Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-18 / 87. szám

Efgfes siám ás*a 30 korona. ttrtlelfit érák : Pí-Ihasábon 1 rom.Í2, egy ha^ófcoii 20, más'H hasábon 30 K. Szövegköst 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10, kövér belükkel 20 K. SzfivegkOztt közlemények •óránként 150 K.NylIltér, családi értesítés '200 K. Többszöri feladásnál árengedmény. *wrkc*st5sia ét kladóhlvat (lf Xöicsej-utca 6. (Prófétaníjíi, I. emelet 5.) Teleion 13 -33. A .Szeged" megjele48 kélfö kitételével minden ÍA9. Egyei szám ára 30 koiWM, Előfizetési árak: Egy feftMpra Szegeden 000, BudaiM*t«« és vidéken 650 kor. ÍV. évfolyam. Szeged, 1923 április 18, SZERDA. 87-ik szám. Újságolják a lapok, hogy a Salamon-szigetek kormányzótanácsa, vagy mije, fölakasztatott egy csomó negritot, melanézt, polinézt, vagy az ördög tudja, minek tisztelik most etnográfiailag az ausztráliai szigettenger lakóit. Azért akasztották fel őket, mert emberhúst ettek a bestiák. Ellenséget, jóbarátot, rossz szomszédot, sógort, komát, atyafit, mikor mi kerülközöit. Fehér embert csak szorultságból ettek, mert annak sós a husa és rossz szagú is a kulturától meg nem rontott szaglású orroknak. Ellenben ha egyéb csemege nem akadt, a sötét emberek megették a tulajdon gyerekeiket is, mint minálunk a kandúrok szokták. Az emberen végigborzong a hideg, mikor a kannibalizmus veres kísértete ilyen hirtelen elejbe vágódik. Hát vannak még kannibálok? Hiszen a földrajzi kézikönyvek nem beszélnek már róluk. Már a mi gyerekkorunkban is legföljebb kuriozumképen ijesztgettek vele bennünket, hogy a pápuák, meg a subabundák emberevők voltak, — mig megvoltak. Mert ma már nincsenek. Hova lettek? Elcivilizáíták őket a kultura világosságát az egész földön körüthordó fehér emberiársaik. Páiinkával, mérgezett kenyérrel, pestises hullákról lehúzott ruhákkal és azzal a szerelemmel, amelyért hetediziglen bűnhődnek az ivadékok. Hát ugy látszik, lehet már uj földrajzi tankönyveket csinálni és azokba bele kell korrigálni, hogy igenis vannak még kannibálok. Vannak Polinéziában, vannak Afrikában, Á?siában, sőt Amerikában és Eutópában is vannak. Mindenütt vannak emberevők, ahol emberek vannak, csakhogy nem mindenütt akasztatják fel őket a kormányzótanácsok és nem is akasztathatják, mert mi lenne akkor a világból? Igen, mikor az ember emberevő vadakról olvas négy-öt soros szörnyűségeket, akkor végigborzongatja a hideg és csak azt sajnálja, hogy nem lábuknál fogva akasztották fel a bestiákat. Ellenben mikor Poincaréról olvassa, hogy hogy rakja a tüzet Európa egyik legnagyobb nemzete alá, amelyen szép pirosra kell annak sülni és zsirt ereszteni a franciák kenyerére, akkor káromkodik ugyan, de leginkább csak azért, mert ludja, hogy a mi szamunkra is megvannak faragva a jóvátétel nyársai. Ez azonban nem kannibalizmus, csak politika. És az is csak politika, mikor pogromot hirdetnek és az is csak gazdasági harc, de világért se kannibalizmus, mikor az élet sötét völgyeiben tömegekre leskelődik az éhhalál, hogy az élet napor oldalán pezsgőbe lehessen fürödni és selyembe száriíkozni. Ilyenek vagyunk mi, kulturemberiség, borzadunk a fekeie kannibalizmustól, mert az nem tudja magát olyan szép szavakkal takargatni, mint „politika" és „gazdasági harc" és nem akarunk rágondolni, bogy fehér kannibalizmus is van, amely 1914-ben kezdte meg a világtörténelem legnagyobb orgiáját és annyira rájött az emberhús ízére, hogy most már nem akar többet leszokni róla. Elfelejtjük, hogy a világ innenső felén ma kimondhatatlanul több a kannibál, mint amennyi ember odaát az antipóluson lakik. Kannibál volt mindenki, aki előkényszeritette odvából a háború véres furiáját és kannibál volt minden tényező, amely országokat felkoncolt és véres tagokban szétosztott és beledobált tátott torkokba; kannibál mindenki, aki megsértett tekintély, európai egyensúly, köteles jóvátétel és más ilyen reves hazugságok fájával éteti a tüzet, amelyen meg kell semmisülni ezeréves birodalmaknak és ezeréves kulturáknak; és kannibál mindenki, aki nem békességet keres embertársaival, hanem békétlenkedést szít gyilkos jelszavakkal, hogy kannibáli lakoma legyen a vége. Ami különbség van, az nem a civilizált"* embernek válik becsületére, hanem a vadnak, mert az őszintébb. A vadember megeszi az embertársát, vagy azért, mert nem jut más húsételhez, vagy azért, mert azt hiszi, hogy ő ezzel az istenének jár kedvében, aki már az ő őseitől is követelte ezt a stílust. A fehér kannibál, ha csak lehet, nem maga öli meg az embertársát, hanem megöleti mással, hol a lelkét, hol a testét. Nem is eszi meg, mert neki nem célja a felebarátja elemésztése, hanem csak eszköz: diplomáciai, politikai, közéleti sikerek elérésére, szépszerű és szörnyűséges ambíciók kielégítésére. Es még csak az istene parancsával se takaródíhat, mert nincs egyetlen monotheista vallás se, amelyiknek az istene azt parancsolná: ölj! A világ innenső felén minden vallásnak egy istene van és az azt parancsolja: szeresd embertársadat! Oroszország képviselőit nem hívták meg Lausanneba. Mac Neil angol külügyi államtitkár bejelentette az alsóháznak, hogy Lausanneban április 23-án újból elkezdik a tárgyalásokat Törökországgal. Angolországot sir Horae Rumbold konstantinápolyi főmegbizott fogja képviselni. Mac Neil azt is bejelentette, hogy Oroszországot nem hívták meg Lausanneba. Közölte továbbá, hogy a seychellesi szigeteken Zaghlul pasával egyidőben internált egyiptomi nacionalistákata kormány őket tovább ott tartja. Álhir a Bethlen-kormány lemondásáról. (A Szegeti budapesti tudósiiójától.) Tegnap országszerte ~ igy Szegeden és ma országsíertte ~ igy Szegeden is — el terjedt az a htT, hofy a Bethlen kormány lemondott és az intranztgens tájvédelmiek vették át sz ország kormányzását. Már az uj kabinet összeállítását is tudni vélték egyes „jól értesültek" és ezek szerint Nagyatádi Szabó István lett volna a miniszterelnök, Gömbös beiügy, Haller István kultusz, Eckhadt Tibor külügy, Wolff Károly pedig igazságügyniniszter. Természetesen egyetlen szó sem igaz ezekből a híresztelésekből, mindazonáltal a kormány szükségesnek tertotla, hogy arről az alábbi érdekes cáfolatot*atfj^tw -anM. 0. T., a kormányzópárt kCnyomatosa utján: — Egyes vidéki városokban az a hir van elterjedve, hogy a Bethlen-kormány lemondása küszöbön áll. A főváros komoly politikai köreiben egészen alaptalannak bélyegzik ezeket a híreszteléseket és beavatott helyen megállapították, hogy semmi ok nincs arra a feltevésre, hogy a kormány helyzete megingott volna. Bethlen és a vezetése alatt álló kormány az ország kormányzójának és a nemzetgyűlés óriási többségének bizalmát bírja és nyilvánvaló, hogy a nyugtalanságot szító elemek terjeszthetik a válsághíreket, amelyek annál inkább lelkiismeretlenek, mert tudvalevő, hogy mostanában igen fontos külpolitikai kérdések állanak tárgyalás alatt. Elég e tekintetben a népszövetség tanácsának Genfben ma meginduló tárgyalásaira utalni. Ha ezek a híresztelések nem is felelnek meg a valóságnak és csak némelyek jámbor óhajának tekintendők, szért már megint nincsen minden rendben az „egységes" pártban, mert ha mult szerdán nsgy „kibékülés" is zárta le a párt kebelében duló háborúságot — legalább is a nyilvánosság előtt —, ma már megint elkezdődtek az előcsatározások. Gömbösék például ma már nyiltan, a Ház folyosóján próbálták a „kisgazdákat" kapacitálni, amit az „egységek" párt liberális frakciójához tartozó képviselők vegyes érzelmekkel néztek ugyan, de ellene fellépni még sem állt módjukban. Egyébként értesüléseink szerint Gömbösék Wolfékkal és Hallerékkal már megtalálták a legszorosabb együttműködés módját és már sikerült is őket rábirni arra, hogy mindketten a legmesszebbmenőleg támogatják akcióját és gazdasági követeléseit nyiltan is magukévá teszik. Gömbösék azt is hangoztatják, hogy még a választásoktól sem riadnak vissza s erre az esetre is megvan a kellő felkészültségük. A tárgyalások során a legtöbbször azt ismétlik, hogy Bethlent nem akarják elejteni, csak az intranzigensebb politika érvényesítésére akarják szorítani. Interpellációk. A nemzetgyűlés interpellációs könyvébe a következő interpellációkat jegyezték be: Rainprecht Antal az európai helyzet fel nem ismeréséből származó téves kormánynyilatkozatok helyreigazítása tárgyában az összkormányhoz, Vanczák János a közigazgatási hatóságokhoz küldött bizalmas rendeletek tárgyában a belügyminiszterhez. Farkas Isván a drágaság és az ezzel összefüggő kérdések tárgyában az öss?kormányhoz, Rupert Rerső ama hivatalos és nem hivatalos kísérletek tárgyában, amelyeknek célja az államrendőrséget a napi politikába belevenni és a rendőrség tagjainak polgári szabadságát elkobozni a belügyminiszterhez. Hegymegi Kiss Pál a bajai és komáromi választás tárgyában a belügyminiszterhez. Drózdy Győző a nagykanizsai szolgabiróság beszámolót betiltó végzése tárgyában a belügyminiszterhez. Cserty József a kormány hivatalos árfelhajtó ténykedése tárgyában az összkormányhoz. Rassay Károly Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1923. év végén lejáró mandátuma és az uj választás elrendelése tárgyában a belügyminiszterhez. Peyer Károly a szociáldemokrata párt népgyüléseinek betiltása tárgyában a belügyminiszterhez. Nagy Ernő Gulácsy főispán fegyelmi ügyének mikénti állása tárgyában a belügyminiszterhez. Györki Imre a vasúti tarifaemelés tárgyában a kereskedelmi miniszterhez. Kaas Albert báró a gabonaköic3önök tárgyában. Törvénnyel rendezik a rekkantkérdéat. A rokkant-törvényjavaslat előkészítési munkálatai a népjóléti minisztériumban folyamaiban vannak és alapos- remény van arra, hogy az még a nyár folyamán törvényerőre emelkedik. KiSíivárgott hirek szerint a hadigondozottak jelenlegi ellátását 500—1000 százalékkal emelik. A hadigondozottak kötelező alkalmaztatásáról is intézkedni fognak, amely a járadék emelésénél is fontosabb, mert a hadigondozott gazdasági elhelyezkedését, tehát megélhetését biztosítja. A hadigondozottak közül önhibájukon kivül a kitűzött határidőig nem jelentkeztek, igényjogosultságuk bejelentése végett, a népjóléti miniszter ezeknek a nem jelentkezett hadigondozottaknak alkalmat és módot nyújt hadigondozott voltuk bejelentésére, illetőleg megállapítására. A rendelet a következőket tartalmazza: Hogy a rokkant, hsdiüzvegv és hadiárva igények megállapíthatók, rendezhetők és az igényjogosultak az ország területén pontosan összeirhatók és számbavehetök legyenek, engedélyt adott arra, hogy azok törvényes képviselői és hozzátartozói, akik 1922. év november végével igényük megállapítása végett a megjelölt helyen nem jelentkeztek, rokkant, özvegyi, vagy árvái ellátásuk és segélyük megállapítása végett kivetelesen folyó évi i923 április 30-ig a lakhelyük szerinti községi elöljáróságnál, városokban a polgármesternél jelentkezhetnek. Akik azonban jelentkezési kötelezettségüknek április 30-ig nem tesznek eleget, igényjogosuüságukat elvesztik.