Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

SZEGED met és bizalmamat fejezem ki a magyar korona, a magyar közgazdaság és egész magyar állam rekonstrukciója iránt. Ezzel a népgyűlés a Himnusz hangjai mellett íéget ért. Félkettőkor bankett volt, melyen több felköszöntő hangzott el. Bankett után a miniszterelnök Nyírbátorra ment, ahel megtekintette az ősi református templomát és a Báthoriak sirjál, majd Kállósemlyére u'azotf, ahol a főispán vendége volt. A miniszterelnök hétfőn este indult vissza a fővárosba. A miniszterelnök és a belügyminiszter nyíregyházai beszédeire az ellenzéki képviselők a nemzetgyűlésen fognak válaszolni. Rassay kijelentette munkatársunk előtt, hogy a miniszteri beszédeket exposénak tekinti és azokra az indemnitási vita végén a zárószó jogán ad választ. Rassay felfogása szerint különben a miniszteri btszédek csupán általánosságban mozognak és azokat a konkrét kérdéseket, amelyek az országot elsősorban érdeklik, csak általános vonatkozásban érintették. Az igazeágügyi refe'm. A megvalósulásra váró törvényhozási munkálatok k»zt legjelentősebb szerep :t az igazságügyi rcferm játszik. Ugy az alaki, mint az anyagi büntetőjog megreformálására vonaikozó javaslatok elkészültek. Ebben az ügyben Nagy Emil igazságügy minis der a nagyjelentőségű reformról a következőket mondotta: — Az egész reformkomplekszum elkészüli. Pénteken beviszem a minisztertanácsba és ott részletesen előtárom mindazokat a reformokat, melyeket ugy az anyagi, mint az alaki büntetőjog terén sürgősen megvalósitandóknak tartok. Felfogásom szerint a társadalom vétsége az, hogy az igazságügy terén és pedig ugy az alaki, mint az anyagi büntetőjog teljesen elévültek az idők folyamán és a változott viszonyokhoz egyáltalában nem alkalmazkodnak. Ebből állott elő a helyzet, hogy az igazságügy lecsúszott arról a piedeszlálról, melyet azelőtt a társad-dóm megvédése irányában elfoglalt. Az én teendőm az, hogy az igazságügyet visszaállítsam régi fényébe abból a szempontból, hogy az igazságügynek vállalnia kell a társadalom megvédését bárhonnan jövő támadásokkal sremben. Ennek félté elf az, hogy a rég elavult törvényeket újjá alkossuk és kiegészítsük. Ainint a minisztertanács hozzájárul, azonnal szét fugom küldeni a javaslatokat az összes érdekeltségeknek, hogy az ország közvéleményének hozzászólása által a kérdések alapos megvitatást nyerjenek. Az ország valóságos konszolidációjának első feltételét abban látom, hogy ezek az igazságügyi reformok sürgősen keresztül vitessenek. Erősen figyelembe kell venni mindazokat a momentumokat, amelyek közismertek és amelyek ma egészen más feladatokat rónak a törvé lyek előkészítői elé, mint régebben, A tltkea szervezetek ée az egységes párt. Politikai körökben nag; érdeklődést keltett az a hir, amit a Szeged már több hben tárgyait, hogy az egységcspárti képviselők a Kovács-lest vérek ügyében tkzta helyzetet akarnak teremteni. Elöreláthalóan magában az egységes pártban is súlyos helyzetet teremtett ez az ügy, parlamenti körökben ugyanis olyan hirek terjedtek el, hogy a Kovács-testvérek féle ügynek tisztázása, sok eddig ismeretlen akadályba ütközik. Valószínűnek tartják, hogy ezek az előre nem látott akadályok tették lehetővé azt, hogy a Kovács-testvérek fele ekrazitos társaságnak nagyrészc szabadlábra juiott és az ügyészség nem felelíbezte meg, mint szokta, a vizsgálóbíró végzését. Wild interpellációra készült ebben a kérdésben és meglepetésszerűen színvallásra kénysze.itette voina a kormányt a titkos szervesetek dolgában. A belügyminiszter és az igazságűgyminiszter határozott kijelentései azonban, amilyeket Fábián Béla interpellációjára válaszolva tettek, egyelőre leszerelték Wiid akcióját. Wild azonban figyelőállásban marad és feltétlenül tisztázandónak tartja a Kovácstestvérek bünügyének egé3Z komplexumát. Friedrich és Kemál. Friedrich Iftván törökországi uljáról nagyon érdekes jelentéit kűidölt budapesti barátainak. A jelentést más források is megerősítik, e szernt Kemál pasa az ősszel Bud pestre jön és néhány napot a magyar fővárosban tölt. Kemál pisa a török nemzetgyűlés összeülése után európai körútra indul, hir szerint Lond >nba, Párisba és Rómába megy és Rómából Budapestre jön, innen pedig Berlinbe szándékozik Szeged, 1»23 julius 1>. Menni. Kemál pasa személyesen tárgyal a lausannei béke megkötése után, amelyet őszre az összes nehézségek ellenére is várnak. Különböző gazdasági kérdéseken kivül más célok és más tervek is vezetik. MMMMMMAMMMMMMMMMMMÍ^^ Huszonöt milliárd — Szeged megszállásáért. Az októberi forradalom után a franciák — mint emlékezetes — bevonultak Szegedre és több mint egy évig megszállva tartották a várost. 1918 decemberében jelentek weg a francia csapatok, melyek kivonulása 1920 februárjában történt meg. A franciák most a magyar állammal akarják megtéríttetni a szegedi francia megszállás költségeit. A magyar kormányhoz benyújtották a megszállás költségeiről szóló számtál, mely ötvenmillió frankról, magyar koronában átszámítva több mint huszonötmilliárd magyar koronáról szól. Az ötvenmillió frankos ftancia követelés megdöbbentene a kormányt, mely a számlát ellenőrzés végett közölte a szegedi hatóságokkal, melyek meg is kezdték az adatok összeállítását. Most számszerű adatokkal fogják megállapítani, hogy a francia megszállás révén mily károk érték a város lakosságát és a kormány a szegedi hatóságok adatai alapján ki fogja mutatni, hogy mennyire tarhatatlanok a franciáknak a szegedi megszállás cimén támasztott követelései. Ebben az ügyben kérdést intéztünk dr. Somogyi Szilveszter polgármezterhez, aki azonban kijelentelte, hogy mindezideig hasonló tartalmú irat nem érkezett a város hatóságához és igy nem is kezdhették meg a francia megszállás okozta károk összeírását. Rendezni akarják a váras adósságait. (A Szeged tudósítójától.) A hátfői tanácsülésen elvileg eltiatározía a tanács, hogy megkísérli a város összes kölcsönékből származó adósságainak visszafizetését és elrendelte az amortizációs kölcsönök felmondását. Az ország szomorú gazdasági helyzete rendkivüi kedvező alkalmat nyújt e nagyfontosságú kisérlet végrehajtására, mert az aranykoronákban felvett milliók papirkoronákban való visszafizetése még a város zilált pénzügyi viszonyai között sem okozna nagy megterhelést. Kérdés azonban, vaijon sikerül-e a kisérlet; a város hitelezői elfogadják-e a hat és feles jegyzésű, papirkoronákat a háború előtt kölcsönadóit aranykoronákért; akceptálják e a város fölmondásá'? Ezek a kérdések a tanács hétfői ülésén is fölmerültek, sét felmerült az a kérdés is, hogy a törvényhozás nem rende2i-e rövidesen a háboraelőiti adésságok ügyét — valorizációs alapon ? Abban az esetben ugyanis, ha megszületik ez a valorizációs törvény, annak feltétlenül visszamenőleges érvénye lesz és igy — ha a város hitelezői el is fogadnák a föimondást — a kifizetendő papirkoronák nem egyenlítenék ki a tartozás éi lékének egy ezredrészét se n. Az adósságok visszafizetésének kérdése egyébként már régen kisért a városi politikában. Közel két esztendeje elhangzott a közgyűlésen egy indítvány, amelynek ez lett volna a célja, ha a közgyűlés történetesen e;fogadja. Wimmer Fülöp voli az indítványozó. Azt indítványozta, hogy a város adjon el néh ny száz hold földe! tápéi birtokából — akkor még 20-25 000 korona volt a főid ára — a föld eladási árából fizesse ki a város összes régi adósságait, azt a pénzt pedig, ami az adósságok rendezése u'án még megmarad, építkezésekbe fektesse b A polgármesler volt az indítvány leghevesebb ellenszőnoka és érvelésére a közgyűlés öobsége elvetette ai indítványt. A polgármester érvelese akkor felületes szemmel nézve a dolgokat, helyesnek látszott, az idő azonban Wimmer Fülöp indítványát igazolta. A földbirtokreform alapján a város tápéi birtokára jelentették be a legtöbb igénylést és — ha a jelek nem csalnak — a földbirtokrendező bíróság ki fogja mondani a tápéi rét felosztását. Ha tehát a város két évvel ezelőtt eladja ezt a földet — ugyanazok vették velna meg, akik ma igénylik —, eleve elkerülhette volna a földosztás veszedelmét, megszabadult volna adósságaitól — akkor még senkisem bessélt valorizációs törvényről — és egy csapásra a lakáikérdést is megeldhatta volna. Dchát Szeged város közgyűlése sohasem volt nevezetes arról, hogy bele tud látni a jövendőbe. Lehet azonban, hogy a valorizáciés törvényből nem lesz semmi, — hiszen az egyszerűnek látszó elmélet gyakoriali megvalósítása olyan komplikált feladat lenne, hogy az államnak külön valorizáló hivatalt kellene létesítenie, amelyben mankát kaphatna minden eibocsájtolt, elbocsájtandó és „B"-listás közalkalmazott — tehát könnyen megeshet, hogy a tanács kísérlete sikerrel végződik. A városnak különben nem sok az adóssága, az uj adósságokkal együtt a mult évi zárszámadás szerint mindössze 101 millió és enn.k is közel háromnegyedrésze már a háború kitörése után felvett kölcsönökből származik. 1914 december 31-ikén ugyanis 26,4t7.000 korona volt a város összes adóssága. A különböző kölcsönök érdekesen megvilágítják a fejlődő város történetét. A legrégibb és eddig még le nem törlesztett kölcsönt 1190 ben vette fel a vároj, 10,400.000 koronát az újjáépítés költségeire. Ez a kölcsön 1940 ben járna le, illetve 1940 ben fizetné a várói az ulolsó törlesztő-részletet. 1894 ben 200000 korona kölcsönt vett fel a város a honvédlaktanya és a hadbíróság építési költségeire. E i a kölcsön 1143-ban jár le* 1895 ben 2,100 000 koronát vett fel a város „ujabb kölcsöneinek konvertálására, továbbá a főreáliskola építésére, az alsóvárosi elemi iskola kibővítésére, a fémipariskola építési pótköltségeire, az árvaház kibővítésére, az elktlönitőkórház és a fertőtlenítő telep létesítésére." A k#lc*ön törlesztési ideje 50 év. 1898 ban 200.000 koronás kölcsönt vett fel ismét a város az utászlakianya, a honvéd csapatkórház, a polgári és a kereskedelmi iskolák, a fémipariskola kibővítésének, a bábaképző, az ujszegedi elemi iskola és « felsővárosi elemi iskola építési költségeire. 1005-ben 2 600000 koronás kölcsön felvételére került a sor. Ebből a pénzből épiiit fel a vizmütelep, a Szent György téri, a Sziliértsugáruti, a mórti iskola és a rókusi templom. 1911-ben ismét nagy ké'.Cíön-szüret volt. A váres öt különböző téíelben 7,500 400 koronát vett fel c külterületi elemi iskolák, a városi zenede, a vágóhídi iparvasut, a csapat kór ház 1 építésére felvett kölcsönök konvertálására, a tájfajta méntelep létesítésére és az 1910—1911. évi aszfaltozás költségeinek fedezésére. E; volí az ulolsó béke-kölcsön és ezzel bizonytalanul hosszú időre le is zárullak Szegeden a beruházások. Ezután már háborús kölcsönök kivetkeztek. 1917 ben 12,000.000 koronát veit fel a város a hsd kölcsön kötvényekre felvett kölcsönök kiegyenlítésére, 1919 ben és 1920 ban tizmilliót a város lombard kölcsöneinek kiegyenifésére, 1921 ben tizmilliót a gázgyár megváltására, 1922 ben nyolcmilliót az egyelem elhelyezésének költségeire és harminc milliós folyószámla-hitelt nyitott a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnál. Ezeknek a háborús kölcsönöknek — pedig a régi kölcsönökhöz viszonyítva, milyen szédületesen nagyok — vajmi kevés látszatjuk van. A fejlődés 1914 ben elakadt, azó a csak vegetálunk, csak toldozzuk-foldozzuk rongyolódó városunkat, de már-már foltra sem telik. A Stinnes koncern érdekközösségre lép a francia Schneider Creuzot-céggei, a franciák legnagyobb vasipari válla'atával, mint a legkomolyabb forrásból köztik. A nagyjelentőségű egyezség következménye, hogy az uj szövetség nagy lendülettel vásárolta a Bismarcihütie és Laurahütte részvényeket, mert ezt a kél hatalmas bányatelepet is érdekszférájába szeretné vonni A Síinnez— Schndder—Creurot-konzern Európi gazdasági jelentősége kézenfekvő, minő politikai eredmé' nyeket válthat ki, az a jövendő titka.