újbóli ajánlattételt t-nácsolt, megrajzolva nagy vonalakban ann3k kontúrjait. Mkor azu'án Poincaré ezt az ujabb javaslatot is, mindjárt annak megérkezése utáni napon elutasító ta, anélkül, hogy Anglia és Olaszország véleménynyilvánítását bevárta volta, határozott és félreértheteilen lépésre szánta el magát az angol kormány. Kérdőivet küldött a francia kormánynak, hogy abból végre megtudja, mik is voltaképen a francit követelések? Erre a kérdőívre nem kapott miig sem választ Anglia, igy azutan valóban nem igen volt más hátra, minthogy függetlenül s<övetségeseitől lesz gezze Anglia a m ga álláspontiát a jóvátéte i kérdésben. Igy született meg a tegnap bejelentett angol kormánynyilatkozat, mely határosod és szabatos mondatokban szegezi le, hogy Anglia nemcsak hogy megt gad minden közösseget Poincaré esztelen politikájával, de azt a leghatározottabban ellenzi is, mert a RuHr vidék megszállásával megkezdett erős-akós elj rás egész Európát romlásba fogja dönteni. B*tor és merész vonalvezetésű az angol kormánynyilatkozat ot', ahol arra szükség van és bizo yos, hogy nem hagy semmi kétséget fenn fogalmazójának felfogása felöl, de azért egy hibában mégi*, szenved: rámutat ugyan mindarra a temérdek hibára és vakmerő könnyelműségre, amelyek a francia jóvátételi poli ikát jellemzik és amelyek a helyreállítás nagy müvet veszélyeztetik, ko?káztatva magát a békét is, de nem mutat egyetlen kiveze'ő utat sem a káoszból, csak azt jelenti be, hogy miután erre ugy látszik, senki sem hajlandó, Anglia vállalja a fehKsséget a kezdeményezésért. Hogy mikor történik ez meg, jazt nem jelentette be Stanley Baldwin, pedig most már a haláltusáját vivó Németországok, de egész Középeurópának is ez az egyetlen reménye és ha erre a kezdeményezésre nem kerül egézen rövidesen sor, ügy men hetellenül bekövetkezik a katasztrófa, mely alfpjaibsn fogja megrendíteni nemcsak Európa, hanem az egész világ rendjét. Hisszük és reméljük, hogy S anley Baldwin nem fog fele u'on meg l ani, hanem amilyen bátran fogolt hozzá herkulesi munkáéhoz, olyan bátran fogja is azt befejezésre uitafni, megmentve ezál'al Középeurópa küönben halálraítélt nemzeteit és Ü egteremtve a j világnak azt az uj és biztosan megalapozott rendjét, amely bizony nagyon sokban fog különbözni attól, amit Poincaré elképzel magának. Megegyezés a Népszava ügyében. (A Szeged budapesti tudósítójától) Népszava beiil ása — mint tegnap mar jelentettük — egész éjsz?ka foglalkoztatta nemcsak a szervezett nunkésság szakszervezeteit, hanem az összes politikai pártokat is. Az ellenzék körében mindenütt a legnagyobb felháborodással tárgyalták a belügyminiszter rendeletét, amely szerintük, a sajtószabadság nyilvánvaló megsértése, mivel a sajtóban megielent bárm lyen közleményekért csak a bíróig tlőlt laitczik mindenki felelősséggel. Ha a Népszavában tényleg megjelentek olyan cikkek, amelyek az állam rendjét ves7ély ez teük, az ügyészségnek lett volna kötelessége az újság ellen eljárni. Ez a mód kétségtelenül nem okozott volna olyan izgatottságot a munkásság körében, mint a belügyminiszter rendelete és ha ez megtörtént volna, bizonyára nem tettek volna a munkárok elhímarkodott lépéseket, amelyek súlyos konzekvenciákat is vonhattak volna maguk után. Csupán a munkásság vezeiőinek löszönhető, hogy a rész eges „v dszitájkckori" ki',ül — amelyek azt eredmény zték, hosy ma reggelre egyetlen fővárosi nopi'ap sem jelent meg — nem íörténlek olyan radiális lépések, amelyek egy időre megbéníthatták vo!na Magyarország egész gazdasági életét. A délelőtti tanácskozások. Már tegnap esle a nemzetgyűlés ülésének befejezése után — mint arról a Szeged már leínip éjszaka bizalmasan értesült, de an ire csak célzóit, miután a korai közlés a siktres kivitelt esetleg veszélyeztette volna — Hegymegi Kiss Pál összeköttetést keresett Pesthy P iHa1 a nemze'gyülé* 'elnökével, hogy valamilyen kivezető utat találjanak a kétség'e'enül komplikált és súlyos hc.y«.eibői. Tegnap éj$2aki Peslhy Pál és Hegym?$i Kiss tárgya ásmk során n állapodtak abban, hogy ma a kora reggeli órákban felkeresik Rassay Károlyt és megkerik, hogy vegyen részt azokban a tárgyalások! ap, amelytk hivatva leszr.e< a miniszterelnökkel a kivezető ul3t irc ni* Mu reggel aaitán érintkezésbe léptek R 'Síayval, akinek elmondotI ták, hogy egyedül az ő személye garantálja a tárgyalások sikerét és ha a közvetítő tárgyalásodban nem venne részt, a tárgyalások meghiusulteknak tekinthetők. Rassay Károly a legnagyobb ötömmel vállalta a hálátlan feladatot, ugy hogy megbeszéléseik után még a kora déie'őni órákban megjelentek a Ház miniszterelnöki szobájában, ahol azonnal tárgyalásokba kezdtek Bethlen István gróf miniszterelnökkel. A tárgyalások rerdkivül bosszú ideig tartottak, ugy hogy a zárt ajtókon kivül a parlament folyosóin egyre inkább kezdték a déli órákban hangoztatni, hrgy a íözvelitő tárgyalások nem veze'iek eredményre. Néhol már „biztos forrásból érkező hírek" is keringtek, ame'yek szerint a munkásság a Népszava betiltása mi tt általános sztrájkot proklamált. Mikor azután végre kinyíltak a miniszterelnöki fogadó ajtajai, ame'yen egymásután lép -tt ki örömtől sugárzó arccal Rassay Károly, Pesthy Pál és Hegymegi Kiss Pál, mindenki azonnal látta, hogy az eredmény kedvező. — Megtaláltuk a plattformotl — mondotta Rassay Károly —, aki azután eloeszélte az újságíróknak, hogy a hosszú tárgyalások folyamán sikerült megállapodásra jutni a miniszterelnökkel, ugy hogy elkészült a platlform, amelynek alapján a megegyezés megköthető. A plattform. Ezu'án a képviselők értesítették az eredményről H szociáldemokrata párt parlamenti frakcióját, akik meg is jelentek a p rlament folyosóin, azonban az ülésre nem mentek be. A parlamenti frakció részéről Peyer Károly, Farkas István és Vanczák Jaros, a Népszava részéről pedig Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő, a Népszava felelős kiadója jc ent mej ezuián a miniszterelnök előtt, aki köíöl e velük azt a plattformot, amelynek alapján a meg egyeíés létrejöhet, A piattform szerint 1. A szociáldemokrata pátt hs ározott kijelentést tes arra vonatkozólag, hogy a szedősztrájkbart