Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-23 / 140. szám

SZH ÖE D Ma délelőtt Sieckingmühlen közelében, Borten mellett egy csapat német megtámadott egy belga kerékpáros osztagot. Kölcsönös ttUelé* támadt. A részletek hiányzanak. A Berliner Lokalanzeiger Buerböl kél belga katona agyonlövetéséröl a következő részleteket jelenti: A tegnap reggel folyamán a bueri Wiel­linger-malom közelében két agyonlőtt és egy súlyosan sebesült belga katonát találtak, A tett elkövetésével két német polgárt gyanú­sítanak, akiket a belgák felszólítottak, hogy mutassák útlevelüket. Ehelyett a németek lelőtték a belgákat. A tettesek levetették kabát­jukat, átúsztak a Lippe folyón és meg nem Újjáalakítják a forradalmi bolgár kormányt. szállott területre menekültek. Az egyik levetett kabátban Lickmann bueri lakos nevére szóló papírokat találtak. Lickmann hozzátartozóit azonnal letartótatták, Buerben a legszigorúbb intézkedéseket léptették életbe. A korcsmákat, ká­véházadat három hónapra betiltották. Az utcai forgalom este 6 órától reggel 6 óráig szünetel. Tizennégy napig nem adnak ki útlevelei. A telefon* forgalmat 8 napra teljesen beszüntették. A polgár­mestert és egy tanácsost túszként letartóztattak. Este 6 órától kezdve páncélos autók vonulnak végig a városon és kíméletlenül rálőnek azokra, akik még az utcán vannak. A Corriere della Sera sófiai jelentése szerint a bolgár kormányt újjáalakítják, hogy lehető­leg valamennyi párt résztvegyen a kormányban. A valószínű miniszterelnöknek Danofot emlegetik. Hivatalosan megcáfolják azt a nyilatkozatot, amelyet egy zágrábi u]ság Nincsics külügymi­niszter szájába adott és amelyet az illető lap nyomán a külföldi sajtó is közöl. A zágrábi lap szerint a miniszter azt a közlést tette volna parlamenti csoportvezetőjének, hogy bizonyíté­kok vannak a kezében, amelyek tanúsítják, hogy Olaszország pénzügyileg támogatta a bol­gár államot és Albániában felforgató mazgalmat Begélyez. Az illető újság ellen sajtópart indí­tottak Daskalov tudvalevően Sztambulinszkynak lel­kes hive és prágai követe volt, most köröz­vényt küldött a román kormányhoz, melyben arról értesiti, hogy Bulgária ezidőszeiinti jog­szerű kormánya Prágában van. Daskalov a körözvéayben egyúttal proklamálja a bolgár köztársaságot is. Ejy kósza belgrádi hir arról tud, hogy Daskalovo! Jugoszláviába utaztában Budapesten letartóztatták. A hir természetesül nsm felel mag a valóságnak.­Bukaresti jelentés szerint Bulgáriában mili­tarista mozgalom mutatkozik. A oolgár külügy­miniszter azt állitj), hogy Jugoszlávia csapato­kat vont ö sze a határon. Belgrádból jelentik a Maiinnak: Albániában forradalom tőrt ki. A forradalmárok megverték a kormánycsaptokat. Azt követelik, ho^y Wicd herceg térjen vissza. A papság és az olasz barát párt is támogatják a forradalmárokat. A szerb kormány megerősítette az albán határon lévő csapatait. Egy szocialista és egy keresztényszocialista (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nem­zetgyűlés mn ülését egynegyed 11 órakor nyi­totta meg Scitovszky Béla elnök. A Ház szem­itelláíhatólag tanácskozásképtelen és igy az ülést felfüggeszti. Szünet után az elnök az előterjesztések és bejelentések után bemutatja az összeférhetetlen­ségi itélöbizottság ítéletét Hoyos Miksa össze­férhetetlenségi ügyében, azután a következő enunciációt teszi. £toöki •nuneiáció az Etna pusztításáról. Elnök: Az egész müveit világ részvéttel far­dul e napokban Olaszország felé, ame'ynek klasszikus földjén egy óráról-órára fenyegeíő arányokat öltö elemi katasztrófa tartja a lakos­ságot állandóan rettegésben. Virágzó községe­ket hamvaszt el és fenyeget pusztulással az E'na tüzes lávája, ezer, meg ezer családot téve hajléktalanná é« földönfutóvá, évtizedek mun­kájával létesített gazdasági és kulturális érté­keket semmisítve meg. Olaszország ellenfelünk volt a háborúban, melynek szerencsétlen kime­netele a mi nemzetünket mindennél súlyosabb katasztrófába sodorta. Sem a háború, sem a béke szenvedései nem lazították meg lelkünkben az emberies érzések szolidáris kötelékét, legke­vésbé azzal a nemzettel szemben, amely a há­ború alatt a legtöbb emberi érzést, a kietlen béke által teremtett helyzetünkben pedig a leg­több megértést tanúsította. Azért azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés egyhangú helyeslésével találkozik azon indítványom, hogy Olaszország­nak e katasztrófális elemi csapások által súj­tott lakossága iránt mély részvétünket fejezzük kl és ezt az olaszországi képviselői kamarával táviratilag közöljük. A Ház helyesléssel veszi tudomásul az elnök j bejelentését. A nyomergó magántisztviselők. Ezután áttérnek az indemnitás tárgyalására. Első felszólaló Szabó József. Kifogásolja, hogy a kormány ismételten felhatalmazási tör­vényjavaslattal jön a nemzetgyűlés elé. Kifogá­solja azt is, hogy a pénzügyminiszter az in­demnitás beterjesztésénél sem expozét, sem programot nem adott; az indemnitási törvény­javaslat 7. § a módot nem nyújt a pénzügy­miniszternek arra, hogy a kereseti adót kedve szerint szabályozhassa. Ugyancsak rendeletileg kivánja szabályozni a pénzügyminiszter a kincs­tári haszonrészesedés ügyét is, mely szerint ezeket ; az ügyeket a törvényhozás előtt kellene szabá- í lyozni. Tárgyalja a tiszt viselőkérdést. Szívesen ' megszavazza az indsmnitásnak idevonatkozó ré­széi, csupán az a kérése, hogv rendezzék már egy­sizer végre ezt a kérdést. A magántisztviselők helyzetét tárgyéivá megállapítja, hogy a főváros a legutóbbi béremelés alkalmával egy utcaseprő fizetését napi 1800 koronában állapította meg. Hogy élhet meg a bankok, biztosító intézetek és egyéb kereskedelmi vállalatok tisztviselője 35—40.000 korona havi fizetésből. A magán­tisztviselők viszonylatait mindezideig nem rau-. dezték. Tavalyi nagygyűlésükön a kereskedelmi miniszter kiküldötte is megjelent és megígérte, hogy pár héten bslűl törvényhozási uton ren­deíni fogják a kérdést. Még ma sem rendez­ték. A magántisztviselők és kereskedelmi alkal­mazottak helyzetével kapcsolatban a következő határozati javaslatot nyújtja be: — Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul terjesszen ba törvényjavaslatot a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyának rendezéséről. A törvényjavaslat­ban főleg a magántisztviselői kamara fegyelmi tanácsának felállítására, a létminimumra, a va-> sámtpi munkaszünetre, a próbidöre, a felmon­dási időre, a szabadságra, betegségre és nyug­díjbiztosításra vonatkozólag intézkedjék. A ja­vaslat életbeléptetéséig szervezzenek béregyez­tetö bizottságot. Utasítsa a nemzetgyűlés a kor­mányt, hogy a tisztviselők illetményeinek ren­dezésével kapcsolatban ugyancsak rendeztessék az állami vasgyárban, vasúti műhelyekben, do­hánygyárban és más állami üzemekben dolgo­zók illetékei is. Utasítsa a nemzetgyűlés a ke­reskedelmi minisztert, hogy az ipartörvény végrehajtásáról szóló rendeletet haladéktalanul hajtsa végre. A kormánynak elsősorban szociális politikát kell folytatnia. Az antiszociális intézkedések azonban elégedetlenséget szítnak, amelyek előbb­utóbb forradalmi formában törnek ki. A kor­mánynak mindent meg keli tenni a dolgozók érdekében, hogy azok életstandardját biztosítsa. Rámutat arra, hogy Európában legjobban éppen nálunk romlott le az életstandard. Náiuntna legfontosabb élelmiszerek beszerzésére a mun­kásnak 24 órát keli dolgoznia, mig Németor­szágban 7 és egynegyed, Ausztriában 14, Ame­rikában pedig csak 1 órát. Sürgős intézkedést kér a kormánytól. Sürgeti a paritásos munka­béregyeztetö bizottságok felállítását. Ezzel kap­csolatban a követke-ő határozati javaslatot ter­jeszti be: — Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányi, hogy a fizikai és szellemi munkásoknak a nagytőké­vel szemben való megvédésére és az éie'standard ózeged, 1923 junius 23 biztosítása érdekében haladéktalanul terjesszen be törvényjavaslatot a paritásos munkabéregyez­tető bizottságok felállításáról. Az imds.mnitást a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. , Minden tők* egyformán ztarnek.* Pikler Emil: Beszéde elején arról emlékezik meg, hogy ok nélkül támadják a szociáldemo­kratákat, amikor azt állitják, hogy ők csak a mezőgazdasági tőkéi támadják, de sz iparit nem. Ez nem áll. Ok minden tőkéi egyformán támad­nak, mert minden tőke egyformán zsarnok és kiszipolyozó. Egymás iránt az emberek soha­sem viseltettek olyan lelkiismeretlenül, mint ma. Semmi szeretetet sem. tanúsítanak egymás iránt. Igy például egy ifjú bement a bankdirektorhaz, akinél alkalmazva volt és elpanaszolta neki, hogy nem tud megélni. A bankdirektor azt fe­lelte : dögölj meg hit. (Meskó Zoltán o Ki az, mondja meg, nem érdemli meg,) hogy kí­méljék.) A tisztviselők mai helyzetének a háború az oka, de a háborút a tőkések idézték elő és most a szegényekre akarják; áthárítani a terhe­ket. Szóvá teszi, hogy az egész társadalmi élet. az összes nemzeti problémák, az újságírók mun­kásságán fordul meg. Kell tehát, hogy az új­ságíró minden tekintetben integer lelkű és meg­bízható legyen. Ehhez jó dotálás, szükséges, t Angliában kiközösítik az olyan újságírót, aki egyszer is megkörnyékezhető. A lapkiadók nem emelik az újságírók fizetését olyan mértékben, hogy békebeli fizetésüknek megfeleljen. A lap­kiadók jövedelme megsokszorosodik, míg az i újságíró munkáját, ami nekik a nagy jövedel­met meghozza, nem honorálják kellően. Bírálja a kormány pénzügyi po<itikáját.» Hely* teleniti a deflációs politikát. Veszélyesnek tartja a Devizaközpont működését. A Devizaközpont­nak a nemzeti vagyon csökkentését kellene meg­akadályoznia, nem pedigt a zürichi kurzust tar­tania. Foglalkozik a magánalkalmazottak hely­zetével. Sürgeti ezek jogviszonyának szabályo­zását. ,Az indemnitást nem szavazza meg. Az elnök javasolja, hogy a legközelebbi ülés kedden, junius 26 án délelőtt 10 órakor legyen és napirendjének első pontja a nemaetgyűtfe bizottságaiban és a pénzügyi tanácsban meg-" üresedett elnöki és tagsági helyek válasstás utx ján való betöltése* második pontja az indem­nitáa folytatólagos tárgyalása legyen. Napirendi vita. A napirendhez Homonnay Tivadar azt indít­ványozza, hogy a nemzetgyűlés holnap is tart­son ülést és folytassa az indemnitás vitáját. Azzal indokolja ezt, hogy a tisztviselők ügyét a nemzetgyűlés még mindig . nem tárgyalta le, amiért a felelősséget a kormányra hárítja. Szilágyi Lajos; Az egységes párt elhatározta, hogy nem vesz részt az indemnitás vitájában, nehogy megakadályozza a tisztviselők fizetésé­nek julius 1-én való kiutalását. Azonban a párt ezt megcáfolja azzal, hogy nem akar ülést tar­tani. Kérte a nemzetgyűlést, hogy válassza el az idemnitástól a tisztviselőkérdést és külön tárgyalja le. Tiltakozik a bizottsági tagok meg­választásának napirendre tűzése ellen. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ami azt a megjegyzését illeti Szilágyi képviselő urnák, hogy nem az ellenzék, hanem a kormánypárt akadályozza meg az, indemnitási törvényjavas­latnak gyors törvényerőre emelkedését és hogy a kormányzópárt hosszabitja meg a vitát, meg­jegyzem, hogy ezt Szilágyi képviselő ur leszö­gezheti mint saját álláspontját. Szilágyi in­dítványának elfogadásával, hogy az indemnitást osszuk két részre és a tiszlviselökérdést külön tárgyaltassuk, azt hiszem, nem rövidítettük volna meg az indemnitás vitáját, sőt meghosszabi­tottuk volna, mert hiszen akkor két javaslatot kellett volna tárgyalni és igy, mind a kettőnél lett volna általános vita. Szilágyi félreértett szavainak megmagyarázá­sára szólal fel. Kijelenti, hogy csak azt akarta elkerülni, hogy a vita megrövidítéséért kölcsö­nös szemrehányásokkal illessék a pártot, mint ismételten előfordult az indemnitási vita során. Nem fogad el kioktatást a törvényhozói köte­lességek tekintetében. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház az elnök napirendi javaslatát fogadja el. Az ülés délután egynegyed 4 órakor ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom