Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-24 / 115. szám

Egy®s Biám ára 30 korona iwMiMg ét kiadóMta­Ml KMue?-tilea 6. (Próféta­;si*ő. I. emclel 6.) Telefon If- 53. A .Steged" megiele­m b.ttó kitételével rnlndea >«?< Efyes «xAm Ara 30 ko­ata. B161Ueté»l Arak: Efl> Mmri Siefl«4en 600, Buda­jtalM «• rtdéka 650 kor. IV. évfolyam. ífirdetésl Arci: Pélhasóbo* t mm. 12, egy hasábon 20, más* fél hasábon 30 K. Szövegközi 25 szá/oiékkal drágább. Apró­hirdetés 10, kövér belükkel 20 K. Szövegközi! közlemények torortkénl 150 X. Nyilllér, csa­ládi értesítés 200 K. Több­ttfirl tel»rlá«nül árengedmény. Szeged, 1923 május 24, CSÜTÖRTÖK. 115-ik szám. Az elsikkadt választók. Lamballe hercee, mikor a felesége arra figyel­meztette, hogy Richelieu sokkal csinosabban hordta a kardot az old dán, mint 6, mosolyogva csókolt kezet az asszonyának. — Hercegnőm, — mondotta egy kicsit méla tekintettel —, nem lehetett volna szeretetremél­tóbban figyelmeztetni arra, hogy már egy hóna­pos házasok vagyunk. A magyar politikai pártok még nem is egé­szen egy hónapos isten-békéjében élnek egy­mássa 1 s máris észrevették, hogy Wolff Káró­lyék nem egészen ugy hordják a kardot, ahopy az illendőség megkövelné a béke-paktum ide­jén. A kardhoz ilyenkor ugy illenék, hogy bé­kén lógjon a pártpolitika oldalán s legföljebb annyit csörömpöljön beszámolókon és pártva­csorákon, amiből mindenki megérthesse, hogy ez nem gyiklesö, hanem egy komoly párlkard, amely nagyon akcióképes szerszám lesz, ha az ideje eljön. Becsületükre válik a magyar pár­toknak, ellenzékieknek és kormányt támogatók­nak, hogy valamennyien igy i> viselték a kar­dot, irióta Bethlen elindult a nyugati világ Fekete-tengerére az aranygyapjuért. Kivételt csak Wolff Károlyék csináltak, akiknek kissé nehéz a pártállását meghatározni. Nem tudja az ember, hogy kormánytámogató ellenzéknek mondja>e őket, vsgy kormánybuktató kormány­pártnak. Mert hiszen a hüvelyéből kivont kar­dot is ugy fogják, az ellenzék állítása szerint, hogy annak a hegye egyformán döfjön át ellen­zéket és kormánypártot, liberálisokat és arany­középu'as konzervatívokat, aminek az a szeren­csés következére lenne, hogy. egyszerre vinné el az ördög mindkettőt s nem maradna más a magyar világon, csupa Wolff-párt. Amiből nem származna semmi fönnakadás, mert igy is akadna gazdája minden miniszteri tárcának, emiatt tehát nem kellene az ország fejének fájni, egyéb bajunk pedig tudvalevőleg nincsen. Már most hogy mi igaz abból, amivel az ellenzék a békekompanistát vádolja, mi nem, azt mi nem tudhatjuk. De az valószínűleg igaz, hogy a fővárosi választói lajstromok összeállí­tásába olyan hibák csúsztak be, aminőket még nem pipált a magyar választóközönség, pedig az már a háború előtt is tett ezen a téren némi tapasztalatot. Valószínűleg igaz, hogy egyik fővárosi választói körzetben a központi válafztmány 1266 jogosult választó közül kihagyott 1055 öt. Az ellenzéknek ezt az állítá­sát nem cáfolta meg senki. Azt se, hogy ügy­védeket töröltek a választói lajstromból, mert r.em látták beigazoltnak, hogy elvégezték a négy elemit. Azt se, hogy előkelő újságírókat hagytak ki, nyilván mert nem tették fel róluk, hogy írni-olvasni tudnak. Azt se cáfolták meg, hogy Blaha Lujzát isjkihagyták, bizonyára azzal az indokolással, hogy a csalogány nem megy polgárszámba, sőt törültek olyan aktív politiku­sokat is, akik ma mint a főváros képviselői ülnek a nemzetgyűlésen. Ezt thind ténynek kell elfogadni, mert nemcsak PeidI Qyula és Rassay Károly állította ezt, hanem Heinrich Ferenc és Heller István is állította é> a belügyminiszter nem cáfolta meg, sőt maga Wolff Károly se cáfolta meg. O csak azt tagadta, hogy itt közönséges hamisítás történt volna az ő pártja javára, — bár hiszen nem is állí­totta senki, hogy közönséges volna az a hamisítás, ahol százezernél több választó sik­kad el. Wolff Károly szerint ez mind a véletlen müve. Qsupa véletlen, hogy a központi választ­mány törli a jogosult választók nyolcvannégy százalékát és véletlen az is, hogy a véletlenül kihagyottak legnagyobb része olyan, akiről fel­tehető, hogy ellenzéki érzelmű s az ellenzék javára döntené el a választásokat. Ez a végzet, a fátum, mondja Wolff Károly, illetve múltjának és magas közjogi méltóságának megfelelő stílus­ban azt mondja, ez pech, amin az Isten se segíthet. Az ellenzék nem is a jó Istent molesztálja az ilyen apró-cseprő üggyel, mint a választók száz­ezreinek joguktól való megfosztása, hanem a miniszterelnököt fogja kérdőre vonni, ha hazaér. Addig meghosszabbították a Treuga Deit, amelynek több hetes időtartama belpolitikai te­kintetben a semmittevés időszaka volt és a nemzet idegeinek mégis többet használt, mintha azalatt az alkotás lázában egymás torkának estek volna neki a képviselők. Kár, hogy ez az áldott semmittevés egy hét múlva véget ér és nem csodálnánk, ha a miniszterelnök a határ­ról visszafordulna, mert odakint csak ellensé­gekkel volt neki dolga, csak a közöny és rossz­akarat sárkányaival kellett birokra kelnie, s ezt a ti'áni munkát, akár minő lesz az eredménye, valóságos üdülésnek fogja érezni ahhoz képest, ami itthon vár rá, lelkes és hazafias magya­rok közt. Javunkra döntöttek Párisban. Páris, május 23. (Feladatott este 8 óra 30 perckor. Szegedre érkezett 12 óra 45 perckor.) Havas jelenti: A jóvátételi bizottság ma délután tartott ülésén elhatározta, hogy Magyarország bizonyos jövedelmeire vonatkozó zálogjogok ideiglenes felfüggesztésére, mint a költsön garan­ciájára vonatkozó msgyar kívánság teljesítése elöl nem zárkózik el, továbbá, hogy haladéktalanul missziót küld Magyarországba, mely Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét fogja meg­vizsgálni 8 végül felszólítja Magyarországot, hogy a békeszerződésből származó terheket rendesen fizesse s hajtsa végre a többi szerződést is, mely nem jelent pénzügyi terhet. Bethlen István megérkezett Budapestre. Bethlen István gróf miniszterelnök Khuen­Hédervdry Sándor gróf kíséretében ma reggel nyolc órakor Bécsbe érkezett. A pályaudvaron Massirevics Sándor bécsi magyar követ és Ángyán Bela miniszteri tanácsos, a miniszter­elnökség sajtóosztályának főnöke fogadták, akikkel együtt a bécsi magyar követség Bank­gassei palotájához hajtatott. A délelőtt folyamán Massirevics követ kíséretében látogatást tett dr. Seypel szövetségi kancellárnál és dr. Grllnberger szövetségi külügyminiszternél. Két óra 40 perc­kor az Ost-B hnhofról Bethlen gróf elutazott az osztrák fővárosból. Bethlen István gróf miniszterelnök ma este 8 óra 15 perckor Budapestre érkezett Khuen­Héderváry Sándor gróf követségi tanácsos és Ángyán Béla sajtófőnök kíséretében. A minisz­terelnök határozott kívánságára az egységespárt határozata folytán ünnepélyes fogadtatás nem volt, mégis számosán jelentek meg a pálya­udvaron. Ott voltak Bethlen Istvánné grófné, Daruváry Géza külügyminiszter, Prónay György báró és Kószó István államtitkárok, a minisz­terelnökség részéről bárciházi Bárczy István államtitkár, Vogler Béla és Kassai Farkas Béla, a miniszterelnöK titkárai, a sajtóosztálytól Szudy Elemér miniszteri osztálytanácsos és Dulin Elemér titkár, továbbá Szabóky Jenő, Barabás Samu nemzetgyűlési képviselők stb. A minisz­terelnököt elsőnek felesége üdvözölte, majd Daruváry külügyminiszter s a jelenlevők. A miniszterelnök ezután autójába szállt és a várba hajtatott. ' A pénzűgymlniaztar Párisban. Kállay Tibor. pénzügyminiszter Rómából visszaérkezett Párisba s megkezdte tárgyalásait a jóvátételi bizottság tagjaival és a pénz­emberekkel. Az Agence Economique et hinanciere értesülése szerint a jóvátételi bizottság a francia meg­bízott kérésére azért halasztotta el a magyar kérdésben való döntést, mert Franciaország azt kívánja, hogy a zálogjogok felfüggesztése után felveendő magyar kölcsönnek legalább egyhar­madrészét jóvátételre fordítsák. Baldwin kabinetalakitási tárgyalásai. ezzel együtt a kormánynak úgynevezett beszélő minisztere lesz. Stanley Baldwin miniszterelnökké történt ki­nevezéséről a következő részleteket jelentik: A király tegnap kihallgatáson fogadta Baldwint és a kihallgatáson felajánlotta a Bonar Law lemondásával megüresedett miniszterelnöki tisz­tet. Baldwin elfogadta a felség ajánlatát. Az alkotmányos szokás szerint a kormány vala­mennyi tagja be fogja nyújtani lemondását az uj miniszterelnöknek, aki azután hozzá lát a kormány újjáalakításához. Általában azt hiszik, hogy a kormány személyi összetételében kevés változás fog történni. Az esti lapok irják, hogy Baldwin a kincstári kancellári tisztet sir Róbert Hornénak fogja felkínálni, aki már egyizben volt a koalíciós kormány ideiében, Lloyd George kormányában kincstári kancellár. Baldwin miniszterelnök a mai napot a kabi­net újjáalakításával töltötte el. A régi minisz­terelnök leaondása automatikusan maga után vonta összes minisztertársainak lemondását. Azonban bízik abban, hogy eddigi miniszter­társai támogatni fogják őt és hogy igy a kor­mányváltozás semmiféle nehézséget nem fog okozni. Előrelátható, hogy a kabinet teljes megalakulása nem fog sokáig késni. A hirek szerint lord Curzon továbbra is vállalja a kül­ügyi tárcát. Beavatott politikai körökben lehetségesnek tartják, hogy Chamberlain a pecsétőri állást, amely Bonar Ltw kabinetjében betöltetlen ma­radt, fogja az uj minisztériumban elfoglalni s A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója arról értesül, hogy Baldwin változatlanul to­vább fogja folytatni az eddigi angol jóvátételi politikát. A Daily News szerint lord Curzon kivételi­vel a kormány valamennyi tagja késznek nyi­latkozott arra, hogy hivatalát megtartsa. Lord Curzon utódjául lord Derbyt emlegetik. A francia lapok örömmel üdvözlik Baldwin miniszterelnök kinevezését. A Journal oly em­bert lát benne, aki alkalmas arra, hogy Bonar Law müvét folytassa. Franciaországnak öröm­mel kell üdvözölnie az ö hatalomra lépését. A Figaro kiemeli, hogy Baldwin különbözö al­kalmakkor ügyességéről, rugalmas alkalmazkodó képességéről és a realitások iránti érzékéről tett tanúságot. Washingtonban a Fehérházban azt mondták, hogy Harding elnök, amikor hírét vette Baldwin kincstári kancellár miniszterelnökké történt ki­nevezésének, ugy nyilatkozott, hogy ez volt a legszerencsésebb megoldás. Baldwin miniszterelnök Mussolini miniszter­elnöknek táviratot küldött, amelyben közli, hogy átvette a kormányt s azt a reményét fe­jezte ki, hogy a két kormány közös együttmű­ködése tovább fog folytatódni. Mussolini mi­niszterelnök táviratban válaszolt, amelyben a maga részéről kijelenti, hogy igyekezni log a

Next

/
Oldalképek
Tartalom