Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-13 / 107. szám

iám ára 30 korona és klsdóhlvateli ííSoscy-Jlea 6. (Próféta Í5SSC, L. emelet 6.) Telefon 5S, A .Szeged* mégjeleStt kivételével minden MWi Sfijes szára ára 30 kosta. BKIiislés! árak: Eg, Mt«il Ssetfcden 600, BudaiPMlM é.i Vidéken 650 kor. Hlrrfelési Arak: Féíhasábon i mm. 12, egy hasábon 20, másfél hasébon 30 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, kövér belükkel 20 X. Szövegközll kazleménjek soronként 150 K. Nyiltlér, csa'-lé dl értesítés 200 K. Többszöri (eladásnál árengedmény. ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 május 13, VASÁRNAP. 107-ik szám. Megint mi vagyunk a rosszak. Mikor a hatvanheíes kiegyezés örömére Bécsből légig húzták a mézesmadzagot a monaichia innefső felének a száján, Andrássy Gyula azt javisolta Ferenc Józsefnek, hogy Arany Jánost a Szrnt Is'ván-renddel ordózza meg. A király nem igen tudta, ki az az Arany János, nem is nagyon kíváncsiskodott, hanem Beusthoz, a kancellárhoz utasította Andrássyt, beszeljék meg a dolgot együtt. Természetesen Beust se hal lotta soha a hirét Arany Jánosnak s mikor megtudta ki az, nagyon jól mulatott a naiv magyar miniszterelnökön, aki egy költőnek akar olyan főmagasságu ordőt adatni, mint a Szent Istvánrend. Holott az csak hadvezéreknek, államférfiaknak dukál, szóval komoly embereknek, nem olyan kapa-kasza ketü őknek. mint az irók, meg a művészek. Vájjon az i;yen elemi dolgot ne tudná e Andrássy Gyula grOf? ) — Én tudom, — vont vállat szárazon a magyar államférfi. — De vájjon excellenciád meg udná-e ugy hirtelenében mondani, hogy Rafael idejében ki volt az olasz kancellár? Beust értelmes ember volt, elérktte a vágást és Arany János megkapta a nagy ordót, ame y1 ről azt irta, hogy „ő is, amit a sors reá mért, elviseli a hazáért". Sőt irt még mást is, amit hátrahagyott iratainak kiadói csak kipontozva mertek kinyomatni, mert a rirr.et kissé illetlennek találták a Szent István-rend birtokosához. S íme Arany Jánosnak még ezt a rimjátékat is ismerjük és mosolyogni fognak rajta még száz esztendők múlva is, ellenben Beust kancellár ur felől már a lexikont ke'l megkérdezni, ha ugysn egyáltalán kérdezősködik még felőle valaki. Pedig Beust gróf csak abban egyezett meg a monarchia 1» gtübb államférfiával, hogy ügyetlen politikus volt, de viszont abban a iegtöbbtfl különbözött, hogy okos és tehetséges ember volt. Wedel gróf volt német nagykövet, aki most már második könyvben vádolja meg a monarchiát azzal, hogy miatta vesztette el Németország a haboiut, s aki árulnak teszi meg Andrássy Gyulát, mert 1918-ban magyar részről küiönbékét ajinlott az ántántnak, — ez a Wedel gróf azok közé az államférfiak közé tartozik, akikre a Rafael-korabeli olasz kancellár sorsa vár. Csakhogy róla nem néhány század, hanem már néhány év múlva nem fog tudni s;nki, talín még a lexikonok se, mert a szétpattant diplomáciai buborékokat még azok se szokták számon tartani. Furcsa tehát, hogy ez a volt buborék most kijátssza magát történelemnek és mint történelem áll<piija meg, hogy Magyarország volt az oka mindennek és a magyar államférfi, aki köztud más szerint a német barátsag legerősebb oszlop i volt — tulíjdonkép áruló volt. Ez csak furcsa, de az meg komikus volna, ha , a níhai német nagykövettel ilyen messziről / vitatkozni kezdenénk és bizonyítgatnánk, hogy ezt a háborút Németország már akkor elvesztette, mikor nem nyrrte meg a marnei csatát. Ez már olyan közhely, hogy csak egy veit német diplomata számára lehet újság. Maga a német trónörökös beismerte ezt a memoárjaiban, aminthogy egynémely dolgokat Ludendorff is beismert másokat Hindenburg ismert be, sőt maga Vilmos császár is ldedzett bizonyos beismerésekben. Sok kicsi beismerés sokra megy és ezekből a k esi beismerésekből állapította meg német egye'emi professzorok zsűrije, hogy Németoiszág nem is egyszer vesztete el a há-~ borút és vezetői annyi politikai és ksfonai hibát halmozlak egymásra, hegy azokat a német nép trej; és elszánt ága meg nem válthaita; ezt a háborút ezek után lehetetlen volt el nem vesiiteni. S ha ezt az ité etet és a legilletékesebbek tanúvallomásait, amelyek alapján ez az ítélet kialakult, az egész világon olvasták, éppen csak Wedel gróf nem olvasta ? Hiszen írni nem muszáj tudni minden diplomatának, de olvasni mégis csak kellene. Mi ezeknek a kérdéseknek a feszegetését különben mirdig meddő fáradságnak tartottuk és céltalannak is, mert egy hajszállal se lesz jobb a jelen, ha még oly kétségtelenül kitudódnék is, hogy kinek a véike volt a háború és ki végez'e jól, ki végezte rcsszul benne a maga dolgát. Ez a lörténeiirás problémája lesz, sok akadémiai karriér alapja a ránk jövő száz eszterdőben, azután pedig érettségi tétel, amelyet csak jeles tanulóknak fognak feladni. Ám ha Wedel grófnak p»ss%iója memoárokat írni, tegye azt, ez mindenesetre ártalmatlanabb foglalkozás, mint az államférfiaskodás. De csak a maga nevében beszéljen és ne aksrja velünk szemben a törlénelmet képviselni. A iöriénelemnek hagyjon békét az olyan naiv ember, aki elhiszi, hogy a történelem tárgyilagos becsületbiró, aki sohasem fogja megbocsátani az „árulást". A történelem emberi tudomány, az ember képére szerkesztett, ennélfogva minden árulást megbocsát, amely sikert biztosított. Mert ha nem igy volna, akkor minden nép becs'elen volna a magyaron kivül, mert talán ez az egyetlen nemzete a vil :gnak, amely mindig csak a b:csületet nézte, nem a maga hasznát. Meg is látszik rajta. Ez a nép azért jutott az ebek harmincadjára, mert soha árulást nem követett el. Mindig mi voltunk a lovagiasak, ennélfogva mindig minket tettek lóvá. Ezt tanítja ezer esztendő történelme s ezt nem tanultuk mi meg máig se. Kállay 50 milliós kölcsönt kért a jóvátételi bizottságtól. Pékeken Bethlen István gróf miniszterelnök és Khuen-Héderváry Sándor gróf kövefségi tanácsos Foucher volt budapesti francia követhez voltak hivatalosak dejenuerre, mig Kállsy Tibor pénzügyminisztert és Korányi Frigyes párisi követet" Boyden, a jóvá ételi bizottság amerikai delegátusa látta vendégül. Dtíuián a magyar vendégek tiszteletére Chsmbriilay grófné adóit teát. Este B ;rgerynek, a jóvátételi bizottság főtitkárának voltak vendégei a magyar urak. Ma szombaton dejenuerre Bebague grőfnéhoz, dinerre pedig Hevesi Pál követségi í nácsothoz hivatalosak a magyar államféifirk. Kállay beadványa a Jóvátételi bizottsághoz. A kormány intézkedésére most kerül a nyilvánosság elé az az előterjesztés, melyet a jóvátételi bizottságnak beterjesztett Kállay Tibor pénzügyminiszter a magyar kormány in?gbizása folytán. A beadvány ismerteti a magyar közgazdssági és pénzügyi helyzet jelenlegi siralmas állapotát. Bevezető soraibin rámutat ima a pénzügyminiszter, hogy a jelen áliami kialakulás megindulása óta a rendszer állandó pénzügyi nehézségekben szenved. Ennek okát az elvesztett haboruban és az ország terü'etének és lakosságának aránytalan megcsonki?á*áhan, a-lezajlott két forradalomban és a négy hónapig tarló bolsevista uralomban, valamint ezt követő csaknem félévig tartó oláh megszállásban látja. Ennek következménye az ország pénzügyi és közgazdasági helyzetének je'en sulvos állapota, mely lehetetlenné teszi külső segítség nélkül a reorganizáció munkáját. Rámutat ezetiután a pénzügyminiszter arra a sajnálatos tünetre, hogy állami költségvetéseink állandó súlyos differenciákat tüntetnek fel. Miután pedig a behozatal és a kivitel megszorítása a társadalom igényeinek lefokczá3át jelentené, amely feladat megvalósításánál annál súlyosabb felrdat hátul a kormányzatra, minél inkább súlyosbítja a jelen nehéz helyzetei, ezt megtenni annál is nehezebb, mivel állami és társadalmi életünk egész berendezkedése egy területileg és népességileg jelentékenyen nagyobb országhoz volt szabva. A beadvány ezután felsorolja mindazt, amit eddig megtettünk, hogy az ország nehéz helyzetéből kikerülhessen. Az 1920. évi tényszerkölcsön volt az első lépés ebben az irányba. 1921-ben egyszeri vagyonváltság és ezzel kapcsolatosan a korona kurzusának felemelése utján iparkodtak az állami pénzügyek javítását keresdü! vinni. Mindezeknek a pénzügyi nehézségeknek dacára a kibontakezás a jelenlegi helyzet pénzügyi nehézségeiből lehetetlennek látszik külföldi kölcsön nélkül. Éppen ezért a pénzügyminiszter a jóvátételi bizottság elé azzal a kéréssel járul, hogy egy rövid lejáratú 40—50 millió arany korona értékii kölcsön felvételét engedélyezze, mely lehetővé tenné azt, hogy a magyar pénzügyi kormányzatot átsegítse az aktuális nehézségeken és legalább 1923 őszéig ujabb fedezetlen államjegy-kibocsátás nélkül lehetővé tenné az államháztartás továbbvitelét. A helyzet végleges tisztázása egy hosszú lejáratú 550—600 millió aranykoronát kitevő kötcsöntől várható. A hossxu lejáratú kölcsön biztosiíékául elsősorb n a határvárnok és a dohánybevétélek bruUo jövedelmei volnának lekötentíők. Korányi bizik a-Jóvátételi bizottság kedvező döntésében. Korányi Frigyes báró párisi követ nyilatkozott ma az MTI. tudósítója előtt és ez a nyilatkozat iöbb párisi és londoni lapb n is megje ent. Korányi báró a miniszterelnök útjáról a következőket mondotta: Eredményes külpolitikánk első feltétele, hogy a kor rány közvetlenül érintkezzék azokkal a tényezőkkel, ame yek a világpolitikában döntő befolyást ryakorolnak. A hivatalos Magyarország szava eddig el volt fojtva. Eleket lapasstaltuk, hogy egyes, propaganda pénzekből kitartott kalandorok akciója, vagy valamely felelőtlen „Talleyrard" külpolitikai szellemeskedése egyes hírlapjaink túlságosan vendégszertő hasábjain is eteger dő arra, hogy egy időre fejj rontsa azt a kedvező hatást, amit a hivatottak, a tényleg beavatottak nehéz munkája kelt világszerte. A miniszterelnök látogatásának politikailag ez a jelentősége, noha célja csak gazdasági volt. A háberus gyűlölet irányunkban már szűnni kezd. Megyőiődnettek, hogy célunk közreműködni a háború utáni Európa U'abb összhangjának megteremtésében. Hogy " ez nélkülünk nem is lehetséges, azt tudják. A miniszterek látogatásának ebben az irányban a józanul várt sikert elérte, de naivitás azt várni, hogy egy csapásra megforduljon a világ minden népének közvéleménye, amikor azt tiz éven át fordították ellenünk a leghatalmasabb erők, Ami a jóvátételi bizottság eíőtt megindult tárgyalásokat illeti, köztudomásu, hogy ezidőszerint kizárólag elvi döntésről van szó arra nézve, hogy a bizottság hajlandó-e a békeszerződés folytán lekötött állami jövedelmek zálogjogának részbeni átengedésével lehetővé tenni, hogy kölcsönről tárgyaihissunk, amelyek nélkül gazdasági romlásunkat megállítani nem lehet. A jóvátételi bizottsággal már hosszabb ideje állandóan ériatkezem és meggyőződhettem, hogy a döntő tényezőkben nincsen ellenséges érzés irántunk. Ha a miénktől eltérő vélemények is keresnek érvényesülést, az nem jelenti az ellenkezőt és az egyes tsgok jóhiszeműségében netn szabad kételkednünk. Mostani kérelmünket nem hiszem, hogy megtagadják. Ekkora felelősségvállalás szinte erkölcsi lehetetlenség a jóvátételi bizottság számára. A kölcsönös módozatok tárgyalására még nem került sor.