Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-06 / 150. szám

Szegei, 1923 julius 6 Semmi. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A budapesti főkapitányságon a legerélyesebb nyomozás folyik a Klub: kávéházi bomba ügyében, azonban sem tettes, sem más valami eredmény, akár egy kis nyom — nem mutatkozik. A rendőrségen ugyan még mindig bíznak, de néhol már hallatszik a holtpont szó. Az ügyről egyébként Marinovich Jenő főkapitány a következő érdekes nyilatkozatot tette: —'Tény az, hogy a nyomozás megindításakor mindazokat előállítottuk, akiknek neve szerepelt annakidején a Britanniások között, az első Klub kávéházi merényletnél, majd pedig a nyugatmagyarországi felkeléssel kapcsolatban ismertük szereplésüket, de ezek az előállítások semmiféle eredményt nem hoztak. Azt reméllük ugyanis, hogy a lakásukon megtartott házkutatások majd olyan fegyvereket, esetleg elrejtett robbanóanyagokat, kézigránátokat fognak előhozni, melyekkel igazolni tudjuk, hogy nekik is szerepük van a legújabb Klub-kávéházi merényletben. Körülbelül hetven házkutatást tartottunk, minden egyes olyan egyén lakásán, aki az elmúlt évek bűncselekményeiben gyanúba jött, de egyetlen helyen sem találtunk semmi gyanúsat, semmi olyat, amivel igazolni lehetne, hogy az illetőnek szerepe volt a mostani merényletnél. — Ugyancsak az eléálliiott fiatalemberek egytől-egyig igazolták alibijüket, még pedig oly pontosan, hogy nem volt módunkban ezeket az embereket alibi igazolásuk és eredménytelen házkutatások u'án továbbra is a rendörségen tartani. Igaz az, hogy egy általános intézkedés készült, amivel ezektől az emberektől megtisztítjuk teljesen a fővárost, a toloncházba visszük őket és valamennyiüket clioloncoljuk Budapestről, azonban ez az általános intézkedés se volt kivihető, éppen annál az érdekes körülménynél fogva, hogy az őrizetbe vett emberek, akik annakidején kftlönféle bűncselekményekkel, britanniás eseményekkel és Kiabkávéházi támadásokkal voltak vádolva, éppen zsidó cégeknél vannak alkalmazásban, ahol a cégek tulajdonosai és vezetői szerint a lehető legrendesebben látják el munkájukat, ellenük semmiféle kifogást emelni nem lehet, ugy hogy nekünk nincs módunkban őket Budapestről eltávolítani. — Mi azt hittük ugyanig, amikor ezeket az embereket előállítottuk, hogy valamennyien bejelentett lakás és foglalkozás nélküli közveszélyes egyének. Azóta sikerült ennek ellenkezőjéről meggyőződnünk s hogy jóutra térésük után ne vonjuk el őket munkájuktól, kénytelenek voltunk valamennyiüket szabadlábra helyezni, annál is inkább, miután alibijük igazolása után semmiféle gyanú nem volt Velük szemben. — A Klub-kávéházi merénylet ügyében, sajnos, csak egy nyom van a rendőrség kezében és ezen az egy nyomon kell haladni. Ez a nyom annak a kereskedőnek az előadása, akinek, amikor eiksgyta a kávéházat, azt mondották, hogy: — Mlzlis vagy, zsidói — Ez a vallomás nem először kerül aiost nyilvánosságra. A kereskedő ált*l adott két személyleírás alapján tegnap és ma laikadatlanul kerestük a két még gyanúsítható fiatalembert, abbó a körb'l, ahonnan az eddigi, de most elbocsátott őrízeteseket eléállitottuk. Van ugyanis néhány oly személyleirásunk volt britanniásokról, nyugatmagyarorsrági felkelőkről és klubkávéházi támadások egykori szereplőiről, amelyek megfelelnek az imént emiitett két uj személyleirásnak. Lehet, hogy ezeket az embereket már ma előállíthatjuk, de nincs kizárva, hogy nakik sem lesz semmi közük az egész bűncselekményhez és csak véletlenség, hogy bizonyos személyleirások hasonlítanak egymáshoz. — Csodálatos, hogy az egymillió koronás jutalomnak nincs hatása. — Mint az első bombamerényleteknél, ugy most sem jelentkeznek komoly besúgók, akiknek adatai valóban értékesek volnáaak. Valószínű, hegy a tettesek anyagilag jól el vannak látva, társaságuk csak pír emberből áll és ez a néhány ember egymillióért nem árulja el egymást. — Minden híreszteléssel szemben fenn kell tartanom, hogy a nyomozás erélyesen folyik, SZEGED hogy eredményt nem tudunk felmutatni, az nem rajtuik múlik, hanem azon a körülményen, hogy egyetlenegy olyan tanúvallomást sem kaptunk, amelynek pozitív adatain el lehetne jutaunk a tettesekhez. Tékát a főkapitány mindent elmondott, csak valami hiányzik a nyilatkozatából. Es ezt a valamit várja most minden ember Magyarországon A rendőrség nyomoz. Eredmény — semmi. Gyilkossági kisértet a Boszorkányszigeíen. (4 Szeged tudósítójától) Ma délelőtt néhány perccel 11 óra ulán telefonon jelentetek a kerületi kapitányság bűnügyi osztályának, hogy a Boszorkánysziget alsó részén a bokrok között egy 40—50 év körüli asszony fekszik eszméletlenül több sebből vérezve. A rendőrség azonnal értesitette a mentőket, akik egynegyed 12 óra után már a helyszínen is voltak. Nyomban azután rendőri bizotiság érkezett ki a Boszorbányszigetre, amely aiennal megkezdte a nyomozást. A nyomozás első perceiben megállapították, hogy gyilkossági kísérlettel állanak szemben. Az asszony homlokán és halántékán tompa tárgytól eredő hat hatalmas vérző seb látszott, melyekből egyrészt arra lehet következtetni, hogy a gyilkosság nem sokkal 11 óra előtt történt, másrészt kétségtelenül megállapítható, hogy kapával, vagy ehhez hasonló súlyos tárgygyal ütötték főbe az asszonyt.. A tüzetesebb vizsgálatnál kitűnt, hogy nemcsak az agyon vannak vérző sebek, hanem a karokon a ruha alatt is. Az asszony ruházata több helyen össze volt szaggatva, amely heves dulakodásra enged következtetni. Mig a mentők az asszonyt autón beszállították a közkórházba, a rendőri bizottság tovább folytatta a nyomozást, most arra terjesztették ki, hogy nem forog e fent a rablógyilkosság esete? Semmi nyom azonban nem muHadiözvegyek fölkelése a talkozott, ami ezt a feltevést megerősítette volna. A legvalószínűbb, hogy a napszámban dolgozó asszonyt valamelyik ismerőse, a jelek szerint haragosa, támadta meg. A detektívek munkája a déli és a délutáni órákban arra terjeszkedett ki, hogy egyrészt kihallgassa a Boszorkányszigeten dolgozó napszámosokat, másrészt kétségtelenül megállapítsa a megtámadott aszszony személyazonosságát. Ez a munka azonban nem vezetett eredményre, miután az olt dolgozó napszámosok semmi felvilágosítást sem tudlak adni a gyilkossági kísérletre vonatkozólag. A délutáni órákban döntő fordulat állott be a nyomozásban, amennyiben a közkórház telefonon értesítette dr. Schön Károly rendőrfogalmazót, a központi ügyelet vezetőjét, hogy jelentkezett egy fiatal fiu, aki az eszméletlen állapotban levő asszonyban kétségtelenül felismerte édesanyját. Ezek szerint a megtámadott asszony Vér Józsefné 45 éves Halász-utca 9. szám alatt lakó napszámosnővel azonos. A detektívek ezután a lakására mentek ki, kihallgatták összes ismerőseit és a házbeiieket, azonban az éjjeli órákig semmi pozitív nyomot nem találtak, amelyből a gyilkosság tettesére lehetne következtetni. Vér Józsefnél a délutáni órákban megoperálták, áilapota aggasztó, teljesen eszméletlen állapotban fekszik. Kihallgatni még nem lehetett. (A Szeged tudósítójától.) Éppen befejeződött a tanácsülés, a tanácsurak már fel is keltek a zö!d asztal mellől, amikor felpattant a tanácsterem ajiaja és zsibongó asszonycsapat özönlött be raja. A polgármester tekintete ij?dien rebbent a harcos amazonok felé, nagy veszélyt rejteti váratlan megjelenésükben. Menekülni szeretett volna, de az asszonycsapat elzárt minden kijárást és széles gyűrűben fogta körül a polgármester segélyét. — Nagyságos méltóságos ur, — kezdte egy aiacsony pirosképü menyecske.az orációt, valószínűleg ő lett volna a szónok, de szava beleveszett a feltörő nagy zsibongásba. Mi&den asszony egyszerre beszélt. A hátulállók pisszegtek és törekedtek előre. A nagy hangzavarból néhány szó kihallatszott: Hadiözvegyek vagyunk . . . főorvos ur . . , hatósági liszt . . . orvosi bizonyítvány ... de a szavak közötti összefüggést nem igen találta meg a polgármester. Végre az előiálió's belátták, hegy a nagy beszédtől senki sem értheti meg a szót, hirtelen elhallgattak és a hallgatás átragadt az egész depuíációra. — Hát mi a baj — kérdeüe a polgármester, megragadva a kedvező aikalmui —, de csak egy beszéljen egyszerre, mert különben Ítéletnapig sem érthetjük meg egymást. Mondja ei a panaszt msga lelkem — simogatta meg a pirosképű menyecske vállá*. — Az a boj kérem — mondta a menyecske gyorsan, mintha a'.től félt volna, hogy ismét feltámad a zsibongás és nem íesz ideje befejezni a mondókáját —, hogy a Gyuritza főorvos ur elzavart bennünket, amikor vizsgálatra mentünk hozzá. Azt mondta, hog >aia!ok vagyunk, meg egészségesek, menjünk t olgozni, mert nekünk nem jár az a hadiliszt, wgy minek hijják. Pedig mi hadiözvegyek és hadiárvák vagyunk, már mint a gyerökök az árvák ás. az orvosi bizonyítvány nélkül nem adja ki a közélelmezési a lisztet. — Ha már neköm-nem is adnak lisztet, legalább a három kis gyerökömiu-k adjanak — fűzte a szót tovább egy másik hadiözvegy —, én a magamét csak mögkeresöu, val :hogy, de a gyerököknek már nem tudok ölebet keresni. Erre aztán ismét felviharzott, az acszonycsapat. Az egyszerre beszédtől még a falon lógó csillár üvegburái is összekocódtak. Mindenki panaszkodott. — Az én uram hetvenötszázaiékos rokkant, nem tud az keresni — siránkozott az egyik — és engöm is elzavartak. lisztért. — Én meg nem hagyhatom odahaza a kicsikéket. Végre ismét elcsöndesült a hangulat. A vörösre sitt asszonyszemek várakozva tekintettek a polgármesterre, aki még mindig nem látta tisztán a helyzetei. — Lássák asszonyok, azért kellene mindenkinek megtanulni a vászoncsinálást, otthon dolgozhatnának és valamennyien milliomosok lennének. Erre újból nekieredt a szózápor. — Én jelentkeztem a zsákszftvőbe — mondotta valaki —, de nem vettek föl, azt mondták, hogy öreg vagyok. — Az a baj gyökere — vigasztalta később a polgármester a már-már sírásra hajló asszonyokat —, hogy elvesztettük a háborút, nincs fegyver a kezűnkbe és ütnek bennünket azok, akik nem ejtették el a fegyvert. Az állam a legnagyobb koldus, koldusabb, mint akármelyikünk. Ezért rostálja meg minden évben az eltáíaiidókai. Az id'n már csak a hadirokkantak, had.özvegyek és hadiárvák kapnak hatósági lisztet, de jövőre falán már senki sem kap. Hinitn várjanak egy kicsit, majd utánanézek előbb, hogy hol itt a hiba. Az asszonyok erre már utat engedtek az ajtóig és a polgármester így bemehetett a szobájába. Az asszony-depuiácíó pedig csöadben várakozott. A torokszorongató keserűség visszatükröződött az arcokon, de azért c>ak suttogva panaszkodtak egymás közélt. Ha egyik-másik bánata hangosabb széban tört elő, a többiek rögtön lepisszegték. A polgármester ott a szomszédos szobában telefonon felhívta dr. Gyuritza Sándor egészségügyi főtanácsost, az ügyeletes tiszti orvost és érdeklődött a hadiözvegyek panasza iránt. Dr. Gyuritza elmondotta, hogy az asszonyok csapata teijesCh váratlanul rohanta meg az elöljáróság! ügyosztály és a HADRÖA által kiáliitott igazolványokkal. Előzőleg semmiféle utasítást nem kapóit és igy nem vizsgálta meg őket és ezért nem írhatta alá az igazolványok záradékát. Ez a záradék a tiszti orvos aláírásával azt igazolná, hogy a hatóiági lisztellátást igénylő hadiözvegyek és hadirokkantak részben, vagy egészben keresetkáptclenek. A polgármester ezuián m3gához kérette Grój Győzőt, a közélelmezési hivatal lisztosztályának a vezetőjét, akitől megtudta, hogy a keresetképes és kereső hadiözvegyek és hadirokkantak nem vehetők fel a rendelet értelmében az ellátandók névjegyzékébe, de a tizenhat éven aluli és kereselnélkűlí