Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-25 / 116. szám

Szeged, 1M3 május 26 SZEGED A feledékeny Palágyi. (>l Szeged tudósítójától.) Ma este nyolc óra­kor a gyorsvonattal Szegedre érkezett Ilosvay Rózsi; Budapest egyik legelső színésznője, aki legutóbb a Tökmagban aratott egészen ki­vételes sikert és akinek Kikijéről Ka he Dorsch állapította meg, hogy jobb mint az övé. Ilosvay Rózsit már a pályaudvaron kellemetlen megle­petés érte, ugyanis itt élő rokonain kívül senki sem várta : a szinház igazgatóját, vagy legalább annak kiküldöttjét hiába kereste a várakozók soraiban. De nem ez volt az egyetlen megle­petés, amit Palágyi direktor vendége számára tartogatott, ugyanis Ilosvay Rózsit rokonai meg­kérdezték, hogy van-e valami más célja is a rokoni látogatáson kivül szegedi utazásának? A művésznő erre a legtermészetesebb hangon azt válaszolta: — Hogyne, hát a holnapi és holnaputáni vendégszereplésem a Tökmagban és a Kikiben. Most azulán Ilosvay rokonain volt a megle­petés sora, hiszen pénteken és szombaton es­tére sem a Tökmag, sem a Kikl nincsen hir­detve, hanem a Király és hercegnő bemutatója és második előadása. Mikor ezt a vendég­müvésznövel közölték, az először nem is tkarla elhinni, hogy valóban igy állana a dobg és csak akkor hitte el, mikor megmutatták neki a plakátokat és újságokat, melyekben tényleg nem az ő vendégszereplése, hanem Müller doktor darabjának premierje van hirdetve. Képzelhető, hogy ez a mindennek csak kel­lemesnek nem mondható meglepetés milyen hatással volt Ilosvay Rózsira, akit mintegy két hét előtt Írásbeli szerződéssel kötött le most péntekre és szombatra Szegedre egy színházi ügynökség. A művésznő természetesen azonnal lev.let irt Palágyi Lajos színigazgatónak, mely­ben közölte vele, hogy miután ugy látszik a direktor nem reflektál vendégszereplésére, még a holnap reggeli gyorsvonattal visszautazik a fővárosba és az ügy anyagi részének elintézését ügyvédjére bizza. Néhány perccel a levél elküldése után egy ur kereste fel Ilosvay Rózsit, akiben a művésznő eleinte Palágyi direktort sejtette, hiszen joggal té elezhette fel, hogy ebben az öt művészi reputációjában legmélyebben sértő dologban maga a direktor fog magyarázattal szolgálni és nem fogja egyik hivatalnokát elküldeni bocsá­natot kérni a bántó és fájdalmas esetért. A bemutatkozásnál azonban kiderült, hogy Palágyi még ezt a minimális udvariasságot is elmulasz­totta és csak titkárát küldte el, hogy követeként tárgyalásokat kezdjen a művésznővel. Szabó titkárnak kétségtelenül első propoziciója volt a legoriginálisabb, mely nem mondott sem többet, sem kevesebbet, minthogy .hát bizony nagysad legjobb, ha holnap reggel vonatra ül és vis* za­utazik Pestre. Szeged nagyon szép város, jŐj,öti le majd eztán jövő péntek és szombatra ven­dégszerepelni". Természetesen Ilosvay Rózsi felháborodva utasította vissza ezt az „ajánlató." és kijelentette, hogy holnap reggel ugyan vissza­utazik Budapestre, de Szeged addig őt ugyan nem látja, amig Palágyi a direktor, de termé­szetesen követeli, hogy fellépti dijait, melyet különben a szerződés is kiköt, megfizessék. Palágyi követe igy dolga végez ellenül távozott, de csak azért, hogy ujabb tiz perc múlva két ismeretlen ur kíséretében visszatérjen, akikről később kiderült, hogy azokkal a művésznő előtt fellépésének törvényszerű látssatot akart fdni, mert azoknak, mint tanuknak kellett szerepel­niök. Hosvsy RÓZRÍ azonban még a két úrtól sem ijedt meg, sőt a színházi titkárnak arra a kérésére sem hallgatott, hogy ezé t utazzon ei, mert különben neki, a titkárnak kell megfizet­nie a fellépési dijat és megismételte, amit egy­szer már mondott, tudniillik, hogy nem lép fel sem most, sem a jövő héten. És ekkor végre megjelent Palágyi is szemé­lyesen a tárgyalások folytatására. E őször meg­lehetősen atyailag kezdett beszélni nem túlsá­gosan szívesen látott vendégével, majd amikor látta, hogy ezzel semmire sem megy, azt pro­ponálta, hogy hagyják el a holnapi vendégjáté­kot és csak szombaton lépjen fel a művésznő a Tökmagban, melyet ő add>g nagyszerűen be­reklamiroz már a péntek reggeli lapokban éi plakátokon is. (Hogy ez mennyire megtörténi, arra ékes tanúbizonyság, hogy például a Sze­ged-ben nemcsak, hogy egyetlen sor kommü­niké sem jelenik meg holnap Ilosvay Rózsi ven­dégszerepléséről, hanem még a műsor megvál­tozását sem közli a direkció) A direktor aján­latáról azután megindultak a tárgyalások és valószínű, hogy a művésznő hangsúlyozottan nem Palágyi Lsjos, hanem a közönség ked­véért, dacára az öt ért súlyos bántalomnak, mégis fel fog szombaton lépni a Tökmag-ban, ha ugyan a direktor is ugy akarja, amit sem­miesetre sem bizonyít az, hogy még most is a Palágyi-duot hirdetik szombat estére. Nem kivánunk bírálatot mondani Palágyi Lajos eljárásáról, de még ha el is hinnénk szt, amivel a direktor védekezik, tudniillik, hogy egyszerűen elfeledkezett a vendégszereplésről, akkor is nyomatékosan tiltakoznunk kell az ilyen és ilyessrerü „feledékenységnek ellen, mert ha ez igy megy tovább, u^y Szegednek a szinház jóvoltából olyan híre kerekedik, mint a legsötétebb balkáni városoknak, hiszen amúgy is ugy távozott a legutóbbi időben szegedi vendégszereplése után a legtöbb művész és művésznő, hogy soha többé ide nem tér vissza s ennek bizony többnyire ilyen „feledékeny­ségek voltak az okai. Tény, hogy a „feledé­kenység" nagyon kellemetlen va«ami, de sze­rencsére van egy egyszerű ellenszere és ezt ajánljuk Palágyi direktor figyelmébe: tartson magának előjegyzési nep'árt, ha már másirányu, bizonnyal sokkal súlyosabb és nagyobb jelen­tőségű egyéb elfoglaltsága miatt nem birja színháza ügyeit fejében tartani. Szétrobbannak a városi póthitel keretei. (A Szeged tudósttójától) A torony alatt egyre jobban súlyosbodik a helyzet. A póthitel, illetve a pótköltségvetés prcnlímája napról-napra gya­rapodik, a kilátások sötétednek, a megoldás lehetősége pedig mindjobban távolodik. A szám­vevőség hiába redukálta az eredeti téleleket, hogy a fö.bukkanó ujabb téleleknek helyet szo­rítson az eredeti keretek között, ujabb és ujabb tételek jelentkeznek és elhárilhatatlanul szét­feszítik a merev kereteket. A csütörtöki tanács­ülés már kóstolót adott abból a feszült hangú latból, amely a pénzügyi bizottság péntek dél­utáni ülésén föltéllenül kirobban. Néhány kisebb, költségvetésen kívüli kiadásról volt csak szó, az előadók fedezetül természetesen a póthitelt jelölték ki, de a pénzügyi tanácsnok kategóri­kus8n kijelentette, kogy a póthi el már több megterhelést nem bir el Igy többek között azóta került a m'sodik tápéi komp kérdése, amelyre a költségvetés ötszázezer koronát irt elő, később az előírást kétmillóval megtoldta a közgyűlés és a k omp elkészíttetésére utasította a tanácsot. A mérnöki hivatal most készült el a költségvetéssel és kiderült, hogy a komp el­készítése a mai anyagárak mellett hatmillióba kerül. Hdiom és félmillió koronára tehát nin csen fedezet. A közgyűlés határozata értelmében a kompot meg kell csináltatnia a tanácsnak, mert a régi komp gyakran szorul javításra, ami hetekig, hónapokig eltart, a forgalom pedig nem szakadhat meg a kát part között. A három és félmillió azonban nem fér már el a póthitel kere'ei köpött. — Majd kitalál valamit a pénzügyi bizott­ság — mondotta reményte énül a polgármes­ter —, éppen ezért szeretném, ha a tanács min­den tagja eljönne a pénteki ülésre. A tanács ebben meg is nyugodott, a polgár­mester pedig a tanácsülés után sokáig tárgyalt Scultély Sándor főszámvevővel. A tárgyalásnak neu lehetett valami kedvező az eredménye, mert a polgármester egészen bizony alanul nyilatko­zott később munkatársunknak a város pénz­ügyi kilátásairól: — Minden vonalon emeltük a város jövedel­meit — mondotta —, kü' nősen a földbérek • enelkedtek. Az előre nem látott többletkiadáso­kat ezekből az emelkedésekb 1 fedezzük. Ter­mészetesen a mai árviszonyokat vehettük csak alapul és ez a póthitel a mai viszonyok alapján fedezné csak a városháztartás kiadásait az év végéig. Ha a viszonyok nem v'ltozna*, a pót­költségvetés kereteit nem lépjük tul, igaz ugyan, hogy a kantárszárat most már rövidebbre kell fognunk. Több fölösleges kiadással már nem ter­helhetjük meg ebben az évben a város pénz­tárát. Fölösleges kiadás alatt értem például a Csongrádi-sugárul és a Felsőtiszapart kikö­vezését. — Eeyébként minden attól függ, hogy mit hoz a jövő. Egytől félek azonban, még pedig attól, hogy a miniszterelnök akciójának sikere esetén ez olcsóbbodís nem következik be ará­nyosan minden vonalon. Az emelkedő irányzat most általános, de nagyon könnyen meglehet, hogy ebben az esetben csak bizonyos pontokon következik be az árzuhanás. A munkabérek le­szállítása ellen — ami természetes is •— a munkások erős harcot indítanak, mert hiszen jelenlegi jövedelmük nem áll arányban az élet megdrágulásával A harc éppen olyan lesz, mint amilyen a drágulások idejében volt: akkor a munkások küzdöttek a béremelésért és a mun­kaadók fejtettek ki ellenállást, most a munka­adók küzdenek majd a bérek leszállításáért és a munkások fejlik ki az ellenállást. — A mi számitásunk ugy hiszem, hogy he­lyes, mert reális alapon számoltunk, ha azon­ban mégis bekövetkezik, hogy irreálisnak bizo­nyul — mert ma minden bekövetkezhetik —, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy vissza kell tartanunk több, nem éppen első­rendű, de elhatározott kiadásunkat. Meg kell szüntetnünk az utak rendezését, a városrende­zéssel kapcsolatos munkákat, mert a városi al­kalmazottak fizetését nem szállíthatjuk le. Megké'deztük a polgármestert, nem gondol-e a földbérek revíziójára, mint az egyensúly biz­tosításának egyetlen lehetőségére. Abban az esetben ugyanis, ha a földbéreket minden vo­ndon békeparitásra emelné a város, nem lenne szükség az elhatározott kiadások visszatartására, a városrendezési munkák beszüntetésére, mert csak n a békeparitásra emelt rugalmas böld­bérjövedelem lehet egyetlen reális alapja min­den számitásnak. — Igen, erre is gondolok — mondotta a polgármester —, a negyvenezer hold bérföld­ből eddig már 15—20 ezer holdat buzavalutás árverésen adtunk bérbe. Az idén és jövőre is több ezer hold bérföld bérleti szerződése lejár és igy az előbbi szám automatikusan növekszik. A régebben hasznosított földek bérének revíziója pedig már folyamatban van és igy lassankint megszüntetjük azt az aránytalanságot, amely az ujabb bérletek és a régebbiek bére között fennáll. De hát mi lesz akkor, ha addig, amig ez a processzus befejeződik, a város hatóságának minden „reális" számítása fölborul ? Nevezetes európaiak a cime egy most megjelent angol könyvnek, amely 283 oldalon mutatja be Kelet-Európa és a Balkán államfőit és vezető politikusait az angol és amerikai közönségnek. A könyv irója E. S. Bagger kétségkívül igen jóhiszemű meg­figyelő, akinek megvan a tudása is ahhoz, hogy a megfigyelteket világosan és könnyen érthetően adja elő. Bagger szereti a könnyű csevegést és igen jól cseveg, de tudja, hogy ennek is megvan a maga határa, igy nagyon jól ellensúlyozza portréi könnyű oldalait komoly és tárgyilagos politikai fejtegetésekkel. Könyve stílusa egyéni, poentirozott, de azért nem túl­ságosan epigrammaszerü. Gyors lüktetésű, kellemes előadása nem nélkülözi a humort sem és néha egy egy könnyedén odavetett mondattal jobban jellemzi a viszonyokat, mint más író sokoldalas fejtegetésekkel. Kitűnő példa erre, amit Bratianuról mond, akinek rezsimjét ugy jellemzi, hogy „a románok belenyugodtak Bratianuba, ugy ahogy belenyugszunk az idő­járásba — néha-néha beszél ugyan az ember róla, de tenni semmit sem tehet ellene.'' Horthy kormányzóról rajzolt jellemzése kétségkívül a legjobban sikerült az egész könyvben, de igen jók azok is, melyek Benest és Massarykot állítják elénk. Helyet kap még az arcképcsar­nokban számos keleteurópai személyiség, például Ferdinánd román király és Mária királyné, Venizelos, Konstantin király, Paderewsky és még egy magyar államférfi — Károlyi Mihály. Mindezeket teljes tárgyilagossággal állítja elénk és ami ennél fontosabb — a nyugateurópai olvasó elé Mr. Bagger, aki kétségkívül szol­gálatot tett olvasóinak azzal, hogy ezeket a tőlük bizony messze eső és alig ismert politikuso­kat megismertette velük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom