Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-21 / 138. szám

Egyes s^ám ára 40 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: kölcsey-utca fi (Prófétaszálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden «ap. Egyes szám ára 10 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. ^7Vi(irF IV ^ámmmMMMLMLM Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 14, egy hasábqn 24,másfél hasábon 3ü K. Szüvegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként V50 K.'Nyiltf ér, családi értesítés 2)0 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 21, CSÜTÖRTÖK. 138-ik szám. „Magyarázat." A íregceonkitott országoknak, főképen Ausztriának és Magyarországnak ma kétségtelenül legnehezebb és szinte megoldhatatlannak látszó problémája a tisztviselőkérdés, hiszen ez a két, területének tőbb mint kétharmadától megfosztott ország természetszerűleg nem birhatja ugyanazt a hatalmas állami gépezetet tizemben tartani, amely már békében is aránylag nagyobb anyagi megterhelést jelentett számára, mint a többi európai államok számára adminisztrációjuk. Ezt talán felesleges is bővebben magyarázni, eléggé megvitatták már az utolsó négy évben pro is, kontra is, ugy minálunk Magyar? országon, mint a szomszédos Ausztriában, de még a Népszövetségben tömörült országokban is, mikor sz osztrák kölcsön engedélyezéséről tárgyaltak. A legegyszerűbb megoldás persze az volna, ha az állam fölös létszámú alkalmazottait elbocsátaná, mint ahogy a kereskedelmi vállalatok elbocsátják fölös alkalmazottaikat, ha a rossz üzleti konjunktura, vagy az üzem viszszafejlCdése feleslegessé teszi, hagy a régi, nagy személyzettel dolgozzanak továbora is. A külföld is elsősorban ezt a tanácsot adta Ausztriának, hiszen a külföld kétségtelenül könnyűnek láthatja a szanálásnak ezt a formáját, mert neki nem kell számolnia azokkal a tényezőkkel, amelyek ennek a drasztikus eljárásnak nyomán léptek volna fel. A külföld valóban hidegen és objektíven mérlegelte a helyzetet, amikor a legegyszerűbb megoldásnak a tisztviselők tömeges elbocsátását jelölte meg, de az állam nem itélkezhetik objektíven ebben a kérdésben és nem is lenne talán helyes, ha minden szubjektív momentumot figyelmen kivül hagyna ennek a kérdésnek mérlegelésénél. Hiába, vannak olyan erkölcsi kötelezettségek is, amelyek ha nincsenek is pontosan és szabatosan körülvonalazva, mégis kötik az államot és különösen sok ilyen erkölcsi kötelezettsége van az államnak éppen hűséges cselédjeivel, a köztisztviselőkkel szemben. És nera szabad a kormányhatalom birtokosainak arról sem megfeledkezniük, hogy a tisztviselők tömeges elbccsátása epeién milyen hatalmas sereggel növekedne meg a társadalmi rend ellenségeinek tábora, akik természetesen nem a viszonyokat, hanem az államot és a mai kapitalisztikus társadalmi rendszert tenné a felelőssé minden bekövetkezett eseményért. Megoldást azonban mégis kellett keresni, mert viszont az is világos volt, hogy ugy nem mehet minden tovább, mint a régi integer, megcsonkittatlan nagy Magyarországon, mert ez a biztos katasztrófát vonta volna maga után. Rendszert kellett a létszámapasztáiokba vinni, ha már a létszámot messze meghaladó tisztviselők egyrészét el kellett bocsátani, csatornát kellett vágni az ár lefolyásának, nehogy az termő területeket is elöntsön. Igy született meg minálunk a B-listás tisztviselők nyugdíjazását, illetve végelbocsátását szabályozó törvény, amely hosszas megfontolások és tanácskozások után nyerte el a nemzetgyűlés hozzájárulását. A törvényről nem mondhatjuk, hogy tökéletes, még csak azt sem, hogy a szem előtt tartott célnak mindenben megfelel, de azért ugy, ahogy kielégítette mégis a tisztviselöosztályt, mert megszüntette az addig uralkodott bizonytalanságot, ugy hogy azok, akik tudták, vagy sejtették, hogy nevük bekerült, vagy be fog kerülni a feketekönyvbe, gondoskodni kezdhettek elhelyezkedésükről. Manapság az elhelyezkedés kérdése nehezebb és fáradságosabb dalog, mint akár Herakles tizenkét munkája volt, igy akik nagynehezcn, minden protekciójuk és minden rokonságuk igénybevételével hónapokig tartó írunka és szaladgálás után találtak egy olyan foglalkozást, amely nyugdijukkal együtt elégnek látszott ma, hogy legalább a mindennapi száraz kenyeret biztosítsa, joggal mondhatta magát boldog és révbeérkezett embernek. Igy volt ez egész a mai nspig, amikor egyszerre, mint a derült égből lecsapó villám, váratlanul megjelent egy rendelet, amely a lélszámapasztási törvényt „magyarázza". Joggal olvashatták az érdekeltek remegve a „magyarázat" első bekezdését, mert mint minden ilyen „végrehajtási utasítás", „magyarázat" és ehhez hasonló, természetesen ez sem telte kedvezőbbé a törvényt, sőt az amúgy is alaposan is megnyirbált jogokból akar leplezve még egy sereget elsikkasztani. Az elfő ilyen „mfgyarázat" a Máv. hivatalos lapjában jelent meg, amely szürkén és semmitmondóan bejelenti, hogy a mostsBi nyugdíjazás cssk ideiglenes és csak öt év múlva válik véglegessé. Ez első pillantásra a laikus elölt egyenesen kedvezőnek látszik, hiszen azoknak a szegény nyugdíjazottaknak igy még reményük lehet arra, hogy kmét szolgálatba állítja őket az állam, de az érdekeltek éppen ettől félnek, mert szerintük ez a „magyarázat" azt célozza, hogy lemondassa nyugdijáról mindazokat, akiknek sikerült a civil pályán elhelyezkedniük. Nem kell ehhez egyéb, minthogy a Máv. egyszerűen behivja őket ismét tényleges szolgálatra, mert ha az „ideiglenesen nyűg díjazott" nem tesz eleget a parancsnak, mivel nem akarja a bizonytalan időre való állami alkalmaztatás miatt elveszíteni biztos kenyerét, ugy elveszíti nyugdíjjogosultságát. Nem tudjuk és nem is akarjuk elhinni, hogy valóban ez a Máv. szándéka, de ha valóban ez lenne a „magyarázat" rejtett célja, ugy meg érdemelné a „magyarázat" értelmi szerzője, hogy magán próbálja ki, amit egy-egy, a B-lisla minden tortúráját végigszenvedett most nyugdijazolt vasutas érez, ennek a törvény szellemével ellenkező „magyarázatnak" olvasásakor. Catánia eltűnt a föld szinéről ? Éjjeli félkelíökor jelenti a Msgyír Távirati Ircda római sürgönye: Az Etna vidékéről érkezett jelentések szerint a lávafolyam fokozódó sebességgel ömlik szerle. Catánia nyomtalanul eltűnt a föld szinéről. Ezt a hirt a legnagyobb fer tartással kell fogadnunk annál is inkább, mivel az esti órákban érkezett Reuter és Havas jelentének mitsem fudnak Catánia pusztuláiáről. Az MTI. távirata Catániát valószínűleg Castiglione községgel téveszti össze. Lapzártáig a város pusztulását nem erösitetlék meg. A délután érkezett hirek szerint az Etna kitörése meg nem cíökkent erővel tart. A veszély Sierre községet is fenyegeti. A város kiüriiése megkezdődött. Az Etna északi oldalán uj kráter képződött, nemkülönben a keleti oldalán is. Mindkét kráter szakadatlanul ontja a lávát. Lingua-Glossa elveszettnek látszik. A láva főfolyama Cerro felé hömpölyög, miközben egyre szélesedik. Minden gabonatermést elpusztít. A mellék folyam elérte Passo di Sciarát. Elpusztította a házakat, elégette a fügekerteket. A láva Castiglionétól 200 méternyire van. A város híres lugasai áldozatul estek a tűzhányónak. Cerroba a láva reegel két órakor ért el, a községnek mintegy 20 házát elpusztította. A tüzes lávafolyam főága tegnap este 700 méler széles volt és magassága általánosságban nyolc méter, azonban egyes helyeken a lapályokon 20 méter magasságot is elért. Catániábi érkező menekültek, akik szekereken jöttek Qiarre városából, elmondják, hogy azt végpusztulás fenyegeti. Olyan rémes képét festik a lávafolyam pusztításairól, amely a Pompéji végnapjainak borzalmait eleveníti meg. Mint valami ördögi tűzhenger, amelyből minduntalan lángnyelvek csapnak ki, hömpölyög le a hegyoldalakról, azután egy folyamba tódulva mindent feléget, a gönyörü narancserdök, dús kalászu termőföldek percek alatt elégnek. Olaszország több vidékéről jelentések jöttek egyéb katasztrófákról, amelyek kétségtelenül összefüggnek az Etna kitörésével és a sürü földrengésekkel. Romagnában épületes nagy viztölcsért zúdított a tenger a szárazföldre. Hatalmas két nagy halászbárkát röpített a levegőbe s mindkettő pozdorjává zúzódott. Cerro vasútállomást maga alá temette a tüzes láva. Nápolyi jelentések szerint az Etna háborgása folyton erősbödik. Lingua-Glossán kivül immár Taorminát is közvetlen veszedelem fenyegeti. A helyzetet még súlyosbítja, hogy időnkint földrengések is érezhetők. A legutóbbi 24 órában a Vezúv erősebb készülődése is észlelhető. A király különvonaton az Etna kitörése által sújtott területre érkezeit. Mussolini abbahagyja firenzei tartózkodását és szintén Szicíliába megy. A katonai és polgári hatóságok minden módon segítenek a menekülő lakosságon. A menekülés célpontja egyelőre Catánia, ahol a lakosság tömegesen táborozik az utcán. Jelölések (A Szeged budapesti tudósítójától.) Gömbös Gyula lemondása az „egységes" párt ügyvezető alelnöki állásáról foglalkoztatta ma is leginkább a politikai köröket, de ma is csak a tegnapi megítélésben, tudniillik, hogy Gömbös lemondása nem jelent semmi lényeges változást az „egysége.s" párt belső válságának megoldásában, legfeljebb annyit, hogy a pártszakaddst ismét sikerült elodázni. Ma tartotta meg a kormányzópárt elnöki tanácsa Mayer János elnökletével jelölő ülését, melyen a három megürült alelnöki állásra jelölték ki a kandidátusokat. A három alelnöki állás tudvalevőleg Gömbö3 Gyula lemondásával, Lers Vilmos báró halálával és Nagy Emil kinevezésével üresedett meg. A bizottság meg is ejtette a jelöléseket, azonban azokat csak a holnap este tartandó értekezleten fogják nyilvánosságra hozni és ezek közül választják majd meg az uj ügyvezető-alelnököt. Négy nevet emlegetnek leginkább és ez Greffl Jenő, Almássy László, Pesty Pál és Hoyos Miksa gróf. Amennyiben Almássy Lászlót választanák meg állásra. ügyvezető-alelnökké — akinek a legtöbb sánsza van rá, ugy természtesen lemondana a Ház alelnökségéről és helyét Pesty Pál foglalná el. Politikai körökben Bethlen tökéletes győzelmét látják ebben is, hiszen mind a négy jelölt közismerten a miniszterelnök legszűkebb és legintimebb környezetéhez tartozik. Gömbösék és a szélső fajvédők vereségét mutalja egyébként az is — amire a jobboldali túlzón hivatalos estilapja fájdalmasan rá is mulat —, hogy Gömbös Gyulának lemondásakor még csak köszönetet sem szavazott a párt. Ez tr utat ja egyébként, hogy mennyire nincsen semmi talajuk a szélső fajvédőknek ma már a kormányzó pártban és hogy Gömbös kilépfse esetén mennyire egyedül maradt volna. Ugy látszik, hogy a jobboldali fajvédőkre szomorú napok virradtak. Tuazakat Jelölt ki „a magyar Istennyila." Sok sző esett ma a különböző politikai páltkörökben Héjjas Ivánnak egy bécsi lapban megjelent nyilatkozatáról, amelyben többek kö-