Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-01 / 146. szám

€f§y mm mmám 50 korona •?.erke»ztöség és kiadóhiva­tal : Kőlcsey-utca 6. (Próféta­Kálió, 1. emelet 6.) Telelő* 13-33. A „Szeged" megjele­»* hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 ko­cooa. Előfizetési árak: Egy fclnapra Szegeden 1000, Buda­pesten és vidéken 1050 kor. fiiED Hirdetési árak: Fiihasábon 1 :nm.l4,egy hasábon 24,más­iéi;hasábon 36 K. Szövegközi .^százalékkal dr!(>Í!.I) Aprö­hirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként V50 K.^Jyiltfér, csa­ládi értesítés 250 K. Több­szöri feladásnál árengedmény ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 1, VASARNAP. 146-ik szám. A korona kilenc éve. — Van-e benne Zürich ? — Van, hogyne! — No hogy mondja? — Nulla-nulla-hat-háromnegyed. — A fene rágja ki. De sok benne a nulla. — Lösz pedig ez mág nullább is. — Hát nem akar labilizdlódni a valuta. A villamoson folyt ma reggel ez a párbeszéd egy vasuű munkás, meg egy parasztgazda közt. A munkás újságot nézegetett, a gazda érdeklő­dött. ő sajnálta, hogy a korona nem akar labi­lizdlódni. Egy úrféle, tisztviselő lehetett, mert szivar nélkül szívta a szutykos papirszípkát, közbeszólt, hogy inkább nagyon is iabilizál a korona, hanem a bácsi bizonyosan stabilizálást akart mondani. — Azt, ast, a fene rágja ki, — hagyta rá a gazda, amely szivbéli kívánsághoz minden ellenvélemény nélkül hozzájárult a vasutas is, meg az úrféle is. S körülbelül az egész beszélgetésben a fene volt az egyetlen fogalom, amely e régi jó idők­ből maradt meg. A többit ez a korszak hozta, amelyet a világháború nyitott meg történelmi égzengéssel s amely uj magasságokba és uj mélységekbe dobta az egész világot. Uj szavak, uj fogalmak keveredtek az életünkbe uj mérgek gyanánt s uj gondok, amelyek azelőtt nem vol­tak a világon. Nemcsak a villamoson, hanem a piacon, a borbélynál, a hivatalszobákban, a klubokban, £ műhelyekben s az úgynevezett családi szentélyben is olyan nyelven beszélnek 8?. emberek, amit valami uj esperantonak, vagy valami bolond halandsa nyelvnek gondolhatna, aki először hallaná, de már nincs oiyan senk;. Ma talán már az óvodai vizsgákon is ezt sz uj nyelvet beszélik a kisdedek, amely csupa számjegyekből á l s amely tulajdonfeépen hadi­nyelv. Annak a gyötrelmes háborúnak a nyelve, amelyet a pénz kicsorbult fegyvereivel vivuns kenyérrel, hússal, szénnel, krumplival, ruhaszövet­tel, cipőtalppal, telefonnal, bérkocsival, adóval, ci­garettával, vasúttal, bélyeggel, vízvezetékkel, vil­lannyal, gázzal, mindennel, ami az életünkhöz hoz­zátartozik. Öldöklő háború, amelyben az életnek minden frontját láthatatlan ágyuk tartják pergő­tüz alatt s amelyben, sajnos, minden defdizmus igazolva van, mert még eddig minden csatát elvesztettünk. 1014 januárjában a korona közép­árfolyama volt 105 03. A háború első hónapjá­ban leesett 103.92-re s augusztusban már le­ment a 100 alá: 92-re. A háborús évforduló­kat nézve, az első évfordulón jegyezték a ko­ronánkat 80 50-nel, a másodikon 65 65 tel, a harmadikon 4075-tel, a negyediken, 1818-ban 38-cal, ami októberben felment 42-re s a kom­mün kitöréséig lecsúszott 23 ra. A kommün bukásakor állt a koronánk 13-on, a rá követ­kező szeptemberben lement 8-rs, december végén már csak 3.15 volt, 1920 decemberében 1.15, 1921 szeptemberében cguszott először az 1 alá, szeptember 21-én 0.95 re, 1922 decem­ber végére leolvadt 0.2l74-re. Hogy az idei Szil vesztei kor hol fogja végezni, azt nem tudja és nem is tudhatja a magyar pénzügyminiszter se, aminthogy nincs ember, aki megmérhetné, hol vagyunk még a drágaság fenekétől. Kiszámiihatatlan, hegy meddig tart a zuha­nás és hol lesz a megállás, mindaddig, amig be nem látjuk azt, hogy a drágaság csak oko­zat s azon tüneti kezeléssel segíteni nem lehet addig, amig esek kifelé keressük az okokat s nem szaggatjuk ki a bajoknak azokat a haj­szálgyökereit, amelyek a mai magyar éíet leg­mélyébe nyúlnak le. A magyar élet mélységé­ben kell egészségessé és tisztává tenni a min­den eiőt fakasztó humuszt: a nenueti együtt­érzést. Politikai pártoknak, íáisad&lmi osztá­lyoknak és felekezeteknek egymás ellen való harcától keletkezett a rothadás miazmíja, amely megdöglesziette a főbünöstő', a háboruiól ki­kezdett pénzünket s a gyógyulás csak annak a belá'ásával kezdődhet, hogy ennek a földnek minden fia testvér, mert sorsuk ezekhez a rö­gökhöz köli őket. Csak a nemzeli együíiézés indíthatja meg a termelő munkát s csak a ter­melő munka csökkentheti lassankint és idővel a drágaságot, mert a gyógyulás mindig lassúbb folyamat a pusztulásnál. Addig pedig minden snkétezé-, minden „le­törési" fegidkozás csak kuruzslás, amely m'g nié yebbre viszi a rothadást. Koronánk kilenc éves töíténe'e iá a bizonyság, hogy azt a se­bet, amit a háború ütött a valutánkon, sokkal könnyebben ki lehetett volna heverni, mint azokat a kuruzsló szereket, amelyek-kel a pro­letárd.kiatura és a kurzus kezelték. Belitska lemondott. (A Szeged budapesti tudósitéjától.) A hivata­los lap holnapi száma a következő kormányzói kéziratot közli: A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Belitska Sdnd»r altábornagyot saját kérelmére m. kir. honvédelmi miniszteri állásától felmen­tem és kőrösszegi és adorjáni Csáky Zsigmond gróf szolgálaton kivüli viszonyban lévő m. kir. tábornokot m. kir. honvédelmi miniszterré kine­nevezem. Az illetőkhöz intézett kézirstot íde­zársan megküdöm. Kelt Gödöllőn, 1923 junius 28. Horthy s. k, Bethlen gróf s. k. Kedves Belitska 1 Sajnálattal értesültem, hogy megrendült egészségi állapota miatt a minisz­teri állástól megválni kénytelen. Amidőn Ónt ennélfogva a m. kir. miniszterelnök előterjesz­tésére a m. kir. honvédalmi miniszteri állástól saját kérelmére ezennel felmentem, fáradhatatlan buzgalommal és odaadáisal teljesített kiváló szolgálataiért teljes elismerésemet és köszöne­temel fejezem ki. Kelt Gödöllőn, 1923 junius 28 Horthy s. k., Bethlen István gróf s. k. Kedves gróf Csáky tábornok! A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Önt m. kir. hon­védelmi miniszterré kinevezem. Gödöllő, 1923. évi junius hó 28. napján. Herthy s. k., Bethlen s. k. Az uj honvédelmi miniszter, Csáky Ztigmond gróf ezidőszerint a honvédelmi minisxtérium elnöki osztályát vezeti éi egyideig a csendőr­ség főparancsnoka volt. Beli'skának távozási szándéka nem mai keletű, már régebben fog­lalkoiott ezzel a gondolattal, csak ismételt fel­kérésekre maradt eddig. Végleg ÍZ aránylag nyugodtabb politikai atmoszférát alkalmasnak találta arra., hogy elhagyja helyét. Elhatározá­sába semmiféle politikai ok nem játszott közre. A kiszemeli uj honvédelmi miniszter személyi­sége sem ismeretlen a közönség előtt. Mint mon­dottuk, egy ideig a csendőrség főparancsnoka volt es hogy ez az intézmény a forradalmak után oly megbízhatóvá vált, nagyreszt az ő érdeme. Működése elé nagy remínységgd nés a politikai közvélemény és az egész társadalom. Ruhr-vita a A francia szenátus tegnap délutáni ülésén Poincaré miniszterelnök terjedelmes beszédben ajánlotta elfogadásra a ruhrvidéki költségek póthiteléről szóló előterjesztését. Azzal kezdte, hogy a Ruhr-akciő körül tett intézkedéseket a külföld, ugy a világi hatalmak, mint az egyház rosszul Ítélték meg. A német birodalmi kancellár a franciákat és belgákat ellenségeknek nevezte. A német ellenállás nem maradt meg passzívnak, hanem aktív lett. A kü földön, különösen a Vati­kánban, amely szintén tévedhet, nem akarják meglátni, hogy a német nagyipar és a né­met korminy szidja ezt az ellenállast. Francia­ország szívesen elállott volna Schlageter ki­végzésétől, de kfnytelen volt a végsé esz­közhöz nyúlni. Beszédének későbbi folya­mán Paincaré ismertette a francia és belga katonai akció fejleményeit, majd igy folytatta: A német kormány, ugylátszik, csodában remény­kedik, hogy kilábaljon mostani helyzetéből. Nem múlik el nap, hogy egyik vagy másik német n?gyiparos ne próbálkozna francia nagyiparos­hoz vagy politikushoz közeledni, de a francia karmány minden közeledést megakadályoz. Azt akarjuk, hogy észretéritsük Németc rszágot és a német köztársaságot eltéri sük a tévelygések útjá­ból. A iubrvidéki megszállás költségűit három szö­vetséges hatalom valamennyi többi szövetségis érdekében viseli. Még egyszer megakarom mu­tatni a külföldnek, a világi ís egyházi hatal­maknak, mennyire igazoltak voltak azok az in­tézkedések, amelyeket tettünk és amelyeket szük­ség esetén még tenni fogunk. Ha politikai és katonai célokat követtünk volna, akkor meg­szálltuk volna a Rajna völgyét hogy német­országot két darbra osszuk, de mi cssk hatá­rosabb gazdasági pressziót akartunk kifejteni, ezért szálltuk meg a Ruhr-v dék ;t, a makacs­kodó ( dós kincseskamráját, vzgy mint Bonar I L w mondja, azért szorítottuk le Németország \ ütősrét. Nagy hatása volt Poincaré beszédé; ek, I mely u:án a kle ikális párt képvi elője szólalt f 1, majd következett a szavazás. Elberfeldből jelenük: Az angolok ált 1 meg­szállt terü!e;en iegnap éjjel két embert tartóz- : szenátusban. tattak le, akiknél két mázsa dinamitot találtak. A letartóztatottak eleinte minden felvilágosítást mejtagadtak, később azonban bevallották, hogy Münchenből jöttek és egy Düsseldorf melletti városba akartak eljutni. A Daily Chronicle közli brüsszeli tudósítójá­nak tegnapi táviratát, amelyben hírül adja, hogy Godley fáfcorrokot, a Rajna mentén álló angol csapatok főpirancsnokát vasárnapról hétfőre virradó éjjel, amikor Kölnből Londonba utazott, Achenben súlyos sérelem érte. Mihelyt a vonat az actteni állomásra berobogott, vámhivatalnokok szállottak fel. Az angol tábornokot, aki a háló­kocsiban aludt, felszólították, hogy hagyja el a fülkét, mert át kell kutaini podgyászát. A Daily Chronicle brüsszeli tudósítója megjegyzi jelen­téséhez, hogy a belgák abban a hiszemben voltak, hogy Godley tábornok magával viszi azoknak sz angol kiküldötteknek jelentéseit, akik a Ruhr-területen uralkodó viszonyokat mentek tanulmányozni a helyszintre. Elbeszéli továbbá a tudósító, hogy Brüsszelben tiltakozási jelentettek be a belga határőrök eljárása ellen. Londoni illetékes helyre tegnap, péntek délig nem érkezett hivatalos jekntés arról a zakla­tásról, amely Gcdleyt, az angol rajnai had­sereg főparancsnokát a belga vámlisztviselők részéről érte. A mainzi hadbíróság hét szabotált egyént halálra, egyet pedig életfogytig tartó kényszer­munkára i'élt. A vádlottak bűne az, hogy a weisbadeni expresszvonatot ki akarlák siklatni. A berlini lapok verduni je'entése szerint a hadbíróság gondatlanságból okozott emberölé­sért egy évi fogházra itélte azt a fr nci i kato nát, aki az esseni főpályaudvaron Schmití' nevü bajtársát agyonlőtte. Schmidt agyonlőve*; miatt snnak idején a franciák pénzbirásággü sújtották Essen városát, mert akkorib. Ü azt ái litotiák, hogy német ember voit a lettes. Az olasz kormány megtagadta a Londonba szóló utievelet két szocialista képviselőtől, aki* ott riszt akartak venni a szocialista alsóháü c (iportoknak a Ruhr-vidék kérdésében tartandó érlekezlelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom