Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-03 / 123. szám

u szám ára BÚ korona. Seerke»ztöség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6 (PrófétaKálló, I emelet 6.) Telefen 13-33. A .Szeged* megjelelik héttő kivételével minden •ap. Egyes szám Ara 30 korona. Előfizetési árak: Egy kónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 12,egy hasábon 20,másfél hasábon 30 K. Szövegküzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, kövér betűkkel 20 K. Szflvegközti közlemények soronként 150 K. Nyilttér, családi értesítés 2 0 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 3, VASARNAP. 123-ik szám. A szegedi hultura válsága. — Réízlet Móra Ferencnek a Somogyi-emlékünnepen tartott beszédéből. — ... Áiometnber volt Somogyi Károly, a sztfnt öreg, könyvek és virágek közt folyt el életének szesid patakja, mit tudott volna a való életről és hogv láthatott volna az emberek szivébe, akik házak, földek, értékpapírok, rendjelek, drágakövek, fehér kenyerek, piros borok képét ringatják ott az élet értékei gyanán', nem a méltóságos Aldinákat és a kecses Elzevireket, régi Bölcsek ódon bölcsességét fés régen volt betűszedő-mesterek művészi kezemunkáját? A könyvek emberei olyan naivok, mint a királyok, csak megfordított irányban. A királyok, ha leereszkednek a közönséges halandók közé az ő módjukra élni, mindig azzal nevettetik ki magukat, hogy kis borravalót adnak, mert anyagi gond alanságukban nem ismerik a pénz érékét. A könyveknek ez a királya, aki. az emberiség halhatatlanaiból gyűjtött maga köré udvart, a maga szent naiyságában azt hitte, hogy mindent megadott a puszták városának, amikor könyviárt telepített bele. Hogy felövezte fegyverrel a jövendő harcaira. Hogy ellátta útravalóval a magyar élet Szaharájában. Hogy három őrangyalt adott mellé kalauznak és örök útitársnak: az Eszmét, a Gondol tot és a Tudást, akik közül egyik az egyik kézit fogja, másik a másikat, a harmadik fölötte lebeg és igy ve.etik el közigazgatási ?irányokon át paragrafus-bo?ótok közül H jövendő paradicsomába 1 Csak a könyvek és virágok emberében lehet ennyi szűz naivság, akt azonfelül pap is s többet van a kerubimok, mint az emberek között. Álomember volt ez az öreg pap; négy fel közt éíő, réveteg nézésű, lámpához szokott, a napfényen hunyorgó myops, — de minden időkben csak az álomembereknek adta meg az Isten, hogy messzebb lésnanak a tulajdon koruknál és észre vegyék a tündöklést abban a jövőőben is, amely ködként folyik össze a reális élet embereinek éles szeme előtt. Sokan voltak, akik azt mondták az öreg kanonoknak, hogy tövisek közé veti a magot, ha Szegednek adja a könyvtárát, de íz ö gyönge szeme látta a tövisek közül kisarjadó erdőt és az álomembernek volt igaza, nem a; élet okosainak. Negyvenhárom év telt el, amiófa Somogyi Károly az alapítólevelet aláirta és ez év október 16 án lesz negyven éve annak, hogy a rekonstrukció befejezéseül I. Ferenc József beleirta a nevét a Somogyi-könyvtár vendégkönyvébe 8 azt megnyitottnak jelentvén ki, átadta a közhasználatnak. Negyven év alatt 110.000 kötetes könyvrengeteggé nőtt a 43.000 kötetes törzserdő és évi 20 000 olvasó lett az elnő évek egy-kétezer olvasójából. Az ős-sejtből, a könyvtárból ötosztályu múzeum sarjadzott ki, amelyből 80 000 ember visz el évente akarva, akaratlan észrevétlenül a lelkébe tapadt okulást. Ha nem számítom a szomszéd városokbó', Kecskeméttől Csabáig idezarándokló iskolák ifjúságát, amelyek közül cstk ennek az évnek az utolsó két hónapjában huszonhatot kalauzoltunk végig ezeken a templomán csöndes és templomian beszédes termeken és ha csak hozzávetőleges átlagszámítást csinálok is ennek az' intézménynek a negyven esztendejéről, legalább félmillió olvasó oltotta lelke sasomját abból a fotrásból, amelynek Somogyi Károly volt a Mózese és legalább kétmillió látogató járt a művészet alkotásijai;, a természet Csodáinak, az elomlott évezredek maradványainak, az ősök emlékeinek, a magyar népélet jellemző tárgyainak abban a .muzeumában, amely keretéül szolgál a brilliánsnak, a Somogyi-könyvtárnak. S ha nem kérkedem is el ezzal a-tisztességgel, amit Szegődnek az idevetődő külfödiek szemében szerez e^ a gazdag ház — amely, sajnos, ma holnap maga is műemlékké pusziul — s ha nem akarok is dicsekedni azzal, hogy nincs a mai Magyarországnak több ilyen gazdag vidéki közkönyvtára, amely mindenki számára nyitva áll s nincs ilyen tsnitó-muzeuma, ahová az állam tanulni küldi a többi vidéki muzeumot, .mégis nem állhatom meg, hogy diszőrséget ne állítsak a Somogyi Károly emléke köré azokból, akik hálával tartoznak neki, ha soba nem hallották is a nevét. Nem szólok azokról, akik csak tiszta gyönyörűséget keresni járnak ide, bele felejtkezni költök dalába és irók meséibe a tülekvő élet lármája elöl s akiknek száma ma már szinte kevesebb, minta gyakorlati célú olvasóké. De idéznem keli a tudóst, aki itt jut máshol kezeügyébe nem eső ritkaságokhoz; a szegény deákot, aki egész életén át hálával gondol vissza a csöndes olvasóteremre, ahol egyszerre kapóit tanulmányaihoz könyvet, meleget, lámpát és szíves szavakat; az iparost, aki*itt tanulta meg, meri lefordítottuk neki németbil magyarra és a kémiából érthető emberi nyelvre, hogy hogy kell a gyapjút festeni; a kereskedőt, aki itt járt utána annak, hogy melyik magyar moha a legjobb tömőanyag és hol lehet azt találni és talán idézhetem a szegény félkarú vasúti munkást is, aki a kérőlapon azt irta be a foglalkozási rovatba, hogy „teljessen nyomorék" és itt akart olyan törvénykönyvet találni, amelyikkel a másik teljese'1, nyomorékot, a magyar államot rá|jényszerithe$«e, hogy neki olyan mükart készíttessen, amelyiknek még a kisujja is csuklóra jár, mert mégis cs -k azzal egész az ember. El kellett ezeket egyszer mondanom, igen tisztelt Közönség, a nyilvánosság előtt két okból is. Először azért, mert a ku:turának ezen a félre szigetén soha se volt divat a reklámmal doigozás s talán azért van az, hogy a közönség némely rétegének — s nem az alsó rétegeknek — tudatában a kultúrpalota még mindig ugy szerepel, mint drága luxu*, mint mutogatni való fityegő, ahol reggeltől késő estig vagy regényt olvacnak, vagy regényt irnak, de okos, komoly, haszonravaló munkát soha nem végeznek. A másik, a nsgyobb ok, ami ezeknek az sdatt knak a nyilvánossít tételére kész'etett, sőt azt kötelességemmé tette, az, hogy Somogyi Károlynak a magyar kultura történetében emlékezetes alapítása, Szeged legnagyobb tömegnevelő intézménye válságba jutott Két számmal bizonyítok. 1914-ig a könyvtár gyarapítására és a "muzeum fejlesztésire adott városi és állami segély, amely már akkor is kevés vo t az intézet múltjához és teljesítményeihez képest, tett 18 000 koronát. Ennek a mai va utáris viszonyok mellett megfelelne 18 millió korona. Kapunk pedig erre az évre városi és ál ami segélyt, apait, anyait beleszámítva 400000 koronát, ami majdnem annyi, mintha békében 400 koronát kpptunk volna a 18 000 helyett. Ki segi'het ennek a nagy multu és még nagyobbra hivatott kultúrintézménynek a toldottfoldott éleién, amelynek igy csak halál lehet a vége ? Az állam, a vár; s? Kicsit frivol kép ezzel az alkalommal, de amikor az áltam azt mondja, „birja a gazdag Szeged", a város azt tartja, az tlyen fontos kultúrintézményt az államnak kell felkarolni,. akkor nekem a deresedő ember tör énete jut eszembe, akit ifjú kedv s is dédelgetett, öreg hitves is. Az ifjú kedves addig irtotta hajából az ősz szál kat, az öreg hitves addig szedegette a feketeket, mig közös szerelmük mtg nem kopisrodott, akkor aztán I

nem ielleit egyiknek se Itt nincs más segits g, csak az, ha a So, mogyi Károly lelke szillja meg a társadalmat... Várakozás. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Ma este a poiMikas körök látogatottság tekintetében a szokásos hétvégi képet mutatták, de a jelenlévő képviselők ennál izgatottabban tárgyalták a jövő keddi pártértekezlet várhaló eseményeit, melyen állítólag elkerülhetetlenül megtörténik a szaglás Bethlen és Gömbös között. Az előjelek egészen a mai napig valóban arra mutattak, hogy kedden megtörténik a végleges leszátno lás és eldől, hogy „ki az ur a csárdában", ki mögé sorakozik az eg?véges párt többsége ? Ma azonban néhány •olyan momentum mutatkozott, amely valószínűvé teszi, hogy kedden sem történik meg a szakítás Bethlen és Gömbös között. Ezek között a momentumok között elsősorban a Szőzűí-nafe, Gömbös lapjának az a hire szerepel, amely cáfolja, hogy Gömbös most szerdán kijelentette volna egy estiiap munkatársa előtt, hngy maga fogja a legközelebbi pártértekezleteri szorgalmazni a helyzet tisziáiását. Természetesen e'thez a cáfolathoz egyes körök már a legmesszebbmenő következtetéseket is fűzték, igy sokan Gömhösék meghátrálásáról beszélnek, de ezek a megáll pitások információnk szerint egyáltalán nem állanak meg, mert Gömbös más egyéb faktorok teljes bizalmát birja és itt nem kell elejtéstől félnie. Mindenesetre érdeklődéssel keil várnunk a keddi értekezletet, hü nem is azért, min'ha azon bekövetkezne a szakadás, hanem mert érdekel, milyen formák között lesz meg a megegyezés. A köztisztviselők memoranduma a kormányzó előtt. A kormányzó ma délelőtt a társadalmi egyesületek szövetségének küldöttségét fogadta, amely a köztisztviselők anyagi he'yzetének ügyében kért kihallgatást. A küldöttséget báró Perényi Zsigmond, a szövetség elnöke vezette. A kihallgatáson a küldöttség átnyújtotta azt a memorandumot, amely a köztisztviselők helyzetének megjavítása céljából konkrét javaslatokat tartalmaz. A kormányzó a küldöttségnek adott válaszában kijelentette, hogy a tisztviselői kérdést sürgősen meg kell oldani és a maga részéről is lehetetlennek tartja, hogy a tisztviselő-probléma elintézetlenül maradjon. Megígérte, hogy a memorandu ;ot ő maga is figyelmesen el fogja olvadni ós a kérdést az ügyhöz méltó figyelemmel fogja áttanulmányozni. A küldöttség ezután a miniszterelnökségre ment, ahol gróf Bethlen István miniszterelnökkel ugyancsak báró Perényi Zsigmond ismertette a memorandum pontjait. A küldöttség ezután a memorandumot még Kállay Tibor pénzügyminiszternek és Scitovszky Bálának, a nemzetgyűlés elnökének is átnyújtott?. A Mezőgazdasági Kamara Nagyatádi földreformja ellen. Az Országos Mezőgazdasági Kamara tegr*p délután Almássy Imre gróf elnökletével igazgaióvá:a*ztmányi ülést tartott, amelyen a földbiríokreform novella kérdésével foglalkozott. A kamara áltslánoí ágban helyesli, hogy a földreform gy. korlati végrehajtása során nyert tapasztalatokat a gyorsabb végrehajtás érdekében novellám ulon óhajtja a kormány értekesiten?. A f idmüveésügyi minisztertől azt kívánja a kamara, hogy a fölbirto<<rendező bizottság ne szerezhessen jogot a* ötven éven belül szerzett középbirtokok igénybavéielére. A második kivánságs, hogy a novella 9 ik szakaszát változtass. meg a kormány. A 9 ik szakasz ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az ötven éven belül s erzeti középbirtokoknak az igénybevételi eljárása után fennmaradó részt is meg lehet váltani a földmivelésügyi miniszter rendeletére. A mezőgazdasági kamara junius 11én dé'előtt 11 őrskor tartja a novella részleteinek megvitatását.