Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-17 / 86. szám

8 SZEGED Szeged, 1923 április 17. Amit mi tehetünk, hogy a franciák szándékait, vagy igazi terveit megismerhessük, ez a Rdjna mellett érdekelt államok belső békéjének területén keresendő, amelyet Poincaré miniszterelnök a mult év december havában visszautasított. A német kormány messzemenő választott bírósági szerződésekre és a viszonyokat biztosüó egyéb megállapodásokra is kész volt és most is kész. Ma a megállapodások kölcsönösségen alapulnak és fenségjogainkat érintetlenül hagyják. Mint a Daily New tudni véli, az angol kormány diplomáciai uton mindent megtett, hogy Németországot elfogadható jóvátételi tervek előterjesztésére birja. Lemond-e Bonar Law? A Daily Telegraph ugy érlesül, hogy Bonar Law nem óhajt helyin maradni, amelyet egyébként csak kötelességérzésből és hangsúlyozott fentartással fogadott el. Máris foglalkozott a miniszterelnök azzal a gondolattal, hogy utódot keres, de fáradozásai nem vezettek kedvező eredményre. Ennek következtében véleménye szerint most nincs joga megtenni azt, amit már régebben megtehetett volna, ha csak a saját óhajára hallgatott volna. A miniszterelnök lemondásáról szóló hirek hivatalos cáfolatát ebben az értelemben kell fogadni. A Reuter-ügynökség Jelenti: Ma hivatalosan megcáfolják azt a hirt, hogy Bonar Law visszalépni szándékozik. Mint a Reuter értesül, a hivatalos cáfolat ellenére politikai körökben az a nézet uralkodik, hogy Bonar Law miniszterelnök egészségi okokból kénytelen lesz állásáról pár hét alatt lemondani. A Morning Post megjegyzi, hogy a két lap közül, amely tegnap Bonar Law közeli lemondásáról adott hirt, az egyik állandóan Chamberlain és Birkenheadnak a kabinetbe való bilépéséí propagálja, a második pedig mindig Lloyd George politikáját támogatta. Mint a Dailly Express kijelenti, Bon3r Law egyáltalában nem szándékozik tikai cselszövényeknek. (A Szeged tudósítójától) Az a feszült hangulat, annt a városháztartás kilátástalan pénzügyi helyzele teremtett a toronyalatti politikában, a tanács héífői ülésén élesen kirobbant, a tanács többsége azonban meghajolt a polgármester álláspontja előtt és megtagadta a városi alkalmazott ik felemelt segélyeinek előlegezését. A városi alkalmazottak rendkivüli segélyeinek felemeléséről szóló miniszteri rendelet ugyanis még mindig nem jelent meg. A késedelemből származó jogos nyugtalanság pedig állandóan fokozódik a tisztviselői körében, akik a mult héten egyesületükön keresztül beadványt intéztek a tanácshoz, kérve a rendelet megsürgetését és a föiemelésböl származó differenciák előlegezését. A tanács azonban ad akta tette a beadványt, amennyiben a polgármester bejelentette, hogy ebben az ügyben polgármesteri k'Jldöttség jár majd el az illetékes minisztereknél. Ez a küldöttség — mint ismeretes — el is járt, de csak nagyon kétes értékű eredményt ért el. A miniszterelnök ugyanis mindössze jóindulatáról biztosította a polgármestereket és csak annyit igért meg, hogy majd tesz valamit. A kérdés azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszik, mert tulajdonképen aem is egy, hanem két kérdés rejlik benne. Az egyik és véleményünk szerint momentán ez a fontosabb része, az, hogy a városi alkalmazottaknak már régen sürgős szükségük lenne a visszatartott differenciákra és minél tovább keli várakozniok rá, annál kevesebb értéket kapnak majd valamikor, ha egyszer mégis megkapják. A kérdés másik részének elvi jelentősége van. A polgármester ugyanis azt szeretné, ha a rendkívüli segélyek nem a város pénztárát, hanem az állampénztárt terhelnék és ezért szorgalmazza állandóan, hogy a diferenciákat a kormány ulalja ki a tisztvUelők számára, pedig a tisztviselők javadalmazása január elseje óta a természetbeni ellátáson kivül a városokat terheli, a kormány ugyanis bizonyos kárpótlás Ígéretével ezt a terhet áthárította a városokra. Egyelőre ugyan a városi tisztviselők illetményeinek nagyrészét az állam előlegezi, de ezeket az előlegeket a kárpótlásul átengedett áflójövedelmekből föltétlenül levonja a kormány. A komplikált kérdés robbantotta ki az éles ellenléteket a hétfői^ tanácsülésen. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok — aki a föidbéremelés kérdésében éppen olyan tartózkodó álláspontot foglalt el a pénzügyi osztály vezetésének átvétele alkalmával, mint a polgármester — azt javasolta, hogy a tanács honorálja a városi alkalmazottak kívánságát és utalja ki a fölemelt rendkivüli segélyeket számukra — előlegképen az állam által folyósítandó előlegre. R ck Lipót meg is indokolta javaslatát. Elmondotta, hogy a tisztviselőket lehetetlen helyzet elé állította az H rettenetes drágulás, ami néhány hónap óta egyre dühöng. A polgármester azonban félbeszakította az előadót. Ingerülten szá'lt síkra a javaslat ellen. Elmondotta, hogy épp?n most sürgetik a kormányt a kérdéses differenciák kiutalásáért. „Ki engedni a poli„Vissza kell térnünk első szerelmünkhöz, a — földhöz". kell számítani — úgymond, — hogy millióról | van szó és azt a fix összeget táviratilag kell kérni a kormánytól. Pénzünk nincs rá, hogy mi fizessük ki, ha kifizetnénk, más céltói kellene azt elvonnunk. A váro3 jövedelme nemcsak arra való, hogy saját magunkat elégítsük . ki be'őie. Esy város se áldoz annyit thztvise- | lőiért, mint Szeged". Éleshangu vita következett ezután. Valaki hí- ; valkozott a makói példára, ahol indítványt ter- ! jesztenek a közgyűlés elé a városi tisztviselők buzavalutás fizetése ügyében. Balogh Károly fejtette azután ki álláspontját. Véleménye szerint, ha az állam "lőlegezné is a kért összeget, azt egyszer föltéüenül vissza kell téríteni. n\ váro3 pénzügyeit okvetlenül rendezni kell már, mert az élet mind erősebben zörget az ajtókon. Míg kell pon'osan állapítani a város háztartásának szükségleteit és arra fedezetet kell teremteni. Vissza kell térnünk első szerelmünkhöz, a földhöz. A tanács azonban mégis a polgármester akarata előtt hajolt meg. Hogy miért? Hit istenem, a katona >s engedelmességgel tartozik följeobvalójának, a tanács feljebbvalója pedig kétségtelenül a polgármester, aki a vita végén elárulta, hogy azért ragaszkodik az állam cőlegéhez, mert reméli, hogy annak visszatérítésére úgyse kerül sor soha, már pediha a város a saját erejébőL fizetné ki a kérdéses milliókat, a kormánytól senki se várhatná a kéri előleg kiutalását. Ugy érezzük, hogy ezzel az elfojtott pslotafomdilommal meginduit a városi politika berkeiben az a lavina, amely előbb-utóbb mégis csak elsöpri a föidbérek emelése elé rakott gyenge kifogásokat és kikényszeríti a váro3 pénzügyeinek végleges tendezéséí. Rack tanácsnok ugyanis, aki eddig a polgármester földbérpolitikájának a hive volt, ma már ugy nyilatkozott munkatársunk előtt, hogy más megoldást ő sem lát, mint a földbérkérdés rendezését. A számevőség számitasa szerint a rendkivüli segélyek felemelése havi nyolcmillióval, a lakbérrendelet pedig az év végéig tizenkélmillióval növeli a kiadásokat. Május elsején körülbelül tizenötmillióval több kellene a tisztviselői fizetésekre, mint amennyi a mult hónápban kellett. A torony alatt pedig egyre nő az elége-detlenség, a nyugtalanság, mert a polgármesteren kivül talán senki sem reméli, hogy a kormány előlegezi ezeket a milliókat és igy minden városi alkalmazottra fenyege'.őleg hat a május elseje sötét bizonytalansága. Lemondott a Pasics-kormány. A Pasic-:-kormány ma reggel a Radics-párt merev álláspontja miatt, melyet a radikális párttal megkezdett tárgyalásban tanúsított, beadta lemondását. Ennen folytán a szkupstina mai első ülésén csupán a megalakulási formalitásokat végezte el és a képviselői megbízóleveleket bírálta el, azután pedig az uj kormány mega'akulásáig elnapolta magát. Egy főhadnagy főbelőtte magát a Budapest-szállóban. (-4 Szeged tudósítójától.) Ma délben 12 óra 15 perckor Arbutina Artúr szolgálaton kivüli huszárfőhadnagy az Aradi-utcában lévő Budapest-szálló 38. számú szobájában szolgálati revolverével főbelőíte magát és meghalt. Az öngyikosság részleteiről a Szeged munkatársa a kővetkezőket jelenti: Arbutina Artúr körübelül három héttel ezelőtt jött Szegedre és a Bud .pest-szálló 38. sr.ámu szobájában bérelt lakást. A bejelen ő lapja szerint 1877-ben született, nőtlen és Pécsről jött Szegedre. A szállodai portás és a szobaasszony előadása szerint a huszárfőhadnagy mind a három hét alatt rendes, nyugodt életmódot folytatott, állandóan jó kedélyű volt, szóval semmi jelét nem mutatta annrk, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Minden jel arra vall, hogy a végzetes tettre csak ma délelőtt, vagy tegnap délután szánta rá magát, bár tegnap is rendes időben lefeküdt és viselkedése semmi gyanút nem keltett. Ma délelőtt sogóra, aki a szegedi Máv. üzletvezetőség tisztviselője, többször meglátogatta őt a 38. számú szobában. Körülbelül háromnegyedtizenkettőkor Arhutina főhadnagy kijött szobájából, megállt a folyosón levő tükör előtt, majd visszafordult és ismét szobájába ment, amelynek ajtaját magára zárta. A szál odai személyzet mindebből semmi rosszra nem következtethetett. Néhány perc múlva egy fiatal gyerek jelentkezett a portásnál, aki egy leveiet hozott a főhadnagy sógorától azzal, hogy azt a főhadnagynak azonnal adják át. A portás hosszasan kopogtatott az ajtón, de a főhadnagy nem válaszolt, mire a portás visszaküldte a gyereket azzal, hogy most nem lehet bemenni. Alig néhány perc múlva megint jölt a gyerek azzal az üzenettel, hogv a levelet feltéllenül át kell adni Arbutina főhadnagynak. A portás azonban hiába zörgetett, a szobából választ nem kapott. A portás ennek ellenére s?m gondolhatott öngyilkosságra, miután semmiféle dörrenés nem hallatszott. Lement az utcára, ahol éppen összetalálkozott Atbu ina sógorával, aki a szálloda előtt járkált. Elmondta neki, hogy hiába zörgetett többször az ajtón, a főhadnagy sem választ nem adott, sem az ajtót nem nyitotta ki. Arbutina sógora mindjárt gyanút kelteit és felment a portással a szállodába. Mikor a 38. számú szoba felé köze edtek, a folyósó mennyezetén tevő világító nyílásról az egyik üvegtábla lezuhant. Az általános vélemény szerint ekkor történhetett az öngyilkosság és az üveglap a légnyomás következtében eshetett le, bár semmiféle dörrenés nem hallatszott, aminek talán az az oka, hogy a szoba ablaka nyitva voIf, mástészt, hogy az öngyilkos erősen a homlokához szorította a revolvert. Minderre csak később következtettek, miután Arbutina főhadnagy sógora telefonon értesítette a térparancsnokságot arról, hogy Arbutina ajtaja zárva van, választ nem ad és igy valószínűleg valami szerencsétlenség történt vele. Megjelentek ezután a helyszínen a helyőrség megbízottai, a katonai orvosok és a honvédkórház mentői, akik- feltörték az ajtót. A huszárfőhadnagy a pamlagon feküdt átlőtt homlokk I, hatalmas vártócsikkal körülvéve és kezében egy Frommer-pisztolyt szorongatott. A tiszti orvosok megállapították a halál bekövetkeztét és a holttestet a honvéd és közrendészeti kórházba szállították. A szobában tartott helyszíni szemle alkalmával három levelet találtak, amelyet az öngyilkos hozzátartozóihoz és felettes parancsnokságához intézett. Ruháin és egyéb értéktárgyain kivül mást nem hagyott hátra, öngyilkossága előtt különböző iratokat égethetett el, meri a kályhában a szállodai személyzeit sok friss hamut talált. Arbutina Aríur szolgálaton kivüli huszárfőhadnagyot Szegeden csak szük körben ismerték. Katón u ríszröl azonban nagy részvéttel fogadiák a fő.iadnagy tragédiáját. Temetése katonai pompával valószínűleg holnap délulán lesz a honvéd csapatkórházból. Szerdán ülésezik a höiigazgatási bizottság. A közigazgatási bizottság áprilisi ülését szerdára hivta össze a főispán, mert tizenötödike vasárnapra esett és igy akkor nem tarthatták meg.