Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-17 / 135. szám

SZRORD tani, de valószínűnek tartják, hogy 5—600 sebesültje van az utolsó hét harcainak. A Daily Express szófiai tudósítója táviratozza lapjának: Krumpopoff volt agrárpárti őrnagy lakásán tizenhatmillió lévát találtak. Karadjoff, egy gabonakiviteli társaság igazgatójánál, aki eddig a nemzeti bank igazgatója volt, szintén tizenegymillió lévát találtak. Karadjoff szintén Sztambulinszky párthívei közé tartozott. Az igazságűgymini8zter a Sztambulinszky-kormány alatt szolgálatot teljesített magasrangu tisztviselők ellen vizsgálatot rendelt el. Már régen várták Sztambulinszky uralmának megdöntését. Az MTI. egyik munkatársának alkalma volt beszélgetni egy Budapesten átutazó bolgár po­litikussal, aki Szófiából jövet, Berlin felé vette útját. Ez a politikus, aki az uj kormány hívé­nek vallja magát, a legutóbbi bolgár etemé* nyékről a következőket mondotta: — Az egész fordulat nem ment meglepetés számban s feltűnő inkább az, hogy az elégte­lenség kirobbanása ilyen későn történt. Már május első napjaiban, de főleg a lirnovoi ese­mények óta, amikor az akkori polgári blokk volt minisztereit a parasztpártok bántalmazták, egyöntetű volt a vélemény, hogy Sztambulinszky uralmát csak erőszakkal lehet megdönteni. Sztambulinszky és kormánya viszont azt hitték, hogy a tartalékos tisztek már nem számítanak, hadsereg nincsen és ök csak a macedónoktól Gömbös és Wolff szakítása. féltek. Ez volt az oka, hogy Stlatnbulinszky minden figyelmét csak a macedónok felé for­diiotta és csak ezek ellen dolgozott Pedig a macedónok Dimitrov hadügyminiszter megölése óta semmiféle akciót nem fejtettek ki, inkább védekeztek Sztambulinszky támadásai ellen, hogy Sztambulinszky valóban a fentemiitett módon ítélte meg a helyzetet, arra nézve na­gyon jellemző az a beszéd, amit májút 15 én tartett egy uj vasulvonal megnyitásánál. Éltkor büszkén hangoztatta, hogy sikerült legyőznie a tartalékos tiszteket, a tanárokat, az egész intel­ligenciát, most már csak a macedónok ellen kell hadakoznia. Végeredményben ezen a pon­ton volt számításában a hiba, mert nem a ma­cedónok, hanem a tartalékos tiszteknek általa lekicsinyelt, de az egész országra kiterjedő szer­vezete adta meg az erőt azoknak a politiku­soknak, akik éppen a tartalékos tisztekre tá­maszkodva most ezt a fordulatot előidézték. Ismeretes, hogy a puccs mult szombaton haj­nali 3 órakor történt, alig 2 órával korább n, amikor Sztambulinszky parancsára ujabb 180 személyt kellett volna letartóztatni. A hatalom birtokbavételének előkészületei már pinteken este 8 órakor indultak meg. Az egyes parancs­nokok értesítést kaptak, azután elmentek a ka­szárnyákba, hogy ott legyenek csapataik mel­lett. Maga Boris király a változásról előre nem tudott semmit, ctak reggel 5 órakor jelentették neki a bekövetkezett dolgokat éi a király szom ­baton irta alá az uj kormány kinevezését. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A miniszter­elnök emlékezetes pártvacsorai felhívása, amely­lyel megindította az egységespárt tisztulási fo­lyamatát, ma kezd kibontakozni teljes hatásá­ban. Azokon a tanácskozásokon, amelyeket a miniszterelnök a fajvédők vezetőivel, Gömbös­sel és Wolffal az utóbbi napokban folytatott, léire nem ismerhetően szögezte le Bethlen álláspontját a mértékeit politikája mellett. Való­színű, hogy a miniszterelnök még egyszer mó­dot fog találni arra, hogy Gömbösnek tudo­mására hozza megmásíthatatlan álláspontját. Ennek nem lehet egyéb konzekvenciája, mint hogy Gömbösnek és néhány hívének haladékta­lanul el kell hagyni az egységes pártot. Az egységes párt kedden este értekezletet tart, amelynek napirendjére az indemnitási tör­vényjavaslatot tűzték ki. Lehet, hogy már eien az értekezleten mutatkozik hatása a párt kere­tén belül a fajvédelmi kérdések likvidálásának. Arra számítanak, hogy Gömbösék az események alakulása kövekezteben a maguk kezdeménye­zéséből vonják le a szükséges konzekvenciát. E kérdésről az egységes párt tagjai az értekez­let előtt megbeszélést folytatnak. Gömbös néhány bizalmas hive előtt már | nyilatkozott is, hogy mivel mértékadó körökben i teljesen ellene fordulnak annak a politikának, amit a szélsőséges jobboldal intranzigens ke resztény csoportja hirdet, levonja a konzekven­ciát és kilép a pártból. Annak a reményének adott kifejezést, hogy sokkal többen fogják követni, mint akikre számított. Ezz I szemb n beavatott egységespárti körökben azt mondják, hogy ez olyan optimisz'ikus számítás, amelyre a tények rá fognak cáfolni. Gömböst ugyanis legföljebb 6—8 képviselő fogja követni. Göm­böstől ugyanis teljesen külön vált Wolf Károly és azok a politikusok, akik vele a várospoliti­kában szoros kapcsolatban vol ak és akik az utóbbi időben az országos politikában együtt­működést szerettek volna létrehozni. Wolff és hivei ugyanis kijelentették Bethlen• István gróf miniszterelnöknek, miután a kormányfő közölte velük, hogy azon esetben, ha tovább is mai szélsőséges politikájukat hirdetik, szemben fog­ják magukat a községi válasz ásokon a kor­mánnyal találni, hogy teljes mértékben elismerik, hogy a külföldi tapasztalatok után szükséges­nek mutatkozik a konszoliddcionális politika programjára való helyezkedés és ők tulajdon­képen mindenkor elitélték a szélsőséges tulzá­Pulcz altábornagy. — Irta Móra Ferenc. — Arra kér egy olvasóm, imám meg neki, ki volt az a Pu cz altábornagy, akinek ő az utcá­jában lakik, amely utca arról nevezetes, hogy a benne lakók közül senki se tudja, kiről ne­vezték el. De én bizonyosan fogom tudni ezt is, hiszen egyszer már a Hóbiárt basa történetét is megirtam. Az ám, csakhogy a Hóbiárt basa egészen más. Elősrör is ez az uri ember olyan régen élt, hogy ugy kezdhetem a történetét: „Hol volt, hol nem volt, voit a világon egyszer egy Hóbiárt basa.. *" másodszor Hóbiárt basa csak egy közönséges török basa volt, arra rá lehet togni akármit, nem húzza föl érié az orrát senki. De egy cs. kir. altábornaggyal csinjín kell bánni a halála után negyven évvel is, különösen az ilyen félénk természetű ember­nek, mint én vagyok. Arról csak az igazat szabad megirni, vagy ctak az igazat nem sza­bad megirni, már a szerint, hogy miker hogy kívánja a helyzet. Hát ami Pulcz altábornagyot illeti, arról min­den fentartás nélkül bhet irni. Agglegény em­ber volt, nem maradt utána se kicsi, se nagy, talán meg sincs már a sírja a béc i temetőben s az osztrák kormány nem csinálna belőle diplomáciai kérdést, akár mit írnék a császár néhai katonájáról. Es rosszat akkor se Írhat­nék róla, hi akarnék, mert jóravaló, derék karmester volt. Azt találom róa valamelyik nekrológjában, hogy az öiszes közös generáli­sok közt legross abban beszélt magyarul, de az összes generálisok közt legjobban szerette a magyarokat. Ezt emelik ki leginkább a karak­teréből az egykorú újságok s ez az, amit francia, angol, olasz, német ember sehogyse tudna megérteni. (Mert minden francia, angol, olasz, német katona természetesnek találta volna azt mindig, hogy a tábornoka szereti. Az egész világon csak nekünk kellett azt valami hihetet­len nagy dolognak tartani, hogy minket szeret a magyar király, vagy annak egy-egy szolgája. Ez a furcsaság is egyik magyarázata a magyar tragédiának.) Pulcz tábornok morva ember volt, noha Magyar-Bródnak hívták a szülőhelyét. Jóformán gyerek fejjel hadapród lett, a forradalomban, mint dsidás-százados harcolt ellenünk, a ma­gentai csatában már mint alezredes vett részt és megszerezte a Lipót-rendet, custozzai bravúrjai pedig Mária Terézia-rendet és báróságot sze­reztek neki. A szegediek az árviz idején barát­koztak vele össze, amikor mint temesvári had­testparancsnok vezette a városmentést páratlan odaadással. Igy irták a pesti riporterek, akik akkor seregestől rajzottak itt s akiknek akkor afférjuk is volt a hadsereggel. Ugy esett a dolog, hogy a vasúti töltés m il­lett volt az altábornagy főhadiszállása és oda tessékeltek be a bakák négy újságírót, n;m a legudvariasabb formák közt. Keresztül akartak Szeged, 1923 junius 17. sokat és kilengéseket. A kormánytól csak azt kivánják, hogy az erőteljes politika továbbvite­lére adjon biztosítékokat. A fajvédők csoport­jából Wolffékhoz csatlakozott ebben az állás­foglalásban Csilléry András, Buday Dezső. Gömbössel többek között a következők lépnek ki: Benárd Ágoston, Zsirkay János, Eckhardt Tibor, Hegedűs György, Bogya János és átjött a pírton kívüli képviselők közül Kiss Menyhért. A pár ból kilépés előtt álló jobboldal tagjai elhatározta, hogy politikájuk érvényesítésére a társadalmi egyesületekben folytatják tovább programjukat. Ebből a célból teljesen maguk­nak akarják megnyerni az ÉME-t. Gömbös akarja iranyitani az ÉME működését, ezért ujjá alakítják az egyesület elnökségét. A fizetésrandezés a minisztertanács elétt. A minisztertanács, amely tegnap délután öt órakor kezdődött, csak ma hajnali négy órakor ért vget. A minisztertanács behatóan foglalko­zott a tisztviselőkérdéssel, amellyel kapcsolat­ban a kormány tagjai a fizefésrendezés módo­zatairól folytattak megbeszélést. Mindenekelfitt a juniusi illetmények kérdését tárgyalták, majd szóba került a tisztviselői fizetés végleges ter­mészetű rendezésének lehetősége is. A kormány tagjai tárgyaltak uryanis arról, hogy lehetőleg rövidesen át kell térni egy egyöntetű fizetési rendszerre és a most elaprózott, sok tételből álló illetmény helyett egy összegre kikerekített fizetés bevezetése válik szükségessé. Az indemnitási javaslat kedden kerül a Ház elé, amikor is a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését az indemnitási javaslatról. Az indemnitási javaslat nemzetgyű­lési vitájának megkezdése előtt Kállay pénz­ügyminiszter pénzügyi expozét mond. A pénz­ügyminiszter szerdán mondja el az ország gaz­dasági és pénzügyi helyzetének különböző rész­leteire kiterjedő expozéját, amelyben kimerítően fog foglalkozni a témába taitozó kérdésekkel. A Ház kaddl ülése. A nemzetgyűlés legközelebbi ülését kedden délben 1 órakor tartja. Az ülés formális lesz, azon tűzik ki a szerdai napirendre az indem­nitási törvényjavaslatot. A vita hosszasnak Ígér­kezik, ugy hoxy valószínűleg rövidesen sor ke­rül a tárgyalás gyorsítása céljából a házszabály­szerű eszközök alkalmazására. — A népszövetségi tanács Isgkö elebbi ülése. A népszövetségi tanács legközelebbi ülésszakát 29-én nyitják meg Genfben, Salandra, Olaszország k -p viselőjének elnöklete alatt. Az ülésszakon a tanács tudomásul fogja venni azoknak a tanácskozásoknak eredményét, me­lyeket Brüsszelben Adashi japán delegátus elnöklete alatt az oláh kormány által kisajátított magyar optálók birtokainak kérdéséről folytattak. törni a katonai kordonon, amely a város felül állt s a bakák lefülelték őket és vitték be a főhadiszállásra. Olt valami hadnagy irta a fal­nak támaszkodva a jelentéseket, aki mérgesen végignézte a betaszigált civileket, aztán vissza­hajolt az irásába, anélkül, hogy egy szót is szólt volna hoz'ájuk. Az újságírók álllak egy darabig, aztán körű néztek ülőhely után. Az egyik sarok­ban állt három törött szék, a vizböl kihalászott, arra rátelepedtek. Erre aztán megszólalt a mo­gorva hadnagy: — Hogy mernek maguk azakra a székekre ülni, mikor három éjszaka azok szolgálnak már ágyul aí altábornagy urnák ? Az újságírók felugráltak, szó szót ért s talán a romvárosért való sajtóakció egész más fordu­latot vesz, ha idejében meg nem érkezik az altá­born igy. Eléje álltak az újságírók, eressze át őket a kordonon. — Szó sincs róla, urak — csóválta a fejét az altábornagy —, hiszen a vesz'ükbe menné­nek. Már a fco donon tul is bent van a viz, düledeznek a házik, kár lenne az életükért. (Nem tehetek róla, de ezt mondta, nem azt, hogy „menjenek, menjenek az urak, legalább kevesebb marad négy újságíróval." De hát ezért most már ne nehezteljünk rá, a jó isten úgyis bizonyosan megszámoltatta azért a könnyelmű­ségért, hogy újságírókat men!ett meg.) — De hát akkor mi lesz a táviratainkkal? — lobogtatták kétségbeesve a riporierek a kutyanyelveket. (Njm az újságírók nyelve ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom