Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-09 / 128. szám

£gyg» mwém áya 40 korona. m Szerkesztőség és kiadóhivatel: Kölcsey-utca 6. (Prófétaszálló, I emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjele>ák hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 korona. Előfizetési árak: Egy kónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. SZEGED Hirdetési árak: Fé.hasábon 1 mm.12, egy hasábon 20,má8fél hasábon 30 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10,kövér betűkkel 20 K. Szövegközti közlemények soronként 150 K.Nyilttér, családi értesítés 210 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 9, SZOMBAT. 128-ik szám. A városi közkórház. A lapok hasábjain az utolsó napokban sűrűn és élénken tárgyaltak a városi tö kórház á lamositá8áról, küönböző szempontokból vi'ágifva meg a tervezett államosítás, illetve egyetemesités kérdését és erről a kérdésről akarunk e htlyen is néhány szót szólani. A ssjtó szokatlan és ritka egyöntetűséggel foglalt állást ebben a városra nézve valóban igtn nagyjelentőségű kérdésben és minden párt és egyéb ellen éteket feedve, egyhangúlag a közkórháznak az egyetemi klinikává való átalakítása ellen foglMt állást. Mára a2U án a polgármester is nyílt tkozott a saj'óban a kérdésről, rendkívül diporoatikusan kerülve a ryilt színvallást és ebben a nyilatkozatban van néhány olyan passzus, amihez lenne néhány hozzffü ni való kom t entárunk. A polgármester nyilatkozatában először is mellékvágányra igyekszik terelni a kérdést és ugy *kaija beállítani az egész ügyet, mint a szegedi sajiónak ez egyetem ellen indokolatlan kirohanását. Felesleges is tslán mondani, hogy nem ez volt a tán^dís tárgya, henem arról esett csak sző, hogy Szeged városa egyetlen kö?kóihá?á! nem fo^ztb^tja meg közkórház jellegétől azáltal, hogy tzt egyetemi klinikának engedi át, mi által olysn helyzetbe kerülheine a vátos, mint Debrecen, ahol az egyetemesitett kn?k6rház helyett uj városi közkórházat kellene építeni, ha ugyan volna rá pénz. Miután azonban pénz sz egykor oly gazdag, de a románok által teljesen kifosztott cívis varosban sem igen íkad m«napsát', valószínű, hogy a város bőkezűsége ft lytán a jövő telet a klinikákban felvételre hiába jelentkező betegek fabarakkokban fogják eltölteni. Debrecen in ő példája kell, bogy figje'meztesse a polgármestert, ha már más egyéb nem is, hogy itt nagyobb és súlyosabb kérdésekről van szó, minthogy az egyetemnek kedves szívességet tegyünk. Itt baráti és egyéb ehhez hasonló szempontoknak el kell törpümiök a nagy és egyedül szt-m előtt tartandó cél: a város közönsége érdekeinek megóvása mellett. Nagy és fulyos felelősséget vett a polgármester magára, mikor titokban a város közönsége háta mögött — mert még a városi tanács nyilt ü-'ése sem targyalta a polgármester terveit és szándékait — á'litólag Ígéreteket tett a közkórház Államosítása, illetve egyetemesitéséröl. Ma még a régi közigazgatási törvény van életben, amely tág teret ad a köztörvényhatósági bizottságnak, kiváltképen ilyen t-ulyos jelentőségű kérdést k feleit való döntésben, igy ugy érezzük, hogy a polgármesternek kötelessége lett volna rrég sz ígéretek megtevése e'őtt kikérni ennek véleményét, ha másért nem is, legalább azért, feogy benne az ügynek esetleges szerencsétlen kimenetele ecetén — amitől Iőten óvjon — az elkövetkezendő támadások ellen biztos támaszt és hátvédet nyerjen. Dd nem is kell sok szót vesztegetni arra, hogy g megosztott felelősség mégis cs k több, mint mikor egyetlen ember vállaira nehezedik minden teher éi ődiutn. Lehet, hogy a polgármester már ma is az uj közigazgatási törvényjavaslat rendelkezéseit tartja szem előtt, smsly alaposan megnyirbálja a közgyűlés jogkörét és az eddiginél jóval nagyobb teret enged a polgármesternek, viszont azonban elvesz sokat a felelősségéből is, mert jelentékte en ügyekben is a belügyminiszter jóv hagyásá'ól teszi függővé azoknak végrehajtását. Ma ez a törvényjavaslat azonban még csak pap ron van meg és egyelőre még hosszú vi á< folynak felőle, igy a polgármesternek még szigorúan ragaszkodnia kellene 3 régi törvény szelleméhez és mégis csak ki kellett volna kérnie a közgyűlés hozzájáru'ását, mielőtt még tármilyen ígéretet tett volna a közkótház dolgában. Reméljük, hogy ezt nem mulasztotia el a polgármester és azok a Iegkompetensebbek nek látszó forrásokból származó hirek, melyek ígéretekről, sőt megállapodásokról is szólanak, valótlanok, mert a polgármester tudja, mi a kö'elessége városával szemben és nem tesz a közgyűlés hozzájá'U'ása nélkül ígéreteket, még pedig olyan Ígéreteket, melyek nem pusztán tőle függenek. Hangsúlyoz: u1?, hogy mi ezt hisszük éi minden ezzel ellentétes áHtás', bármily hitelesnek lássék is egyébként ezeknek a hirekrek a forrása, légből kapott ráfogáaoknak tartjuk, de mert lehetnek egye«ek, akik nem gondolkodnak hozzánk hasonlóan, szükségesnek tartsnók, ha a polgármester végre már nyíltan is kijelentené, hogy senrtmi sem igaz a terjengő hírekből és nem is fog a közgyűlés megkérdezése nélkül határozni ebben a rendsivül súlyos jelentőségű kérdésben. Szerintünk tisztán és világosan ád az egyetlen helyes ut a polgármester elöt;: azonnal nyilt és nem titkos tanácsülés elé kell vinnie a közkórház ügyét, hogy még a juniusi közgyűlés foglalkozhassék a kérdéssel, mert ilyen nagyhorderejű ügyben a város közönségét nem szabad még félig-meddig fiit acco:nplit-k elé satn állítani: döntsön a közönség maga a fölött, akarja-e, ho?y ugy mint Debrecen, Szegednek se legyen többé közkórhíza. Éles ellentétek vannak Páris és Brüsszel között. A francia külügyminisztériumban fogadták a sajtó képviselőit, hogy tájékoztassák a brüszszeü konferenciáról és az uj német javaslatról. A hivatalos fefogás az, hoey a francia-belga miniszteri tanácskozás nem hozott kézzelfogható megegyezést és a konferencia után is éles ellentétek vannak Páris és Brüsszel között. Azt mond ák, hogy a sajtó jól teszi, ha óvatosabban regisztrálja az olyan híreszteléseket, amelyek Belgium és Franciaország teljes egyértelműségére! szólrak, mert Brü szelben csupán arranézve jött létre egységes ál ásfrglalás, hogy i nagyon kívánatos volna Anglia közreműködését a jóvátételek kérdéstben megnyerni. Arra a kérdésre, hogy mit ért a frar c a és bt Iga kormár y a német passzív ellentállás feladásának követelése alatt, kijelentették, hogy a német birodalmi kormánynak vissza kell vonni a Ruhr-terüietre ki dott rendeleteit és utasításait. Semmi olyant nem kiván F anciaország, ami a józan emberi észszel ellenkezik, csupán Fssent akarják a szövet: éges.k a teljes jóvátétel uolsó részletéin k tCr esziéséig zálog gyanánt visszatartani. Párisban a hiva'a'os körök ezidőszerint azon a né, eten vannak, hogy a német javaslatok e égtelenek és elfogadhatatlanok. A német birodalom kormánya ezekben a javaslatokban csak tréf?), mert amig egyrészt tiltakozik a német tartozások határozatlansága el en, nem jelöli meg azt az összeget, amelyet fizetni minden körülmények között hajlandó volna. Németország indítványozza, hogy Németország fizetési képe ségének megál apitasával egy nemzetközi bizottság bizassék m g. Ez az indítvány elfogadhatatlan, mert formális ellentétben áll a ver ailiesi békeszerződéssel. Utalnak arra is, hogy a mtmorandum semmifele említést nem tesz a ruhrvidéki ellenállásról, holott Franciaország és BJgium miniszterei tegn p kinyilvánították azt a nézetet, hogy amig a német birodalom ki'art a lil ak >zó magatartása mellett, a német javaslatok tárgyalás alá nem vehetők. A londoni sajtó tulnyomórésze kedvezően fogadja a német memorandumot, de kifejezi azt &z aggodalmát, hegy a francia kormány a német a emorandumot elfogadhatatlannak fogja nyilvánítani. A német nagykövet tegnap délután félőt órakor személyesen átadta Rómában Mussolini miniszterelnöknek a német jegyzéket. Asquiih a jóvátételi kérdésről kijelentette, hogy a szövetségesek együttmű-ödésének előfeltétele, hogy a sokat megváltoztatott java latokat, melyeket a német kormány mo t előterjesztett, ne utasítsák vissza sommásan, hanem ez a téma komoly megfontolások és tárgyalások tárgya kell hogy legyen. A pénzügy miniszter a (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. A1 elnöki bejelentések után Kállay Tibor pénzügyminisz er válaszol Szilágyi Lajosnak a közalkalmazottak helyzetének javítása tárgyában bejegyzett indítványának a tegnapi ü'é en elmondott indokolására. Csak azért szólalok fel — kezdte b-szódét —, hogy a kormány és különösen a pénzügyi kormány á lásponiját e kérdésben megokoljam és megvilágítsam azokat a n ódokat és utakat, ameiyek szerint ezeket az álláspontokat mt gvalósiiani kívánták és a jövőben is feivánjáir. A köztisztviselők Illetményei. Kállay: Mindenek előtt az illetmények kérdését kívánom szóvá tenni. Kétségtelen, hogy a tisztviselők illetménye a mai gazdasági helyzethez mérten aránylóg kicsiny, ezeket az illetményeket fel kell emelni. A viszonyok mostohasága hoiza magával, hegy az ilyen felemelés éi az otyan intézkedés; k, melyeket az illetmények felemelése étdckében teszünk, sohi sem annyira kielégitőek, hogy hosszú ideig biztosítsák annak az életstand irdnak a megtartását, melyet a tisztviselőknél elérni kívánunk. Ennélfogva szükséges hogy állandóan foglalkozzunk a tisztviselők illetményeinek kérdésével. A ma g,am részéről rámutatok arra, amire külö ben ' martegnapallud.lt Szilágyi Lajos képviseő ur, hogy az illetékeknek sokfélesége és a fizetések különböző elnevezése, különböző címeken való folvósifása azt eredményezi, hogy az illetékeket nem fizetik ki arra a napra, amelyen esedékessé válnak, illetőleg több napig kell várni a fizetések kézbesítésére. Ennek a rendszernek további fenntartása és pláne még komplikáltabbá tétele oda vezetne, hogy fokozódnának » nehézségek az adminisztrációban. A fizetéseket egységessé óhajtjuk tenni. Az indemnitási javaslatban bátorkodok egy-két rendezést belevonni, hogy ez a cél biztosítva leeyen. Ott óhajtok felhat Imazást kérni a törvényhozástól arra, hogy ezután ily módon az egységesen megállapított fizetést a kormány a gazdasági alakulásához képest időnkint változtassa meg. Ezíel az intézkedéssel sokat érünk el abban a tekintetben, hogy az illetékek kifizetése a határnapon megtörténjék. A természetbeni ellátás. Kállay: Ami az illetékekkel kapcsolatban a természetbeni ellátás korlátozását illeti, azon az áiláspon osi vagyok, amit a jóvátételi bizottság elé terjesz etíem éí amit egyéb al'al-iakkor is kifejtettem. Mihelyt lehehetséges s tz alatt a kormányzásnak bizonyos stabil állapotát értem, áttérünk a kizárólagos pénzbeli fizetések rendszerére és megszüntetjük teljesen a természetbeni ellátást. Ugy gondolom azonban, hogy trost, amikor a drágaság napról-napra fokozatosan emelkedik, a természetbeni ellátásnak egyszerre való megszüntetése nyugtalanságot