Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-26 / 117. szám

Egyes macám ára 30 korona* ét M»dAM»a­teli CífcJiSJ-nlce 6. (Próféta­•WHH, L emelet 6.) Teleion » -15. A „Sieged" íiegjele­4*tffl kiléteiével ralnde* »•», *zsm ire 30 k»­:',líH«!é»l írok: E8J ^Í ftwfeáen 600. Bade 3»'ei> 4s *W.ék*t> 650 tax. SZEGED tMrdttiér) írek: Félhasobo« ! mm. 12, egy hasabon 36, mai­léi hesóbon M K. SzftvegMzI 23 sMralékkal drátjább. Apró­hirdetés 10, kftv.'r betűkkel 20 C, SiOvegkO/ü közlemények ••rooként ISO K. Nyllltér, csa­ládi értesítés 200 K. TSbb­tr*.! fHad^xrét ^;'<»noeMmény. ÍV, évfolyam. Szeged, 1923 május 26, SZOMBAT. 117-ik szám. Inge plébános. Inge plébános London legnagvobb és kétség­kívül legszebb templomának, a Szent Pál ka­fcdfáli$t)ők plébánoss, siwcfy ind v^J^völc^ ksiQ~ iikus templom. A plébános a napokban Edin­burghban elnökölt a St. Giles kaieflrálisban az ott évről-évre szokásos tempiomi parádén és elnöki beszédében volt néhány olyan mondat, amely megérdemli, hegy sokan a szivükbe véssék, akik hangos szóval hirdetik, hogy ök követik egyedül Krisztus tanításait. Inge plébános beszédében elsősorban arról az éles rivalizmusról szólott, amely ma a népe­ket egymással szembeállítja és megállapítja róa, hogy ez abból a túlhajtott és szinte már perverzitásszámba menő patriotizmusból kelet­kezett, amelynek angol hivei azt hangoztatják, hogy „My country right or wrong", ami ma­gyarul körülbelül annyit jelent, hogy „a hazám, mindenekelőtt akár igaza van, akár nincs." Vannak egyesek — folytatta Inge plébános —, skik ezt ez elvet tovább is vitték es nyíltan kijelentették, hogy nem ismernek olyan non­szenszeket, mint például a minden nemzetre egyként fennálló nemzetközi morált Ez bizony rettenetes perspektívákat tár fel, hiszen ha vol­tak is kormányok, amelyek e szerint az elv szerint jártak el sokszor, még nem igen akad­tak, akik ezt nyíltan hangoztatták és helyesel­ték is volna. Ez a felfogás természetesen — folytatta to­vább a Szent Pál katedrális plébánosa — együtt járt azzal, hogy az ilyen elvek hangoz­tatói minden más nemzetet és fajt megvetettek és lenéztek saját nemzetükön és fajukon kivül ér ezeket alacsonyabbrendü fajoknak tekintet­ték és aszerint is bántak velük. Ennek a fel­fogásnak a terjedése hatalmas visszaesést jelent az emberi civilizáció és kultura történetében, hiszen még a középkorban sem volt ilyen bar­bár a tribális erkölcs. „Felesleges is talán hang­súlyozni, hogy mennyire összeegyeztethetlen ez a kereszténységgel, hiszen már maga a na­cionalizmus is nyílt lázadás volt az Evangélium ellen, mint ahogy az az egész fheoria a felsőbb­rendű és alsóbbrendű fajokról, ami éppen olyan rossz tudománynak, mint amilyen rossz vallás­nak." Aláhuzzuk, hogy mindezeket nem mi mond­juk, hanem Anglia legképzettebb és legismer­tebb katolikus lelkésze, London legnagyobb székesegyházának a plébánosa, akinek körül­belül olyan a méltósága az angol katolikus klérusban, mint nálunk a pannonhalmi főapát­nak, igy őt, reméljük, nem fogják destruktív Midónak bélyegezni megállapításaiért. Pedig ezek a megállapítások bizony kemény kritikát mondanak arról a politikáról, amelyet minálunk azok hirdetnek, akiknek szintén kellene tudniok, hogy bizony nem egyeztethető sehogyan sem össze az Evangéliummal, ha az amúgy is gyarló és esendő emberekben folytonosan a széthuzáB és faji türelmetlenség tüzét szí ják, ahelyett, hogy a megértés és szeretet krisztusi igéit hirdetnék. Tanulhatnak Inge plábános szavaiból azok is, akik alsóbb- és felsőbbrendű fajoktól be­szélnek ma a XX. század tudományos tanítá­sait ismerve és megtanulhatják, hogy amit ök hirdetnek, az nemcsak tanításnak rossz, hanem vallásnak is, hiszen mi mindnyájan, akik e földi téreken bolyongunk, egy Atyának vagyunk a gyermekei és nincsen jogunk bírá­latot mondani a Teremtő alkotásáról. Mind­nyájan testvérek vagyunk az örök küzdelemben és harcban a létért, testvér minden nép és testvér minden faj, a testvéreknek pedig sze­retniük kell egymást és nem gyüíölniök, egy­más javára keil törekedniök és nem arra, hogyan pusztíthatják el a másikat, mint ahogy Kain pusztította el Ábelt. Vannak országok, ahol ma ezek a Káinok vannak uralmon és vannak országok, ahol ezeket a tanításokat azok (erjesztik, akiknek legjobban kellene a Szentírásból ismerniök, hogy Isten milyen szigorúan büntette Káint. Ugy látszik azonban, hogy ezek, ha ezerszer veszik ír n8p}4bin hiába ojkukr& Krisztus nevét, nem igen forgatják a Könyvet, mely forrása a szereltnek és megértésnek. Ezért jó néha-néha emlékezetünkbe idézni Inge plébános szavait, a*i nem veszi ugyan rapjáb n ezemer ajkára Kriszta* n vé', da ha n^gytitkín rotgszólí?^ akkor valóban abban a szellemben beszel, mint szólott a Názáreti a tizenkét galileai halászhoz. Jóvátételt kell fizetnünk a külföldi kölcsönből. A Magyar Távirati Ircda jelenti: A jóvátételi bizottság szerdai határozatáról a párisi félhivata­los Havas ügynökség közvetlen távirati tudó­sítást küldött Budapestre. Félnappal később a bécsi távirati iroda is kapott a Havastól erről tudósítást és a két tudósítás között némi eltérés van. Ugyanis a Bécsnek adott szöveg­ben előfordult az a passzus, hogy a tervezett kölcsönből ,egy még meghatározandó rész jóvá­tételi célokra lenne fordítandó." Ez a rész a köz­vetlenül Budapestre küldött tavirátból hiányzott. A Times mai félhivatalos cikkében kifejti, hogy mily élénk visszatetszést keltett s angol kormánykörükben mily kinos hatást eredmé­nyezett a párisi jóvátételi bizottság határozata, amellyel a Magyarország szanálására irányuló angol-oíasz javaslatot elvesztette. Anglia és az angol pénzügyi körök ezek után kénytelenek fenntartani a m?guk számára azt a c«eiekvési szabadságot, hogy a saját erejükből tegyék meg mind azt, ami alkalmas arra, hogy Magyaror­szágot pénzügyi és gazdasági tekintetben egész­séges alapokon lehessen ujjá építeni. Jól érte­sült angol pénzügyi körök élénk csodálkozásu­kat fejezik ki azon — folytatja a Times cikke —, hogy Csehszlovákia voM a?, amely Franciaor­szágot nyomatékosait tárnoka az angol-ofesz szanálási terv ellen kifejtett ellenállásában. Fel­tehető, hogy a kisántánt, ha majd a maga ré­_ széről is kölcsönt akar felvenni és ezzel a ki­• vánságával Londonba jön, itteni pénzügyi té­nyezők részéről nem túlságosan előzékeny fo­gadtatásra fog okot szolgáltatni. A külföktí ut után bekövetkezhető esemé­nyekre vonatkozólag a következő információt •dták illetékes helyen: A jóvátételi bizottság határozata nyers anyag, amely feldolgozásra var illetékes helyen. Leg­közelebb várhafó a kilátásba helyezett ántánt vizsgáló bizotiság megérkezése, amely meg­szerzi a szükséges információt és jelentést tesz a jóvátételi bizottságnak, amelynek megfelelő alosztálya fog ebben a kérdésben véglegesen dönteni. Bővebb részleteket a jóvátételi bizott­ság elhatározásáról a holnap Budapestre érkező Kállay Tibor pénzügyminiszter fog hozni, aki­nek ujabb párisi utja alkalmából módja s al­kalma volt a döntés után is beszélgetni a jóvá­tételi bizottság tagjaival és azokkal a külföldi íl.etékes tényezőkkel, akik megfelelő módon kommentálhatták a jóvátételi bizottság határo­zatát. Most ezeket a közléseket hozza a pénz­ügyminiszter, aki különböző pénzügyi körökkel is folytatoiCPári&ban tanácskozást. Megérkezé­séig ujabb fejleményekre kilátás nincs. Ugy a miniseterelnök, mini a pénzügyminiszter a Ház első ülésén fognak módot találni arra, hogy a nemzetgyűlést a jövő héten tájékoztassák a kül­földi útról é* annsk várható eredményeiről. Magyar politikai körökben most az uj ántánt­misszió felé jordul minden figyelem. Eddig is működtek katonai missziók Budapesten, de ezekben a bizottságokban nem volt képviselete a szomszédos kishatalmaknak s most arra mu­tatnak a jelek, hogy a kisántánt is közvetlen szerephez jut külön megbízottja révén. Miután a jóvátételi bizottság hangoztatta ismerete* ha­tározatában, hogy haladéktalanul küldjenek ki egy bizot ságot, beavatott magyar helyen bizo­nyosra veszik, hogy a misszió tagjai már a jövö héten itt lesznek. Ismerve a kisántánt gon­dolkozását, bizonyosra lehet venni, hogy a szomszédos államok delegátusai az annyiszor hangoztatott különleges irányban fognak infor­málódni. Igy érthető az érdeklődés és az a vélemény is, hogy a közeinapokat erős teher­próbának télik meg a Bethlen-kabinet szem­pontjából. Beavatott helyen remélik, hogy a külföldi bizottság gyors tempóban fog dolgozni, hiszen milliós kölcsönről van szó és Magyar­ország pénzügyi helyzete pedig bajosan tad megbirkózni az ilyen meglepetésszerű nagy ki­adagokkal Szterényi József báró a jóvátételi bizottság határózatáról a következőket mondotta: — A jóvátételi bizottság határozata, vélemé­nyem szerint, ránk nézve nem biztató. Semmi okot nem látok arra, hogy Magyarországba bizottságot küldjenek bizonyos gazdasági és pénzügyi kérdések megvizsgálására, hiszen az fintántnak négy év óta elegendő ideje lett volna arra, hogy a saját közegei és bizottságai utján pon osan tájékozódjék Magyarország viszonyai­ról. A bizottság kikülde ését csupán azért üd­vözlöm, mert igy a saját szemeivel győződhet meg arról a nehéz he yzetröl, amelyben Magyar­ország gazdasági és pénzügyi téren van.« Az ántánt Magyarországból második Ausztriát afkar csinálni, de nagyot fog csalódni, ha azt hiszi, hogy ez a megoldás utja. Meg kell jegyeznem, hogy ezúttal nem a nagykölcsönröl tárgyaltak, hanem az 50 milliós svájci frank összegű kis­kölc-önröl, amelynek ff le az akuttá vált deviza adósságok fedezésére, másik fele a költségvetés állami deficitjének eltüntetésére szükséges. Elég ideje lett volna a jóvátételi bizottságnak ezt a határozatát akkor meghozni, amibor msjd a nagykölcsön engedélyezéséről tárgyal. Élénkül a politikai élet. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen István hazaérkezésével a legtöbb párban kezd élénkülni a politikai élet és mindenütt készü­lődnek a nemzetgyűlés keddi ülésére, mely a Treuga Dei végét jelenti. Természetesen a leg­több szó a jóvátételi bizottság kedvezőtlen dön­téséről esik és emellett a földreform-novella körül megindulandó hsre áll leginkább az ér­deklődés középpontjában. Valószínűleg mindjárt a nemze gytlés összeülése után val milyen for­mában a Ház elé kerül a novella, mely a nemzetgyűlés párljait esetleg teljesen át fogja csoportosítani. Hazaérkeztek a képviselők Prágából. Ma délelőtt fél 12 órakor érkezett Budapestre a parlamenti képviselőkből álló küldöttség, amely Huszár Káro'y elnöklete alatt Prágában az interparlamentáris kereskedelmi konferencián Magyarországot képviselte. Huszár Károly kije­lentette, hogy a legkedvezőbb benyomásokkal tért vissza. Meggyőződött arról, hogy a magyar küldöttség Prágában nagyban segített a ma­gyar ügynek. Huszár még a mai napon jelen­tést fog tenni Be'h'ennek tárgyalásai folytán merített impresszióiról. Érdekes nemzetközi társaság érkezik holnap a prágai nemzetközi kereskedelmi konferenciá­ról Budapis're. A konferencia résztvevői közül ugyanis 8 angol, 1 francia, továbbá 1 oiasí delegátus, valamint 1 japán szen tor jön a ma­gyar fővárosba, hogy a viszonyokat tanulmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom