Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Egyes mxám ára 30 korona witMi«•*• *» uiióku.­Ml UlCMT-atc* 6. (Profét*­•üt, L emelet «.) Telefoa 35. A .Sieged" megjele­lt MtIS kl-»ételcKl mindé* ne, tft*t szím 4ra 30 ko­*ac. BVHIi.léll írok: Egj >IHi;fin Stégeden 600, Bndc vsv— it íWéken 650 kot. IV. évfolyam. Szeged, 1923 május 1, KEDD. Hirdetést irtk: Fr'lhnsálx* S mm. tgy hnssbon 20, mé»­fél hősében 30 K. S/iWegkfljt 25 stázéiékkd! drágébh. Apró­hirdetés 10. kCíér belükkel 20 K. SiS*egktkM közlemények toronként 150 K.Nyilllér, cs«­lédl értesítés 200 K. Több­szöri feladásnál árengedmény. 98-ik szám. Egy egyszerű ember szemlélődései Szerkesztőségünkbe egy levelet hoztak. Valaki, aki Egy egyszerű polgár szerény aláírása mögött akarta megőrizni névtelenségét, igen nagy prob­lémákra mutat rá egyszerű megfigyelések formá­jában. Levelét elég érdekesnek és megszívlelésre méltónak tartottuk ahhoz, hogy lapunk első helyén közöljük. Igen tisztelt Szerkesztő ur, — én csak egy­szerű polgár ember vagyok, akinek se irodalmi, se politikai, se másfajta közéleti ambíciói nin­:senek. Talán lettek volna, ha másként alakul lezdetben az életem sora és ha ma nem fog­ainának le teljesen a megnehezedett éleinek a gondjai. Azzal teljesítem a haza iránti köteles­ségemet, hogy négy gyermekemet igyekszem ne­velni, talán a módomon felül is. Talán majd bk lehetnek valamikor szerencsésebb polgárai egy boldogabb és nagyobb Magyarországnak. Nem tudom, igazam van-e, de az érzésem súgja, hogy néha a magamfajta egyszerű em­berek meglátnak olyan dolgokat, melyre azok­nak figyelme, akik az ország sorsát intézik, vagy azoké, akik az előbbiek működéséi bírá­lattal kisérik, ki nem terjed. Engedje meg Szerkesztő ur, hogy egy ilyen kicsiny, de a polgárok szemontjából fontos körülményre fel­hívjam szives figyelmét. A napokban az 1919. esztendei jövedelmi adóm ügyéből kifolyólag dolgom akadt az egyik adófelszólamlási bizottságnál. Nem volt nagy összegről szó, nem lett volna érdemes miatta ügyvédet fogadni. Manapság még az ügyvédi képviselet is drága. Elhatároztam, hogy magam megyek az adófelszólamlási bizottság slé. Elő­zetesen azonban tájékozódni szerettem volna, hogy mi is van a jövedelemadóról szóló tör­vényben. A végzésről, amit kaptam, értesültem, hogy a jövedelemadót az 1920. évi XXIII. tör­vénycikk szabályozza. Neki ültem tehát, hogy megtudjam, mennyit kell fizetnem és mi a kö­vetendő jogorvoslati eljárás. Higyje el, igen tisztelt Szerkesztő ur, tudok olvasni, de az olvasás után nem lettem oko­sabb. A törvénynek a címe: „több egyenes­adóra és a közadók kezelésére vonatkozó tör­vényes rendelkezések módosításáról és kiegé­szítéséről". Hogy mi van a törvényben, csak az érti meg, aki előbb tájékozódik, hogy mi van különböző 1909., 1915. és 1916. esztendei törvényekben elszórva. Végesvégig tele van a törvény ilyen idézetekkel: „Ezen és ezen tör­vény ennyiedik és ennyiedik szakaszának a he­lyébe lép". Nagynehezen mégis megbirkóztam a felada­tommal. Eltöltöttem vele vagy három estémet. Mikor elkészültem vele, büszkélkedtem, hogy milyen sokat tanultam. Ügyvédje leszek saját magamnak. Másnap ezzel az érzéssel mentem a tárgyaló bizottság elé. Mialatt azonban az elő­szobában várakoztam, felvilágosítottak a nagy tévedésemről. Van még egy külön miniszteri utasítás, amelyet egy másik 1921. évi törvény törvényerővel ruházott fel. Voltak, akik tudni vélték, hogy még egy teljesen bizalmas jellegű utasítás is van az adóügyekben eljáró pénz­ügyi tisztviselők részére. Egyesek azt állították, hogy adótörvényeink tudatosan vannak ilyen össze-vissza módon megfoltozva, utalásokkal összebogozva, hogy senki se tudhassa, hogy mi az igaza és mit kelljen neki fizetni. Én nem vagyok rosszmájú ember, igen tisz­telt Szerkesztő ur, hát nem hittem el az ilyen­fajta üres beszédeket, töprengeni kezdtem azon­ban rajta, hogy csakugyan miért nem lehet nálunk egyszerű és világos adótörvényeket csi­nálni. Miért kell egy uj törvényt egy régivel összekompromittálni és a kettőhöz magyarázatul egy akkora utasítást kiadni, hogy az több, mint a két törvény együttvéve. Minthogy pedig néha dolgom esik a munkásbiztositóval is, töpreng­tem azon is, hogy miért kell rendeletek útvesz­tőit felállítani az egyszerű emberek számára, hogy abból ne találhassák meg a kivezető utat. Nem tudom, hogy magyar specialitás-e ez, mert más országok törvényeiben és rendeletei­ben nem vagyok járatos. Eszembe jutott ellen­ben hazafelé menet a mostani lakásrendelet ügye. Három hónapig törték rajla a fejüket a népjóléti minisztériumban, mig megszövegezték és már két hét múlva egy pólrendeletet kellett kibocsátani, a miniszternek pedig nyilatkozni kellett, hogy a rendeletet hogy is kell érteni. Emellett pedig még mindig nem intézkedtek, hogy mi történjék a tisztviselők lakbérével, azt majd egy külön rendelet fogja szabályozni, Eszembe jutott az is, hogy jogász ismerőseim hányszor panaszkodtak amiatt is, hogy a tör­vények és rendeletek nincsenek valami kifogás­talan magyarsággal és érthető módon megszö­vegezve. Néha tanuja voltam hangos vitáknak is, hogy egy-egy mondatot hogyan kell értel­mezni. Dülöre persze nem jutottak, mert ha az egyik hivatkozott egy magyarázó rendeletre, a másik is tudott egy magyarázó rendelelet, amely az ellenkezői mondja. Vájjon kell-e, hogy ez igy legyen, igen tisz­telt Szerkesztő ur? Azt mondják, hogy sok á tisztviselő ebben a kicsi országban. Ha olyan sokan vannak, nem telne-e közülük egynehány, aki tud magyarul s akinek magyarul tudását a kormány arra használná fel, hogy legyenek olyan törvényeink és rendeleteink, amelyeket fejtörés nélkül, ügyvédi segítség nélkül is meg tudna érteni Szerkesztő urnák tisztelt hive, egy egyszerű polgár. A németek 26 milliárdot ajánlanak fel Franciaországnak. Az uj német jegyzéket, amely Németország javaslatait tartalmazza, szerdán fogják átadni a szövetséges kormányoknak és egyidejűleg nyil­vánosságra is hozzák. A jegyzék már elkészült, de a német kormány nem akarta május 1-én közzétenni, mert ezen a napon az újságok nem jelennek meg. A jegyzék tartalmáról dr. Breiischeid, a szocialisták egyik vezére Köln­ben kijelentette, hogy Németország ebben 30 milliárd aranymátkát fog felajánlani, amelyből 26 milliárd Franciaországnak jutna. Német­ország felajánl 99 évre szóló Treuga Deit, de mindezt ahhoz a feltételhez köli, hogy ha a szerződést aláírják, akkor a Ruhr-vidékről azon­nal vonuljanak ki a megszállt csapatok. A Daily Mail párisi levelezője előkelő poli­tikai kötökből nyert értesülés alapján a követ­kezőket irja: Franciaország rendithetetlenül ki­tart azon elhatározása mellett, hogy mostani Ruhr-politikáját Belgiummal együtt tovább foly­tatja. A Ruhr-vidéket csak fokról-fokra hajlan­dók kiüríteni, abban a mértékben, amint Né­metország jóvátételi adósságait letörleszti. Ennek azonban az a feltétele, hogy a német kormány vonja vissza azokat a rendeleteket és paran­csokat, amelyeket január 17-ike óta bocsátott ki abból a célból, hogy a franciák és belgák intézkedéseit a Ruhr-vidéken meghiúsítsa. Pá­risban általában azt hiszik, hogy a németek még ezen a héten előterjesztik javaslatukat. Az Havas értesülése szerint május 3-án Pá­risban megnyílik a francia nemzeti béke­kongresszus. A napirenden a következő kérdé­sek szerepelnek: A jóvátételek, a Ruhr-terület megszállása, a francia-német kapcsolMoV, a keleti béke éB a francia-angol viszony, a pénz­ügyi helyzet és a drágaság Franciaországban, a háború utóbajai, a Népszövetség jelenlegi állása, szakszervezeti kérdések, parlamenti választások, ; békeszerződések, stb. Bethlen István elutazott Párisba. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen István gróf ma utrakelt Párisba és ezzel meg­kezdődött a háromhetes Treuga Dei, amelyet remélhetőleg semmi sem fog megzavarni. Ma, a béke első napján természetesen teljes szél­csönd uralkodott valamennyi pártban és még az .egységes" pártban is elült a két ellentét­ben álló frakció fegyverkezési zaja. Természe­tesen még korai volna bármiiyen jóslásba is bocsátkozni, hogy lesz-e, aki megszegje a fegy­verszünetet, amelyre talán még soha akkora szükség nem volt, mint ma, de hisszük és reméljük, hogy most az egyszer még a poli­tikusok elébe helyezik az ország nagy ügyét személyi érdekeiknek. A miniszterelnök elutazása. Vasárnap délután utazott el a fővárosból Bethlen István gróf miniszterelnök, Kállay Ti­bor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor miniszteri tanácsos társaságában Pá­risba, hogy a magyar jóvátétel kérdésében hi­vatalosan tárgyaljon az antant képviselőivel. Kállay Tibor pénzügyminiszter elutazása előtt hosszabb nyilatkozatot tett, melyben többek kQzött a következőket mondotta: — Döntő fontosságú cél érdekében kelünk útra, Korányi Frigyes báró információs tárgya­lásaitól eltekintve ez lesz az első eset, hogy a mogyar jóvátétel kérdéséről hivatalosan tárgyal­junk a bizottsággal, amely ez ügyben dönteni hivatott. — A magam részéről egy feladatot tartok fontosnak, hogy pontosan és őszintén feltárjam a jóvátételi bizottság előtt az ország mai gazda­sági helyzetét. Hónapokig tartó munkát igényelt, amig a pénzügyminisztérium és a szakminisz­tériumok, elsősorban a földművelésügyi és ke­reskedelemügyi, elkészültek azzal a munkával, mely küldetésünket megelőzte. A pénzügyminisz­tériumot ugyanis megbíztam, a többi miniszté­riumokat pedig felkértem, hogy készítsenek rész­letes kimntatáet mindenről, ami szomorú gazda­sági helyzetünket megvilágítja. Mikor az összes adatok birtokomban voltak, ebből állítottam össze annak az előterjesztésnek az adatait, me­lyeket a bizottság előtt fel fogok sorolni. Mond­hatom, magam sem ludtam, hogy ilyen szegé­nyek vagyunk. Lehetetlennek tartom, hogy ha a jóvátételi bizottság előadásomat meghallgatja, ne a leg­nagyobb rokonszenvvel és megértéssel foglal­kozzék a magyar jóvátétel kérdésével. — A külföldi kölcsön kérdése szorosan összefügg a jóvátétel rendezésével. Addig, amíg valami pozitívumot nem tudunk a jóvátételről, komoly formában nem kezdhetünk tanácskozást a kölcsönről sem. Üveggyár — az Intarnálétáborból. A zalaegerszegi internálótábor! nem szervezik át, hanem megszüntetik. Az óriási területet ki­ürítik és átadják egy nagy bankérdekeltségből alakult konzorciumnak, amely a mostani inter­nálótábor helyén famegmunkáló telepet és üveg­gyárat létesít. A tábort környező vidék erdői nin­csenek kihasználva, ezért a famegmunkáló érde­keltség nyombapa tábor kiürítése és átadása után hozzákezd a táBönátépitéséhez. A konzorcium a zalaegerszegi internálótábor telkéért és építő­anyagért cserébe buzavaluta értékben átszámí­tott javakat ad az államnak. Ebből azután rövidesen megkezdik egy Zalaegerszeghez közel eső községben annak a laktanyaszerü kőépü­letnek felépítését, amelyben mintegy 1500 em­bert tudnak foglalkoztatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom