Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-16 / 134. szám

mmém ára 40 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6 (t'röféta•zalió, I. emelet 6.) Telefon i3-33. A „Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szára ára 40 korona Előfizetési: árak: Egy Mónapr-i Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 16, SZOMBAT. Hirdetési Arak : Fé hasábon 1 mm.í4,egy hasáboil24,uiásIél hasábon 3i> K. Szüve&közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér belükkel 24 K. Síi vegktfzfl közlemények sor ónként, v60 K. Nyilttér, családi értesítés 2.• K. TobbSzori feladásnál árengedmény 134-ik szám. Index. Másfél év előtt került először napirendre minálunk az index-számok rendszerének propagálása, először a szociáldemokrata szakszervezetekben és azóta sem vette le a szociáldemokrata párt programjáról ezt a kérdést, amely szerintük egyedül lenne képes megvédeni a dolgozó társadalmat az egyre romló vsluta folytán merészen feljebb és feljebb szökő drágaság ellen. Tudvalevőleg az indexrendszert elsőnek Ausztria vezette be, még azokban a napokban, amikor az osztrák valuta negyvenszer annyit ért, mint ma és négyszer annyit, mint a hét és feles mai magyar korona. Hosszú és kemény harcok előzték meg természetesen a Lajtán iul is az indexrendszer bevezetését, a szocialisták követeléseit mereven elutasítóan fogadta az ipar és kereskedelem és meteven elutasítóan fogadta a konrány is, amelytől tisztviselői követelték a mozgóbér-skálának a megélhetési minimumhoz való szabásat. A Reichstagban is felvonultak ugyanazok az érvek és ellenérvek az indexrendszer mellett és ellen, amiket ma a magyar nemzetgyűlésen Farkas István és Walkó Lajos felsorakoztatott, de a ssóharcban Ausztriában sem győzött egyik tábor sem, mert időközben hatalmi eszközöket vonultattak fel az osztrák munkások és tisztviselők: sztrájkokkal kényszeritették munkaadóikat követeléseik megadására. Másfél évig azután életben is maradt ez a rendszer az annyiszor megsiratott és elparentált Ausztriában, de, ugy látszik, egészen ciodálatos hatápa lehetett, mert ma a Házban ugy Far kas István, mint Walkó Lajos osztrák szomszédunk példájára hivatkozott, mint ahol nagy szerűen bevált, illetve mint ahol csúfosén megbukott az az index endszer, amelynek behozatalán ma minálunk kísérletednek. Mi valahogy ugy érezzük, hogy megint valahol a középen kell keresni az igazságot, mert tény, hogy az indexrendszer bevezetésétől fogva egyszerre abbamaradtak Ausztriában a folytonos munkássztrájkok és nem tették le többé minden elsején a tisztviselők sem a tollat, mert nem birtak megélni a folyton fokozódó drágaság mellett ugyanannyi fizetésből, mint előző hónapban, de viszont azt sem lehet letagadni, hogy a világp ritási ártk elérése, sőt elhagyása, ami tavaly ősszel az osztrák ipar és kereskedelem teljes összeomlásával fenyegetett, főként az indexrendszer eredménye volt. Sok más ilyen és ehhez hasonló tanulságot lehetne levonni az osztrák példából, de ugy érezzük, ez meddő volna, mert ezt a kérdést minálunk sem lehet üres szóvitákkal elintézni. Hegedűs Lóránt volt az, aki pénzügyminiszteri expozéjában először hasonlította a zürichi jegyzést a lázmérőhöz, megállspitva, hogy bolond ember, aki ugy akarja meggyógyítani a beteget, hogy összetöri a lázmérőt. De éppen olyan lehetetlen ugy gyógyitani a beteget, ha a lázmérőt akarjuk beadni orvosságképen, már pedig az indexszám sem egyéb, mint lázmérő, amely mutatja, milyen beteg az ország. A zürichi jegyzés és az indexszámok között körülbelül az a különbség, ami a hőmérő két oldala: a Celsius és a Reaumure között, ugyanazt a lázt jelzi mindkettő, csak más-más számokkal. Éppen ezért az indexrendszer teljesen semmibevevése sem helyes, hiszen azzal, hogy nem nézünk a lázmerőre, még nem szüntetjük meg a lázt, de elsősorban persze a betegség gyógyítására kell törekednünk, hiszen a beteg gyógyulásával fokonkint meg fog szűnni a tünet, a láz is és lejebb fog szállni a lázmérö higanyoszlopa : az indexszámok egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Rossz orvos lenne az, aki azt írná elő, hogy automatikusan minden tizedfok emelkedésnél egy lázcsillapító port kell beadni a betegnek, de még rosszabb orvos lenne az, aki nem törődne semmit a lázmérővel, bármilyen merészen szökjön is percrőlpercre feljebb benne a higany és nem írna elő semmit. A lázt azonban nem lehet gyógyitani, mert ez csak a betegség egyik tünete és éppen érért a betegség gyógyítása az első és legfontosabb feladat, mert a gyógyulással automatikusan megszűnik a láz is. Magyarország ma kétségtelenül beteg, súlyos beteg és ezt mutatja is valamennyi lázmérö minden skálája és ezen nem segíthet az indexrendszer behozatala, vagy be nem hozatala sem, a bajok gyökere mélyre nyúlik és külföldi segítség nélkül niucs reroény a jobbuiésra, mint íbogy Ausztrián is egyedül az erélyes küiföldi közbelépés segített, ahol ugyan működött az ?u»omatikus indexrendszer, de ehol a nagy nemzetközi kölcsön nélkül alkalmasint már tavaly ősszel hiába irta volna elő az indexszám a magasabb és ismét magasabb fizetéseket, a világpiaci paritást is meghaladt áruk gyártását és eladását abba kellett volna hagyni, igy azután nem hogy az indexszámok abpján, de egyáltalán nem tophattak volna fizetést az osztrák munkások és tisztviselők, Viszont ha a kormány nem gondoskodik valamilyen módon arról, hogy a dolgozó osztályok amúgy is a minimumnál is lejjebb szállított életstandardjukist fenn tudják tartani, menthetetlenül bekövetkezik a katasztrófa. Kétségteienü' hálás dolog az indexrsndszer feliétien és százszázalékos követelese és alkalmas téma a kormány elleni heves kirohanásokra, hiszen a nagytömegek nem igen szoktak nemzetgazdaságilag mérlegelni, ha megélhetésükről van sző, .de mi. ezt a kérdést ply. súlyosnak és életbevágóan fontosnak tartjuk, hogy minden izgató é» nem szigorúan vett tárgyilagos momentumot ki szeretnénk zárni tárgyalásából. Egyeben cél és egyetlen szempont lehet most csak döntő: a nemzet nagy érdekeinek szem előtt tartása, melyért még áldozatokat is kell hoznunk, ha azt akarjuk, hogy a láz ne emelkedjék továbbra is és a beteg életben maradjon, mert az ország veszte egyben a mi vesztünket is jelentené. Az indemnitás a pénzügyi bizottság előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután Ráday Gfdeon gróf elnök leiével ülést tartott, amelyen folytatta az indemnitási törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 9. § nál a bizottság kimondotta, hogy a bérlő minden esetbín köteles a kincstári haszonréizesedést a bérbeadónak megtéríteni. Az előadó uj 10. § formájában a vagvonváltságról szóió 1. törvény többrendbeli változtatását javasolta. I

Az uj 15 § s a bizottsáf; módosította. A módosítás abban áll, hogy kimondotta a királyi itéiőbirák és ügyészek rendkívüli működési pótlékának az uj fizetések megátlapitásánál való kőtelező figyelembevételét, valamint a külön bírói státus intézményének fenntartására vonaU kozó kötelező rendelkezést. Ugyanezen szakasz utolsó bekezdésében kimondotta a bizottság, hogy a közszolgálati alkalmazottak hadiszolgálata fejében az eddig engedélyezett átmeneti személyi pétlék helyeit ezentúl rendeletileg hadipótlék engedélyeztessék. Az uj 22. § ban kimondotta a bizotlság, hogy a büntetőjogi értékhatárok, vplamint a bénzbüntelé eknek, pénzbírságoknak a jelenlegi jogszabályokban megállapított összegek a pénz értékének megfelelően megváltoztatható legyen. Ezzel a bizottság az indemnitási törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Végül elhatározta a bizottság, hogy a javaslat tárgyalására sürgősséget kér. Az ülés esti fél tiz órakor ért véget. A bírák é» ügyészek helyzete. Az iga'.ságögyminisztériuníban ma délelőtt dr. Nagy Emil igazságügyminiszter r-nkétet hívott össze a birák és ügyészek helyzetének megvitatására. Az ankét után Nagy Emil igazságügyminiszter közölte, hogy az ankét a bírói és ügyészi kar különleges érdekeinek megvédését és a birói külön státus fenntartásának kérdését tette szükségessé. A fizetésrerdezés kapcsán foglalkoztak a külön státus fenntartásának körülményeivel is. Az értekezleten megjelentek előterjesztették javaslataikat és észrevételeiket, melyeket az igazságügyminiszter teljes mértékben figyelembe vett. A tanácskozás eredményéhez kép?st az indemnitási javaslatban a birói és ügyészi karra vonatkozólag különböző pótlásokat fognak eszközölni. Ismét elhalasztották a Sándor—Benárd párbajt. Sándor Pál és Benárd Ágost közötti párbajt el kellett halasztani, mivel Benárd egészségi állapota még mindig nem engedi meg a párbaj megtartását. Agyonlőtték Sztambulinszkyt. A Bolgár Távirati Ügynökség hivatalosan jelenti, hogy Sztambulinszkyt Zlavovica közelében fekvő Colokban elfogták, t Ezzel szemben a Rad'o- ügynökség jelentése szerint a párisi bolgár követ Szófiából értesítést kapott, hogy Sztambulinszky hivei bevonultak a fővárosba. A Bolgár Távirati Iroda éjszakai távirata jelenti : Sztambulinszkyt tegnap reggel 7 órakor Golak faluban elfogták. Sztambulinszky a csapatparancsnoknak kijelentette, hogy meg akarja magát adni. Délután 3 órakor Sztambulinszkyt autón Vetrenből Pazárdjikbe szállítottak, ahol a tömeg meglátva, meg akarta lincselni. Az esetleges incidensek elkerülése érdekében Sztambulinszkyt újból Zlavovicába szállították. Zlavovica előtt felfegyverzett parasztok megtámadták azt a kocsit, amely Sztambulinszkyt hozta. Sztambulinszkynak a zűrzavarban sikerült elmenekülnie. Azonnal elrendelték üldöztetését. Intézkedéseket léptettek életbe elfogatása és Szófiába szállítása érdekében. Az üldözés folyamán lövöldözésre került a sor. Egy golyó megölte Sztambulinszkyt. A kormány mélyen sajnálja az esetet és az ügyben részletes vizsgálat lefolytatását rendelte el. Sztambulinszky agyonlövetéséről szóló hirt az angol Reuter Iroda is megerősíti. A jugoszlávok fegyveres intervencióra készülnek. Az Evening Stapdard belgrádi jeleatése szerint a jugoszláv kormány elhatározta, hogy szükség esetén fegyveres erővel is megakadályozza a bolgár csiny elhatalmasodását. A belgrádi Tribuna, amely a kormány közvetlen környezetéből szokta értesüléseit szerezni, a következő hivatalosnak látszó közleményt hozta: A kisántánt kormányai egyetértenek arra nézve, hogy a délszláv kormány helyesen cselekszik, amikor végrehajtja Bulgáriával szemben a legutolsó minisztertanácson kifejezésre jutott elhatározását. Ha a kisántánt elszánja magát a fegyveres közbelépésre, akkor a délszláv kormány felhatalmazást fog kapni Románia, Görögország és Cseh-Szlovákia részéről, hogy megszállja Szófiát és helyreállítsa ott a r.ndet és nyugalmat. Szófiában a legrövidebb időn belül erélyes lépések fognak történni. A Tribuna jelentése szerint a kisántánt akként