Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-12 / 106. szám

íS>> tó * SZEGED Tiszától — A laz orosz Volgáig. Szeged tudósítójától.) Hét orosz fogollyal találkoztam ma délelőtt a városháza csendes folyosóján. Addig nem is tudtam, hogy oroszok, amig maguk nem mondották, inkább valami depuücióra gondoltam, amelyik vigalomba akarja liivni a város főemberét. Mind a heten barna ercu, nyalka termetű legények, csak ugy feszült rajtuk a már ar go'ba hajló, de azért kissé még mindig magyaros fekete gúnya. Szőke bajuszuk pörgén simul a szájuk fölé, lábukon tükrös csizma ragyog. Egyikük kalapján még árva­lányhaj bukréta is díszeleg. De a beszédjük, a hangjuk, a szavuk mégis elárulja, hogy nem a liszamenti legények. A szemük álmosanj^nessze­révedező, tekintetük világos és nedves. Olyan furcsa, szinte groteszk hatása van ennek a lehe­tetlen összetételnek. Régen látott népszínmű ju­tott eszembe, amelynek szereplői jól maszkíroz­ták a magyar parasztot, de beszédjük, mozdu­lataik, járásuk, hangjuk elárulta az urat, a színészt. A hét legény arcán valami tüz világított, amint ott állottak az egyik ablakmélyedésben és hal­kan, szinte titkolózva beszélgettek. S tkáig tar­tott a tanácskozás. Oroszul beszéltek. Később hárman kö/ülük külön váltak és bátortalanul bekopog ak a polgármester jegyzöjihez. — Pelgármester . . . beszélni. . . mondotta alig érthető hadarással a vezetőjük. A polgármesterrel való beszélgetés azonban nem olyan egyszerű dolog. Élőbb kifaggatják az előszobában a beszélgetés cé'ját, ami néha nagyon bajosan megy, mert hiszen vannak diszkrét ügyek is, amelyek nem tartoznak min­denkire A faggatás most is hosszú és fáradsá­gos volt, de nem az oroszok ügyének diszkrét volta miatt, hanem a válaszok erősen tört ma­gyarsága miatt. Végül mégis kihámozódott az igazság. A hét orosz legény vissza akar menni hazájába. Útlevélre volna szükségük. Megma­gyarázták nekik, hogy rossz helyen kopogtat­nak, nem a polgármester adja az útlevelet. Pe­dig a „rendőrpelgármesthez küldeni* — mondja sz egyik szomorúan és csalódottan mennek vissza társaikhoz. Kinn, az ablakmélyedésben ismét megkezdő­dik a tanácskozás. Hárman, négyen is beszél­nek egyszerre és idegenszerű hangjukat egyre élénkebbre festi az izgatott méltatlankodás. Odi megyek közéjük. Mikor észrevesznek, meg ezünik a beszéd és a világos szemek gyana­kodva merednek rám. — Miért akarnak hazamenni? — kérdem tőlük. Kérdéseimre bizalmatlanul válaszolnak, de bizalmatlanságuk később eltűnik és elmond­ják, hogy valami vágyakozó érzés fogta el őket nét nyolc év óta nem látott szülőföldjük után. A nagy háborúban a cár katonái voltak. A hosszú Nikoláj nagyherceg parancsaira rohan­tak a tüz poklába. Talán gyilkoltak is ? Ki tudja, hogy a kilőtt golyó hol áll meg, kit s hogyan talál meg? Aztán fogságba estek. Bo­zontos bajuszu magyar népfölkelők kisérték át őket a Kárpátokon és azóta itt vannak. El­fzórvj, elfeledve élnek a városban, a tanyá­kon, a szomszédos falvakban. Hét-nyolc év na­gyon hosszú idő. A szomjas alföldi homok ennyi esztendő alatt sok mindent fölsziv. Már­már fölszivta az oroszok lelkét is. Megszerették ez álmos Tiszát, amely néha, különösen hold­világos őszi éjszakákon ugy hasonlít a Volgára. Néhányan már asszonyt is vittek a házhoz, ma­lyar asszonyt. Most azután váratlanul össze­omlott valami bennük, az átváltozás hét eszten­dős álma, vagy föltámadt valami bennük, az a másik álom, amit hét esztendővel ezelőtt temet­tek el a végtelen orosz mezők hótaksrója alá. Ugy kezdődött az egész, hogy néhány hét előtt hárman hazautaztak. Azóta a többi majd minden este összejött. Beszélgettek, ujitgatták"a régi emlékeket és kitágult tüdővel szívták ma­gukba a messze keletről ide szálló illatokat. Valami különös, vágyakozó nyugtalanságot érez­tek, nspról-napra erösebben. A föltámadt em­lékezés legyőzte a hét esztendős álmot, a ned­ves, világos szemedbe titokzatos tüzek lopakod­tak és most mind a heten itt állanak a város­Szeged, 1923 május 12. háza csendes folyosóján. Elhatározásuk végle­ges, izgatottan tanakodnak az utazás problé­mája fölött. Ha megkapják az útlevelet, bizo­nyára megkapják, elindulnak ismét azon az uion, amelyen idehozták őket, az orosz Volgá­tól, a magyar Tisza mellé. Arra nem is gondol­nak, hogy azóta ott a Volga mellett fordult egyet a világ. {ml.) A Felsőtiszapart helyett — a Kálvária-utca. mindenütt rongyos. A Felsőliszaparlot is láttam, egészen jó állapotban van, egészen jó maka­dám ut az. — De nem igen alkalmas olyan nagy forga­lom lebonyolítására, mint amilyen ott van. Ha nedves az időjárás, azonnal latyakká válik a makadám burkolat, a latyakba pedig belereked­nek a súlyos társzekerek — jegyezte meg Ber­zenczey. A polgármes'er azonban kimondta a szót, a tanács helyeselt és igy kimondták a határoza­tot, hogy a Felsőtiszapart utvonalát azért sem kövezteti ki a város, legfeljebb a gödröket be­tömeti rajta, a követ pedig csak azért is a nagyon kisforgalmú Kálvária-ut ujrakövezésére használják fel. Ez a polgármester ál'al diktált tanácsi hatá­rozat nagyon furcsa fényt vet arra a bizonyos ipar- és kereskedelempártolásra. A Kálvária­utcán ugyanis legfeljebb alsóvárosi paprikások kocsikáznak néha, a Felsőtiszaparton pedig csak tíz husz hatalmas ipari és kereskedelmi vállalat van, amelyek milliókat fizetnek a város pénztá­rába kövezetvám elmén a nem létező kövezet használatáért. A Kálvária-utcán azonban olyan emberek járnak, akik érzelmi fonalakkal fűződ­nek a toronyalatti politikához. Felsőváros és Alsóváros harca nagyon régi keletű már. A belváros azonban eddig mindig felülről és pár­tatlanul szemlélte a torzsalkodást és soha sem árult el rokonszenvet se jobb, se bal felé, mert tudta, hogy abból csak baj támadhat. (A Szeged tudósítójától.) A Fe'sőtiszapart gyalázatosan megrongálódott kocsiutjának ki­kövezése érdekében — mint ismeretes — né­hány hónappal ezelőtt széleskörű akciót indítot­tak az érdekelt vállalatok. Akkor ugy látszott, hogy a tanács és a polgármester is honorálja a teljesen indokolt kívánságot. A tanács ugyanis kimondotta, hogy a város által már régebben megvásárolt kis kocka mennyiséget ennek a rendkívül forgalmas útvonalnak a kikövezésére használják fel, de csak akkor, ha' az érdekelt vállalatok az általuk fizetendő kövezetvám ter­hire összesen két millió korona ka matmentes kölcsönt adnak a városnak, a kövezési munká­latok költségeinek fedezésére. EbbU a két mil­lióból valamivel több, mint a fele, akkor mind­járt be is folyta város pénzlárábn A munka megindításának elrendelését azonban állandóan halogatta a tanács. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a város mérnöki hivatalának vezetője pénteken bejelentette a tanácsnak, hogy az idő nagyon gyorsan halad, az anyagárak és munkabérek még gyorsabban emelkednek, tehát minden el­halasztott nap súlyos veszteséget jelent, jó lenne tehát, ha a Felsőtiszapart ügyében végre dön­tene a tanács Közölte azt is a főtanácsos, hogy a kövezetvám előleget néhány érdekelt vállalat még mindig nen fizette be. — Akkor nem kövezzük ki a Felsőtiszapar­tot — rendelkezett h rielen a polgármester —, a kőanyagot a Kálvária-utca rendbehozására használjuk fel. Nemrégen arrajártam, a burkolat ^íireic — Sáfrán József meghalt. Évekkel ezelőtt a szegedi piarista rendháznak volt tagja és a városi gimnáziumnak kiváló és szerető szivü tanára Sájrán József, aki, hogy Szegedről el­távozott, a temesvári rendházhoz került tanári minőségben A népnevelés munkáját ott végezte a mult hónapig, amig rövid betegség után el­múlása be nem következett Mindössze 65 évet ét Sáfrán józsef, aki példaképe volt a tiszta­életű szerzeesnek, az eredményeket felmutatni tudó tanárnak és aki négy évtizeden keresztül oktatta a s rdülő ifjúságot a tudományra és a hazaszeretetre. — Dr. Vászprémy Dszaő a szegedi egye­tem jövő évi rektora. A Ferenc józsef-Tudo­mányegyefem tanári kara dr. Veszprémy Dezsőt, a kórbonctan és kórszövettan professzorát vá­lasztotta meg a jövő tanévre rektornak. Dr. Ves/prémy Dezső a választást elfogadta. — Kormányválság Csehországban. A Pra­ger Tagblatt írja: A kormány közelében az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy a kormány elvesztette kormányképességét. Számolva a tény­nyel, Svehla miniszterelnök a kormányügyek aktiv irányításától teljesen visszavonult s mint beavatott körökből hírlik, a páriament elnapo­lása ulán az első konrányténye az lesz, hogy benyújtja lemondását. Ugyancsak le akar mon­dani Pecka pénzügyminiszter is, valamint a kormány két kalorikus néppárti tagja is. A kor mány többségének szétbomlása következtében hivatalnokkormány alakítását tervezik. A jö vendő miniszterelnöknek ismét Czernyt emlegetik. — A városi Üzemek igazgatóságának uj tagjai. A közgyűlés a városi üzemek egysé­gesítésének tárgyalásánál — mint ismeretes — ugy határozott, hogy a központi igazgatóságba a tanács tagjain kivűl három külső tagot, illetve három városatyát is be keli választania a tanács­nak, még pedig egy kereskedőt, egy iparost és egy gazdát. A tanács végre most végrehajtotta a közgyűlés határozatát. A hétfői tanácifllésen beválasztotta az igazgatóságba Back Bernátot — mint malom iparost, Biedl Samut, mint ke­reskedőt és Korom Mihályt, mint gazdálkodót. A felügyelő bizottságot is kiegészítette dr. Simkó Elemér tb. főügyésszel, Buocz Károly műszaki tanácsossal és Telbisz Qyörgy törvényhatósági taggal, a Kézműves Bank igazgatójával. — Csepelen feloszlattak egy szocialista népgyűlést. A Magyar Országos Tudósító je­lenti: Csepelen a szociáldemokrata munkások pénteken délután népgyűlést tartottak, melyen az aktuális gazdasági kérdéseket tették szóvá. A kirendelt hatósági bizlos az egyik szónokot, aki tu'ságosan erős kifejezéseket használt, mér­sékletre intette. Mivel a népgyűlés tagjai a figyelmeztetésre a hatósági biztossal szemben ellenséges magatartást kezdtek tanúsítani, ez a rendelkezésére álló karhatalommal a népgyűlést feloszlatta. A feloszlatás során komolyabb inci­dens nem történt. — A Szegedi Leányegylet kéri tagjait, hogy vasárnap délután 3 órakor igen fontos ügyben okvetlen jelenjenek meg Margit-utca 20. szám alatt. 25,000.000 koronát nyerhet a m. kir. osztálysorsjáték tervezete szerint. Sorsjegyek eredeti ára: 909 K 800 400* 200*— Húzás május 15. és 17-én. KELEN HUGÓ bank és váltóiizlete Szeged, Aradi-utca 7. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom