Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-06 / 102. szám

Egyes szám ára 30 korona él iladóhln Kölcsey utca 6. (Próféta' Ottó, >. ímelel 6.) Telefon JI-5J. A .Szeged" megjeleli fcííffl kivételével minden I**. Egres szám éra 30 kof .u. nSHietésI írok: Eflj jwj.nf.ro Síneden 600, Budaaw m -ltíík»n 650 kor SZEGED Htr«i*t>»* a;ök : Felbüsaboft I ami. 1 egy-hasábon,20, másfél httsabon 30 K. Szövegközt 25 százalékkal dráyóbb. Apróhirdess 10, kövér belükkel 20 ?C. SzÖvcgkö/H '(ö/ieniények soronként 150 K. Nyílt!ér, cso« Jádí éilesüés 200 K. Több*<örl teíadátnnlárengedménj. IV. évfolyam. Szeged, 1923 május 6, VASÁRNAP. 102-ik szám. Brennusok. Két Brennust ismer a történelem, mindaket ö gall vezér volt, mindake tő kérlelhetetlen győző és mindakettő gonosz véget ért. Az első a hires Brennus volt, aki mint a dölyfösség szimbo'uma tette nevét örökéletüvé a világhistóriában. Ez volt az a Brennus, aki Krisztus előtt 390-ben megverte a fabiusok seregeit, végigdulta FelsőItaliát, bevonult Rómába, fölégette a váiost s kardját dobta a hadisarc mérlegébe a szállóigévé vált brutális szentenciával: Jaj a legyőzötteknek! Ezt a Brennust a vérig alázott Róma föllángolt dühe akadályozta meg abban, hogy rablottzsákmsnyát haza vigye: a római Camillus verle szét váratlan támadással a győzelem mámorával visszainduló gyülevész hadat. A másik Brennus nincs benne az iskolás történetkönyvben, pedig ennek a tragikuma teljesebb, lehet, hogy a görög hazafias fantázia jóvoltából is. Ez is gall vezér volt, másfélszázezer főnyi h dával a Krisztus után harmadik S7ázadban fosztogatta végig Hellászt, miután a Thermopylaeknél egy megismételt ephialtesi árulás utat mutatt neki a görög hadsereg hátába. A nem remélt siker megszédítette a győ zőket, most már ellenállás nélkül nyomultak előre a delphii szentélyig, itt azonban maga a görög isten áll a u jókat. Rettenetes zivatar támadt, hó, jégeső, földrengés s az elemeknek ez a fölzudulása annyira megfélemlítette a gallokat, hogy tömegeik fejvesztve menekültek a görögök kétségbeesett támadása elöl. Maga Brennus öngyilkos lett, a vezérét vesztett sereg pedig elpusztuli a Hacmus vadonaiban és kősivatagjaiban. Kétezer év véres ködén keresztül nem tudhatjuk, milyen politikai motívumok tüzelték az első Brennus dölyfét és milyen kényszerítő szükség hajtotta a második Brennust arra a vakmerő lépésre, hogy pusztító fegyverét egész a hellen világ szivéig elvigye, a delphii jósdáig. De hogy a harmadik Brennust, aki Poincaré néven adatott a kései gallok vezéréül, nemcsak a dölyf és gyűlölet hevíti, amikor a győző kardját dobja bele a hadisarc mérlegébe s nemcsak az elbizakodottság teszi makaccsá, amikor a németség szivébe szúrt fegyvert nem akarja visszahúzni, az nyilvánvaló. Ez a motívum, mint nagyin emberi motívum mind közre jálszha ott abban, hogy Poincaré a német jóvá ételi ajánlatot mereven elutasította, de képtelenség azt föltenni, hogy csak ezek volnának a francia makacsság rugói. Ha az ókor Brennusai se voltak csupa ösztönemberek, aminthogy nem vcltak azok, a XX. század Brennusáról a legnagyobb naivság volna azt hinni, hogy nem az eszével, csak az idegeivel dolgozik. Poincaré, akinek eddig kétségtelenül minden sikerült, amihez hozzá nyúlt s akit nemcsak a szerencséje, hanem a tehetsége is hozzá segített ahhoz, hogy ma intézője legyen egész Európa sorsának — sajnos, a mi magyar porszem életünkének is — tisztán látja, hogy ezekben az órákban azt teheti a műtőasztalon kiomlott belekkel fekvő Németországgal, amit akar és tudja azt is, hogy Franciaországnak milyen szüksége van arra, hogy a németség elfolyó vére az ő ereibe ömlesztessék át. Hiszen az a Franciaország, amely ha a hadikocka vakot vetett volna, már rég kihűlt testtel feküdnék a németek műtőasztalán, az a Franciaország nagyon beteg s a győzelem piros festéke facies hyppocraticára kendőzi az élet színét. Abban a pillanatban, amelyikben elapad a gazdagodásnak sz a folyama, amely Qermánia elszívott életerejét viszi bele Gallia gazdasági vérkeringésébe, halkulni fog a francia pulzus, az államszerkezeten egyszerre vesz erőt minden rejtett betegsége s a félhalott Németország maradék ereje még mindig elég lesz arra, hogy maga mellé húzza a halottas ágyra kérlelhetetlen szomszédját is, az utolsó reváns kérlelhetetlen dühével. Ez magyarázza meg a harmadik Brennus makacsságát, mint francia politikusét s mint emberét is megmagyarázza az, hogy Poincaré kezében tartja ugyan a világ sorsát, szinte ellentmondás nélkül, de nem biztos ura a maga' sorsának, talán annyira se, mint a barbár gallok Brennusai vol?ak, mert ugrásra készen lesik minden mozdu'atát a francia ellenpártok vezérei s a világ ura abban a pillanatban lebukik a kocsiról és a kerekek alá kerül, amelyikben lazára ereszti a német kérdés eddig keményen fogott gyeplőjét. 0 tudja, mit cselekszik, a mennyire egy Brennus tudhatja s csak arról feledkezik meg, hogy a Brennusok, a kard és erőszak emberei még eddig mindig rosszul végezték látszólagos sikereik mellett is s talán ez az egy megnyugtató van az egész történelemben. Bethlen beszéde a jóvátételi bizottságban Ma érkeztek meg azok a párisi táviratok, amelyek részlefesen beszámolnak Bethlen István grófnak a jóvátételi bizottságban elmondott nagyszabású beszédéről. Ezek szerint az ülés tegnap délelőtt negyed 11-kor kezdődöltés egy óra ötvennégy percig tartott, tehát majdnem egynegyed egykor ért véget. Magyar részről Bethlen István gróf miniszterelnökön kivül dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter Is Korányi Frigyes báró, párisi magyar követ is megjelent. A gyűlésen, amelyen Barthou elnökölt, résztvettek a jóváté eli bizottságban képviselt főhatalmak delegátusai, továbbá az albizotiság tagjai és póttagjai is, számszerint 70. Barthou üdvözölte a magyar delegáció tagjait és rövid bevezető szavak után felkérte Bethlent, hogy tegye meg előterjesztését. Bethlen István gróf a következő beszédet mondotta: — Nem azért vagyok itt, hogy ugyanazt a nemeslelküséget kérjem, melyet Ausztria iránt tanúsítottak, hanem hogy megindokoljak oly kérést, mely arra vonatkozik, hogy a trianoni szerződés szerinti zálogjog egyidöre fölfüggesztessék Magyarország oly vagyonára és jövedelmeire, melyek kö'csön biztosítására nélkülözhetetlenek. — A fegyverszüneti Magyarország gazdasági tekin eiben organikus egész volt. kerülete vnagyobb volt, mint Olaszországé, Norvégiáé, vagy mint Nagybritanniáé és Írországé. A békeszerződés következtében Magyarország területe Portugália nagyságára redukálódott azzal, hogv elvesztette területének 72 és lakosságának 64°/,-át. 21 millió főnyi lakossággal biró gazdasági egység 7—8 millióra való csökkentésének természetesen olyan hatalmas gazdasági eltolódást kell okoznia, amelyet csak az idő tud sikeresen helyreállítani. Magyarország megcsonkitása pedig a lehető legszerencsétlenebb körülmények között történt. Az ország elvesztette leggazdagabb mezőgazdasági terüleleit és legnagyobb részét azon területeinek, melyek ellátták sóval, vassal, fémekkel és más nyersanyagokkal, melyekre az iparnak szüksége van. Epp ugy elvesztette több szövetgyárát és összes papirkészitő telepeit. — Minden áldozatot meghoztunk, hogy fenntartsuk a pénz vásárló erejét. Senki sem mondhatja, hogy mi arra törekedtünk, hogy pénzünk elértéktelenedésének előmozdításával fortélyosan kibujjunk a ránk mért terhek teljesítése alól. Mint agrárállam, saját termelésünkből láthatjuk el magunkat, azonban az élelmiszereken Kívül más cikkek is szükségesek az élet fenntartásához és nekünk most igen sok ilyen cikket kell külföldről beszereznünk. A nélkülözhetetlen cikkekről, mint például: fa, fémek, vas, só, papir, szövetek, termelésünk veszélyeztetése nélkül és lakosságunk érdekében épp ugy nem mondhatunk le, mint egy ipari állam az élelmiszer-importról. A négy legfontosabb gabonanemü termelése 35 százalékkal kevesebb, mint ugyanazon a területen volta háború előtt. — Különösképen szeretném felhívni a bizottság figyelmét arra a tényre, hogy Magyarország mai termelési kivitelét népének áldozatkészbe teszi lehetővé. Tekintettel a külföldi fizetési eszközökben való szegénységünkre, ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elláthassuk iparosainkat és egyéb importőrjeinkét a szükséges fizetési eszközökkel, amelyeket azok — tudjuk — jogosan igényelnek. A pénzügyminiszter, azt hiszem, az Önök megelégedésére fogja kimutatni, hogy a magyar adóztatás ma minden tekintetben oly magas, amilyen a lényegesen megkisebbedett nemzeti jövedelemhez képest kielégítő behajtás reményében csak lehet. A korona 900 szoros csökkenése magában is tragikus adót vetett a népesség nagy hányadára. — 1922-ben több mint 11.000-el apasztottuk az állami alkalmazottak számát. A pénzügyminiszter tervet dolgozott ki, amelynek értelmében a közigazgatási alkalmazottak számát tovább akarjuk csökkenteni 20 százalékkal az 1923. év októberéig. Az elbocsátott alkalmazottak elhelyezésének formális nehézségeit még fokozza egy érzelmi momentum, amellyel meg nehezebb szembeszállni, mint a gazdasági akadályokkal. Több mint 322.000 menekült van körünkben. Ezeknek csak kis százaléka tudott még alkalmazáshoz jutni. — Ha megszüntetjük a valutára és egyéb tranzakciókra kivetett korlátozásokat, a korona kétségtelenül össze fog omlani. Ha pedig nem szüntetjük meg ezeket a megszorításokat, Magyarország gazdasági élete lassan, de biztosan megfullad. — Megállapítható, hogy az egyetlen ut, amely ebből a zsákutcából kivezet, az, hogy ha azon leszünk, hogy külföldi pénzügyi segítséget kapjunk. Ennélfogva azért jöttünk Önökhöz, hogy feltárjuk helyzetünket és megkapjuk a .biztosítékokat, amelyek ehhez a kölcsönhöz szükségesek. Magyarország sebesen siklik le a lejtőn, amelyen Ausztiia alázuhant. Van-e küzdelmeinknek sikerre kilátása? Azt hiszem, jó kilátás van arra, hogy megállítjuk ezt a zuhanást. — Bizonnyal a hitelező államok saját érdeke és mindenekfelett egész Európa gazdasági és politikai jóléte kívánja, hogy Magyarország megkapja azt a segítséget, amelyet kér. Ezért kormányom és a magyar nép nevében is kérem, hogy a jóvátételi bizottság adja meg a jegyzékünkben kért felfüggesztéseket. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy Magyarország mindenképen kész arra, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának támogatását és tanácsát a maga javára forditja a pénzügyi talpraállás és ama tárgyalások tekintetében, amelyeket a hosszú lejáratú kölcsön érdekében meg kell indítania. A miniszterelnök után Kállay Tibor pénzügyminiszter szolgált részletes felvilágosítással. A beszédek végeztével Barthou köszönetet mondott a magyar delegátusoknak és kijelentette, hogy a jelentéseket szűkebb bizottság elé utalják. A bizottság, mely elé a magyar kérdést utaljak, csupán 13 véleményadó tagból áll és valószínűleg a jövő héten fogja megtenni javaslatait a plenáris bizottságnak, amely azután rövidesen meghozza döntését. Mig a jóvátételi bizottság ülése tartott, a magyar delegáció szállása, a Claridge-szálló, az egész délelőtt folyamán telve volt újságírókkal és pénzügyi emberekkel. Délfelé meg-