Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-05 / 149. szám

Egyes szám ára 50 korona ízerkeiztöség és kiadóhivatal : Kölcsey-utca 6. (Próféta•zálió, 1. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy Itfmapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1*50 kor. IV. évfolyam. Hirdcttsi árak :. Fe.hasúbon 1 mm. 14, egy kasábon 24,másiél hasábon 36 K. SzövegkOzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12,küvér betűkkel 24 K. SziSvegküzti közlemények soronként --50 K. Ny ilttér, családi értesités 2;l/ K. Többszöri feladásnál árengedmény Szeged, 1923 julius 5, CSÜTÖRTÖK. 149-ik szám. Indemnitás. Harmadik hefe folyik már az indemnitási vita a dunapatti gyönyörű palota hűs üléstermében, három hete fejtik ki az ellenzéki politikusok, hogy mért nem adják meg hozzájárulásukat ahhoz, hogy a nemzetgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy ujabb féléven át költségvetés és zárszámadások bemutatása nélkül vigye az ország ügyeit. Itt közbevetőleg megkérdezhetné a laikus újságolvasó, hogy ugyan mi értelme is van parlamentesdit játszani, ha az alkotmánynak e két alapvető fontosságú előfeltétele hiányzik, kivált ha még sz ex- lex bekövetkezése sem változtat semmit sem a dolgok folyásán, de hát nem a mi dolgunk fogas kérdéseket felvetni a kormány bosszantására, hiszen elég gondot okoznak amúgy is az ellenzéki politikusok beszédei a miniszterelnöknek és a mögötte ülö hatalmas molesnek, ha ugyan van még valami, ami kellemetlen érákat, vagy akár csak perceket is szerezhet nekik. Az ellenzék szónokai természetesen egytölegyig megtagadták hozzájárulásukat a pénzügyi indemnitás megadásátó', hosszabb-rövidebb beszédekben indokolva meg, miért nem' biznak meg oly vakon a kormányzatban, hogy ezt megtehetnék, mert hiszen a pénzügyi indemnitás megadása szinte határtalan bizalom előlegezését jelenti. Eszünkbe jut az indemnitásról önkéntelenül is az a régi anekdota, mikor 1879 ben Bosznia ekkupálása után egy öreg generálist bíztak meg azzal, hogy egy fontos katonai útvonal építkezését vezesse. Kétszázezer forintot is adtak a vén hadfinak, hogy abból fedezze az épitkezés költségeit. Két ev múlva jelentkezett azután ismét Bécsben az öreg ur és büszkén jelentette, hogy elkészült az ut. Örömmel vették ezt az illetékesek tudomásul, de azután érdeklődni kezdtek, hogy maradt-e valami a kétszázezer forintból? Erre az agg harcos belenyúlt jobb nadrágzsebébe és letett hetvenhat forint harmincnégy krajcárt az asztalra, mint ami megmaradt a rábízott hatalmas summából. De még ez a tekintélyes összrg sem elégítette ki agy látszik a számadásokat végző urakat, mert elszámolást is kezd'ek követelni, ami azonban egészen hiábavalónak mutatkozott, mert ilyent bizony a vén csatakigyó nem készített soha. Hadbírósági eljárást helyeztek erre kilátásba és holmi várfogságokat is emlegettek, de erre mégsem került a sor, mert közben Ferenc Józséi is tudomást szerzett róla, hogy milyen nagy bajba keveredett öreg bajtársa, kivel együtt esett át a tűzkeresztségen 1848 ban Olaszország csatamezein. Maga elé citáltatta a vén harcost ad audiendum verbum regium, alaposan le is hordta, de azután a császárban megint csak az öreg bajtárs kerekedett felül, a feszes vigyázzállásből leültette fiatalkori barátját és megkérdezte, hogy ha nem vezetett számadásokat, ugyan hogyan is tudhatta mindig, miképen is állanak a pénzügyek? Erre azután az öreg generális könnyek között elmesélte, hogy amikor megkapta a kétszázezer forintot, 8zt beletette jobb nadrágzsebébe és minden útépítési számlét onnan fizetett ki, máskülönben sohasem nyúlt abba a zsebébe. A legfelsőbb hadúrnak annyira megtetszett kipróbált, öreg hívének ez az eljárása, de meg annyira bízott is abban, hogy valóban hűségesen és a legjobban sáfárkodott a rája bízott nagy pénzzel, hogy a hadbírósági eljárást azonnal besxüntettette, t őt még tetejébe ordót is adott a vén harcosnak, dacára legalább is furcsa pénzkezelési rendszerének. Körülbelül ilyen fokú bizalom szükséges a kormány iránt az indemnitás megszavazásához és ugy-e ezt az ellenzéktől igazán nem lehet várni, kivált akkor, amikor semmiféle rendkívüli körülmény, háború, vagy forradalom nem teszi indokolttá a költségvetés- és zárszámadásnélküli kormányzást. Az indemnitás megszavazása szinte diktatórikus hatalommal ruházza fel a kermányt és annak megszivazása után akár szélnek is eresztheti hat hónapra a parlamentet, arra az időre, amire a felhatalmazást kapta. Sőt, miután ujabban a kormányt a legkevésbé sem izgatja az ex lex bekövetkezése sem, lényegileg nem tenne az sem különbséget, ha azután sem hivná egybe a törvényhozást és továbbra is alkotmányellenesen, indemnitás és költségvetés nélkül vinné az ügyeket, mint teszi azt immáron ötödik napja és fogja még tenni nem tudjuk, mennyi ideig. Az alkitmány egyik legnagyobb garanciája volt a múltban — és annak kellene még ma is lennie —, hogy a törvényhozás nem szavazza meg a költségvetést és nem ad indemniiást az ügyek vitelére, mert ez annyit jelent, hogy nem köteles senki sem adót fizetni, nem sorozhatnak katonákat, nem fizethetik az állami alkalmazottakat, izóval nem lehet az államnak semmi bevétele és semmi kiadása és ha mégis van, az az alkotmányba, sőt még a törvénybe is ütközik. Manapság azonban az fx lex olyan pontosan bekövetkezik negyed- és félévenkint, hogy senki sem veszi észre a törvényen kívüli állapot bekövetkezését és az államhatalom is ugy viselkedik ilyenkor, mintha semmi sem történt volna. Az ellenzék szónokainak sorában ma Rassay Károly következett, aki nagyszabású és gyönyörű logikával felépített hatalmas beszédében továbbment egy lépéssel ellenzéki bajtársainál és nemcsak arra a temérdek hibára és mulasztásra mutatott rá, amit a kormány elkövetett és ami eleve kizárja azt, hogy oly fokú bizalommal viseltessék iránta, hogy az indemnitást megszavazza, hanem egyenesen azt adott, amit a miniszterelnök és pénzügyminisztere elmulasztott : kormányzati és pénzügyi programot. De azért bizonyosak lehetünk abban, hogy holnap reggelre, — ha ugyan raár ma délutánra nem — az üvölti, szélső fajvédelmi sajtó ismét destruktívnak fogja bélyegezni azt az államférfiut, aki ellenzéki volta dacára is, ugy látszik, egyedül képes konstruktív munkára. Rassay kormányprogramot adott. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Felolvassák az interpellációs és indítványkönyvet. i Következik az indemnitási vita folytatása. „Unikum vagyunk Európában." Az első szónok Rassay Károly: Amikor itt ujabb indemnitási javaslatot tárgyalunk, lehetetlen vissza nem emlékeznem az első nemzetgyűlés 1920 december 20-án tartott ülésére. Az akkori pénzügyminiszter, Hegedűs Lóránt megállapította, hogy a törvényesség és az alkotmányosság alapfeltétele a költségvetés előterjesztése. Szinte magam előtt látom azt a képet, amint a túloldal helyeselt és tapsolt ennek a megállapításnak. Hegedűs Lóránt költségvetésén kivül a nemzetgyűlés sohasem került abba a helyzetbe, hogy költségvetést tárgyalhasson, természetesen zárszámadás sem került a nemzetgyűlés elé. Megállapíthatom, hogy ebben a tekintetben szinte unikum vagyunk az európai államok között. A mostani indemnitási javaslatot már csak azért sem szavazhatom meg, mert annak tartalma teljesen komolytalan. Alkotmányos garancia, hogy a törvényhozás állapítsa meg a mindig hosszú időre szóié, sokszor egész nemzedékeket terhelő kölcsön feltételeit. Igy azonban ez a jog teljesen illuzóriussá válik. Az indemnitási törvényjavaslat feladata az lenne, hogy az alkotmányos élet folytonosságát megőrizze. De azok, akik ezt a javaslatot megszavazzák, vállalják az alkotmánynélküli kormányzás felelősségét. Ez lehetetlenné teszi számomra a javaslat megszavazását. Két szempontból ragaszkodom az alkotmánygaranciáiak szigorú betartásához. Az egyik az a goadolat. amelyet e padokról mindig hangoztattam, hogy vissza kell vezetni a nemzetet a normális időkhöz, ami pedig csak ugy lehetséges, hogyha a nemzetet visszavezetjük a törvény tisztelethez. A másik a nemzeti hitel kérdése. Felelős helyen elhangzott az a megállapítás, hogy a súlyos helyzetből az egyetlen kiút a külföldi kölcsön. Hogyha ez igy van, aminthogy igy van, akkor a kormánynak első kötelessége volna elhárítani az akadályokat a külföldi kölcsön útjából. Általános bizalmatlanság. ) Rassay: De még egy másik ok is vezet a ; felhatalmazás visszautasítására. Ez az az általános bizalmatlanság, amellyel a kormányzati | rendszerrel szemben viseltetem. Tudatosan mon- ; dorn, hogy kormányzati rendszer és nem kormáry, mert aki vizsgálja az elmúlt három év > történetét, az láthatja, hogy a kritika szempontjából teljesen irrelevánsak a személyek. (Ugy van I Ugy van I a baloldalon.) Sokszor mondják, hogy a magyar nemzetben államalkotó erők vannak. Tényleg, ha ez ezeréves történelemre visszapillantunk, láthatjuk, hogy ez valóban létezik, de az a történetíró, aki az elmúlt három évre fog visszanézni, szomorúan állipitja meg, hogy az elmúlt három évben a magyar nemzet államalkotó ereje hiányzott. A kormányzati rendszer jelszavakkal cicomázta fel magát és olyan korszakot produkált, amelyet a szétnuzás, az eredménytelenség és a tehetetlenség korszakának lehet nevezni. Az idő elrohan felettünk és még ma is ott állunk, ahová a történelmi tragédia vihara sodort bennünket. A kormányzati rendszer három és félesztendő után és a magyar közélet álló posványviz, amelyben buján tenyészik a korrupció és az alacsony indulatok, amelyeknek eszköze az ekrazit. És itt vannak a megoldatlan problémák, teljes eredménytelenség küpolitikai téren épugy, mint belpolitikai téren. Méltóztassanak elhinni, hogy az, amiben most benne vagyunk, az állam pénzügyi csődje. A kormány megállapítása szerint csak külföldi kölcsön menthet meg bennünket a pénzügyi összeomlástól. Azt hiszem, amidőn az adós a hitelezőtől kér segédkezet, mert különben elpusztul, az a csőd. Ha már most azi nézzük, miként jutottunk el idáig, mag keli állapitanunk, hogy a kormányzati rendszer tehetetlensége vitt eddig bennünket. Amikor az első nemzetgyüiés összeült és Korányi volt a pénzügyminiszter, 3.90 volt a korona és három és félév után a zürichi jegyzés 0.065. Valami belső oknak kell lennie, amelyre ez a romlá. visszavezethető. Azt mondják, hogy a trianoni békeszerződés okozta az összeomlást, ez azonban nem áll. Ez csak egyik tényező, de nem az egyedüli ok. A békeszerződést 1920 júliusában irták alá, akkor még 3 80 volt a korona. Van azonban még más magyarázat is, amely Ausztria és Németország példájára utal. Ausztriaazonban végeredményében ipari állam, amely az összeomlásban nemcsak közjogi poziciójá vesztette el, hanem iparának piacait is, de nem áll a németországi példa sem, mert Németor szág gazdaságilag szilárd volt mindaddig és valutája is erős, amig olyan súlyos követelésekkel nem léptek fel vele szemben. Migyarország mezőgazdasági állam . . . (Zaj a középen ) A tisztelt túloldal nem állit fel szónoko', kénytelen vagyok önmagammal vitatkozni. (He lyeslés a baloldalon.) Három okban látom a magyar pénzügy és közgazdasági helyz :t leromlását. Az első ok a pénzügyi adminisztráció