Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

4 SZBQBD deficitnek, muatja az a körülmény, hogy a kormány ma 60 millió ara-y korona, vagyis 60 milliárd papírkorona hitel igénybevéielére ké>t fe hatalmazást, de maga is számit ennek az Összegnek elégtelenségére, azért gondoskodik javaslatában arról, hogy a pénzügyi tan cs engedéye alapján ezen összeget túlmenő hitelt is igénybe vehessen. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap délután Ráday Gedeon gróf elnökletével ülést tar'ott, amelyen letárgyalta és örfy Imre előadó módositá8áv 1 e fogadta a n gyiétszámu s övetkezetek közgyü ésére választolt *íkü döttel való megtartásáról szóló törvéoyjavasla ot. A Sz eged, 1923 junius 10 javas'at ereded szövegezése szerint 10000 nél ntgyobb é'számu szövetkezetek közgyűlésére kormánybiztost rendeltek volna ki. Ez ellen a szocialista képviselők már előzetesen közbenjárta* a kormánynál Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő ma is interveniált Kállay pénzügyminiszternél, aki hajlandónak mu*atkozo t a javaslatnak ezt a szakaszát elej eni. Es tére az intervenciónak már hatása is mutatkozott, amennyiben maga az előadó javasolta ennek a pon nak a kihagyását, miután a kormánytámogatásban részesülő szövetkezeteknél a kor mánynak amúgy is joga van megfelelő kiköté eket tenni. A német jegyzék átadása után. Mielőtt a szövetségesek bármilyen választ adnának a jóvá ételi jegyzékre, előbb egymásközött fognak tárgyalni Curzon angol külügyminiszter hétfőn találkozik a londoni franca követtel. Valőszinü, hogy a találkozáson az olasz és belga diplomáciai képviselők is megjelennek. Az angol kormány most azon fáradozik, hogv Franciaországgal és Belgiummal megegyezést létesítsen a német ajánlat kérdésében. Az angolok felhívják a figyelmet arra, hogy a memorandumban Németország megtette az els5 lépést a megoldás feié. Wtshing ónban az ul német javaslatot a legutóbbi javaslattal szemben nagy hiladásnak temntik. Kedvezően fogadják Wishingtonban azt az eszmét, hogy a német teljesítőképességet nemzetközi bizottság bírálja felül. A párisi lapok jelentése szerint a francia kormány megkérte a belga királyt, hogy junus 25 én Verdunben találkozzék Millerand elnökkel. A Matin szerint Albert eleget tesz a meghívásnak. A Fehérházban kijelentik, hogy az Egyesült Államok a német jegyzék nyomán összehívandó nemzetközi értekezleten nem vesznek részt. A német jegyzékre francia részről eddig még semmiféle hivatalos nyilatkozat nem történt és a sajtó képviselőin k, akiket tegnap fog dlak a külügyminisztériumban, tájékoztatás céljából azt mondták, hogy a helyzet csak 48 óra múlva fog tisztázódni. A párisi sajtó a német memorandumot majdnem egybehangzóan visszautasítja. Az angol sajtó tulnyomórészben azonban kedvező fogadtatásban részesiti. Felmerült az az aggodalom, hogy a francia kormány a memorandumot elfogadhatatlannak fogja nyilvánítani. A Daily Mail és a Daily Express kivételével majdnem valamennyi lap elfogadhatónak tartja a német javaslatot és amennyiben Angolországról van szó, az esetleges szóbeli tárgyaiások alapjául alkalmasnak véti. Rómábin a kormánykörök igen tartózkodók, de ugy látszik, hogy egyúttal szövetségközi választ szándékoznak elérii. A sajtó hangulata megoszlik. A Giornale di Romanak aggodalmai vannak a versaiildsi szerződéibe ütköző nemzetközi bizottság kiküldésére vonatkozó követelés ellen és sajnálattal nékülöri a passzív ellenál ásról szóló engesztelékeny nyilatkozatot, amely Franciaországot minden ürügyétől megfosztotta volna. A Nuovo Paese ugy véli, hogy Németország nem teljesítheti a passzív ellenállás megszüntetésére vonatkozó kívánságot, mert az Németország nemzeti méltóságának egyetlen garanciája. A nagykövetek konferenciája elr^nd^Ite, Hogy Németországban katonai ellenőrző bizottság folytassa munkáját. A Petit Párisién ugy eresül, hogy a hivatalos köztérnek fenyegető záradéka is van, mert Németországot megfenyegeti a szankciók alkalmazásával arra az esetre, ha a katonai ellenőrző bizottság munkáját megnehezíti. A porosz országgyűlésen Brtun miniszterelnök a birodalmi gyűlésen elhingzo't kijelentésekhez hasonlóan kijelentette, hogy a p irosz kormány egy pillán itig sem gondolt a Rtjnatartomány elszakitására. A R jm-vidék és lakosai nem lehetnek alku tárgya a jóvátételi probléma megoldásánál. Htas szociáldemokrata képviselő örömmel üd'özölte a min sz'erelnbk beszédét, amit a Híz élénk helyes éssel kisért és kijelentette a szociáldemokrata párt nejében, hogy a Rajna- és a Rulir-vidéknek a birodalomtól és Poroszországtól való elszakítása ellen küzdenek és teljes határozottságai f >gják a semlegességre irányuló kísérleteket is v sszu'asitani. Pirtja osztatlanul helyesli a bírod ilmi kormány nyilatkozatát a jóvátétel kérd -séről. A többi ' párt szónokainak nyilatkozatai után a Ház elha' tározta, hogy a miniszterelnök beszédét az egész i országban, a megszálló t területen is minél széienebh kftrben terjeszteni f >g|». i MMflAMAMAMVMMMAMMMWrfMMMMMM A 8/öfet»fgesek ultimátumot nyújtanak át a törököknek A Radio ügynökségiek jelentik Lmsanneból: A szövetségesek elhatározik, hogy a török delegációnak hétfőn ultimátumot nyújtónak át, melynen az államadósságok kamatuzoigíltatása és az ipari vállalatok koncessziója dolgában engedményeket fognak követelni. A lausannei békekonferencia napok óta holtponton van és nem csoda, hogy ily viszonyok között h'rek keringenek az elnapolásról vagy a tárgyalások megszakításáról. Hozzájárul ehhez az a konstantinápolyi jelen és, hogy az angorai kormány ujabb utasításokat küldött Izmednek, hogy semmifele további engedményt ne tegyen. EJ a hir valónak bizonyult. Mé< egy érdekes dolog történt tegnap. A berni nuncius kereste az alkalmat, hogv megismerkedhessék Iz neddel és hosszasan tanácskozott vele a törökországi római katoikus egyház heyzetéröl. Magyarellenes interpelláció a román parlamentben. A rónái parlament csütörtöki ülésén Lascu Demeter kormá lypirti képviselő interpellációt terjesztett elő az erdélyi m<gy*r opánsok öirtovjoga ügyében. Az interpel áció során Liscu kiterjeszt lett a kérdés politikai részleteire es durva haneon aposztrofálta a Népszövetséget. Laecu a minisz'ere'nökiöz, a kü'Ogyminiszternez és a földmivelésügyi mimszternez intézett Interpe lációjábm Ronánia belügyeibe való beavatkozásnak minősítette a migyar kormánynak a Népszövetséghez az erdélyi magyar opiánsok birtokainak elkobzása ügyéoen intézett panaszát. La"cu interpellációjában inditványt terjesztett elő, melyben arra ké-te a nemze-gyülést, utasítsa a román kormányt a N:pszöveségnéi teendő tiltakozásra. Az indítvány szerint a román kormány bejelenti tiltakozását a Népszövetségnél «z erdélyi magyar op ánsok birtokjoga ügyében tett intézkedései k pcsoiaiban és kikéri magának az>, hogy a Népszövetség beleavatkozzék Románia legbelső űgyeioe. Az erdé yí magyarok 1 körében az interpelláció, me ynek az a körülmény ad különösebb jelentőséget, ho/y egy Braiaru parti képviselj mondotta el, mély megdöbbenést keltett. A Tömörkény lakása. — Irta Móra Ferenc. — Nem a mostani lakásáról akarok beszélni, mert azzal rendben van a dolog és azt senki se akarja elrekviráltatni magának. Pedig igen kedvei lakás; csöndös, hűvös, sz*p tarka virág szőnyege van; éjszakai duhajok nem háborgatják, csak a fülemülék járnak rá muzsikálni, — istennek olcsó dalosai. Hogy kőemlék nem nehezedik a legnagyobb szegedi sziv hűlt poraira, az tán jobb is. Mert a kérkedő márvány nagyon nyomná Pistát és keserves haraggal zokogna föl a hant aló!: — Ugy? Követ, azt adlok nekem a magatok dicsőségére, de az árvámat esztendők óta nem tartjátok érdemesnek arra a falat kenyérre, amit egy tanítónő megszolgál? Menjetek a pokolbs a követekkel, Ti tisztelők, rasongók, hódolók! Igy azonban, hogy se emlékkő nincs, se iskolaszéki kötelességteljesítés, nem szól Pista semmit. Legföljebb ha az árvája egy kicsit elsirdogál szemérmes panaszával a hantok fölött, az apa a lelkek halk szavával kiszól a könnyharmatos pázsitfüvek közül: — Igy van er, gyerököm, szögény kis Csinnadrattám. Jaj annak, akinek nincs ögyéb protektora, csak egy halott édösapa. Os?t az is olyan, aki se kortes nem volt, se nagy urak barátja, csak éppen magyar iró . .. Hát nem erről a lakásáról akarok irni Tömörkénynek, amelyiknek a holléte nem vitás s amelyiket nem akar tőle elvenni senki. Hanem ahhoz volna szavam, amibe mint élőt akarja beköltöztetni a Tömörkény-irodalom, halála után hat esztendővel. Med Tömörkény-irodalom van. hála Istennek és egyre nagyobb lesz. Szeged legnagyobb írój'ró egész életében n^m irtak annyit, mint a halálakor, meg a halála után. Nem is igen lehetett volna, mert a lelke sz*mérm s volt mint a hajnalicska virág. H t a dicsőség nap ugara kereste, rögtön összecsukódott előle. Ügy tartotta, hogy a nyilvánosságra csak az írásai tartoznak, de az élete nem. Egyszer sikerült bankettet rendeznünk a tiszteletére, s az elül is csak azért nem bujdokolt ki a tanyára, mert azzal fenyegettük, hogy akkor megírjuk az esetet a pesti lapoknak s akkor még többen beszélnek róla. — Hát akkor inkább csak helyi botrány legyen, mint országos, — mondta mérgesen s eljött a bmkettra, de igen kényszeredetten ülte végig. Most már azonban, hogy nem tiltakozhat semmi ellen, nagyon sok szépet irnak róla és a sok szépben sok bolondot. Egy román magyarországi lapban például nemrégiben Fábián Pál közölt személy s természetű visszaemlé ezéseket Tömörkényről. Nem tudom, ki ez a Fábián Pál, mert sose hallottam a nevét. Igen élemedett korú úriember lehet, mert azt irja, hogy nemcsak Tömörkénynek volt jóbarátja, hanem Mikszáthnak is. Nagyon szeretném ezt a nevezetes Fábiánt megismerni, mert ő az egyetlen barátja Tömörkénynek, akinek az én szegény gazdám soha a nevét se ejtette ki, pedig tizenöt esztendőn keresz'ül reggeltől estig és olykor hajnalig együtt voltam vele és sokat beszéltünk mindenféle halandóiról és halhatatlanokról. Az is lehet, hogy a Fábián Pál csak pszeudonim, de hát az mindegy, meit akkor is csak olyan bolondokat irkál. Például azt mondja, hogy Tömörkény keny respajtása volt a Szegedi Napló nál Mikszáthnak, együtt kártyazgat1 tak a Hungáriában, együtt laktak és közös névjegyeket csin 1 attak. Ahá y állítás, annyi füllentés. Mikszáth 1883ban ment e' Szegedről, Tömörk ny még a-kor patikárusinas volt Kovács papusnál és csak pilula irodalommal foglalkozo t. A Napló hoz csak a katonásk jdása után került, a kilencvenes évek dtjén. M kszáih al pedig esik egyszer beszélt életében, a Mikszáth-jubileum napján, ak*or is csak mint a Dugonics-Társaság főtitkára s azt se hallgatta me< a nagy paóc (mert má-- akkor nagyon sietett a vasúthoz), ami bizony igen rosszul esett min lnyáju iknak, csak Tömörkény legyintett ne.etve : — Fene teremti, pes i embör lött már ebbül is. Ilyenformán a két nagy iró nem is i khatott együtt neghitt barátságban, se közös névjegyet n m igen n omathitott. Valamit hallott harangozni Fábián bará unk, di félrehallott. Nem Mikszáth volt Tö nörkénynelc a házicimborája, hmem Kószó Pista. (Qondolom, van ezeknek az időknek az emléke olyan kedves az államtitkárnak is, hogy a vonal alatt maga is csak a Kószó Pistát tartja a legszebb titulusnak.) Az ötlet tulajdonkép Kulinyi Z ígmondtól származott, a Napló akkori fószeikesztöjétöl, a nagyes'ü és nagyszivü embertől. Nem tudott a fiatal Tömörkény élni az ötven pengő havi fizetésből, ott akarta hagyni az újságírást, ennek akarta elejét venni Kulinyi. Kószót vette elő, a vidám, bohém fiatal ügyvédet, aki azonban már akkor is nagyra menendő közéleti embernek ígérkezett s mint alkalmi vezércikkíró (akit