Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

4 SZKQED Szeged, 1Q23 junius 10 lékben sem viseli a szivén. Szükségesnek látjuk tehát, hogy elmondjunk valami keveset a mostoha hatósági elbánásra kárhoztatott városi közkórház életéből és működéséből. Dr. Boros József igazgató-főorvos 1905-ben, a kórház átvétele alkalmával egy a kórháztól irtózó, annak tájékára menni is félő, előítéletekkel telt közönséget talált, különösen a köznép körében, melynek a tudatában a kórház ugy élt, hogy odi csak meghalni megy az ember, elevenen rikán kerül ki. A kórházat leggyakrabban csak otthon ápo'ást nem nyerő, vagy egészen kétségbeesett betegek keresték fel, igy féligmeddig a menház szerepét töltölte be. Ilyen körülmények között kezdődött e kultur.nunka. Az első evek ásócsapásai voltak a legnehezebbek : a meggyőzés munkája. A közkórházról alkotott tíves fogalom megváltozta ása, a kórház megkedveltetése nagy és keserves munka volt. Az igazgató he yes érzékkel maga köré gyűjtött ambiciózus, tehetséges orvosokat, akik teljesen ingyen, a város minden ellenszolgáltatása nélkül ambulanciákat szerveztek és a n*m fekvő, S7egénv sorsú betegeknek teljesen díjtalanul álltak rendelkezésükre, ápoltak és fenntartották a közegészségügyet s terjtsztették kórház jóhirnevét. A hábnu eőtt már mefsze vidékek oetegei keresték fel nagy számban a szegedi kórházat. A kórház betegforgalma 905—914ig évi 2600—4200-ra emelkedett. A háborús évek alatt természetesen csökkenés állt be, de még 19-ben 3285 a beteplétszám. A sebészeti osztály forgslma óriísilag megnövekedett. Mig a 905 előtti évek műtéteinek száma évenkint 40—50 közölt mozog, ezek is leginkább kisebb müté'ek, addig 905 ben mar 241 és ?z évek folyamán 927-ig emelkedik a nagy, narkózisban végzett műtétek száma, amelyeknek á lag egyharmada súlyos, hasi sebészeti besvatkozás. Az osztály nagy forga mát a felállított sebészeti ambulancia egészíti ki, hol é ente áthgban 2000 beleg nyer sebészeti ellátást. Itt végzik a kisebb, kórházi ápolásra nem szoruó műtéteket is. A sebéfzeti smbulancia felállítását követi 906-ban a fogászat, mely a háború végéig állott fenn. Évi átlagos betegszám 1500 és még a háborús évek ala t is áldásos m' ködést fejtelt ki az állkapocssérüléses betegek kezelése körül. 907-ben kezdődik a fül-, orr- torok- és gégerendelés, évenkint 800—1000 ambulans beteggel, évi 250—300 műtéttel, köztük 30—50 koponyamütét, mely utóbbi szám megfelel a kisebb német egyetemeken előforduló hasonló nemű mü étek számán k. A Röntgent 910 ben szere'ték fel modernül, ugy diagnosztikai, mint gyógykezelési célra és a technika Háromszáztizenkét polgármesteri aláírás. haladásával mindenkor kiegészítették. Ambulans betegeinek évi átlagos száma 1200. Ez a szám körülbelül egyenlően oszlik meg a diagnosztikai átvilágiás, Röntgen-felvétel és gyógykezeléses be ugárzás között. Az urológia és bőrgyógyászati ambulanciát 920 juniusában, az osztály u.ólagos betöltése óta állították fel, évi á lagos 700 beteggel. BSrbetegei gyógykezelésénél a Röntgennel karöltve dolgozik. A járványkórház berendezését és felszerelését annak idején átadta a város az egyetem fertőző osztályának. Most kénytelen a járványkórházat újból berendezni és csak a villamos felszerelés állítólag tizenöt millió koronába kerül. Félreértés ne legyen. Nem hibáztatjuk az egyetemet, amiért átvette ezt a felszerelést. A várost se, amiért átadta. De hibáitatjuk a várost, amiért azt hitte, hogy járvány ese'ére rendben van a szénája, ha itt az egyetem fertőző osztálya. Most kiderült, hogy tévedett. Súlyos következményekkel járhat azonban a makacsság, ha a tévedésen nem okulunk. Kórház nélkül marad a város szegény néposztálya, ha a közkórházat átadjuk az egyetemnek. Erről sz egye'em nem tehet. Hivatásában rejlik annak az oka, aminek bekövetkezésétől felünk. Ezt be kell látni. Ezt meg kell előzni. És hogy sikerüljön megelőzni, nem szabad visszariadni se a felvilágosítás, se az agitálás fáradtságos munkájától. Nyilatkozatában, hogy terve mellett érveljen, sokszor hangoztatott városi feladatokról beszél a polgármester, amelyek mind megoldásra várnak, pont azon a pénzen, amibe ál itólag a közkórház kerül. Kimutattuk már, hoay a kórház fenntartása a városnak semmibe se kerül. De azzal se követne el halálos bünt, ha költene rí valamit. Azt a módszert pedig ismerjük a régi jó időkből, hogy valahányszor csatornázásra kellett a pénz, a kórházzal hozakodtak elő, valahányszor kórlvizra kellett, arra hivatkoztak, hogy ta'án inkább a vízvezetéket kellene kiépíteni és ha a vízvezeték továbbterjesztésből kezdtek tárgyalni, kiderült, hogy aszfaltunk, meg kövezetünk sincs. Addig válogattunk, tologattunk, halasztgattunk, mig kiütött a háború és most itt áll ez a nagy város pőrén, a komoly városiasság elsőrendű intézményei nélkül. Vizünk nincs. A csatornázási terveke' bizonyára vas'ag porréteg borítja. A kórház penészes és nedves falaiért továbbra is szégyenkezhetünk. Nem adhatjuk fel azonban azt a nagy erkölcsi erőt, amit a kiváló orvosi kar évek verejtékes munkájával szerzett s azt a fölmérhetetlen és el nem áruiható s'ociális érté'-et, hogy van egy hivatása magaslatán álló népjóléti intézményünk, amely minJ denkié, aki reászorul. (A Szeged tudósítójától.) A szabadság szele végérvényesen végigsuhogott a toronysla ti folyosókon. A polgármesterhe'yettes már pénteken elvonult Ladányba és akik itt maradtak, irigykedve gondolnak arra. hogy milyen jóleső nyugalommal szemlélgeti Bokor Pál a venyige zsenge hajtásai', a gyarapodó fürtöket, a pirosodó cseresznyét és a vörörézpermetezőkből kiröppenő halványkék permefe-fellegeket. De vigasztal mindenkit az a tuda*, hogy a sor mindenkire rákerül egyszer, a várakozást pedig arünyzománccal vonja be a vágyakozás Szombat van. A toronyóra harangja tizet kondul. A piacokon most nyüzsög I gjobbhn a vásár, de a lármája h Ik zenévé finomodik, mire felér a polgárim s'er forgalmas rezidenciájába. Ott ül a podeszta a trónusán, előtte áll Ferenc, a nyalka hajdú és szorgalmasan itatja a szakadatlan polgármesteri aláírásokat. A tanács tagjai egymásután vonuln k be a dupla ajlón — a szombati kistanácsülésre. Az arcokon nincs nyoma se az érdeklődésnek, hiszen ez az ülés nem rendkívüli és főleg nem titkos. A riporter most is ott áll a po'gármester jobbján és onnan nem megy el ugyan egyhamar, mert az ülés hosszura nyúlik, hanemunalmábsn inkább a szakadat'an polgármesteri aláírásokat számlálja magában: Egy, kettő ... tizenöt... harminc ... A polgármester nagyszerű aláíró és a műveletben nagyszerű segitő ársa Ferenc, aki szakértelemmel itat és gépszerűen kapkodja el az aláírni való aktahaíom te ejéről az aláirottakat. Ötvenegy, Ötvenkettő, ötvenhárom ... Közbe megindul a beszélgetés. A polgármester megkérdi a kulturszenátort, hogy mi van Mihalovics Dezső színházi felebbezésével ? A kérdezett elmondja, hogy a kisérő fölterjesztést már megszövegezte, be is adta a polgármesteri ikhtóba. — Igen ám — mondja a polgármester —, de nem jól csináltad meg, nem az a tanács álláspontja. — Balogh Károllyal kellett vóna megcsináltatni — vélekedik valaki találóan. — Azt nem értem — fűzi tovább a szót a polgármester —, hogy szavazhatta meg a közgyűlés csak ugy puffra azt a három és félmilliót Palágyinak. Hiszen nincsen rá fedezet, mert a vigalmi adót a költségvetés már másra jelölte ki. — Indítványozták — mondja Gaál Endre. — Én nem voltam ott és ez a baj.. . — szól ismét a polgármester és valószínűleg azt gondolja, hogy ha ott lelt vóna, majd eligazította vóna az ügyet amúgy somogyiszilverzteresen. Ni nem baj, majd megcsináljuk a felterjesztést mégegyszer. ... százhuszonhárom, szá huszonnégy, százhuszonöt ... Ké»őbb a közlórház ügyére kerül a sor. — Azt irja a Szeged — mondja a polgármester indignálódva —, hogv én nem is 'erjesztettem a kórházi kérdést nyilt .„-'fcsillés elé. Hát pedig odaterjesziet'em, leint, hogy ujságiró akiíor még nem volt ott. Igu- j J -nö, — fordul a most étkező Fodor tanácsnok felé — hogy a tanácsteremben, rendes uhstn beszéltünk róla. — Ha jól emlékszem — mondja Fodor Jenő — csak beszélgettünk róla itt a te szobádban ... • ... kétszáznyolcvanhárom, kétszáznyolcvannégy ... Aztán ismét másról folyt a beszéd. Ferenc aktái lassan elfogytak és most a pénzügyi szenátor állt a helyére. Egymásután tolta a napszámos-számlákat a sebesen járó polgármesteri toll alá. ... háromszázliz, háromszáztizenegy, három8záztízenkittö ... Ezzel azután be is fejeződött a szombati kistanácíülés, a tanácsurak visszavonultak, hogy ssját külön rezidenciájukban vágyakozhassanak tovább az emberi elme legfönségesebb találmányáról, a nyári szabadságról. Nagy magyarellenes tllntetés a szerb külügyminiszter harcias expozéján. Telt ház előtt tartott expozéjában Nincsics külügyminiszter kifejtette, hogy miután a legyőzöttek kivonni igyekeznek magukat a békeszerződésben meghatározott kötelezettségeik alól, a szövetségeseknek állandóan organizálni kell eröike', hogy az uj helyzetet konszolidálhassák. A jelenlegi válságos helyzetben megállapítható, mennyire szilárdak azok a kapcsolatok, melyek a kisántántoi összefűzik. Szomszékainkoz való viszonyunk vagy máris nagyon jó, — mondotta Nmcsics — vagy az állandó javulás utján van. Ennél a pontnál sajnálattal áll pitom meg, hogy az egyetlen kivétel Magyarország. Amióta a Irianoni szerződés ratifikálása után Jugoszlávia és Magyarország között a béke helyreállt, a szerb kormány igyekezett megvi'atni és szabályozni sok kérdést, hogy a normá ig szomszédi viszonynak megvethesse az alapját. A kormánynak ez a törekvése nem járt sikerrel, mert a másik oldalon eddig rosszakarat nyilvánult meg. Azelső nehézség onnan van, hogy a magyar oldalon hiányzik a lojalitás a trianoni szerződés végrehajtása körül. Az a jóakaratú magatartás, melyet a magyar kormány bizonyos szervezetekkel szemben tanúsított, az a különös mód, mellyel a hadsereg újjászervezésére és megerősítésére törekedtek, végül az a magatartás, mely a magyar sajtónál megnyilvánul, bizonyítja, hogy magyar kormány a trianoni szerződést csupán nemzetközi egyezménynek tekinti, melynek helyébe hamarosan a dolgok régi rendje kerül. Ez megmagyarázza, hogy a jóvátételi bizottság működése Magyarországgal szemben állandó nehézségekbe ütközik. Szomszédaival szemben tanúsított magatartásával Magyarorország nem adja bizonyságát annak, hogy jóakarattal törekszik a jóviszony helyreállítására. A magyar kormány a békeszerződést inkább ideiglenes nemzetközi aktusnak tekinti, mely rövidesen érvényét veszti. Az idegen állampolgárok ellen Magyarország meg nem engedhető módon jár el. Különösen jugoszláv állampolgárokat üldöz, internál, sőt halálra is itél. (Közbekiáltások: Tessék internálni a magyar követeti Okkupálni kell Magyarországot!) A konfliktus békés megegyezésére irányuló minden törekvés hajótörést szenvedett a budapesti kormány elutasító magatartásán. Felmerül a kérdés, vájjon a jugoszláv kormány tartózkodását nem gyengeség jelének fogják-e fel. Magvarország politikája az országot súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetbe viite, melyből most küifö di kölcsön segítségével keresi a kivezető utat. Előbb azonban M-gyarországnak meg kell teremtenie azokat a gardteiákat, melyeket Franciaország követel. Ily módon Magyarországnak nem lesz módja Brra, hogy a kölcsönt a i európai béke megzavarására fordítsa. A külügyminiszter igy fejezte be beszédét: — Valótlan, hogy le Rond tábornok háborús küldetésben érkezett Belgrádba. Az SHS királyság politikájának egyetlen offenzív célja a nemzetközi béke fenntartása és biztosítása. A miniszter beszéde alatt a képviselők viharosan tüntettek Magyarország ellen, mire a diplomata páholyban ülő magyar ügyvivő elhagyta a termet. magánkutató intézet szakértelemmel, szigora diszkrécióval megbízhatóan nyomoz, megfigyel, informál helyben és vidéken. 991 Iroda : Sxéchenyt-tér 6, a kapu alatt. Tetafon : 10—3*. ÁRGUS