Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-09 / 128. szám

Sieted, 1923 junius 9. SZBQHD Képek. A Fehértó. Irta : dr. Lázár György. A rekonstrukció a város belterületének terep­viszonyait illetőleg két foltot hagyott örökül a mostani generációra; elődeink nemtörődömsége a külterület mezőgazdasági viszonyait illető­leg egyet. A két belterületi abnormitás az alsóvárosi Ciöpörke s a Kossuth Lajo3-sugárut külső vo­nalának két oldalán elterülő úgynevezett rókusi Búvárló, melyek a várost disztelenitik s ártal­mas kigőzölgésükkel a közegészségügyet állan­dóan veszélyeztetik; a külterületi abnormitás a 2500 holdas terméketlen fehértói szikfenék. Az alsóvárosi CsöpDrkét pár évvel ezelőtt ki­szivattyuztattuk és betöltöttük. Ez már nincs. A rókusi tavak betöltésének előmunkálatai folya­matban vannak s alapos remény van arra, hogy a város törzsvagyonának sérelme nélkül, sőt annak javára azokat mihamarább feltöltjük. Tehát rövid idő alatt ez is a múlté lesz. Egy­pár nap múlva leérkezik a földmivelésügyi mi­nisztériumból a Fehértó hasznosításának elabo­ráfuma, nagy paksamétában, rajzokkal, tervek­kel, költségvetéssel s minden az elbirálásra szükséges adattal felszerelve s ekként maga a kormány által megadatik az alap arra, hogy ezen függő közgazdasági abnormitás megszün­tetését komoly tárgyalás anyagává tegyük. Egyszerű szóbeli kérelmemre indította meg hat év előtt Tallián Béla akkori földmivelés­ügyi miniszter a Fehértó hásznonitásának ter­vezését minisztériumában. A hasznosítás alap­gondolata azóta sok fázison, temérdek tanács­kozáson, helyszíni szemlén ment keresztül. Először öntözés utján szénatermő területté — nű étté — alakítása voll kontemplálva. Az ezirányban meghallgatott szakértők a talajt al­kalmasnak találták erre. Sőt kijelentették, hogy az ez ideig szénatermésre berendezett területek között legalkalmasabb. Mindenki hitt ennek megvalósulásában, csak R paics Radó kételke­dett ebben állandóan és csökönyösen. Kijelen­tette, hogy megeszi ő azt a szénát, amit a Fehértó|ezuton terem. És igaza voltl Mire a tervek elkészültek, akkorra egyéb államilag be­rendeztít műtéteken kitűnt, hogy a szénaterme­lésre nem elég az öntözés, hanem ahhoz trágya is kell. Mikor aztán az uj momentum alapján kiszámították a berendezés és üzembentartás költségeit, akkor kitűnt, hogy ezek oly formi­dabilis összegre rúgnak, hogy a termelendő szénából ennek még kamatait sem lehet kivenni, nemhogy jövedelemre gondolhatnánk. Rapaics­nak tehát nem kell a szénát megennie, nem­csak azért, mert időközben sajnálatunkra meg­halt, de azért sem, mert a szénateimelés egész terve vakot vetett. Sokáig elmélkedtek aztán a minisztériumban a hasznosítás módja felett. Az ügyet Darányi erélye és Szeged iránti rokonszenve elejteni nem engedte. Különféle tervek merültek fel időnként a talajjavítás dolgában, de le is tűn­tek a napirendtől, mert a kísérletek és az eze­ken alapu'ó kiszámítások megnyugtató ered­ményre nem vezeltek. Végre az általános drá­gaság s különösen a húsárak magasra emelke­dése az illetékes körök figyelmét a halászati berendezésre terelte. Ezen az alapon készültek a hasznosítás ma leérkezett tervei, a következő alaptételekkel: A Fehértónak a városi tulajdont képező 2200 holdnyi területe körtöltéssel a Fehértó többi — magántulajdont képező — részétől el­záratik; a magánosok csapadék vizei a körtöl­tés külső lábánál ásott övárok u'ján folynak le; a három nagy tóból, az ivó tavakból és teleltető medencéből álló halászati berendezés csekélyebb mértékben a felső vidékről aláömlő csapadékokból, leginkább és legfőképen azon­ban a Tiszából a gyevi foknál felállítandó Diesel-féle nyersolajmotoros szivattyú utján lát­tatik el a szükséges vízzel; teleitetők 4—5 ártézi kut utján tápláltatnak; a tavak a lelelte­tökkel keskenyvágányu vasúttal köttetnek össze. Az összes befektetés a költségvetés szerint egymillióegyszázötvenezer koronába kerül. Az évi Qzemköltség, a befektetés 6 százalékos, te­hát bőven számított annuitásával s a város addig élvezett 1800 korona jövedelmének fi gyelembe vételével — együtt 113800 korona. Az évi termelés minimuma 1300 métermázsa 90 uázaiékig ponty, 10 százalék süllő, harcsa stb. Ez métermázsáját szintén 100 korona mi­nimummal számítva, 130 000 korona bruttó be­vételt tesz ki, mihezk^pest a 2200 hold tiszta jövedelme 16.000 korona, vagyis mig eddig a Fehértó holdankinti jövedelme 63 fillér volt, addig a h?lgszdarág megalapítása esetében 7 korona 30 fillér lesz. E jövedelem a halak ete­tése által — mire a közvágóhidi hulladékok elég anyagot nyújtanak — jelentékenyen gya­rapítható, mit métermázsánként legalább 20 koronával számítva, a tiszta jövedelem 26.000 koronával emelkedik, vagyis összegen 42.000 koronára rug, ami már holdanHnt 22 korona jövedelemnek felel meg, tehát eléri bérbeadott földjeink átlagos haszonbérét. Ily összeggel, vagyis 42 000 koronával gya­rapodnék városunk költségvetésének bevételi rovata a hasznosítás sikeres esetén A folyó hó 6 án megtartott utolsó tárgyalás alkalmával ki­emeltetett, hogy a kiadások oly bőven, a bevé­telek oly szükesen számíttattak, hogy a fenti pénzügyi kombináció feltétlenül beválik s az eredmény a minimum, mit a város elér. Laikus előtt is igazolja ezt az, hogy a befektetési tőke annuitása 6 százalékkal, a halnak kilója pedig egy koronával számíttatott, holott a pénz leg­alább 50 fillérrel olcsóbb, a hal pedig legalább 40 fillérrel drágább. E jövedelmei azután még fokozni lehet elő­ször a befektetéshez adandó államsegéllyel, melyet azon alapon vehetünk igénybe, mert terméketlen, majdnem te'jes adőm?nte3 terület­ből eleven adóalapot termelünk. £n az állam­segélyt 300000 korona erejéig tartom kijárha­tőnak, ami a jövedelmei ismét 18.000 koronával gyarapítván, ezt kerek 60.000 koronára emeli. Ezenfelül tekintettel arra, hogy a Fehériőmk a gyevi foknál a Tiszából kiömlő tápláló csator­nája a Pallavicini-féle hitbizományi ursdalom Gyevifertő nevü 7—800 holdss szikfenekét de­rékban átszeli, a hatalmas és elég trágyával rendelkező hitbizonányi uradalom bizonyára meg fogja ragadni az alkalmat srr?, hogy e ter­méketlen birkjlegelőjét öntözés utján "haszno­sítsa, az e cimeti fizetendő vízdíjból várh tó jövedelem szintén, csak keveset mondva 3000 koronára rúghat, ami a jövedelmet már 63.000 koronára emelvén, a holdankinti tiszta jövede­lem 28—29 koronára szökik. Nohát ez már csakugyan nem megvetendő tétel Szeged város Otmiliiós költségvetésében sem. De csak valósuljon meg ennek fele, vegyünk be a halastóvá átalakítandó 2200 hold termet­ből holdankint csak 14—14 50 koronát, akkor is — e jelentékeny jövedelemtöbblet mellett elérjük azt, hogy a halnak rémületesen felszök­kent árát 1—140 koronára lenyomjuk s ezáltal városurk közélelmezését épp ez e^észsé :es táp­lálék tekintetében olcsóbbá tesszük 8 a szivattyú­telepnél s a halgazdaságnál sok munkáskéznek adunk keresetet 8 eltüntetjük azon szégyenfol­tot, mely külterületi agriku'turánk virágzó ké­pébe jelenleg oly visszataszító diszharmóniával illeszkedik be. Nem kell visszariadni a nagy befektetésektől, mert anélkül jövedelem szaporulat nem képzel­hető. Aki aratni skar, annak vetnie is kell. Ami sikerült Ecskán, Ti maradványon, Tőrökiianizsán s az orsíág sok más helyén, miért ne sikerfline éppen nálunk, mikor az összes alapfeltételek részint megvannak, részint előállíthatók. Sike­rülni fog ez annál is inkább, mert a berende­zések és kezelés szakszerűsége tekintetében az állam legmesszebbmenő támogatásáról biztosítva vagyunk. És ha pír év múlva a szeged—budapesti vo nalon utazva, a Kettőshalár és Jánoaszá'Iás kö­zötti vonalrész jobboldalán a mai kiaszott szik­puszlaság helyeit belterjes halgazdaság be en­dezéseit szemlélhetjük, töltésekkel, áriézi kutak­kal a tavakat összekötő vasutakkal P pezsgő, eleven, munkásélettel, akkor igaz hálával fogunk gondolni Taiíián Béh, Darányi Ignác, Kvsssay Jenő, Lisznyai Dimó Tihamér, Lmdgraf Jáno , Kolozsvári Ödön és Zormády Miklós tisztes neveikre, akik a nagy ma előmunkálatait meg­indították éi befejezték, de biztosítjuk utódaink elismerését a mai generáció javára is, mely azon hely közelében, hol őseink a n^gy hon­foglalás után az első államszervező országgyű­lést tartották, ezer év után kitartó munkával és nem csüggedő energiával valóban egy kisebb honfoglalást végzeit. Ezt a munkát 1911 január havában végezte be dr. Lázár György éa jelentéit felt róla a vá­ros tanácsának. Ugyanazon év április havában irta meg a Fehértóról SÍOIÓ cikkét. A Fehértó hasznosításának ügyével, elő.-őleg hét éven keresztül foglalkozott Lázár György s állandóan szorgalmazta a földmíve!é3ü jyi mi­nisztériumot, mig a terveket el nem k szittelte. A kivitelre nem kerüli a sor, ebben meg­akadályozta a betegsége, majd padig a világ­bábom alatt bekövetkezett hiiála. Ez volt az utolsó munkája, amelyet városa érdekében lé­tesíteni szándékozott. Megérdemli Sieged n gy fii, hogy erről megemlékezzünk. Ego. Beszédes számok a város mult évi gazdálkodásáról. (A Szeged tudósítójától.) A városi számvevő­ség elkészült a város mult évi zárszámadásával és vagyonleltárával és azt a főszámvevő már be is nyújtotta a tanácshoz. A főszámvevő előter­jesztése, amely csak általánosságban közli a városháztartás mult évi számadatait, r ndkivűl érdekeden megvilágítja a város gazdálkodási rendszerét és a változó gazdasági viszonyok által okozott e'tolődásokat. Ezek a beszédes számok is azl bizonyítják, hogy a mai logi-át tan gazdasági helyzetben minden előzetes költ ségvetés csak a törvény által megkövetelt forma, de reális alapja egyáltalában nincs A zárszámadás szerint a városnak 1922 ben 171,855.285 79 korona volt a rendes bevétele, 240,097.265 04 korona folyt be az előirányzaton kivül, hitel és pénztári müveletek cimén pedig 147,623.318 07 ko:ona; az összes bevétel tehát 559,514868 90 korona volt. Ezíel szem l en a kiadások a következőképen oszoltak m g: ren­deskiadás 115,391.174.52; költségelőirányzaton kivüli kiadás 213,022.862 07; hitel és pénztári müvelet 218,731.233-30 korona, tehát az összes kiadás 547,14526989 korona volt és igy az év végén 12,369,59901 korona volt a pénztári maradvány. Szinte hihetetlen, hogy a növekvő kiadásokkal soha lépést nem tartó bevételek mellett még tizenkét és félmillió ko ona maradt az év végén a város pénztárában. Ez csak azt bizonyíthatja, hogy a város hatósága még a kelleténél is jobban redukálta a városháztartás kiadásait. (Lásd: az elmaradt kövezések és utca javítások, a közvllágitá's, az elhanyagolt terek rende­zése stb) Maga az 1022. évi k^'tségvelés egyébként a következő változásokon ment keresztül: A köz­gyűlés 54,720.741 koronát irányzott elő, ezzel szemben az év folyamán 171,855.28579 korona fo'yt be, tehát 117,134 54479 koronával több, mint amennyi az előirányzat volt. A költségvetés ugyancsak 54720 741 koroia kiadást irán-zoít elő, a valóságban 115,391 174 52 korona volt a kiadás, tehát 60.670433 52 koronával tö .b az előirányzatnál. A költségvetésileg kezeit bevétel tehát 56,464111-27 koronával felülmúlta a kiadásokat. Az elmúlt évben a város összesen 117,484 802 korona pSthilelt ve t idénybe. A pénztár állan­dóan fizetőképes volt és fizetési kötelezettségei­nek mindig pontosan megfelelt. A -Vígyon iiórieg adatai köbölt közli a szám­vevőség, hogy a város tiszta vagyona 1921. év végén 85,080 891 korona voit, 1922. év végén pedig 151,567 700 korona, t- hát 66,486 809 korona vagyonszaporodás mutatkozott. Az összes vagyon értéke 310,401 345 06 korona (az in­gatlanvagyon értéke eztlstkoronákban értendő). Ezt a vegyont különböző címeken 158,833 644 korona terheli. A tanács rövidesen letárgyalja a zárszámadást, amikor a főszámvevő előterjeszti minden egyes tétel részletes indokolását is. A tanács a pénz­ügyi bizottság meghallgatása után a mult évi gazdálkodás eredményét a juniusi közgyűlésen közli a törvényhatósági bizottsággal. — Tóth Lsjos előléptetése. A kormányzó a vallás-és közoktatásügy miniszter olőüerjesz­téséíe dr. Tóth Lajos helyettes államtitkárnak kiváló szolgálatai ^elismeréséül az államtitkári cimet és jelleget adományozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom