Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-09 / 104. szám

Szeged, 1923 május 9 SZEQED Tizenöt évi fogházra Ítélték Kruppot. Werdenben a francia államügyész azt az indítványt tette, hogy Kruppot és igazgatóit a megszálló csapatok biztonsága elleni összesküvésben mondják ki bűnösnek. Kruppra nézve 15 évi fogházat és 50 millió pénzbüntetést, az igazgatókra nézve 10 évi fogházat és 10 millió márka pénzbüntetést kért. Több mint kétórai tanácskozás után a bíróság délután 6 óra tájban kihirdette a következő Ítéletet: Krupp v. Halbach und Bohlen, Hartwig és Oesterlen igazgatókat fejenkint 15 évi fogházra és 100 millió márka pénzbüntetésre, Brun igazgatót 10 évi fogházra és 100 millió márka pénzbüntetésre, Schaeffer, Baur, Scraepler és Kuntz igazgatókat fejenkint 20 évi fogházra és 100 millió márka pénzbirságra, Gross üzemvezetőt 10 évi jogházra 50 millió márka pénzbirságra, Müller üzemi tanácstagot 6 havi fogházra Ítélte a biróság. A bűnösségre vonatkozólag 23 kérdés közül 21 re igei volt a felelet. A vádlottak elitélése Krupp és Brun igazgató kivételével, akiket három szavazattal kettő e lenében Ítéltek el, egyhangúlag történt. A hallgatóság némán fogadta az ítéletet. Az angol kormány tegnap megállapította a német kormánynak adandó válasz szövegét, melyet 48 órán belül elküldenek. Baldwin kincstári kancellár és Curzon lord holnap az alsóházban, illetve a felsőházban felvilágosítást adnak a válaszról. Diplomáciai körökban megerősítik, hogy bár az angol és olasz választ külön küldik el, tartalmuk valószínűleg azonos lesz. Londonban elterjedt hírek szerint az angol választ a német jóvátételi irdiványra körülbelül a hét közepére fogják elküld ni. A német javaslatot angol körökben a tárgyalások kiinduló pontjának tekintik, de nem a tárgyalások alapjának. Az olaszok állítólag ugyanezen a nézeten vannak. Az angolok felfogása szerint a francia válaszjegyzék nem jelenti ki, hogy becsapják az ajtót. Az angolok ríszéről kifejezési adnak annak a remínynek, hogy Németország bevárja Anglia és Olaszország válaszjegyzékét és azután fog \ áltoztatott javaslatot terjeszteni a szövetségesek elé. A Temps a francia válaszról ezeket irja: Franciaország egyesegyedül arra gondol, h~!gy a fizetésekre és a nyugalomra való jogát érvényesítse. Különbséget tud tenni a német javaslatokban, a ki nem e'égitő ígéretek és az elfogadhatatlan igények közö t Franciaország továbbra is megőrzi nyugodi józanságát és erélyesen cselekszik mindaddig, amig Németország kielégítő ajánlatokat nem tesz, amelyeket a kisérő garanciák tesznek elfogadhatókká. A lap azzal végzi, hogy mindenki nemfizetésre bátorítja Németországot, hanem adja neki azt a tanácsot, hogy hagyjon fel a passzív el'enállással. Szélmalomharc a vízhiány ellen. (A Szeged tudósítójától.) A májusi kánikula orvul zuhant erre a porból és vadvízből összekevert városra. A hőségtől meglágyult aszfalt fölött bágyadtan halódnak a félbemaradt növésű halvány falevelek, a levegő riadtan menekül keresztül a vízen, Erzsébet királyasszony orgonaillatos ligetébe, a halandók p dig tikkadt ?gyvélővel és szikkadt torokkal vágyakoznak vaI mi után, ami nincs, pedig bőven volt, amikor s:nkinek sem kellett. A hőmérő higanyos?lopa hepviseli immáron egyedül a fürgeséget, vidáman szökdécsel mindig magasabb és magasabb régiók felé és megcsúfolja sz eszményi nívót. A háziasszonyok pedig, a második emeletek konyháinak fülledt hangulatában, kétségbeesetten hajolnak a kimúlt vízcsapok fölé, amelyekből elszáll! az élet, miután tiz óra felé hörgés ik utoljára töri föl a falak mélyéből, hogy tztán a halál néma mozdulatlansága legyen úrrá rajtuk. Ez a suk képes beszéd pedig tnnyit jelent, hogy Szeged szép városában a r. ájusi bolond kánikulával együtt megjelentek •ismét a vizmizérik, a szegedi nyarak legkellemetlenebb tünetei. S egyszersmind megindult i?mét az a bizonyos hiábavaló szélmalomharc a vízhiány ellen, a győzelembe vetett remény leghalványabb árnyéka nélkül. Mert a harc minden nyár elején felujul, a vezérek gyönyörűséges csataterveket dolgoznak ki, itt ott van is némi előőrsi csatározás, de ősszel mindig megtörténik a taktikai visszavonulás, a fegyverszüneti szerződések annak rendje és módja szerint aláíródnak anélkül, hogy a döntő ütközet csak egyszer is megtörtént volna. Az uborkaszezonba belekábult riporter kedd :n délelőtt feltűnően bágyadt hangulatu depuíációval találkozott a városháza hűvös és csendes folyosóján. Szomjas sreu emberek és asszonyok (ie nevessen a nyájas olvasó, a szomjúság igenis rárajzolódik az ember orcájára) kisded csapda szállta meg a polgármesteri rezidencia előszobáját. A polgármester azonb n — talán megérezte a veszedelmet előre — kgnap Bud ipestre utazott és igy a deputáció nem önlhette ki előtte szive bánatát. A riporter azonban néha helyettesili még a város első polgárát is és igy most is ő hallgatta meg a panaszokat. " — Arról tessék irni már egyszer — kiáltotta az egyik harcias gazdaasszony — hogy Szeged a legutolsó város a világon I A szivünkben szunnyadó lokálpatriotizmus ki:.sé tiltakozott ugyan e nyilvánvaló túlzás e len, dehát a nagy álmos hőség miatt ez a t ltakozás csak néma szomorúság formájában került napvilágra. — Igenis gyalázat, hallatlan, borzasztó, kétségbeejtő, botrány, világbotrány, hogy a tehetetlenség száznegyvenezer ember szomjhalálának lesz az okozója 1 — ömlött a méltatlankodás, mint valami kívánatos Niagara, az ártatlan riporterre. Ha falán a hőség nem ernyesztette volna el annyira az energiákat, még meg is lincseli a deputáció az istenadtát. Igy azonban vészes dörgés és villámlás közben elvonult a fergeteg. A riporter pedig sóhajtozva átment a sóhajok hidján és meginterpellálta a mérnöki hivatal illetékes tagját a viz-ügy irányában. — Van e tudomása arról uraságodnak, hogy Szegeden katasztrófális vízhiány dühöng? volt az elaő kérd 's. A válasz teljesen megnyu^tatólag halott. Kiderült, hogy a város hatósága igenis tud a vízhiányról. Az okát is tudja: Kevés a víz. I lelve nem kevés. A nspi víztermelés 7200 köbméter. Körülbelül harminchatezer lélek élvezi a vízmüvek szegényes áldását, tehát minden lélekre naponta átlag kétszáz liter viz jut, smi még frissen csapolt sör formájában is elég lenne. Mivel pedig kétszáz liter fotyadikot egy hamisítatlan viziló sem fogyaszt el huszonnégy óra alatt, kétségtelen hogy valami ninc en rendben. Pazarolják a vizet minden vonalon. Rosz-. szak a csapok, száz meg száz köbmé'er viz nie^y miattuk veszendőbb. A vízmüvek drága vizével sokan az udvarukat, ker jüket, házuk elejét locso'ják. S'.óval anarchia dul minden vonalon az emeletek lakóinak rovására. — Hajlandó-e a bajon s?giteni az illetékes hatóság és ha igen, mi lesz ennek a módja ? — hangzott az interpelláció második kérdése. — Hát persze hogy hajlandó — szólt a válasz — a hatóság mindenre hajlandó. Két év óta tervezik már a nyolcadik áríézi kut niegfurását, ami 1500 köbméterrel növelné a napi víztermelést. Legutoljára három hét előtt tett a mérnöki hivatal ebben az ügyben előterjesztést a tanácsnak. A költségvetést is meilékelte. Akkor tízmillióba került volna ez a nyolcadik kut, amely azonban ugylátszik eldugult még mielőtt megfurlák volna. Da ha meg is fúrnák, akkor sem javu'na a helyzet sokat Ai vizmizériák megszüntetésére csak egy mód van: a vízórák fJáilitása és a túlfogyasztás szigorú megbüntetése. Egy-egy vizóra a mai árak mellett fölszereléssel együtt nem kerül többe hatezer koronánál. Tehát nem lenne nagy áldozatról szó. De hát Szegtdan vagyunk, ahol boszorkányság a gyorsaság. A vízmérők kérdése ugyanis már hosszú évek óta hiába kísért. — Hozzon be János bácsi egy pohár vizet, megszomjaztam a sok beszédbe — szólt az elmélázó öreghez az illetékes hely. János bácsi padig tiz p?rc múlva szomorú arccal tár vissza, mondván: Nem gyün kérőm a csapbul egy csöpp se, hogy a radnai . . . — Hát altkor nem iszunk. . . . Hát akkor sohasem iszunk ? Gombóc- és majomgyár. (A Szeged tudósítójától.) A papirgombóc és majomgyár a „szalonképtelen" vasárnapi ifjúság távolba-enyelgé?ének raffinált eszközeit készíti. Az ápolatlan talajú ujízegedi fasor publikuma közelről ismeri ezeket az eszközöket, amelyek egy T ülaku faalkotmányon lógnak és amelyeket huw-ftarminc koronáért árusiíansk a maszatosképü suhancok, vagy rokkant öregek. A papirgombóc egy gummiíbroncsokkal körülfont sárgadinnye alakú labda, amely gummivezetéken a tulajdonos kezére „erősíttetik" és arra szolBál, hogy óvatlan pillanatban a szembejövő hölgyek arcába dobassék, ami hosszabb-rövidebb purparléra ad okot és lehstővé teszi az „utcai bemutatkozást", amit minden jól nevelt házban könnyelmű é; illetlen kihágásnak minősítenek. A papirgombóc ifjú csatárainak etikettje azonban nem szab ilyen szigorú határokat és igy történhetett, hogy a papirlabdáknak egész kis gyáripara fejlődött ki Szegeden. A majmok és egyéb szőrös figurák is hasonló szerkezetűek és hasonló célokat szolgálnak. Ijesztő külsejük frappáns hatást kelt gyakortati alkalmaztatásuk esetén és riadt sikoltozásokat vált ki a vasárnapi mulatozó tömegből. Az alsóbb néposztály rekrutajelö'.tjeinek ma már ugyszóiváii nélkülözhetetlen játékszerei a vásári figurák, majmok, ördögök, bohócok és papirlabdák é.i a kimenős házt riási alkalmazottak, fércmunkásnők és egyéb r.ők állandó problémáját képezi ujabban a majom és labdapergőiüz elleni védekezés helye* módja. Az ismerkedésre való ezen újszerű és ultramodern, didaista berendezkedés pszichológiai okait és jelentőségeit kár lenne és tapintatlanság lenne firtatni. Sakkal diszkrétebb, ha az ösztönös kacérkodás fenomenális eszközeinek gyárába pillantunk be néhány percre, hogy fényt deríthessünk a papírgombócok és mümajmok születésének fortélyaira. Az Oszlrovszky-utca egyik házának udvarán hétköznapokon reggeltől eslig kedves babramunka folyik. A „gyáros" a házmester személyében ismerhető jel s munkásaiként becses neje, kisfia, szomszédos kisfiúk és szomszédos, ráérő munkásasszonyok szerepelnek. Ezek letelepednek az udvar napsütöíie kövére éj „gyártanak". Először a papirgombóc készítését figyeltük meg. Ez ugy történik, hogy vesznek fürészport, megnedvesítik és egy msroknyi gombócot formálnak belőle. A gombócot szines selyempapirba csomagolják éa a végét c»iriz:el elragasztják. Mikor ez is megvan, a vékony gummiszalaggal több helyen erősen áikötik a labdát és ugyanebből a gummiból származik azután a gummivezeték is, amelyen a labda nyúlik, ugrál és rakoncátlankodik. Látható, hogy ez nem kiván nagyobb szakértelmet, pedig 3—4 koronás előállítási drial szemben 20—30 korona az eladási ára. Komplikáltabb az eset a majmokkal. A majomgyártás sokkal színesebb munka és azt nem le let együltőhe'yben megcsinálni. A majomnak elsősorban formára van szüksége. A negatív forma anyagból készül, amelybe egy majomfejet, kezet és lábat nyomnak bele, majd ismét kiveszik és megszárítják, kiégetik az agyagot. Mikor a forma elkészül, akkor kezdődik a tulajdonképeni majomgyártás. A majom is sárból készül, mint az első ember. Sarat fognak a jobb kézbe, belenyomják a negatívba, megszárítják, aztán e öltünk áll egy majom mellszobra, két majomkéz és két majomláb. A kezeket és lábakat egy vékony drótrugóval összekapcsolják a mellszoborral, aztán a majom fejébe srófolnak egy kis vaskampót éi ezzel elkészült a majom „csontváza". Következik a maszkirozás. — Egy pillanat és a majom a festék alalt — mondja a „gyáros" — és egy barna festékes dobozba mártja a majom törzsét. Megszárítja a nspon, aztán kifesti a „pofáját". Groteszk ercok születnek percek alatt, feketére lakkozott szemöldökök éa vörös szájak vigyorognak felénk. Ezalatt a „segédmunkások" szőrmehulladékokat vagdosnak apró kockákra, mintha turóscsuszához készítenék a tésztát. A szőrmekockákat azután rácsirizelik a majom mellszobrára és fejebubjára, a szőrt megstuccolják, felborzolják, a koponya vaskampójára rákölnek egy gummicérná! és ezzel kész a borzas csimpánz, vagy gorilla, mozgatható, rugós lábakkal, kezekkel, tökéletes és a modern kor igényeinek megfelelően berendezve. Az ördöggyáriás abban különbözik a majo-