Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

Szeged, 1923 junius 2. Kocsihiány. A prognózis, Istennek hála, jó terméskilátás­sal kecsegtet, melynek vasutforgalmi lebonyolí­tásához az öszi évadban remélhetőleg nagy kocsiparkra lesz szükség. Aratás után a jó béke­években is évről-évre kisértett a kccsihiány, amikor pedig az államháztartás kedvező mér­lege, a kocsipark fejlesztéséhez szükséges anya­gok lehető beszerzése, a kedvezőbb rezsikölt­ségek stb. könnyebben módot nyújtottak ahhoz, hogy a vasutak bővítsék kocsiparkjukat. A kocsihiány a szállító közönségnek sok bsjt és bárt, a vasu'vezetőségnek pedig nagy gondot okozott mindenkor, de különösen az őszi évad­ban. amikor a gyümölcs- és zöldségfélék, a gabonanemüek, a liszt és egyéb őrlemények, majd a cakorrépa és tüzelőanyagok tömeges szállításai egymást követték és igy nem állott a szállitóközönség rendelkezésére elegendő vasúti kocsi. Kevésbé remélhető a mai suiyos viszo­nyok között a kocsipark megfelelő szaporítása, minélfogva ezúttal inkább számolnunk kell a bekövetkezhető nehézségekkel. A kocsipark mintaszerű kezeléséről, melynek intézését a mi vasutaink mindenkor a leg­kiválóbb, tapasztalatokkal bővelkedő szakembe­rekre bízták, a távol külföldön is nagy elisme­réssel nyilatkoztak. Vasutaink mindenkor igye­keztek a meglevő kocsikészleteiket a legjobban felhasználni; erélyes intézkedéseikkel, aminők az állandó ellenőrzések, a kocsik gyors ki- és megrakása érdekében a szükséghez képest életbeléptetett rendszabályok alkalmasaknak is­bizonyultak arra, hogy a szállitóközönség türel­metlenkedéseinek elébe vágjanak. A mostani nehezebb helyzetünkben felvetődik tehát a kétdés, vájjon nem volna más mód is arra, mellyel lehetőleg valamiképen előbbre lehetne vinni a meglevő kocsipark minél inten­zivebb kihasználását és egyben segíteni lehetne a kocsihiányon? Ugy vélekedünk, hogy volna más mód is a kocsihiányon némileg enyhíteni. Ugyanis az Acsev. vezetősége amikor vonalain áttért a 15 tonnás rakományoknak felvételére és kocsipark­jának egy részét megfelelően átalakította az ilyen nagyobb tonnatartalom befogadására, kí­sérletet tett arra nézve, hogy minő eredménnyel járna, ha kocsiparkja teljesen kihasználtatnék a szállitóközönség részéről. A kísérlet abból állott, hogy a teljesen kihasznált kocsikra fuvodij­kedvezményt nyújtott. Tudtunkkal a kísérlet két szempontból volt előnyös a vasútra. Egyik előnye az volt, hogy ezzel a megoldással segített a kocsihiányon és pedig azzal, hogy a forgalma­sabb állomásokon egy egy fél által azonos ál­lomásra szállítani kívánt pl. 120 tonnát, mely­hez a múltban a vasútnak 12 kocsit kellett átengednie, I vasú i kocsiban száliitotta. Ezzel láthatólag segített a kocsihiányon és kocsi­parkját a legtöbb és leghosszabb utjain teljesen kihasználta. A másik előnye, hogy a 15 tonnás kocsik teljes kihasználásával annak dacára, hogy a szállitóközönség is előnyét találta a részére nyújtott fuvardíj kedvezményben, ami ösztönözte a tonnatérfogat teljes igénybevételére, megfelelően nagyobb bruttó-bevételt sikerült el­érnie a nagyobb teherre elszámolt fuvardijakban. Amig tehát a 12 5, 15 és 20 tonnás kocsik teljes igénybevételénél fuvardíjkedvezmény volna nyújtandó, a kocsiknak 5 tonnával történő ter­helésénél pótfuvardijat kellene alkalmazni. E őb­beni kedvezmény csakúgy, mint a pótdíj felszá­mításán ?.k tudata még áldozatok árán is, a ko­csik teljes kihasználására ősztökélné a szálliió­közönséget. A cél elérése érdekében a lehető legnagyobb kedvezmény nyújtása ajánlatos, azonban min denkor figyelemmel a vasút érdekeire. A vasúi­intézmények a saját sdatgyüjtéseikből legjobban fogják megállapíthatni, hogy állandó, vagy csak pedig idényszerű kedvezményre van-e szűkség a kocsipark intenzív kihasználásához, nemkülön­ben azt is, hogy mely áruosztályokhoz tartozó áruknál kívánatos kedvezménnyel fokozni a tonnatérfogat kihasználását. A nyújtandó kedvezmény természetesen a szállító közönséget illetné meg, nem pedig har­madik személyeket, akik a szállításokból saját maguk akarnak hasznot húzni. Ebből a szem­pontból legalkalmasabbnak mutatkozik a ked­vezményes fuvardíjnak rovatolás utján történő elszámolása. K. M. SZEQHD Négy holttestet ástak ki Rákosszentmihályon. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Percek alatt nőtt nagy és mindenkit érdeklő bűnüggyé az a gyilkosság, amelynek első áldozatát négy nappal ezelőtt találták meg bádogládába zátva a fővárostól alig pár kilométerre fekvő Rákos­szentmihály egyik elegáns villájának padlója alá ávsa. Az első pillanatban a cinkotai Kiss Béla-féle bádoghordók jutottak mindenkinek eszébe, mig Űrnapján már teljesen világosan állt a borzalmas bűntény a budapesti rendőr­ség előtt. Itt nem egy tervszerű és tendenció­zus asszonyirtásról, vagy gyerekirtásról van szó: az egy közönséges és egyszerű lelkületű ember gyilkossági sorozata, aki mindenen fölül pénzért képes mindenre. Molnár-Tóth József egykori füszeressegéd, későbbi zugvalutaspekuláns ma már teljesen megtörten, lehajtott fővel áll a rendőrök előtt és ha nem is mond el sorban mindent, egy­másután mutatja meg azokat a helyeket, ahol mészbe csomagolva, bádoglapok között feksze­nek a többi áldozatok. Kövess Gyula 15 esztendős gyermek hullájá­nak véletlen fölfedezése után Molnár-Tóth 'Jó­zsef még mit sem akart tudni a borzalmas gyilkosságról. Csütörtökön azonban Czövek Sándor kerületi főkapitány maga vette kezébe a nyomozás vezetését, ismét kivitte a hely­színre Molnár-Tóthot, aki a déli órákban el­árulta magát, hogy tudja, hová temették el az A pincérek mozgalma. öreg Lachmant, akit „felesége és leánya Kő­vessné gyilkoltak meg.« Hosszú ásás után meg­találták mésszel leőntve három méter mélység­ben az öreg Lachman András hulláját. Ekkor még mindig tagadásban volt Molnár-Tóth, majd kint állt a kertben, lehajtott fővel és dél­után megszólal csöndesen: „Olt a virágok alatt van eltemetve Kövess Lőrincni". A de­tektívek ismét ásni kezdtek, alig dobálták szét az árvácskákat: egy fehér pléhlapba ütődik a kapa kemény feje. Alatta fekszik egy szál ing­ben, összekötözve Kövess Lőrincné, Molnár­Tóth egykori „menyasszonya". Egy vonása sem rezdül meg a gyilkosnak, még meséket próbál kitalálni, senki sem hiszi el, mind hallgatnak körülötte. És az alkonyatban elmondta azt is Molnár-Tóth, hogy Kispesten, a Róna-utca 34. számú ház alatt két méterre van elásva a ne­gyedik halott: Lachmann Andrásné. Este fél tízkor az öregasszony hullája is ott fekszik a detektívek előtt. Még mindig nem beszél töredelmesen Molnár­Tóth, néha védekezni próbál. Senki sem kér­dezi. Elhallgat. Holnap reggel magától fog be­szélni. Most sir. A gyilkos sir, aki megölt szép sorjábai négy embert, mert nyolc és félmillió koronát akart megszerezni, amiért eladta az öreg Lachmanné a házát. Nyolc és félmilliói t Először az ember, aztán az asszony, utána a • szeretője és utoljára egy tizenöt éves fiu, ne I hogy az anyját merje kérdezni . . . (A Szeged tudósítójától.) Alig mult el két hete, hogy a pincérek munkaadóiknak szerve­zetük utján memorandumot nyújtottak át, mely­ben kérték őket, hogy tegyék lehetővé megél­hetésüket, miután 3—4000 koronás havi fize­tésből családot eltartani lehetetlenség. Azóta el­múlt tizennégy nap, a mindennapi közszükség­leti cikkek ismét egy lépcsövei magasabbra léptek a drágaság létráján, a vendéglősök és kávésok azonban a mai napig még nem is vd laszoltak kérelmükre. A Szeged munkatársa most arról értesült, hogy a vendéglősök néhány nap előtt tartott megbeszélésükön elhatározták, hogy junius else­tői száz százalékkal fölemelik a pincérek fize­tését. Ezen a megbeszélésen jelen volt minden számottevő szegedi vendéglős és éppen azért érthetetlen, hogy június elsején csupán két sze­rozott száz százalékos béremelést. A két ven­déglő: a Próféta és a Bohnétterem. A többi éttermek pincérei közül a legtöbben csupán harminc százalékos béremelést kaptak. A Tisza­étterem pincéreinek eddig a koszton kivül há­romezer korona havi fizetésük volt, mig most, elsején négyezer koronára emelték fel fizetésü­ket, ezzel szemben a Bohn-féle étterem és a Próféta pincérei tegnap óta visszamenőleg 8000 koronát kapnak az ebéd, illetve vacsora-kosz­ton kivül. A Kass-étterem pincérei junim else­jére egységes, fehér kiszolgáló ruhát kaptak, ami kétségtelenül megkönnyíti a nehéz helyzet­ben ÍJ vő pincérek helyzetét. Ezeket a jelensé­geket örömmel látja mindenki, mint a megértésnek és méltányosságnak első jelét, me­lyet minden bizonnyal követni fog a megegye­zés minden, most még függő kérdésben is. gedi étterem munkásai kapták meg az elhatá­Négy évi moratóriumot kér Németország. Mint hivatalos német körökben híre jár, a német kormány legközelebbi javaslalában négy évi moratóriumot fog kérni, amely idő aiatt Németország mentes lesz kötelezettségei aló!. A német kormány állítólag 30 milliárd arany­márkát ajánl fel, melyet 30 egyforma évi rész­letben fizetne meg. Ha Németország fizetőképes­sége emelkednék, akkor az évi részletek is eb­ben a mértékben növekednének. A német birodalmi kancellár tegnap folytatta tanácskozásait a pártvezérekkel. A nap folya­mán a birodalmi kancellár megbeszéléseket tar­tott a birodalmi gyűlés különböző pártjainak képviselőivel és tájékozodott a helyzetrő'. A helyzet annyira tisztázódott, hogy a német vá­lasszal kapcsolatos előmüveleteket a jővő hét elején valószínűleg befejezik. Azzal a német kormánynak tulajdonított szán­dékkal kapcsolatban, hogy uj javaslatait csak az angol, olasz és japán kormányhoz fogja intézni, a Daily Telegraph diplomáciai tudósí­tója arról értesül, hogy ez a verzió Londonban rossz benyomást tett, Franciorság és Belgium, melyekhez fordulni ebben a kérdésben Német­országnak éidekében áll, ily eljárást magukra nézve sértőnek találnának. Remélik, hogy Ber­lin ettől az eszmétől el fog állani. Francia hivatalos körökben kínos hatást kelt az angol kormánynak az a közlése, hogy az angolok a népszövetségnél a Saar-vidéki hely­zet megvizsgálását akarják indítványozni. Ugyanily közlés érkezett az angol kormánytól a népszövetségi tanácsban képviselt országok kor­mányaihoz is. A francia külügyminisztérium megerősiti ezt a hirt és megjegyzi, hogy a francia kormány ilyen indítvány ellen a lehető legerélyesebben küzdeni fog. Azt írják, hogy Franciaország a népszövetségből való kilépését tervezi. Mint a Temps jelenti, a Párisba küldött belga okmányokban a legkisebb nyoma sincs a két ország politikája közötti állítólagos különbség­nek. A két állam mindig egyöntetűen hangsú­lyozta, ho?y a Ruhr-vidék kiürítése csak a né­met fizetések mértékében történik meg és hogy ennélfogva a Ruhr-vidékre gyakorolt pressio és a Ruhr-vidék kihasználása továbbra is tart. A Ruhr-terület bányáiban nétiány száz mun­kás kivételével munkára jelentkeztek ma reggel a sztrájkolok s a zavargások megszűntek. Csak néhány vad sztrájk van még Kölnben, ahol a közúti villamos sem jár. A német vasutak elzálogosításának a bel- és külföldi sajtóban erősen vitatott kérdését meg­vitatták a birodalmi vasutak igazgatóságának szervezőbizottságával, valamint a tisztviselők és munkásság képviselőivel. Az a nézet jutott ki­fejezésre, hogy a vasutakat továbbra is feltétle­nül mint birodalmi üzemet kell fenntartani. — KÜLFÖLD. A csita—wladiwostokl expressi a Turengó folyó hídját leszakította és 20 mtter magas­ságból a folyóba zuhant. Negyven utas életét vesztette, 100 utas többé-kevésbé megsebesült. Eddig 28 holt­testet hoztak felszínre. — Ulster híres 150 láb magas obeliszkje ellen merényletet követtek el. Ismeretlen tettesek robbanó anyagot helyeztek el és a robbanás elpusztította az obeliszket. — Allahabad környékén a legutóbb történt földrengésnél 6 helység pusztult el és 4000 ember halt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom