Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-31 / 121. szám

Szagti, 19*3 május 31 SZEGED rcesfer más fegyverhez nyalt. Odasúgta az előadónak, hogy javasolja a kérdés visszaadását juniusig — részletesebb előkészítés céljából. Az előadó meg is tette a javaslatot, dr. Tóth Imre azsnban ismét beleszólt, amire pedig a polgármester válaszolt és válasza példa lehet minden diplomata előtt. Hivatkozott arra, hogy nemccak a Világos-atca vár a kikövezésre és nem azt sz utcát kell kikövezni, amelynek kikövezését a leghangosabb emberek követelik, hanem azt, amelynek kikövezését a közérdek kívánja. Az egész Alsóváros nem fizet annyi adót, amennyi a Világos-utca kíköverésére szükséges. A vezér ismét győzött, még Tóth Imrét is meggyőzte, aki belátva tévedését, hozzájárult a tanács javaslatához. Hasonló harc du!t a hotnokdijak felemelése, az iparotok által bért kedvezményes földbérlet megtagadása körül is, a kéményseprési dijak százötven százalékkal javasolt felemelése fölött pedig ismét összemerköztek a házi urak a lakókkal. A bérkocsi-tariíát felemelte szintén a kö"j?yülés, amely ezzel véget is ért. Pénielrn folytatják, amikor a póthitel lesz az első íéroy Megcáfolták az uj német tervek hirét. gazdasági sikerről van sző, amelyek egymástói elválaszthatatlanok. Poincaré január 11. óta bf'szédeioen csökkentette az akciót. Beismerte, hopy az akció óriási fontosságát előbb kellett voina látni. Poincarénak nem volt iqaza, amikor a németekkel való együttműködésre és a németek jóakaratára számított. B* akarja bizonyítani, hogy még mindig a január 11-iki rezsimben élünk. Poincaré tagadólag közbeszólt. Tardieu folytatja: A német kormánynak nem volt igaza, amikor azt hitte, hogy ha fgy trancia katona bevonul Essenbe, a külföldi határnak nyomást gyakorolnak a francia kományra. Bjchumban a mai nap a kora reggeli órsk kivételével nyugodtan telt el. Reggel a zavargó elemek lövöldözni akartak a tűzoltóságra, de elzavarták őket Sebesülés nem történt. Az Havas hivatalosan jeienti: A német sajtó által terjesztett hirek ellenére a franciak sem Bochumban, sem Wanneban sehol sem avatkoztak be, hogy a rend helyreálliítassék. Vasárnap óta teljesen nyugodt a helyzet. Valótlan, hogy Bochumban tegnap 18 an meghaltak és 80-an megsebesültek. Épp ugy valótlan az a Í híresztelés is, hogy a franca csapatok a bochumi j rendőrségnek fegyvereket adtak és hoey a » franciák fegyverrel látták el a kommunistákat. A Reuter Iroda annak a tudvalevő alsptalan kijelentésnek kapcsán, hogy Németország három képviselője Londonba érkezett, hogy az angol kormánynál a jóvátétel kérdésében puhatolódzék, arról értesül, hogy mértékadó körökben arról mitsem tudnak. Az angol kormány álláspontja a jóvátétel kérdésében teljesen változatlan és szó sem lehet arról, hogy Németországnek tanácsokat adjon ujabb javaslata tekintetétien, amely Franciaországra és Belgiumra nézve elfogadható volna. Németország teljesen ismeri Angolország nézetei!, melyeket a küiügyi államtitkár több ízben barátságosan kifejtett. Ez a kérdés Franciaország és Németország ügye, amelybe Anglia nem avatkozik be és noha Angolország szt kivánjp, hogy kielégi ő javaslat tétessék, az angol kormány minden erre a kérdésre irányuló akciótól teljesen távol tartja magát. A kamarában a jobboldal heves támadást intézett a rzenáius ellen, mig a baloldal mellette tűntetett. Ezután Tardieu kijelentette, hogy a Ruhr-hitelt megszavazza. A Ruhr-vidék ma ugyanaz, mint Verdun volt a háborúban. Az akció jogosult és két célt kell követnie, hogy a birodalom akaratán és a ruhrvidéki medencén úrrá legyen. Egyrészt politikai, másrészt „Nagymagyarország nélkül minden megoldatlan marad Európában." (A Szeged tudósítójától.) Már jóval fél kilenc óra előtt sűrű sorokban jöitek a Tisza-szálló nagytermébe szok, akik meg akarták hallgatni Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő előadását, melyet a szegedi kereskedelmi és iparkamara felkérésére tartott meg ma este a képviseld, aki csak néhány nappsl ezelőtt tért visszi Prágából, ahol a nemzetközi kereskedelmi konferencián Magyarország egyik kiküldöttje volt. Dréhr Imrét előadisa előtt Wimmer Fülöp üdvözölte. Rövid szavaiban megköszönte a képviselőnek, hogy lehetővé tette Szeged város kereskedőinek és iparosainak, hogy nagyvona'u, értékes előadását meghallgathatja. E-utan Dréhr Imre állott fel, hogy megkezdje előadását. — Kétségtelen, hogy túlnyomó részben a gazdasági szükségletek diktálták mindenkor az emberiség fejlődését, — kezdíe elő;idas,át Dréhr Imre — országok és nemzenek társadalmi s politikai kialakulását. Magyarország ép és egész területe egy teljes termelési közösség volt, mely most, szertebontva, öt termelési tökéletlenséggé szakadt szét. Ami tehát Magyarország lakosat boldogulásuknak biztosításra összetartotta, hozzávéve a geologiai egységet is, .az az egységes életképességből öt életképtelenséggé mállott. Felve'ették azt az eshetőséget, hogy a volt osztrák-magyar monarchia életszükségleteinek pótlására dunai konföderáció alako jon. Hol vm ehhez a felemelkedettség és tárgyilagosság ? És nem az 03ztrák-mt.gyar mon; rchía hiányzik, mert hiszen az egy inkább változó, mi it állandósuló alakulat volt, — hanem hiáxyzik Magyarország teljessége,, amelyet fennra aad ííá: ak tör-énel;nt éi- g:-das£gi természete visszaáili ott a legnagyobb fe fo dui^s után is. Nagy-Magyarország visszaállításával minden megoldodik, e nélkül minden megoldatlan marad Közép Európában. — A statisztika bizonyítja, bogy amiből M tgyarország egyik részének st k.a van, a másik nak kevese vagy semmije és a kiegyenlítést most a politikai határok lehetttlenné Úszik. A 26 millió iiold erdőségből Csonka.nagyarorf.zá»inak például alig négy millió maradt, vagyis egy nyolcada. Mig a két és félmillió métermázsányi évi sólermdésból Csonkamagyarországra egy lat sem jut, addig Románia oly sófeleslígekkel rendelkezik, hogy ezt a termelést, éppen a hódKott területen, — tefrte teljesen elhanyagoltatja. Evenként mintegy egymillió métermázsa sóra van Csonkama^yarorszégnak szüksége és a jelek azt mutatják, hogy sószüksé^letét a megcs^nkuít állam nem á máramarosi bányákból fedezi, sőt Jugoszlávia is német rót importál az azelőtt használt máramarosi ra'gyar só helyett. Hol van itt a pali tikai határokkal elválasztott ierűíetek gazdasági kiegyenlítődésének a lehetősége? — A megmaradt magyar terület kereskedelmének, ugy szintén az elszakadt tészek elválasztott kereskedelmének kialakulásáról csak akkor lehet megközelítően reális képet kapni, ha a mai és a volt magyar területek közti kereskedelmi forgalom szabályozódik, mert hiszen a mai állapotból kiindulni nem lehet, tekintettel arra, hogy a most elkíüö ítélt területik egymással való árucseréje a legkisebb mértékre szorítkozik és amit azelőtt — belterületen lévén — egymástól vetlek és agymásnak adtak el, azt az elszakadás óta küiíó forrásokból merítették, illetve külsőbb piacokra juttatták el. A jövő hamarosan eldönti, hogy amit az az öszszes magyar területek főként egymásnak termeltek, azt egymás között fogják-e ezután is kicserélni. A magy T külkereskedelem a teljes egyEég idején skuv mérlegü volt, most a szétszakadás következtében az egység e; yüttefebb aktív arányait sehol -sem látjuk kibontakozni, Metve az egyik rész kialakítható aktív mérlege csak a másik rész passziv mérlege árán élhető el — A bankó*, takae p^iztáiak és ^-g^nvállalkozások az elszakadás kö>eue tébe — egyelőre meg'lait .k idt.g!ene« forgalmún azonban nagyszaná u tneasze kih *tó gizd-*ságt vállalkozások csak ott för'éniie' ek a szé válás ó'a, ahol ezt at á!iam%dck sü-g's éize pir.ncsolta és az á la"i rendkívüli aldoz iokk 1 hattj ó»an t imogatt >. A nagyvonalú magánváliaíkor.4sn*k se n a csonka, sem az elszakadt ma gyár területeken nyomat sem látjuk, mé* mm dig cs^k a konjunkturális és átmteretilv g ránylag nagy has.not ígérő üzletek dominálnak, az alkalmi spe kuláció érvényedül és még igín messze vagyunk a tőkeb«fekte<éutek attól a korszakától, amelyben a normális kanntozas gyakorlatához térhetünk vissza. — Az alkalmi spekuláció néhány tízezer felszerelt csatirán kívül nincs foglalkozási ág, amely a Hamburgtői Konstantinápolyig és Danzingtól Athénig terjedő, mintegy kétszázmillió embert magában foglaló exisztenciális népblokban a megélhetési színvonal minimumát biztosítva láthatná. Né-neíországról, Lengyelországról, a balti államokról, Ausztriáról, Magyarországról, Cseh-Sz'ovákiáról, Romániáró', Jugoszláviáról, Albániáró', Görögországról, Bulgáriáról, Törökországról van SÍÓ. Ezeken a területeken a gazdaságilag egyensúlyozott és szervezett békeidőben sem volt a jólét annyira aránylagos, hogy évente mintegy két és félmillió ember kivándorlását meg tudta volna akadályozni. A háború uán a livándor'ási és bevándorlási korlátozások köve,k.-ztéb?n — a nemzetközi munkaügyi hivatal e,yik szakértőjének becslése szerint — 8 milliónál több azoknak a száma, akiket a gazdasági kényszerűség kivándorlásra késztetnek, de nem juihatnak ki és most valamennyi sz ezeken a területeken amu^y is nehéz megélhetés további megnehezítését mozdítja elő. Az említett ex'sztenciáüs népblok első tehertétele tehát nyolcmillió rendes munkaalkalomhoz egyáltalán nem jutó és százmilliónál több tengődő ember... — Ilyen körülmények között áll Európa felelt az úgynevezett jóvátételi kérdés, amely a máris rettenetes európai nyomor megvámolás4ra épül és tragikumban és meggondolatlanságban betelőzi Európa sorsát. Mi vezethetne ki ez európai kao«ból ? Az, ha a beszervezett és természeíileg legalkalmasabb középeurópai termelések megindulnának. Ilyen beszervezett, illeive természeiileg alkalmas középeurópai termelési egység volt ip rilag Németország, mezőgazd»sági!ag Nagy-M<gyarország. Mindkettőnek egységes és egész Európa által támogatandó továbhmunfeáitatása a bevált produktív irányban kivezető ut lehetne a népmilliók politikai és főként gazdasági zürzavaráoól: mindkettő készen áll, hogy ezt a többször teljesített mentőhivatását újból teljesítse és épr>en ezt a két konszolidációs főalspot csonkították meg, darabolták fel, fosztották meg a gyakorlati élet főfeltételeitől os végül még ujabb és ujabb kalodákat raktiak reáju!, meg nem gondolván, hogy még a heioták is csak ép karral, ép lább«f, egészséges és erőteljes testtel szolgálhatják haszonnal urukat, mig a beteg, sőt pusztító kórságba rogyott szo'ga megfertőzi urát, ski a nyavalyákat asután nehezebben viseli el, mint a szenvedésekben megedzeit pária. Ezután Dréhr Imre igen érdekes előadásban statisztikai adatokkal vázolta Csonka-Magyarország helyzetét, ha jóvátételt keliene fizetnie. M jd igy foiyiaita: — É« hogy ennyi nincsből miként akarják volt eüenségtink a maguk méröetetlen sokját ki enni és hogy áltálában miként kezelik gazdasági erőforrásaink megité ísét, arra főként a már egyébként is sok caiódást keltet', úgynevezett Millerand-féle kísérőlevél ad útbaigazítást. És eboen a javaslatban benne van a Damokleskardja, amely Magyarország feje fölött flgg. Ezután hosszasan és részletesen foglalkozott a békeszerződése'kel, majd igy foytaita: — Brü iszeltői Gér.uáig, Louchertöl Ratenau g a legkiválóbb egyéniségek sem tudá« kibont ikozáöt találni, mert a békenüvek alapjához n- m volt szabad hozzár.yulnios, ez az al»p pedig a s?o!id épitke-'ésre, az á iandóiulást c lzó kopcepcók kerefztülvitiíére teljesc-n alkatmatl nník ázortyult. És minde.i, a békemüvek al pján megkísérelt kibont ;kozás ezentúl is hiáb va ó ks', a nit a leejibban bizonyít Aner ^a j s » rtó -to lása é6 vi-szatfonuliíiifa, mer a reális Amerika jelenleg irreálisnak tartja Európái l — Amerika várj Európa k józtnodásanak a pil-natá' és fr i^ en j^l arra rrutst, ho^y Amerikának részletekre /s kidolgozott, kész terve van az európai konszolidáció megalapozására és csa\ aK<or száll síkra, ha az ^dő és j helyzet megérik arr% hogy kizásóUg fzen az alapon t trgy lások induljanak ineg. Ezek szerint Európán«k e .vetőre tovább kell sülyednie, amig a fölismerés áxa án s«á >!akul, azután pedig — győztesre és legyőzöl re való tekintet nélkül — össze kell ülnie sz összes kulturnépek nemzetközt és a világrendet szabályozó konferenciájának, amt a békemüvek legteljesebb revíziójával egyenlő.