Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-26 / 117. szám

következik, akinek vallomását dr. Pásztor Imre kórházi főorvos is megerősít. Qéreaz egy ízben azt mondotta Pásztornak, hogy egy aljas aján­latot kapott Nagy Sándornétól a férjire vonat­kozólag. Géresz igen fel volt háborodva, igy Pásztor, összefüggést,iát Nagy Sándorné levele között. Déli egy órakor az elnök délutánra halasz­totta el a tárgyalés folytatásét. Néhány perccel négy óra után nyitja meg ismét Orosz Pá! elnök a felebbviteli tárgyalás folytatását. Salánky előadó először Nagy Antal tanú­vallomását olvassa fel, aki az elhunytnak közeli rokona és jóbaráija volt. Nagy Sándorné tudo­mása szerint többekkel folytatott szerelmi viszonyt. Egyszer egy nagy társaság jetenlétében Nagy Sándorné férje háta mögött szamárfüleket muto­gatott. Szilágyi Lajos vallomásában elmondotta a törvényszék előtt, hogy egész Vásárhely beszélt Nagy Sándorné szeretőitől és hogy,az asszony rossz viszonyban él az urával. Majd egymás után kerüinek sorra özv. Hódy jánosné, Hős julianna, özv. Rácz Jánosné és Szolkay Sándor lényegtelen vallomásai. Az etőjdó ezután felolvassa Pokomándy Gábor rendőrkapitány vallomását, aki miu án kezéhez kapta n névtelen feljelentést, elsőnek hallgatta ki a vádlottat. Vallomásában többek között ezeket is mondja: — Engem a névtelen feljelentés annyira meglepett, hogy kétkedtem benne, hiszen Nagy Sándorék tekintélyes polgárai voltak Vásárhely­nek és dacára annak, hogy köztudomásu volt rossz családi életük, Nagy Sándornit in mégis képtelennek tartottam ilyen tett elkövetésére. Hodács Antalné, aki levelet vitt Gelencsérhez, vallomásában elmondja ennek .körülményeit. Ezután sorra következnek .a törvényszéki or­vosszakértők véleményei. Egymás után olvassa fel -az előadó dr. Gyuritza, dr. Demeter György és dr. Kenyeres Balázs véleményeit. Legvégül pedig az Igazságügy Orvosi Tanács szakvéle­ményét olvassa fel, amely azért volt szükséges, miután az orvosi vélemények eltérők voltak. Az Orvosi Tanács hosszadalmas véleményének az a konklúziója, hogy Nagy Sándor haldiát higany­mérgezés okozta. Salánky előadó ezután felolvassa az elme­szakértők véleményét, melyek szerint mind a két vádlott épelméjű. Végül még sorra kerül a vásárhelyi Erzsébet-közkórház átirata és ezzel a főtárgyalás anyaga kimerült. Dr. Orosz Pál tanácselnök ekkor bele akar kezdeni a törvényszék Ítéletének felolvasásába, amikor a fegyveres őr jelenti, hogy Nagy Sán­dorné rosszul van. Az elnök fiz percre felfüggeszti a tárgyalást. Nagy Sándoraét Kotcrmán Júlia és az egyik fegyveres őr nagy nehezeníkiviazik a folyosóra, ahol alig ül le egy padra, hisztériás görcsök vesznek erőt rajta. Állandóan gyöngyözik hom­loka, ajka remeg, Iáb3i táncoinak, hangosan jaigat. Kalapját leveszik, ekkor már egészen magán kivül van, hangosan kiabál: — Apám, édes jó apám . . . A görcök egyre jobban vesznek erőt rajta, ruháját tépdeli, majd kiérkeznek a mentők, akik anélkül, hogy hozzáértek volna, elmennek. Néhány perc múlva megszólal az elnöki csengő. Elnök: A tárgyalást újból megnyitom. Van a védelemnek valami előterjesztése? Dr. Burger Béla: Kérem a méltóságos Elnök urat, méltóztassék a tárgyalást holnap reggelre elnapolni, mivel az elsőrendű vádlott intenzív szivgörcsökben szenved. Dr. Balassa Ármin csatlakozik védőtársa in­dítványához és konstatálni kívánja még, hogy Nagy Sándornénak a börtönben is állandó ro­hamai vannak. Ezt a dr. Demeter főorvos írás­beli nyilatkozatából igazolja, aki szerint Nagy Sándornét okvetlenül gyógykezelni szükséges. A rohamok életveszélyesek. Ügyész nem kíván megjegyzést tenni. Elnök: Miután a perrendtartás szerint a 15 évig terjedő börlönbüntetéses bűnügyet az első­rendű vádlott megjelenése nélkül nem lehet tár­gyalni, az ülést holnap reggel 9 óráig elnapolom. A Husvét-szigeteket, amelyekről a legutóbbi chilei földrengéssel kapcsolatban jelentették, hogy eltűntek a tengerben, most egy hajó váttatatianul megtalálta. A szigetek eltűnéséről szóló hirek a táviróősszeköttetés megszakadására vezethetők Egyre válságosabb a helyzet Lausanneban. A lausannei értekezlet légköre óráról-órára válságosabb. Az értekezlet inkább hasonlít há­borút előkészítő gyülekszéahez, mint békeíár­gysiáshoz, amelynek az volna a célja, hogy a török-görög problémát megoldásra juttassa Az értekezlet albizottságai tegnap egyáltalán nem tartottak ülést, de egész nap nagy sürgés-forgás mutatkozott, szakadatlanul robogtak az autók, amelyek a főmegbizoítaka! egyik helyről a másikra szállították. Tegnap estig kiegyezheiő formuiát sem sikerült teremteni. Este pesszimista volt a hangulat. Hire terjedt, hogy Hasszán bég, aki Parisban volt, nem titkolja, hogy tár­gyalásai teljesen sikertelenek voltak, mert a török kötvények tulajdonosai nem akarják a kamatfizetést papírban elfogadni arany helyeit. Ez elkeseríti a törököket, akik azon panaszkod­nak, hogy az egész világ ellenük van. A hely­zet ugy áll, hogy a Balkánon ujabb összetűzés veszélye fenyegűf, ha a törökök időközben nem engednek merev magulartáeukból. Lausannei jelentés szerint a Jővá.étel kérdé­sében tám?dt görög-török viszály a görög for­radalmi kormány uliimá'urna következtében tető­pontra jutott. A köze! Keleten igen komolynak tattjá's a he yzdet. Egyre másra érkeznek a hi­rek, hogy Törökországon és Görögországban kaionai mozdulatok folynak. A görögök azt mondják, hogy a háború folytatása esutén 160,000 ember áll harcra készon. A török kormány elhatározta, hogy ragasz­kodik pénzügyi követeléseihez Görögországgal szemben, ha azokat nem teljesitik, félbeszakítja a lausannei tárgyalásokat és a szövetségeseket teszi fele'őssé a további eseményekárt. Lausan­nei jelentés szerint a görögöket is elutazással fenyegették meg, ha szombatig nem sikerül megegyezni a hadiká;pótiás kérdésében. A pénzügyi bizottság elfogadta a póthitel-tervezetet. (A Szeged tudósítójától.) A pénzügyi bizott­ság pénteki ülése viharmente?en folyt le — ha feszült is volt kitsé a hangulat, de a bizony­talanság levezette a feszültséget. Körülbelül ugyanaz volt a helyzet, mint azon a mult évi közgyűlésen, amelyen ugy a részletes, mint az általános tárgyalás mellőzésével, éppen az általá­nos pénzügyi bizonytalanság hatása alatt, szinte látatlanba elfogadták a városháztartás idei költ­ségvetés tervezetét. A bizottság minden lénye­gesebb változtatás néikül most is e fogadta az ötszáztizenöt milliós póthitel-tervezetet, hozzájá­rult a kiadási és fedezeti tételekhez, nem kifo­gásolta senki a kalku'ációt, a földbérek revízió­ját nem sürgették. Talán nem is gondolt arra senki, hogy még a húszezer koronára kalkulált őszi buzavaluta is cak hiu káprázat, amennyi­ben az nen jelent -jövedelem-, jobban mondva értéktöbblete*, mert maga az alapbér a városi bérföldek kétharmad részénél még mindig oly-n alacsony, hogy nem ér fel a békebeli bérek értékének egytized részével sem. Arra sem igen gondolt senki, hogy ezzel a póthitellel kimerül ebben az évban már minden fedezet és Ű jövőben felmerülő kiadások elviselése lehetetlenné válik. A bizottsági ülésen tulajdonképen nem is tör­tént L -*>mi. Némi nehézséget okozott ugyanaz ui^bb téielek beszoriíása a régi póthitel 515 milliós keretei közé, de a tanács ügyes manő­verre! ezt is megoldotta. Az ötszáztizenöt millió változatlanul mega aradi ötszáztizenöt milliónak és azt az uj huiz miiliót ugy szorították bele, hogy a szegényalap számadásaival csináltak valami boszorkányságot. Azt mondta csak a polgármester, hogy a szegényalap tartozik a város pénztárának, a váró/ pénztára tartozik a szegény*lapnak, a tartozást csökkenjük és hókusz-pókusz itt van la a husz millió. Ravasz róka le ?yen aki éríi, de így volt valahogy. A bizottság egyébként komoly ügyekkel is foglalkozott. Többek között felhatal .iaz»a a fő­számvevőt, hogy a vízdíjak száz százalékos emelésére tegyen előterjesztést a tanácsnak. Hozzájárult a bizottság a nyolcadik ártézi kut fúrásához, a nyilvános vigalmak engedélydijai­nak száz százalékos emeléséhez és elutasította a nem szorosan vett városi alkalmazottak kérel­mét, amelyben a cipő, ruha, vászon, fa és szén illetmények megtérítését kírték. Ezzel azután a viharosnak várt ülés csendesen véget is ért és j nem oszlatta el a város jövő pénzügyi helyze­t tét jótékonyan eltakaró bizonytalanságot. A pécsi szinházra pályázik Palágyi Lajos. (A Szeged tudósítójától.) Szokatlanul nagy volt az érdeklődés a szinügyi bizottság pénteken tartott rendkívüli ülésén. A bizottsági tagok közül csak nagyon kavessn hiányoítsk, az ülés rendkívüli jellege, ugy látszik, erősen felcsigázta a tagok kíváncsiságát. Ped g a rendkívüli ülés­nek nagyon kicsire zsugorodott össze a tárgya. Dr. Ga'ál Endre ku'turszenátor ugyanis azért hívta össze a rendkívüli ü ést, hogy a bizott-ág dr. Tóth Imrének a legutóbbi ülésen elfogtdo't indítványa értelmében állást foglaljon Mihálovics DÍZSŐ felebbezése ügyében. Az eset — mint ismeretes — ugy történt, hogy a szinügyi bizottság legutóbbi ülésén Palágyi Lajos figyelmeztette a bizottságot, hogy Mihálovics Dszső, aki megfelebbezte a köz­gyűlés három és félmillió koronás 8jáncíékát, felebbezésében a szinügyi bizottság olyan hatá­rozataira hivatkozik, amilyen határosatokat nem is hozott a bizottság. Dr. Tóth Imre azonnal védelmébe vette a direktor ki sem mondott óhajtását és indítványozta, hogy a szinügyi bizottság észrevételezze a kérdéses szerződés', mie'őlt azt a polgármester felterjesztené a bel­ügyminiszterhez. Az akció azonban szelíd jiaskó­val végződött. Giál Endre ugyanis felolvasta vz egész felebbezést és annak alapján a bizottság egy­hangúlag megállapította, hogy nincs szükség dr. Tóth Imre indítványának végrehajtására amennyiben Mihálovics Dezső nem beszél a szinügyi bizottság határozatairól, c^upá acokat a megállapításodat reprodukálja amey k benne vannak majd esn sztozerim a b'zeilsafei ulé- • k jegyzőkönyvemen. Mnulovic DJÍ'Ő megiria, h >gy a szinház direkciója a várossal kötött szerződés számos feltételét nem teljesiti, az elsőrendű szerepkörök nagy része betöltetlen, a karszemélyzet hiányos, az idén még annyi operaelőadást sem tartottak, mint amennyit a szerződés minimálisan megállapít és a színház tisztaságához nagyon sok szó fit. fis mindezt nem egy ízben szögezte le a bizottság is, meg a város tanácsa is. A feiebbező tehát egy haj­szálnyival sem tért el a vaió ágtól és igy a bizottságnak nincs mit észrevételeznie. Az ülésnek volt még egy p6tt3rgya is. A színtársulat tagjai ugyanis beadványt intéztek a bizottsághoz és engedélyt kértek arra, hogy a nyári hónapok alatt a Palágyi-pár nélkül, kon­zorcionális alapon előadásokat tarthassanak hetenkint kétszer: pénteken és szombaton, ven­dégszereplések esetén többször is. A konzorcium szerződését a társuiat legtöbb trgja aláirta és annak idején a direkció is hozzájárult a nyári pótszezon megszervezéséhez. Az utóbbi időben azonban bizonyos rejtett skció volt észlelhető, amely odatrányult, hogy a város huósága ne engedélyezze a pőiázezon*, amely kizárólag a nyári jövedelem néikül maradó társulat anyagi érdekeit szolgálná. Az akciónak tápot adott Palágyi L'ijos kissé túlságosan hangsúlyozott kijelentése (lá;d a szinügyi bizottság mult heti ülését), amely szerint ö sem erkölcsi, sem anyagi felelősséget nem vállal társulatának egyéni ekc'ójáéd. A felelősségvállalást ugyan más alkel >mmal sem kívánta a város a direk­tortól, éppen eiért kissé furcsán hangzott ez az aláhúzott nyilatkozat. A rejtett akciót dr. Gaál Endre most is elárulta, amennyiben anyagi és erkölcsi garanciára célozott, amikor előadta a társulat í érelmét. Balogh Ká oly azonban ki­fej e te, hogy g << úóa ni >c. f ,ükseg, anyagi garaiici 'rói beszélni föl.) le es, hiszen anyagi ig ranciát P lá/?yi nyuj ott a városnak. Moss a szintársuijvt vmoga á>ai5S van szó és a társul .'t n;n ker h mm és félmillió korona st„é .yt, cs.k enqedflyt kér, hogy dolgozhasson. — Az a kérdés — mondott* Gaál Endre—, hogy 'z igazgató áienge ti-e a színházal. — Én — mondotta Palágyi — átengedem. És igy ez a rejtett akció is fiaskóval végződött. A szinügyi bizottság ülésének azonban mégis volt valami rendkívüli jellege, de ez egészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom