Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-20 / 137. szám

Egyes síéin ára 40 korona IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 20, SZERDA. 137-ik szám. Hirdetési árak: Fé hasábon ! mm. l4,egy hasáht>n24,misfél hasábon 3T> K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér belükkel 24 K. Szövegközti közieniények soronként ^50 K. N> ilttér, családi értesítés 2 ,i K. Többszöri feladásnál árengedmény Szerkesztőség és kiadóhivatal: KiVlcsey-utca 6 (Prófétaazáiló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A .Szeged" megjfclenik hétfő kiv ételével minden nap. Egyes szám üra 40 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. Az alchimisták. A földmivelésügyi minisztériumban tartott agrárhitel ankéten két érdemes régi politikus nígyon összerugta a patkót. Hadik János az egyik, Teleszky János a másik, mind a kettő miniszterviselt ember, sokat tudó és sokat tapasztalt, ennélfogva a mai közélet nyilvánossága előtt mind a kettő ritkán hallatja a szavát. Háború előtti közéletünk két jelese azon szólalkozott össze, hogy melyik pénzügyi politika a célravezető: az-e, amelyik pénzszűkét csinál, vagy az, amelyik inflációval dolgozik. Szóval az-e, amelyik lassú ütemben dolgoztatja a bankóprést, vagy amelyik ugy okádtatja vele a bankót, hogy az mindent elborit s tizenöt könyöknyivel felülhaladná az ország házát is, pedig az elég kiemelkedő pontja a magyar glóbusnak. Hadik Jánosnak az volt az álláspontja, hogy az inflációs politika a helyrs. Ami bankópapirosunk van, azt mind nyomjuk ki bankónak s ezt a rossz bankót épitsük bele házba, vasutba, ntakba, felszerelésekbe, tisztviselők fizetésébe. Ez ugyan nem állítja meg a drágaságot, sőt inkább növelni fogja, de az nem baj, ha lesz mivel fizetni s ha a rossz pénzen jó értékeket veszünk és marsdaadó alkotásokat csiná unk, egyúttal a közmunkákkal a kereseti lehetőséget is növeljük. Hogy aztán a jövendő mit szól ehhez és miből fogja kifizetni velamikor az állam az adósságait, amiatt a mi fejünk ne fájjon. Ha ki tudja fizetni, kifizeti, ha csődbe jut, akkor csődbe jut, közben történhet is valami, aminek következtében ez a kérdés tmgától megoldódik. Ez ugyan £utaütésre való játék, de rosszabb ugy se tehet a helyzet, mint amilyen most. Mert a bankjegytömeg igy is csak növekszik, de még jobban növekszik a drágiság és az elégedetlenség és mivel a teljes felfordulásnak elejét vevő termelő munka pénz hijján meg nem indulhat, a mostani pénzügyi politika nem a jövendőt fordítja fel, hanem a mát. Ezért volna a két rossz közül kisebb az inflációs rendszer, amely a mával telán megmentheti a jövendőt is. Ez a Hidik János okoskodása és nemcsak az övé, mert hiszen sokan vannak, akik régtCI fogva ezt vallják már és erre mondja Teleszky János, az egykori munkapárt fődefterdárja, hogy aki a rongy papírból értéket akar csinálni, az olyan, mint a középkor 8lchimistái, mert azok is hitvány anyagokból akartak aranyat csinálni. Es valószínű, hogy Teleszky Jánosnak a véleményét is sokan osztják, mert hiszen próbáltunk mink már inflációval is ' boldogulni, de attól is csak betegebbek lettünk, nemcsak a forradalmak alatt, hanem a háború alatt is. Igaz, hogy a Hadik-elír étetnek csak az első ftlét próbáltuk ki: dögivei csináltuk a bankót, de nem befektetésekbe tettük a már akkor is rossz pénzt, hanem ellövöldöztük ágyúból, beleöltük cifrálkodásokba és mindenféle titkos szappanbuborékokba, amik mindig ismeretlenek fognak maradni a zárószámadások nyilvános tárgyalásától rég elrzokott orszSg előtt. Amin ajjénzügyi táltosok összeakaszkodnak, abba mi bele nem szólhatunk és elmélkedéssel el nem dönthetjük, hogy az infláció jobb-e, vagy a defláció, hiszen eddig mindakettő csík a nyomorúságunkat növelte. Ellenben ugy érezzük, hogy abban nircs igaza Teleszkynek, amikor csak az inflációt mondja alchimiának. Mert minden alchimia ebben az országban és mindenki alchimista, mert mindenki a semmiből akar aranyat ctinálni, a kevesek is, akiknek sikerül, meg a milliók is, akik kénytelenek megmaradni az akaratnál, mert nincs miből megpróbálniok az aranycsinálás!. Itt senki se gondol komolyan alkotó munkára, mert olyanok a viszonyok, hogy minden alkotó munka agyrém és a boldogulást csak az alchimia biztosítja, a semmiből való meggazdagodás. Sajnos, egy államnak ez soha se sikerülhet és Hadik is van olyan okos ember, Teleszky is, hogy e?zei tisztában legyen. Mind-kelten tudják, hogy se az infláció, se a defláció nem olyan csodaszer, amelyik'ől talpraugorhatnánk s hogy olyan bajok vannak itt, amelyeknek a megszüntetése nélkül nincs az a pénzügyi Parace sus, aki segíteni tudna rafürik. Feszült helyzet Románia és Szerbia Hitha nem a pénzügyi nyomorunk az oka a belső bajainknak, hanem a belső összevissszaságunk a legnagyobb büt.ös pénzünk eihitványodásában ? A Attól félünk, mig ez a belátás nem kerekedik fölül és itt rem kezdik a gyógyítást, addig kutuzslás minden kisérlet és a halál elled nincs orvosság semmiféle boszorkányreceptben j D08z0tKanyreceptDen. A Maiin belgrádi jelentése szerint Románia és Szerbia közöit feszüli a helyzet. A szerbek azzal vádolják meg a románokat, hogy politikájukkal megakadályozták Jugoszlávia beavatkozását és ezzel kisebbítették a kisántánt presztízsét. A Grazer Tagespost-nak jelentik Szófiából: Az uj kormány semmisnek jelentette ki Sztam:ött, bulinszky kormányának törvényeit, ezek között a munkakötelezettségről szólót is. Mindazokban a községekben, amelyekben a pirasztpártok volté k többségben, feloszlatták a községi képviselőtestületet és kormánybiztosokat neveztek ki, akik többnyire tartalékos tisztek soraiból kerültek ki. Az uj nemzetgyűlési választásokat szeptember második felében hajlandó a kormány megtartani. Gömbös lemondott az ügyvezető alelnökségről. (A Szeged budapesti tudósitijától.) Amit a politikai körök már régóta jósoltak és régóta vártak, ma végre bekövetkezett és Gömbis Gyula megtette az első, talán ma még bizonytalan és félénk lépést politikája konzekvenciáinak levonására : lemondott az „egységes" párt ügyvezető alelnökségérői, de egyelőre még bentmaradt a pártban. Bővebb részleteket n a persze még nem lehet tudni a lemondás körülményeiről és annak indokairól., igy csak azt tudjuk egyelőre, hogy Bethlen lí^van gróf miniszterelnök magához hivi ita Görr.brs Gyulát és alternatív formában eléje tfcijeiztette, hogy vagy teljesen és mindenben aláveti magát a kormány politikájának, vegy pedig lemond az Jgyvezető alelnökségről és kilép a pártból. Göoibös Gyulának, mint ismeretes, a lemondása és az egységes pártból való kilépése már régebben elhatározott szándéka volt, igy ha epyedűl tőle függött volna a döntés, bizonnyal ezt is választotta volna, azonban az utóbbi napokban elvbarátai és különösen Wolff Károly megvilágították előtte, hogy milyen katasztrofális csapást jelentene ugy önmagára, mint a pártrobbantási akcióra nézve, kilépése az „egységes" pártból s igy sikerült is rábírni Gömböst arra, fcogy csak fél lépést tegyen előre, mondjon le ha már a miniszterelnök követeli az ügyvezető alelnökségről, de ne lépjen ki a pártból. Gömbös lemondó levelének az a passzusa, amely arról szól, hogy Gömbös a miniszterelnök kívánságénak tesz eleget avval, hogy belül marad a pártban, természetesen nem állja meg helyét: ebbe a formába csak a visszavonulás megkönnyítésére ment bele Bethlen István. Egyébként Gömbös lemcndátával kapcsolatban általában ugy vélekednek politikai kérőkben, hogy a helyzet nem igen változott, lényegileg még most sincs megoldva az „egységes" párt válsága és a mai bizonytalan helyzet mindaddig nem fog megváltozni, mig Gömbösek és a szélső fajvédelmi elemek belülről veszélyez'efik folytonosan a párt egységét. A természetes és logikus lépís már ma is az lett volna, ha egyszer Gömbös már nyíltan is beismeri, hogy nem tudja magiévá tenni pártvezére politikáját, ugy ki is kellett volna lépnie abból a pártból, mely elveivel ellenkező uton halad és helyet engedve igy azon liberális ellenzéki képviselőknek a belépésre, kiket ma már egyedül a szélső fajvédelmi elemeknek az „egységes" pártban való jelenléte tart vissza a kormánypártba való belépéstől. Ezt azonban -Wolff Károly is nagyon jól tudja és éppen ezért ellenezte teljes erejéből Gömbösék kilépését. Az egységes párt értekezlete. Az egységes párt ma este páltértekezletet tartott, melyen az indemnitásial foglalkozott. Az értekezleten a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter, Belitika Sándor honvédelmi minisiter, Klebe'sberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter és Rakovszky Iván belügyminiszter jelent meg. A párt tagjai csaknem teljes számban vettek részt az értekezleten. Az értekezlet megnyitása után a távollevő Mayer Jinos elnök helyett Ráday Gedeon gróf parentáHa el Vásárhelyi Dezsőt, majd Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel és bejelentette, hegy Gömbös Gyula, a párt ügyvezetőalelnöke levelet intézett hozzá, mily a következik'" pen szól: — Melyen tisztelt Barátom 1 Minthogy a kormánynak politikáját a közismert okoknál fogva nem tudom magamévá tenni, összeférhetetlennek tartom, hogy az egységespárt ügyvezető alelnöki tisztét továbbra is betöltsem. Ezért van szerencsém Téged arról érteuteni, hogy ugy az ügyvezető, mint alelnöki tisztségemről ezennel lemondok és kívánságodhoz képest, valamint baráttim kívánságának megfelelően az egységetpárt egységét megóvandó, egyelére megfigyelő álláspontra helyezkedem. Budapest, 1923 junius 19 én. Mélyen tisztelő hived: Gömbös Gyu'a. A párt a miniszterelnök bejelentését tudomásul vette. Majd az indemnitási törvényjavaslat vitájának folytatására tértek át, melynek kapcán Ectihardt Tibor, Bartos Andor és Manchall Ferenc nemzetgyűlési képv selök szólaltak fel, akiknek felszólalásaira Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter reflektált. Az értekezlet 9 órakor ért véget. Az értekezlet után az egységespárt tagjai vacsorára gyűltek össze, melyen megjelent Bethlen István gróf miniszterelnök, Daruváry Géza külügyminiszter, Rakovszky Iván belügyminiszter, Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, Schandl Károly és Petry Pál államtitkárok, Pékár Gyula nyugalmazott államtitkár, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Almássy László, a nemzetgyűlés alelnöke, Ktraffiáth Jenő háznagy, Preszly Elemér és Kállay Miklós fóispár.ok, Ángyán Béla miniszteri tanácsos és számosan a párt képviselő tagjii közül. A vscsora után az egybegyűltek a késé éjféli órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt. A mezőgazdasági hitel kérdése. A tegnapi mezőgazdasági ankét anyagát ma dolgozza fel a földmivelésügyi minisztérium illetékes osztálya, ahol Schandl Károly államtitkár irányítja a feldolgozás munkáját. Schandl Károly, aki a mezőgazdasági hitel ügyében az